A kampányoló Trumpot rajongva fogadták hívei, sok republikánus jelölt viszont legszívesebben eldugta volna
Donald Trump amerikai elnök utolsó két kampányrendezvényét tartotta vasárnap Kansasben és Iowában a keddi félidős választások hajrájában. Az önmagában sokatmondó, hogy ezekbe az államokba ment el, Kansasben 1932 óta nem választottak demokrata szenátort. Ezúttal azonban kőkonzervatív államokban is védekezésre kényszerültek a republikánusok. Trump aztán Washingtonban, a Lincoln-emlékmű tükörmedencéjénél tartotta hétfőn a kampányzáró beszédét, aminek első majdnem húsz percében semmi másról nem beszélt, csak a tükörmedence felújításáról. A félidős választásokat csak 23 perc után említette, közölve, hogy az „életünk legfontosabb félidős választása”.
Trump hétvégi kampányolásai kalandos utat jártak be. Csütörtökön előbb a szombatra tervezett kansasi, majd a vasárnapi iowai eseményt is törölte a Republikánus Párt. A hivatalos indoklás az volt, hogy a jelöltjeik olyan jól állnak a két államban, hogy nincsen szükség az elnök személyes jelenlétére – mindezt úgy, hogy mindkét állam a csataterek közé tartozik az idei félidős választáson. Az szinte biztos, hogy a képviselőházban többségbe kerülnek a demokraták, ennek inkább csak a mértéke kérdés, de a felmérések alapján a szenátust is elveszíthetik, ez több nagyon szoros választáson fog múlni. A félidős választás tétjéről és az esélyekről itt írtunk részletesen, és percről percre közvetítésünkben is követjük a választás napját és az eredmények alakulását.
„Hála istennek” – reagált akkor a törlésekre a CNN-nek egy névtelenséget kérő magas rangú republikánus tisztviselő, aki szerint Trump egy államban sem tudta növelni a republikánus jelöltek esélyeit. Az új terv Trump kampányszervezetének közlése szerint az lett volna, hogy az elnök csak telefonon jelentkezik be kampányrendezvényekre, méghozzá mindjárt 19-re. Egy nap sem telt el, és újra változott a terv, bejelentették, hogy vasárnap Kansasbe és Iowába is elutazik.
A CNN értesülései szerint az újabb változtatásra azért volt szükség, mert Trumpot nagyon zavarták a törlésekkel kapcsolatos sajtóbeszámolók. Amikor a Reuters egyik riportere arról kérdezte, hogy azért törölték-e a kansasi gyűlést, mert kifárasztották az elmúlt hetek kampányutazásai, dühösen szidalmazni kezdte az újságírót. Betegesnek nevezte, amiért feltette a kérdést, hozzátéve, hogy „undorító vagy, szedd össze magad, borzalmasan nézel ki”.
Trump Trumpot akarta a középpontban látni
Jól követhető az egyes pártok kampánystratégiája abból, hogy hol mennyi pénzt költenek politikai reklámokra, illetve hova küldik kampányolni a legfontosabb politikusaikat. Trump például nem a hagyományos csatatérállam Észak-Karolinában vagy az enyhén demokrata Minnesota államban tartott kampánygyűléseket, hanem Kansasben, Iowában és Mississippiben, olyan államokban, amiket háromszor nagyon simán megnyert.
Bár nyilvánosan továbbra is optimisták, zárt ajtók mögötti beszélgetéseken több republikánus tisztviselő is elismerte, hogy nehéz helyzetben vannak. Ronna McDaniel, a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) korábbi elnöke például azt nehezményezte, hogy pártjának 200-300 millió dollárt kellene elköltenie Texasban a szenátusi mandátum megvédésére.
Sokak szerint elég egyértelmű, hogy ebben milyen felelőssége van Trumpnak. Az elnök népszerűsége történelmi mélypontra zuhant, az általa Irán ellen indított háború rendkívül népszerűtlen az amerikaiak körében, ami ráadásul az üzemanyagok, különösen a dízel árának brutális megugrását és az infláció emelkedését okozta, miközben Trump vámjai különösen rosszul érintették a jellemzően megbízható republikánus szavazóknak számító gazdákat.
Az elnök döntései egymás után idegenítettek el olyan, a két éve az elnökválasztáson rá és a republikánusokra szavazó választói rétegeket, akik elengedhetetlenek voltak akkori győzelméhez, és akik támogatását a republikánusok idén is annyira biztosra vették, hogy választási stratégiájuk egy részét is rájuk építették. A fiatalok és a latinók, akik 2024-ben meglepően nagy arányban szavaztak Trumpra, két év elteltével már a demokraták felé húznak. A republikánusok emellett elkezdték elveszíteni a fehér munkásosztályt is, aminek tagjai az elmúlt tíz évben Trumpot támogatták, de második elnöksége alatt sokan közülük kiábrándultak belőle. Ráadásként Trump magára haragította a legmegbízhatóbb republikánus szavazóknak számító vidékiek egy részét is, akik ugyan nem lettek hirtelen demokraták, de lelkesedésük szertefoszlott, és a várakozások szerint sokan inkább el sem mennek szavazni.
A Trump által elidegenített választói csoportokról itt írtunk, és többek között erről is részletesen beszéltünk a választási esélyeket értékelő pénteki Elektor műsorunkban:
A New York Times szerint Trump mindenáron azt akarta, hogy ő álljon a félidős választás kampányának középpontjában. Korábban kijelentette, hogy a félidős választás igenis róla fog szólni, a választók tekinthetnek úgy rá, mint ha ő lenne ott a szavazólapon.
Az Atlantic szerint már februárban összeültek Trump miniszterei és háttéremberei James Blair, az elnök egyik politikai tanácsadójának vezetésével egy beszélgetésre, és arra jutottak, mindegy mi lesz, Trumpra húzzák fel a félidei kampányt. Blair felhozta Franklin Delano Roosevelt pártjának 1934-es félidős választási győzelmét, ami párját ritkítja azóta is, a hatalmon lévő pártokat szinte mindig megbüntetik a szavazók a midtermökön. A terve azonban Trump ki nem kényszerített hibáinak sorozata miatt nem jött be.
Ugyan a Fehér Ház sajtósai kifelé azt mutatták, az elnök és csapata egységes, a Timesnak nyilatkozó 16, névtelenséget kérő bennfentes szerint komor a hangulat és egyre több az ellentét. Azokat a tanácsadókat figyelmen kívül hagyták, akik arra figyelmeztettek, hogy Trump helyszíni kampányolása épp azon republikánus jelölteknek árthat, akiknek segíteni akar.
Több republikánus jelölt is igyekezett hangsúlyozni, hogy mennyire ellenzi Trump több intézkedését. Jelenléte a kampányban annyira toxikussá vált, hogy több republikánus jelölt azt akarja, az elnök messziről kerülje el az államát. És pont ez az, amire lecsapott a Demokrata Párt is. Kampányuk nagyban épít a népszerűtlen elnökre, míg a republikánusok reklámköltései szinte a puszta létét is elhallgatták.
Trump a kampánykörúton
Trumpnak korábban volt egy olyan „szuperereje” az Atlantic szerint, hogy mindig ráérzett, mit akar a választói bázisa, annak megfelelően kampányolt, ez azonban a mostani kampányban nem így volt. A lap összeszedte, milyen rosszul öregedő kampánymondatok vezettek egy politikai tömb vereségéhez a midterms idején.
Trumpnak volt jó pár ilyen a mostani kampányban, mint amikor a megélhetési válságot hoaxnak, kamunak nevezte, a rajta gúnyolódó Bill Maher műsorvezetőt vesztesnek hívta egy 1300 szavas online kiakadásban, James Talarico texasi demokrata szenátorjelöltet vegánnak minősítette egy húsimádó államban, majd Jon Husted ohiói szenátor dögösségén és izmos fenekén merengett. A michigani Port Huronban tartott gyűlésen Nicki Minaj hátsóját dicsérte, Norvégiát szarfészeknek titulálta, Abdul El-Sayedet, a demokraták szenátorjelöltjét pedig dzsihádistának minősítette. Nekiment a szomáliai közösségnek is, alacsony IQ-jú, mégis Mercedesszel járó tolvajoknak nevezve őket egy gyűlésen.
Trump közben nem vett tudomást az átlagpolgárok nehézségeiről. „Egy aranykorban vagyunk” – mondta egy arizonai nagygyűlésen, de rendszeresen beszélni kezdett fellépésein a golfpályáiról, a jól menő tőzsdéről és persze a bálterméről.
A lapnak eközben több – Trump bosszújától tartva névtelenül nyilatkozó – republikánus jelölt azt mondta, a szavazóik szerint Trump nem tartotta be a kampányígéretei lényegi részét. Nem vetett véget Amerika vég nélküli háborúinak, sőt újat kezdett; nem vitte le az árakat, az iráni konfliktus és a vámháborúi épp a magasba lökték azokat. A latinók pedig 2024-ben azzal a feltételezéssel szavaztak rá, hogy a bűnöző illegális bevándorlókat fogják deportálni, de a Trump-kormányzat jelentős részben olyanokat kezdett el hazatoloncolni, akik semmilyen bűncselekményt nem követtek el, azt leszámítva, hogy illegálisan voltak az országban.
Arról, hogy a gazdasági helyzet hogyan hat ki a félidős választásra, az Átriumban felvett műsorunkban is részletesen beszéltünk szakértőkkel október elején:
A Cheesecake Factory-pillanat
Trump a kampánygyűlésein rendszeresen perceken át magyarázta, hogyan ékíti tovább a Fehér Házat. A belsőépítészeti vitát egy olyan ember kampányba való berobbanása fokozta, akire a felületes szemlélő talán nem is számíthatott: Barack Obamáé.
A demokraták nagy sikerrel vetik be a két ciklust 2009–15 között lehúzott volt elnököt, aki még másfél hete azt mondta, Trump Fehér Háza „úgy néz ki, mintha Szaddám Huszein nyitott volna egy Cheesecake Factoryt”. Magyarul sajttortagyárra fordítható az amerikai gyorsétterem- és sütilánc neve, amire utalt. Az esztétikai kritika felbőszítette Trumpot, aki több kampánygyűlésen megvédte az átalakításokat, hozzátéve, Obama csak üres székek előtt beszélt Michiganben. Ő is visszavágott a huszeinezéssel, a 44. elnököt folyton a teljes nevén, Barack Hussein Obamaként szólítva.
A Salon szerint egy mississippi kampánygyűlésen Trump azt mondta, a Cheesecake Factory egy sikeres cég, majd megmagyarázta a Fehér Ház újradekorálásának szükségességét. „Egy olyan fickó, mint Obama nem érti, hogy a Fehér Háznak tisztának, makulátlannak és gyönyörűnek kell lennie” – védte meg a giccset, amit a Salon szerint annyira szeretnek a MAGA hívei. A helyzet annyira eldurvult, hogy Scott Bessent pénzügyminiszter is elzarándokolt egy virginiai sütiüzembe. Obamának több se kellett, egy szerdai atlantai eseményen azzal cikizte Trumpékat, hogy „mozgósítottak egy teljes kormányzati válaszadást erre a viccre; nem az inflációra, hanem a viccre”, és hogy Trumpot nem is zavarta, hogy Szaddám Huszein bukott iraki diktátorhoz lett hasonlítva.
Obama minden megszólalása a régi harcosságát idézte, lendületesen magyarázott a Trump-kormány „kétévnyi káosza és kegyetlensége és korrupciója” kérdésében. Többször nem is nevezte nevén az aktuális elnököt, olykor csak úgy hivatkozott rá, mint „az a csávó a Fehér Házban”. Trump már múlt szombaton élt a korai szavazás lehetőségével Floridában, ami után vesztesnek nevezte Obamát riportereknek, jelezve, hogy kétszer is megverte már a demokratákat.
Nem mindenhol szitokszó Trump neve
Számos államban inkább hátrányt jelentett a kampánykörútján, de az is biztos, hogy a legfanatikusabb Trump-szavazóknál az elnök messze nem lejárt lemez, és a MAGA-keménymag mozgósításában fontos szerepe lehetett. A Guardiannak megszólalt a tennesseei Sharon Anderson, aki bevallása szerint már 81 Trump-gyűlésen volt életében. A 70 éves nő szerint nem lehet rámondani Trumpra, hogy egyre rosszabb lenne: „Már 11 éve csinálom ezt. Szerintem egy fikarcnyit sem változott. Most egy csomó dologról, amit mondott, beszámolnak, és egy csomóról, amit mondott, nem számolnak be.” Szerinte természetfeletti, hogy az elnök másfél órákat tud beszélni a kampányeseményeken, szóval nincs is baj a mentális állapotával.
Az amerikai jobboldali nyilvánosság egy része lelkesen mutatta be a kampányoló Trumpot. A Federalist az elnök texasi kampánykörútjára hegyezte ki a cikkét, videókkal is alátámasztva, mekkora sor és érdeklődés övezte a látogatást. Amikor Trump Lubbockban kampányolt Ken Paxton mellett – pár kilométerre Talarico gyűlésétől –, egy Renee Taylor nevű helyi azt mondta, meg akarják mutatni, hogy ez a város őt támogatja. Viszont még a Lubbockban megkérdezettek zöme is a megélhetést és az üzemanyagárakat emlegette. Trump maga is elismerte ott, hogy szoros lesz az eddig republikánus Texasban a szenátusi meccs.
