Rácz András: Az orosz stratégia lényege, hogy ha elég sok élelmiszer hiányzik a világpiacról, az éhínséget okoz, és növekvő inflációs nyomást Európán

Az amerikai középidős választás előtt nagyon sok a zaj, de ami az elemzőket és befektetőket foglalkoztatja, az a hosszú távú kimenetel: az iráni és az orosz–ukrán konfliktus – mondta Gyurcsik Attila, az Accorde Alapkezelő vezérigazgatója a Forbes Money Summit 2026 eseményén.

Az ukrajnai háború frontvonalai lényegében megmerevedtek, egyik fél sem tud érdemi előrelépést elérni, az orosz győzelemhez pedig még hosszú időre és rengeteg katonaélet feláldozására lenne szükség – mondta Gyurcsik. Az orosz vezetésnek ezért hamarosan nehéz és népszerűtlen döntést kell hoznia: vagy újabb mozgósításba kezd, vagy a tél beköszöntével az ukrán energetikai infrastruktúra elleni támadások fokozásával próbálja rákényszeríteni Ukrajnát egy számára kedvezőtlen megállapodásra. Moszkva előtt így lényegében két út áll: a konfliktus további eszkalálása Ukrajnával vagy a NATO-val szemben, illetve a háború tárgyalásos lezárása az ukránokkal.

Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet kutatási és tudományos ügyekért felelős vezérigazgató-helyettese szerint az általuk alkalmazott módszerekkel nagyjából hat hónapra lehet viszonylag nagy biztonsággal előre jelezni a háború alakulását. Ha nem történik valami váratlan a Kremlben, a konfliktus még legalább fél évig, de akár jövő nyárig is a jelenlegi intenzitással folytatódhat. Rácz szerint mindkét fél képes lehet még másfél-két évig fenntartani a háborús erőfeszítéseket, az orosz költségvetésben pedig továbbra is jelentős katonai kiadásokkal számolnak.

Az orosz vezetés másik lehetősége Rácz szerint a hadiállapot kihirdetése, amely megkönnyítené a katonai logisztikát, és lehetőséget adna arra is, hogy Moszkva még keményebben lépjen fel a megszállt területeken. Ennek viszont az lehetne a következménye, hogy Oroszország és a Nyugat között gyakorlatilag minden kapcsolat megszakadna. Rácz ezt a forgatókönyvet sem tartja kizártnak, különösen azért, mert az orosz hadsereg március óta naponta átlagosan 15–20 százalékkal több embert veszít, mint amennyit újonnan toborozni tud.

Rácz András szerint miközben mindenki a balti térségben bekövetkező eszkalációtól tart, sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, ami a Fekete-tengeren történik. Az orosz drónok eddig öt, Ukrajnából mezőgazdasági termékeket szállító hajót támadtak meg, amelyek közül kettő el is süllyedt.

Az oroszok emellett szisztematikusan támadják az ukrán, dunai kikötőkbe tartó hajókat is, feltehetően azért, hogy a gabonakereskedőket elriasszák az ukrán exporttól.

Közben Ukrajna is támadja az orosz kikötőket, így fennáll a veszélye, hogy az orosz és az ukrán gabona egyaránt kiesik a világpiacról. „Az orosz stratégia teljesen egyértelmű: ha elég sok élelmiszer hiányzik a világpiacról, az éhínséget eredményez, és növekvő inflációs nyomást okoz Európán” – mondta Rácz András. Oroszország számára ez egy önsorsrontó háború, amelyből akár egy vezetőváltással is megpróbálhatnak kiutat találni, tette hozzá Gyurcsik Attila, aki úgy látja: a következő évek gazdasági kilátásait nagyban meghatározza majd, hogyan ér véget a háború.

Ha nem születik tartósnak és megbízhatónak tűnő békemegállapodás, az Ukrajna számára komoly hátrányt jelenthet, a befektetők ugyanis nem lehetnek biztosak abban, hogy valóban véget értek a harcok, ez pedig visszafoghatja a beruházásokat. Rácz András szerint ugyanakkor Oroszország sem lesz vonzó befektetési célpont a háború után, és az Európával korábban elsősorban a fosszilis energiahordozók kereskedelmére épülő gazdasági kapcsolatai sem állnak majd helyre. Oroszország a vasfüggöny túloldalán marad, Ukrajna viszont az innensőn, és arra sem számít, hogy még az ő életében ismét oroszbarát kormány kerülne hatalomra Ukrajnában.

Szóba került az iráni konfliktus is: a háború február 28-án kezdődött, amikor az Egyesült Államok és Izrael légicsapásokat indított Irán ellen, elsősorban annak katonai infrastruktúráját és nukleáris programját célozva. Az áprilisi tűzszünet nem hozott tartós rendezést, a felek azóta is hajtanak végre támadásokat, miközben az amerikai tengeri blokád és a Hormuzi-szoros hajóforgalmának korlátozása a nemzetközi kereskedelmet is sújtja. Gyurcsik Attila arról beszélt, hogy április óta egyfajta hideg béke alakult ki: a felek továbbra is támadják egymás infrastruktúráját, de a konfliktus nem eszkalálódik.

Szerinte az Egyesült Államok annyira eladósodott, hogy pénzügyileg nem engedhet meg magának még egy olyan háborút, mint amilyet korábban Irakban vagy Afganisztánban vívott. (Az ország államadóssága az OECD adatai szerint 2007 és 2025 között 9 ezer milliárd dollárról 40 ezer milliárd dollárra nőtt, az amerikai pénzügyminisztérium adatai alapján pedig azóta is naponta átlagosan több mint 6 milliárd dollárral emelkedik.) Ezért nem is tartja valószínűnek, hogy az amerikaiak szárazföldi inváziót indítanának Irán ellen, a blokádok és az infrastruktúra elleni támadások azonban tovább folytatódhatnak.

A konfliktusok előrejelzését az is nehezíti, hogy hajlamosak vagyunk abból kiindulni: a döntéshozók pontosan ismerik saját erőforrásaikat és céljaikat, és ezeknek megfelelően, racionálisan cselekszenek – mondta Rácz András, aki szerint a hibás döntéseket éppen ezért rendkívül nehéz előre jelezni. Ide sorolta az iráni háborút is, amit szerinte úgy indítottak el, hogy már kezdetben sem volt hozzá világosan kidolgozott győzelmi terv. Rácz ugyanakkor arra számít, hogy a konfliktus viszonylag hamar lezárulhat valamilyen módon, bár Trump mozgástere akkor is jelentős maradna, ha a félidős választások után a demokraták mindkét kongresszusi házban többséget szereznének.

Trump bizonyos szempontból „Európa legnagyobb jótevője”, mert ráébresztette az európai országokat arra, hogy nem függhetnek ennyire az Egyesült Államoktól – mondta Gyurcsik Attila. Ez hatalmas lehetőséget teremthet az európai beruházások és fejlesztések előtt, amelyeknek hosszabb távon kedvező gazdasági hatásai lehetnek.

„A politikai akarat születőben van” – fogalmazott Rácz András, aki arra is felhívta a figyelmet, hogy bár manapság divatos Európa hanyatlásáról beszélni, a kontinens még mindig a világ egyik legnagyobb gazdasági erejét képviseli.