Az biztos, hogy a nő megölte a gyerekeit. Azt az esküdtek döntik el, hogy ezt milyen elmeállapotban tette

Nehéz bármilyen más szóval jellemezni Lindsay Clancy ügyét, mint hogy felkavaró. Az egykori ápolónő gyilkossági tárgyalása néhány nappal ezelőtt kezdődött el Massachusettsben. Az esete azon ritka ügyek közé tartozik, amelyeknél egyáltalán nem kétséges, hogy a vádlott ölte-e meg az áldozatokat. Clancy 2023-ban megfojtotta mindhárom kisgyerekét, ezt senki sem kérdőjelezi meg.

Az ügyészség szerint a nő mindezt szándékosan, előre kitervelten tette meg, a védelem szerint azonban Clancy szülés utáni depresszióját olyan súlyosan félrekezelték, hogy pszichózis alakult ki nála, és azt állította, hangok kényszerítették, hogy gyilkoljon. A tárgyalóteremben napról napra gyűlnek az érvek mindkét narratíva mellett.

Felszólalt Clancy exférje, a gyerekek apja, pszichiáterek, rendőrök, de még a vádlott naplóbejegyzéseiből is felolvastak. Az esküdteknek nem lesz egyszerű dolguk, hogy megállapítsák: valóban ölni akart Clancy, vagy azért történt meg a tragédia, mert az egészségügyi rendszer cserbenhagyta őt.

Szülészeten dolgozott ápolónőként

Lindsay és Patrick Clancy Massachusettsben éltek, átlagos amerikai életet: fehér léckerítés, zsindelyes házacska, három gyerek. A nő szülészeten dolgozott ápolónőként, de 2023-ban épp szülési szabadságon volt. A gyerekek közül Cora 5, Dawson 3 éves volt, a legkisebb, Callan pedig még csak 8 hónapos.

Fél évvel a szülés után Lindsay Clancy arra készült, hogy lassan visszatér a munkába, de nagyjából ezzel egy időben depresszió tüneteit tapasztalta magán. „Nagyon nehezen viselte, hogy elszakad tőlük” – mondta a gyerekekkel ápolt kapcsolatáról a férje. A nő alig aludt 3 órákat éjjelente, napközben teljesen ki volt merülve, és nagyon súlyos szorongás gyötörte. Szülészeti ápolónőként valószínűleg jól tudta, hogy a szülés utáni depresszió valós, és hogy szakemberek segítségét kell kérnie. 2022 szeptemberétől január végéig a nő több orvosnál és szakápolónál is járt, akik különböző gyógyszerekkel kezelték. Ezek azonban nem segítettek, egyre csak romlott az állapota.

A beszámolók szerint 2023. január 24-én a nő ismét reménytelenül szorongó állapotban ébredt fel. Délelőtt elvitte Corát a gyerekorvoshoz, mert a kislánynak fájt a hasa. Otthon aztán hóembert épített a gyerekekkel, és képet küldött róluk a férjének. Napközben leadott egy vacsorarendelést egy helyi étterembe, és amikor beesteledett megkérte a férjét, hogy ugorjon el érte, valamint a patikába hashajtóért Corának. A Google Mapsen megnézte azt is, hogy Patrick Clancy mennyi ideig lesz távol – ez kulcsfontosságú pont az ügyészek szerint.

A férfi nem sokkal később szokatlanul nagy csendre ért haza. Végigjárta a házat, de nem talált senkit. Aztán a hálószobához ért. „Az ajtó zárva volt. Akkor tudtam, hogy valami nincs rendben” – mondta. A szoba ablaka nyitva volt, alatta hat méterrel, a földön pedig Lindsay Clancy feküdt összevagdosott nyakkal és csuklókkal. „Megpróbáltam megölni magam” – mondta a férjének, aki megkérdezte, hogy mi történt, miközben a mentőket tárcsázta. A gyerekek a pincében vannak – derült ki a férfi következő kérdésére.

Patrick Clancy először Corát látta meg a pincében. Egy gumiszalag volt a nyakában, arccal lefelé feküdt, és nem lélegzett. Ezután meglátta mellette a 8 hónapos Callant, akinek szintén egy gumiszalag volt a nyakában. A 3 éves Dawsont a dolgozószobában találták meg, szintén egy pánttal a nyakában. „Tudtam, hogy elment” – mondta a bíróságon a férfi. Ezután megpróbálta újraéleszteni a gyerekeket, amíg a mentők meg nem érkeztek és át nem vették a felügyeletet. Cora és Dawson a helyszínen meghaltak, de Callant sikerült kórházba szállítani. A 8 hónapos kisfiúnál viszont az oxigénhiányos állapot miatt agyhalál állt be, és három nappal később levették a gépekről.

Lindsay Clancy túlélte. A kórházban napokig intubálva feküdt, kissé zavart volt, és írásban tudott csak kommunikálni. Patrick Clancy a bíróságon azt vallotta, hogy a felesége nagyjából egy héttel a tragédia után mondta el neki, hogy a gyilkosság napján egy férfi hangját hallotta, amely arra utasította, hogy ölje meg a gyerekeket.

A beszámíthatóság és az előre eltervezettség a kérdés

Az ügy 2026 nyarán került a bíróság elé, a pár közben elvált. A tárgyalás várhatóan hetekig fog tartani, mivel az ügyészek számos tanút idéznek be, köztük rendvédelmi szervek dolgozóit, tűzoltókat, családtagokat, barátokat és pszichiátereket. De tanúskodik Patrick Clancy is, az ő tanúvallomása különösen nagy médiafigyelmet kapott.

A maratoni tárgyalás kezdetén Lindsay Clancyt kerekesszékkel tolták be a terembe. Gyakori, hogy egyes vádlottak mindenféle látható egészségügyi problémával próbálnak szimpátiát kicsikarni az esküdtekből a törvényszékeken. De Clancy esetében nem cirkuszról van szó: a hatméteres esése során olyan gerinctörést szenvedett, ami miatt mellkastól lefelé lebénult.

A nő nem vitatja, hogy elkövette a gyilkosságokat, azonban fenntartja, hogy büntetőjogilag nem felelős. Azt állítja, hogy az auditív hallucinációk parancsára cselekedett, beszámíthatatlan volt a bűncselekmény elkövetésekor. A védőügyvédek szerint egyértelmű, hogy a nő szülés utáni pszichózisban szenvedett. Ez egy súlyos pszichiátriai kórkép, aminek több oka is lehet, a meglévő kezeletlen mentális betegségektől a hormonok felborulásáig. A tünetek közé tartozhatnak hallucinációk, téveszmék, mániás és depressziós hangulat keveréke, valamint zavartság. Nem ritka, hogy egy kezeletlen gyermekágyi pszichózis csecsemőgyilkossághoz vezet. Egy, a a BBC által idézett statisztika szerint ez az állapot ezer anyából 1-et érint.

Az esküdtszéknek most ezt a kérdést kell eldöntenie: ép ésszel, előre eltervezetten ölte meg a gyerekeit az ápolónő, avagy sem.

Az ügyészek úgy vélik, hogy Clancy beszámítható állapotban, számítóan hajtotta végre a gyilkosságokat. „Szándékosan, racionálisan és gyorsan cselekedett egy nagyon konkrét cél elérése érdekében – hogy öljön” – mondta nyitó beszédében az ügyész. Szerintük ezt bizonyítja például, hogy rákeresett, mennyi időbe telik a férjének elmenni vacsoráért. A védelem szerint azonban Clancy félt egyedül maradni, és ekkor csak azt akarta tudni, hogy pontosan hány percet kell átvészelnie a férje nélkül.

A védelem szerint semmilyen indítéka sem volt az amúgy gondoskodó anyának arra, hogy megölje a gyerekeket. Ezt megerősítette Patrick Clancy tanúvallomása is. Szerinte a volt felesége nagyon odaadó anya volt. A nő naplóbejegyzései alapján épp ez az anyai odaadás lett valahogyan túl sok: a legrosszabb hónapokban letargikus volt attól, hogy nem szoptatta a csecsemőjét, és teljesen rá volt például fixálódva, hogy Callan jól aludjon, percre pontosan annyit, amennyire szüksége lehet. De Cora hasfájásainál is a normálisnál túlzóbban aggódott, hogy valami komolyabb betegség állhat a háttérben – mondta Patrick Clancy. A naplóból az is kiderült, hogy a vádlott tisztában volt a zavart mentális állapotával, és hogy ez az anyasággal függ össze. „Kétségbeesetten vágyom egy kis szünetre, hogy ne kelljen mindenkiről gondoskodnom, és olyan, mintha az elmém ezért kreálna valami fizikai problémát nálam” – írta a nő a naplójában.

Az ügyészség azt is megkérdőjelezi, hogy a nő valóban öngyilkos akart-e lenni. A 2024-es előzetes meghallgatáson azon az állásponton voltak, hogy Lindsay Clancy valójában csak karcolásokat vágott a kezére és a nyakára, és az emeleti ablakból nem is öngyilkossági szándékkal ugrott ki, csak „lecsúszott a ház falán”. A tanúskodó orvosok is arról számoltak be, hogy a vágások nem voltak túl mélyek. Patrick Clancy szerint viszont a hálószobájuk és a gyerekek holtteste is csupa vér volt. Ugyanakkor elismerte, hogy amikor megtalálta a feleségét, nem érezte szükségét, hogy nyomókötést rakjon a sebeire.

A Lindsay Clancyt kezelő pszichiáter szerint egy héttel a gyilkosságok után a nő tagadta, hogy öngyilkosságot akart volna elkövetni, és hangokról sem beszélt. Ezt már a most zajló tárgyaláson, a keresztkérdések közben fedte fel. A beszámolója szerint 20-30 percet beszélt a nővel a kórteremben, aki a meglátása szerint szervezetten és céltudatosan gondolkodott a tragikus napon. A tanúk padján ülő orvos hozzátette, hogy ugyanakkor a pszichotikus állapotban lévő páciensek is tudnak értelmesen kommunikálni, és terveket szőni.

Az ügyészek már a nyitóbeszédben kijelentették, hogy az eset fókuszában Lindsay Clancy tettei állnak, és nem az orvosok mulasztásai. Erre építik fel a vádat is. „Ez nem egy nyilvános vita a nők mentális egészségéről és arról, hogyan bánik az egészségügyi rendszer a nőkkel” – mondta Shanan Buckingham. A védelem ugyanakkor fenntartja, hogy márpedig éppen erről van szó, és ezért érdemes megnézni egy másik kereset anyagát is.

Hónapokon át orvosról orvosra járt

Lindsay és Patrick Clancy polgári pert is indítottak az orvosok ellen orvosi műhiba, és ebből fakadó haláleset miatt. A két fél szerint rosszul diagnosztizálták, és teljesen félrekezelték a nőt, és a gyógyszerek válthatták ki nála a pszichotikus állapotot, ami a gyilkosságokhoz vezetett. A keresetből kiderült, hogy hogyan próbált meg a nő hónapokon át segítséget kérni, mégsem javított senki az állapotán. Az orvosok és ápolók, akik eddig válaszoltak a keresetre, tagadják a vádakat, és vitatják, hogy Lindsay Clancy egyértelműen közölte volna velük, hogy szándékában áll ártani a gyerekeknek.

Az első orvos, aki kezelte, súlyos depressziót állapított meg nála, és antidepresszánst adott neki. Ez nem segített, helyette komoly reakciót váltott ki a kereset szerint: Clancy 48 órán át egyáltalán nem aludt, mert folyamatosan járt az agya. Ezután megduplázták a dózisát, ami szintén nem javított az állapotán. Egyes pszichiáterek szerint az orvosok nagy hibát követhettek el, amikor nem vizsgálták meg ezt a rossz reakciót, hanem tovább folytatták a gyógyszeres kezeléseket.

Az egyre másra felírt antidepresszánsoktól a polgári kereset szerint Lindsay Clancy disszociatív állapotba került: úgy érezte, hogy elszakadt a jelentől, a valóságtól, és a saját testétől is. Innentől kezdve nem mert kocsit vezetni, és egyedül maradni. Egy sokadik pszichiátriai szakápoló (ami az Egyesült Államokban egy gyógyszer felírására is jogosult szakképzett dolgozót takar) bipoláris zavarral diagnosztizálta, és erre írt fel neki három másik gyógyszert. A gyógyszerektől azonban a kereset szerint a nő hangokat kezdett el hallani, és öngyilkos késztetés jelentkezett nála.

„Már nem leszel ugyanolyan, mint régen. Az egyetlen megoldás a halál” – zakatolta állítólag az agya, miközben semmilyen érzelmet nem érzett, és egy-két héten belül 6 kilót fogyott.

A nő a tüneteiről beszámolt a férjének, a szüleinek és a kezelőorvosainak is. Decemberben két segélyvonalat is felhívott 1-2 napon belül, mert olyan erősek voltak az öngyilkossági gondolatok a fejében, de mindkét helyről azt mondták neki, hogy mivel nincs konkrét terve a kivitelezésére, ezért nem igényel sürgős beavatkozást az állapota.

A nő szerint közben egyre súlyosbodtak a hangok a fejében. Azt állította, hogy már nemcsak az öngyilkosságot, hanem a gyerekek meggyilkolását is javasolták. Lindsay Clancy decemberben többször is jelezte a férjének, hogy a hangok szerint a gyerekeknek valami bajuk van, és azt mondják, hogy emiatt ártania kell nekik, illetve valami rossz fog velük történni. Közben paranoid gondolatai voltak arról, hogy a körülötte lévő emberek hallják a gondolatait, és ezért kórházba fogják őt zárni, és elveszik tőle a gyerekeket. Nem sokkal ezután valóban kórházba került, mégpedig a Harvard klinikájára. Ott azonnal elvették tőle az antidepresszánsokat. Öt nap múlva hazaengedték ideiglenesen, hogy Cora ötödik születésnapját a családdal együtt ünnepelhesse. Patrick Clancynek úgy tűnt, hogy a felesége jobban van.

Az egyik ottani orvos azonban még az elbocsátás előtt 10 perces konzultáció után újabb adag antidepresszánst írt fel Lindsay Clancynek, amire korábban is rosszul reagált. „Az ország legjobb kórházában voltam, szóval ez már reménytelen” – gondolta a nő a kereset szerint, és ezen a ponton azon volt, hogy a külvilág előtt „okénak” tűnjön. Viszont heteken belül újra elkezdődtek a gyerekek és a saját maga elleni erőszakra buzdító gondolatai.

Amikor január 24-én egyedül maradt a gyerekekkel Lindsay állítása szerint a fejében a hangok parancsolóra váltottak. A kereset szerint úgy érezte, hogy egy idegen erő keríti hatalmába, és nem érezte, hogy ura lenne a testének, amikor megfojtotta Corát, Dawsont és Callant. „Elvesztettem minden kontrollt. A testem az én irányításom nélkül működött, én pedig csak parancsra cselekedtem” – vallotta később az állapotáról.

Ezek közül nem biztos, hogy minden részlet elhangzik majd a mostani tárgyaláson is a bíróságon, hiszen külön kereset részét képezik, de a teremben már szó esett arról, kikhez fordult. Az ügyészek azzal érveltek, hogy Lindsay Clancy csak gyors megoldást keresett mentális egészségére, különböző orvosokat keresett fel, és gyógyszereket váltott, amikor nem azt kapta, amit várt. A nőnek összességében kilenc pszichiátriai gyógyszert írtak fel a gyilkosságokat megelőző hónapokban, ebből nyolcat egy háromhetes időszakon belül. Patrick Clancy szerint azonban „nem arról volt szó, hogy megpróbáljunk leszokni a gyógyszerekről, hanem arról, hogy megpróbáljunk a megfelelő gyógyszerre váltani”.

„Lindsay Clancy mindent megtett, amit egy anya az ő helyzetében tehet. Felismerte, hogy valami nincs rendben vele. Orvosi ellátást kért. Sürgősségi osztályokra ment. Krízisvonalakat hívott. Kórházakba feküdt. Bevette a neki felírt gyógyszereket. A súlyosbodó tüneteit közölte az orvosaival” – állította a védelem.

Ha bűnösnek találják a három rendbeli gyilkosság vádjában, Lindsay Clancy életfogytiglani börtönbüntetésre számíthat feltételes szabadlábra helyezés nélkül. Ha büntetőjogi felelősség hiányában ártatlannak találják, egy állami pszichiátriai intézménybe kerül kezelésre.