A gyermekgyilkossági ügy, ami hetekig lázban tartotta Amerikát, és nem látszik, hol a vége

Kedden rózsaszín pólós nők jelentek meg a massachusettsi Plymouth bírósága előtt. Azért érkeztek, hogy demonstráljanak a gyilkossággal vádolt Lindsay Clancy ügyében. „Nagyon fontos számunkra, hogy csendesen a tudtára adjuk: rengeteg anya és nő tudja, hogy bármikor kerülhettek volna az ő helyzetébe szülés után. Tisztában vagyunk ezzel, és szeretnénk, ha kevesebb lenne irányába az ítélkezés, és több a támogatás” – mondta egy demonstráló plymouthi lakos, Nicole Manfredi a CNN-nek.

Az Egyesült Államokban több száz gyilkossági ügyet tárgyalnak évente, de ezek közül csak egy-egy olyan eljárás akad, amit olyan közérdeklődés övez, mint Lindsay Clancy ügyét. Az egykori ápolónőt azzal vádolták, hogy 2023-ban megölte a három kisgyerekét. Ezt szinte lehetetlen vitatni, de a felelősségre vonása mégis kérdésessé vált. Az augusztusban heteken át zajló tárgyalásán a dilemma valójában az volt, hogy beszámítható volt-e, amikor gyilkolt, tudta-e, hogy mit tesz.

Ezt az esküdtszéknek kellett volna eldöntenie, és ha bűnösnek találták volna, életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélik. A 12 tagú testület többnapos tanácskozás után sem tudott döntést hozni: az egyikük nem értett egyet a többiekkel, és nem volt hajlandó felmenteni Clancyt a vádak alól. Az amerikai jogrendszerben az esküdtek egyhangú döntése szükséges emberölési ügyekben a vádlottak bűnösségének megállapításához, így a tárgyalást vezető bíró érvénytelennek nyilvánította az eljárást.

Szeptember 29-re a bíróság beidézte az ügyészeket és a védelmet is, hogy megbeszéljék, mikor lehetne újratárgyalni az ügyet egy teljesen új esküdtszékkel. A védelem mindenképpen el akarna kerülni egy újabb tárgyalást, ezért pedig minden követ meg is mozgat.

Kevin Reddington ügyvéd alapjaiban támadta meg a vádat, állítva, hogy valójában még arra sincs bizonyíték, hogy Clancy lenne a gyilkos, nemhogy arra, hogy mindent előre eltervezetten tett.

Az ügyészek még nem nyilatkoztak. Az sem kizárt, hogy vádalku lesz a dolog vége. Az új tárgyalás viszont kétségtelenül a legnehezebb út lesz.

Ahogy a rózsaszín pólós nők csoportosulása is megmutatta, az elmúlt két hónapban nagyot nőtt az érdeklődés az ügy iránt. Az egész túlnőtt önmagán, megjelentek körülötte az ideológiai narratívák és a TikTok önjelölt nyomozói is. Mindenkinek van véleménye Lindsay Clancyről, így pedig nagyon nehéz lesz egy olyan újabb esküdtszék felállítása, amely tényleg pártatlanul tudja végigülni az újabb eljárást.

Orvosról orvosra járt, hogy meggyógyítsák

Patrick és Lindsay Clancy házasságáról és családi életéről, valamint a gyilkosságot megelőző fél év eseményeiről ebben a cikkben már részletesen beszámoltunk. Röviden összefoglalva azonban a következőket érdemes tudni: a házaspár Massachusettsben élt, három gyerekük született. Lindsay szülészeten volt ápolónő, a környezete pedig rendkívül szerető és gondos anyaként jellemezte. Mindhárom szülése után észlelt magán szülés utáni depresszióra utaló jeleket, de ezek a kisebbik fia születésekor, 2022 után erősödtek fel igazán.

A nő a szülési szabadságáról készült visszatérni a munkába, amikor szorongó, depresszív tünetek jelentkeztek nála. Nem bírt aludni, folyamatosan zakatoltak a gondolatok a fejében, és irreális félelmek gyötörték azzal kapcsolatban, hogy valami rossz történhet a gyerekeivel. Clancy orvosi segítséget kért, és kapott is: egy pszichiáter depressziót és szorongást állapított meg nála, és antidepresszánst írt fel neki. Csakhogy ezek nemhogy nem segítettek, de borzasztó spirálba került tőlük.

Fél éven keresztül csak súlyosbodtak a tünetei: továbbra sem bírt aludni, szuicid gondolatai lettek, többször is bekerült a pszichiátriai sürgősségire. Nem segített az sem, hogy orvosról orvosra járt, akár heti szinten ment rendelésre. „Könyörgött, hogy valaki segítsen rajta” – tanúskodott később az anyósa. Néhány hónap alatt 13-féle antidepresszánst írtak fel neki, miközben csak romlott az állapota.

2022 decemberében két segélyvonalat is felhívott 1-2 napon belül, mert olyan erősek voltak az öngyilkossági gondolatok a fejében, de mindkét vonalon azt mondták, hogy nem tűnik súlyos esetnek, nincs szükség beavatkozásra. Amikor már 4-5 hónapja csak rosszabbodott az állapota, Clancy egyre reménytelenebbnek érezte a helyzetét – erről tanúskodtak a naplójába írt bejegyzések is. Úgy érezte, hogy elszakadt a jelentől, a valóságtól és a saját testétől is, emiatt nem mert kocsit vezetni, sem pedig egyedül maradni.

Egy ponton elkezdett hangokat hallani. Állítása szerint a hangok azt mondták neki, hogy a gyerekeknek valami bajuk van, és emiatt ártania kell nekik, illetve hogy valami rossz fog velük történni. Arra is biztatták, hogy tegyen kárt saját magában. Közben paranoid gondolatai voltak arról, hogy a körülötte lévő emberek hallják a gondolatait, ezért kórházba fogják zárni, és elveszik tőle a gyerekeket. A tüneteiről beszámolt a férjének, a szüleinek és a kezelőorvosainak is. 2023 januárjában egy szuicid krízis után kórházba került, mégpedig a Harvard klinikájára. Ott azonnal elvették tőle az antidepresszánsokat, mire javult is az állapota. Hazaengedték egy kis időre, hogy a kislánya ötödik születésnapját a családdal együtt ünnepelhesse.

Csakhogy a Harvard klinikáján az egyik orvos még az elbocsátás előtt, egy 10 perces konzultáció után újabb adag antidepresszánst írt fel Lindsay Clancynek, amire korábban is rosszul reagált. Innen újabb lejtmenet következett. „Az ország legjobb kórházában voltam, szóval ez már reménytelen” – írta a naplójába a nő, és ezen a ponton azon volt, hogy a külvilág előtt „okénak” tűnjön. Heteken belül újra elkezdődtek a gyerekek és a saját maga elleni erőszakra buzdító gondolatai.

2023. január 24-én Clancy egyedül maradt a gyerekeivel. Napközben úgy tűnt, hogy minden rendben: hóemberépítős képeket küldött a családi csetcsoportba, és úgy tűnt, hogy nagyon jó napja van. Lindsay este elküldte Patricket vacsoráért és a gyógyszertárba. Mire azonban a férfi hazaért, tragikus látvány fogadta. A felesége a házuk egyik ablaka alatt feküdt a hóban, megsebzett nyakkal és csuklóval. Öngyilkosságot kísérelt meg. A férj ezután a ház pincéjében találta meg a gyerekeit, de már nem lehetett őket megmenteni. Lindsay megfojtotta őket egy fitneszszalaggal. Cora öt, Dawson három éves, a legkisebb, Callan pedig még csak nyolc hónapos volt.

Lindsay Clancy túlélte az éjszakát, de az esés következtében gerinctörést szenvedett és lebénult. Utólag azt vallotta, hogy aznap egy férfihangot hallott, amely azt parancsolta neki, hogy ölje meg a gyerekeket. Miután utoljára beszélt telefonon a férjével, a hang kijelentette, hogy ez az utolsó esélye, hogy megtegye, amit kell, hogy aztán saját magával is végezhessen. A gyilkosságra elmondása szerint csak homályosan emlékezett, mintha csak álmodta volna a történteket.

Őrült logika szerint cselekedett

Az ügy tárgyalása nyár végén kezdődött Massachusettsben. Azért is volt különleges az egész eljárás, mert Clancy – bár a gyilkosság után nem volt teljesen tisztában azzal, amit tett – beismerte, hogy valóban ő ölte meg a gyerekeit. Ugyanakkor a védelem úgy vélte, hogy Clancy szülés utáni depresszióját és a korábban is meglévő borderline személyiségzavarát nem ismerték fel, és olyan súlyosan félrekezelték, hogy szülés utáni pszichózis alakult ki nála. Emiatt nem volt kapcsolata a valósággal, nem volt ura a tetteinek, tehát nem lehet elítélni szándékos emberölésért.

A szülés utáni depresszió és a szülés utáni pszichózis nem összekeverendő. Az előbbi sokkal gyakoribb, és részben a terhesség és a szülés megrázkódtatása, valamint a hormonháztartásban beálló változások miatt alakul ki. A pszichózis azonban egy súlyos pszichiátriai betegség, ami a szakirodalom szerint azonnali kórházi ápolást igényel, nem egyszerű terápiát vagy gyógyszeres kezelést, mint amit Clancy kapott. A betegek 20 százalékánál alapbetegség a bipoláris zavar, de a környezeti hatások is kiválthatnak pszichotikus epizódot. Szülés utáni pszichózist nemcsak a szülőanya, de akár az apa is elszenvedhet – bár ez sokkal ritkább.

A pszichózis felléphet akár egyik napról a másikra is, és ha a páciens tisztában van is vele, hogy a fejében lévő hangok nem racionálisak, bizonyos hatások, például kialvatlanság miatt végleg elvesztheti az egészséges ítélőképessége maradékát.

A változás tehát szinte egyik pillanatról a másikra beállhat, néhány óra alatt is súlyos állapotromlás következhet be.

A betegségnek van mániás és depressziós jellemzőkkel kiegészülő kórképe is. Gyakoriak a hallucinációk, a tévképzetek és a paranoia is. Egy kutatásban leírtak olyan pácienst is, aki szülés után úgy érezte, hogy bogarak másznak a bőre alatt. De olyan is volt, aki teljes tagadásban élt azzal kapcsolatban, hogy gyereke született, vagy hogy egyáltalán férjnél lenne. Vannak, akik elkezdenek irreális félelmet érezni, hogy a gyerekükkel valami baj történik – ahogy Lindsay Clancy is érezte. Van, aki megnémul, és katatón állapotba kerül.

Az ügyészség azzal érvelt, hogy Clancynél nem állt fenn pszichózis, csak depresszió, és szándékosan, előre kitervelten ölte meg a saját gyerekeit. Szerintük erre utalt, hogy mielőtt megölte volna a gyerekeket, beszámíthatónak tűnt. Terhelő bizonyítékként kezelték, hogy a nő Google Mapsen megnézte azt is, hogy Patrick Clancy mennyi ideig lesz távol, amíg elmegy a gyógyszertárba. Lindsay azzal védekezett, hogy egyszerűen tudni akarta, mennyi ideig hagyják magára a gyerekekkel, mert ekkorra már rettegett egyedül lenni.

Az ügyészség eleinte azt is megkérdőjelezte, hogy Clancy tényleg öngyilkos akart-e lenni. Szerintük nem voltak elég mélyek a nyakán és csuklóin a sebei, és a ház első emeletéről nem kiugrott, hanem csak „lecsúszott a ház falán”. Ugyanakkor ez az érv némileg mégiscsak ellentétben állt azzal az indítékkal, amit a vád prezentált: az ügyészség szerint a nő meg akarta ölni magát, de amíg a gyerekei éltek, erre nem lett volna képes, ezért előbb őket kellett megölnie. A vád által beidézett szakértők is úgy írták le Clancy öngyilkossági kísérletét, mint ami „nagyon is halálos, nagyon komoly”.

Az ügyészség Avram Macket, egy gyerekpszichiátert hívott be, aki amellett érvelt, hogy bár fennállt a beszámíthatatlanságot megalapozó pszichiátriai betegség, de a gyilkosság napján Clancy képes volt felismerni, mi számít bűncselekménynek. Erre utalt szerinte, hogy teljesen normálisan kommunikált a gyerekei óvónőjével, orvosával, és az étteremmel is, ahonnan vacsorát rendelt.

A vád egy törvényszéki pszichiátert is beidézett, akinek szintén az volt a szakértői véleménye, hogy Clancy tudta, mit tesz, amikor megölte a gyerekeit. Kirk Heilburn szerint Clancy valóban borderline személyiségzavarban szenvedett a gyilkosság elkövetésekor, de szerinte a végzetes pillanatokban tudatában volt annak, hogy amit tesz, az törvénytelen. Szerinte nem pszichózis, hanem peritraumatikus disszociáció állt fenn nála. Ez azt az állapotot jelöli, amikor egy traumatikus esemény hatására a személy elszakad a jelen eseményeitől, de bizonyos szinten még öntudatánál van, és ha gépies is, ura a cselekedeteinek.

Kevin Reddington védőügyvéd egy kifejezetten ismert szakértőt idézett be. Phillip Resnick törvényszéki pszichiáter évtizedek óta szaktekintély, több nagyon fontos ügyben, például Jeffrey Dahmer tárgyalásán adott szakvéleményt. Resnick azt mondta, hogy a pályafutása alatt szerzett tapasztalatai és nem mellesleg a szakirodalom szerint is a gyereküket meggyilkolók általában öt kategóriába sorolhatók. Vannak, akik

• nem is akartak eredetileg szülővé válni;
• bántalmazták a gyereküket korábban;
• bosszút akarnak állni a volt partnerükön a gyerek megölésével;
• valamiért úgy gondolják, hogy jobb a gyereknek, ha meghal;
• akut pszichózisban szenvednek.

Az első három egyértelműen kizárható volt Clancy esetében: a házassága felhőtlen volt, a beszámolók szerint a nő imádta a gyerekeket, a pár pedig egy negyedik baba vállalását is fontolgatta. Az utolsó két körülmény viszont nagyon is illik Clancyre.

A negyedik lehetőséget hívja a szakirodalom „altruista szándékkal” elkövetett, kiterjesztett öngyilkosságnak. Resnick szerint ilyenkor a gyilkos fejében olyan tévképzet él, ami szerint jobb a gyereknek, ha az öngyilkosságot fontolgató szülővel hal meg, mint hogy egyedül maradjon a világon anya vagy apa nélkül.

Vagyis a maga kifacsart, őrült logikája szerint Clancy jót akart a kicsiknek azzal, hogy megölte őket.

Ezt hajtogatta a nő a gyilkosság közben is: „Menj a jóistenhez, kisbaba.” Az ügyészség egyik szakértője egyetértett Resnickkel abban, hogy Clancynek ez volt a megfontolása. Resnick azt is megállapította, hogy a bizonyítékok alapján Clancy pszichózisban szenvedett. Ezt alátámasztja, hogy nem érzett kontrollt a teste felett, parancsoló hangokat hallott, amelyek az öngyilkosságra is biztatták. Ezek alapján Resnick kijelentette, hogy a véleménye szerint Clancy mentális állapota elérte azt a szintet, ami alapján törvényileg nem vonható felelősségre a gyilkosságokért.

A bíróság falain kívülre nyúlik az ügy

Az ügyet az egész amerikai média közelről követte, a 21 napon át tartó tárgyalást folyamatosan élőben adták. Egy idő után rózsaszínbe öltözött nők jelentek meg a plymouthi bíróság előtt, hogy demonstráljanak. Persze, ellentüntetők is akadtak. De az online tereket is elfoglalta a Clancy-ügyről szóló diskurzus.

A közösségi médiában keringő videók alatt elképesztően megosztott a közönség.

Ezt tükrözik a netes álláspontok is. A Lindsay Clancy pártját fogók közt egyesek még azt is megkérdőjelezték, hogy valóban ő ölte-e meg a gyerekeket. Sokan elkezdték azt hinni, hogy a valódi gyilkos Patrick Clancy, a nő férje volt. Annak ellenére érveltek emellett a közösségi médiában az önjelölt nyomozók, hogy senki – sem a nő, sem a védelem – nem vitatta a tárgyalás során, hogy a gyerekeket ő ölte meg.

Azok, akik Patrick Clancyt kiáltották ki lehetséges elkövetőnek, többek közt arra is alapozták a gyanújukat, hogy egykedvűnek látták a tárgyalásokon. Valójában a férfi korántsem viselte jól a tárgyalást. Aznap, amikor például meghallgatták a segélyhívásáról készült felvételt, amin üvöltve közölte a mentőkkel, hogy megtalálta a gyerekei holttestét, pánikrohamot kapott és mentőt kellett hívni hozzá a bíróságra.

A Clancy bűnösségében megrögzötten hívő oldal viszont szintén nem hajlandó semmilyen tényállás elfogadására, ami akár egy kicsit is árnyalhatná a tragédiát. A tanúvallomásokat is megkérdőjelezik, ha arról van szó. Több Clancy bűnössége mellett érvelő influenszer és kommentelő is azt terjesztette például a médiában, hogy Clancy csak azután kezdett el az utasító hangokról beszélni, amikor már megölte a gyerekeit. Ezzel szemben a bíróságon tanúskodó ápolók szerint már hetekkel a gyilkosságok előtt beszámolt a hallucinációkról, de ezeket a tüneteket az orvosok nem jegyezték fel.

Arra például, hogy Patrick Clancy édesanyja, Lindsay anyósa szerető anyaként írta le őt, ilyen és ehhez hasonló kommentek érkeztek: „Egy szerető anya nem fojtja meg a gyerekeit.” Számukra nem elfogadható a gondolat, hogy egy szerető anyán is eluralkodhat olyan mentális probléma, ami ráveszi, hogy szembeszálljon a legalapvetőbb ösztönével, és bántsa a gyerekeit. Az pedig talán még ijesztőbb lehet, hogy nincs arra garancia, hogy egy édesanya nem kerül ilyen súlyos állapotba a gyermekágy során. Ahogy a New York Times szerzője fogalmazott: a gyerekgyilkosságoknál a vita általában épp erre a dilemmára redukálódik:

a gyerekgyilkosság bűne olyan borzasztó, hogy az őrület sem felmentő tényező, vagy épp fordítva; olyan borzasztó a bűn, hogy az csak őrülettel magyarázható.

Mindemellett azonban politikai, ideológiai színezetet is kapott a vita, mivel ilyen téren is túlmutat önmagán az egész tragédia. Egyesek úgy látják, hogy Clancyt azért akarják sokan felmentetni, mert nő, és egy apát biztosan elítélnének ilyen ügyben. Mások szerint a Clancy-pártiak körében eluralkodott a „toxikus empátia”. „Lindsay Clancy nem lehet a nehéz anyaság mintapéldája, hiszen anyák milliói hoznak világra gyerekeket, és mindenféle nehézséget elviselnek anélkül, hogy bántanák a gyerekeiket” – mondta például egy texasi négygyerekes anya. Sokat emlegetik azt is, hogy a valódi áldozatok a gyerekek, de ezt mindenki elfelejtette.

Mások viszont úgy érzik, hogy az az egészségügyi ellátórendszer a fő felelős, ami rendszerszinten bagatellizálja és félresöpri a nők és anyák panaszait. „Ez globális probléma. Nem csak egy massachusettsi kisvárosi ügy. Ez történik a nőkkel mindenfelé” – mondta egy tüntető nő a BBC-nek. „Nem kellenének hozzá tragédiák, hogy végre odafigyeljünk a mentális egészség kérdésére” – mondta egy másik megmozdulás szervezője. A demonstrálók szerint végső soron a rendszer közvetett áldozatai a gyerekek is. A volt felesége mellett Patrick Clancy is polgári eljárásban pereli az összes kórházat és egészségügyi ellátót, amelyik szerinte elmulasztotta valóban kivizsgálni a felesége tüneteit.

Elszánt jogi csaták egyetlen esküdt miatt

Az esküdtszék napokig tanácskozott, átbeszélték az összes bizonyítékot és tanúvallomást. Eleinte nyolcan akarták felmentetni Clancyt, ketten nem tudtak dönteni, ketten pedig bűnösnek ítélték volna. Ahogy azonban teltek az órák, egészen pontosan 40 óra, egyre több esküdt tette le a garast amellett, hogy a nő nem vonható felelősségre.

Mégis, egyetlen esküdt nem változtatta meg a véleményét, így a testület nem tudott egyöntetű döntést hozni. A tárgyalást vezető bíró ezután bejelentette, hogy kénytelen lesz érvénytelenné nyilvánítani a tárgyalást. Az egyetlen opponáló esküdt személye körül azonban jogi csatározás alakult ki. Jennifer Sprague ügyész azt mondta, hogy

bár az esküdt olyan kijelentéseket tett, miszerint vannak kételyei, ettől még nem akart a felmentésre szavazni, ahogy azt a törvény értelmében kellett volna.

A többi esküdt szerint a férfi ragaszkodott az álláspontjához, de semmilyen módon nem is támasztotta alá bizonyítékokkal, hogy miért nem szavaz velük együtt. Erre hivatkozva Clancy védelme egy nappal a végső határidő előtt arra kérte a bírót, hogy távolítsa el a többségi döntéstől eltérő esküdtet. Itt fontos megjegyezni, hogy nem az eltérő vélemény volt a beadvány alapja, hanem hogy az illető nem vette figyelembe a massachusettsi büntetőjog alapszabályát, ami szerint az ügyészeknek minden kétséget kizáróan kell bizonyítaniuk egy vádlott bűnösségét. Az ügyvéd szerint a törvénytelenül ellenálló esküdtet le kellett volna cserélni ezen a ponton egy helyettes esküdtre. A bíró viszont ezt az érvelést elutasította.

Lindsay Clancy ügyvédje nem csak ilyen szempontból támadta a férfit: arra kérte a bírót, hogy vizsgálja ki a tárgyalás alatti magatartását. Felmerült ugyanis, hogy a kiválasztási folyamat során nem volt őszinte. Mint utóbb kiderült, az esküdt ellen korábban eljárás folyt kapcsolati erőszak miatt, és egy családtagja is távoltartási végzést kért ellene, mert bántalmazta. Ezek alapján valószínűleg a vád és a védelem is kiszűrte volna őt, de vagy nem kérdeztek rá a kiválasztás folyamán az előzetes kérdéssorban, vagy hazudott a múltjáról. A védőügyvéd szerint az illető emellett a szabályokkal ellentétben használta a telefonját tanácskozás közben, ezért kérvényezték, hogy a bíróság vizsgálja meg a telefonos tevékenységét.

A védőügyvéd álláspontja az, hogy a szabálytalanul eljáró esküdtet már korábban le kellett volna váltania a bírónak, és ezzel meg lehetett volna oldani a megfeneklett ítélethozatal problémáját, nem lett volna muszáj eredménytelennek nyilvánítani az eljárást. A védőügyvéd erre hivatkozva kérvényezte, hogy ne ismételjék meg a tárgyalást, mert bármilyen további tárgyalás kétszeres büntetést jelentene, amit a jog is tilt.

Később az ellenálló esküdt azt nyilatkozta: szerinte bizonyította az ügyészség, hogy Clancy tudta, mit tett, amikor megölte a gyerekeit, vagyis nem járt el törvénytelenül. Szerinte a médiának nyilatkozó többi esküdt nem festett hiteles képet az álláspontjáról. Emellett úgy vélte, hogy a többi 11 esküdt „aktivista” volt, akik szintén használták a telefonjukat a tanácskozás közben. Azt is tagadta, hogy hazudott volna, amikor felmérték az előéletét. Mindeközben a média törvénytelenül nyilvánosságra hozta a személyazonosságát, ami miatt támadások érték.

Szeptember 29-ét már mindenki úgy figyelte, mintha egy durva visszavágómeccs következne a tévében.

Clancy nyugdíjas korú védője, Kevin Reddington, eleinte halknak és nyúzottnak tűnt, aztán a lehető legváratlanabb húzással állt elő: a bírósági meghallgatáson arról beszélt, hogy valójában „az egész ügy spekuláció”, nincsenek bizonyítékok arra, hogy valóban Clancy lenne a gyilkos. Azt állította, hogy a nőnek egyszerűen megmondták, hogy ezt tette, és a mentális állapota miatt ő ezt nem vitatta. Indítéka viszont nem volt – emelte ki drámai beszédében Reddington. Azzal érvelt, hogy a rendőrség nem végzett elég alapos munkát a nyomozás során, az ügyészségnek pedig – a Massachusettsben használt Lattimore-mérce alapján – nem adott alapos okot rá, hogy az ügyet tárgyalni lehessen.

Reddington azt sem felejtette el megemlíteni, hogy az ügyészség a tárgyalás közben megváltoztatta az általuk feltételezett indítékot. Az ügyészség eleinte azt állította, hogy Clancy azért ölte meg a gyerekeit, mert belefáradt az anyaságba, és nem azért, mert altruista kiterjesztett öngyilkosságot akart volna elkövetni, aztán végül mégis erre alapozták a vádat. Az ügyvéd valószínűleg nem azért változtatott a stratégián, mert valóban hiszi, hogy Clancy teljesen ártatlan volna. Arra bazírozhat, hogy ha az eljárási hibákat firtató beadványaival nem is, a vádirat aláásásával talán mégis elérheti, hogy teljes egészében ejtsék a vádat.

Az ügyészség azzal vágott vissza, hogy a védelem eddig egyáltalán nem is vitatta, hogy Clancy követte el a gyilkosságot. „Most halljuk először, hogy az ügyvéd már a bizonyítékok elégségességét is megkérdőjelezi” – mondták. Az ügyészek szerint nevetséges Reddington állítása, és elegendő bizonyíték áll rendelkezésre. Ott vannak például a biztonsági kamerák felvételei és Lindsay Clancy DNS-e azokon a gumiszalagokon, amikkel megfojtották a gyerekeket. Szerintük indíték is volt, a korábban említett altruista kiterjesztett öngyilkosság. A bíró azt mondta, hogy megfontolja, valóban van-e elegendő bizonyíték.

Abban viszont a vád és a védelem is megegyezett, hogy előbb menjenek végig minden beadványon, és egyelőre ne jelöljenek ki új tárgyalási időpontot. „Ha hiszi, ha nem, egyetértek vele” – mondta Reddington az ügyész után. A bíró nem örült ennek. „Miért nem választunk csak ki egy tárgyalási dátumot? Három hete még ott tartott a párbeszéd, hogy egy héten belül jöjjünk vissza, most meg senki nem akar dátumot kijelölni!” – értetlenkedett. Reddington közölte, hogy ők legkorábban nyáron lehetnek készen egy új eljárásra, az ügyész közben bólogatott. November 2-án tartják majd a második előzetes meghallgatást, amire több beadványt is át tud nézni a bíró, új időpontot addig biztosan nem jelölnek ki.

Bármi van, nem távozik szabadlábon

Innentől négyféleképpen folytatódhat az ügy:

• ejtik a vádakat, és nem lesz új tárgyalás;
• enyhébb váddal, például hirtelen felindulásból elkövetett emberölés vádjával rendelnek el új eljárást;
• vádalkut köt a vád és a védelem; vagy
• újratárgyalják az ügyet előre kitervelt, szándékos emberölés vádjával ugyanúgy, ahogy eddig is történt.

Az első lehetőség szinte kizárt, bár ennél az ügynél már nehéz lenne kizárni a meglepetéseket. A második lehetőség azt jelentené, hogy ha enyhébb váddal tárgyalnák újra az ügyet, akkor lehetőség nyílna nem esküdtszékes eljárásra, amiben csak és kizárólag a bíró döntene. Ez megkönnyítené a döntéshozatalt, és talán a média figyelme is mérséklődne. Mivel az ügyészség még nem nyilatkozott, hogy akarnának-e újratárgyalást, nem zárható ki, hogy vádalkut ajánlanak majd. Azt viszont nem támogatják, hogy ejtsék a vádakat. Kevin Reddington, Clancy ügyvédje egyértelműen azon az állásponton van, hogy a tárgyalást nem szabad megismételni, nyitott a vádalkura is, de ha az börtönbüntetést szabna ki az ügyfelére, akkor abba nem fog belemenni.

Ha továbbra is az előre kitervelt emberölés vádjánál maradnak, akkor viszont újabb esküdtszéket kéne felállítani, ami nem kis feladatnak tűnik. A bíróságnak 12+12 olyan embert kellene találnia Massachusetts államban, akik nem találkoztak még a Clancy-üggyel. 12 esküdt hoz ugyan döntést, de mindegyikőjük mögött ott ül egy póttag is, aki ugyanúgy végighallgat mindent, de csak akkor száll be a döntéshozatalba, ha valaki kiesik az esküdtek közül. Különösen nehezítő tényező, hogy a saját véleménye mellett kitartó esküdt személyazonosságát nyilvánosságra hozták. Ez elég rossz precedenst teremt, és az új esküdtszék is tudja majd, hogy a korábbinál is több szem fogja figyelni a munkájukat. Nem kizárt, hogy a bíró mindennap begyűjti majd a telefonjukat, és az is lehetséges, hogy elrendeli, hogy az ítélethozatali tanácskozás idején hotelben lakjanak.

Az új esküdteknek több lehetőségük lenne: bűnösnek találják Clancyt az előre kitervelt gyilkosság ügyében, és akkor a nőt életfogytiglanra ítélhetik. A másik, hogy Clancyt enyhébb bűncselekményben találják bűnösnek, előre el nem tervezett, de szándékos emberölésben, amely életfogytig tartó börtönbüntetéssel büntethető, a feltételes szabadlábra helyezés lehetőségével, vagy gondatlanságból elkövetett emberölésben, amelynek a maximális büntetése 20 év.

De a nő akkor sem szabadul, ha a büntetőjogi felelősség hiányában ártatlannak találják.

Ebben az esetben a bíróság Clancyt egy állami pszichiátriai intézménybe fogja beutalni. Az elhelyezési határozatot a bíróság rendszeresen felülvizsgálja, bár határozatlan ideig is el lehet helyezni az intézménybe. Ha úgy ítélik meg, hogy már nem beteg, és nem jelent veszélyt a közösségre, egy meghallgatás után szabadon engedhetik. Valószínű viszont, hogy Clancynek egy hosszabb időszakot így is kényszergyógykezelésen kell töltenie. „Massachusettsben még soha nem volt olyan, mentális betegség következtében felmentett vádlott, akit hat hónap, vagy akár egy év elteltével szabadon engedtek volna” – mondta a sajtónak Keith Halpern, egy massachusettsi védőügyvéd, aki már több tucat ilyen ügyön dolgozott. A legrövidebb kezelés, ami után kiengedtek ilyen pácienst, 8 év volt, de a minimum inkább 10 év szokott lenni. Halpernnek olyan kliense is volt, aki 60 évet töltött a pszichiátrián.

Ha pedig kifejezetten olyan esetből akarnának kiindulni az esküdtek, ahol gyerekgyilkosság történt, akkor elég megnézni Andrea Yates 20 évvel ezelőtti ügyét. A texasi nő mind az öt gyerekét a kád vízébe fojtotta, a tárgyalásán pedig azt mondta, hogy az ördög lakozik benne, ez vette rá a gyilkosságra. Ő kivégzést kért maga ellen. Yatest elsőre elítélték, de végül egy második tárgyaláson felmentették, mert megállapították, hogy a gyilkosság idején nem volt beszámítható. A nő azóta is kényszergyógykezelés alatt áll egy kórházban.

Clancy szülés utáni pszichózisa valószínűleg már nem áll fenn, és ez akár rövidebb kényszergyógykezelést jelenthetne. De a nő már eddig is kórházban várta a tárgyalását, az előzetes letartóztatását nem a börtönben töltötte. A mai napig gyógyszerrel kezelik és folyamatos felügyelet alatt áll. 15 percenként ellenőrzik az állapotát, ugyanis állandóan öngyilkossági gondolatai vannak, mert úgy érzi, hogy a gyerekei nélkül nincs értelme az életének.

A volt férje ezzel szemben új életet tudott kezdeni. Egy héttel azelőtt, hogy elkezdődött volna Lindsay Clancy ügyének újratárgyalása, a volt férje, a 60 Minutes című műsornak adott interjút. Ebben azt mondta, hogy New Yorkba költözött, mert Massachusettsben nem bírt gyászolni. Éjszakánként kiabálva ébredt, de terápiával végül jobban lett. Nemrég megházasodott, és amellett, hogy gyászolja a gyerekeit, szeretne újra családot alapítani. Azt is hozzátette, hogy nem tartja hitelesnek azokat a szalagcímeket, amik gyerekgyilkosként írták le a volt feleségét, ő meg is bocsátott neki. „Ami a megbocsátást illeti, úgy éreztem, hogy ha én nem jutok el odáig, akkor örökre emészteném magam ezen” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy mit gondol az igazság vagy a felelősségvállalás kérdéséről, amikor mentális betegség is közrejátszik, a következőt válaszolta: „Szerintem van együttérző mód arra, hogy ezeket a tragédiákat kezeljük. És az nem azt jelenti, hogy félrerakjuk a felelősséget, hanem azt, hogy felismerjük a fájdalmat és a stigmát, és megpróbálunk módot találni arra, hogy ez a jövőben ne történhessen meg újból.”