1412 nap – egészen az előző hétig ennyi ideig kellett valakinek olasz miniszterelnöknek lennie ahhoz, hogy megdöntse Silvio Berlusconi rekordját, és övé legyen a leghosszabb, megszakítás nélküli kormányzás rekordja a 80 éves Olasz Köztársaságban. Az ország első női miniszterelnökének, Giorgia Meloninak ez most sikerült, és egyelőre nem inog alatta a hárompárti koalíció, sőt a pártja négy év kormányzás után még a méréseket is vezeti.
A szakértők és maga Meloni is egyetértenek abban, hogy a titok a stabilitás. Ez az, amire a korábbi olasz kormányok képtelen voltak, a mostani koalíció viszont elhozta. De mi kellett ehhez az olasz miniszterelnöknek egy olyan országban, ahol a szerencsésebb miniszterelnökök is csak egy-két évet húztak ki megszakítások nélkül kormányon?
Mióta az olaszok a második világháború után, 1946-ban úgy döntöttek, hogy köztársaságként folytatják, összesen 68 kormányuk volt. Ez kis túlzással olyan, mintha majdnem minden évben kormányt cseréltek volna.
1946 óta egyetlen olasz kormány se tudta kitölteni az ötéves ciklusát, Berlusconinak is csak két különböző kormánnyal sikerült korábban. Egy kabinet átlagosan 13 hónapot, tehát körülbelül 400 napot bírt ki. Nem véletlen, hogy említésre méltó teljesítmény, ha ennek valaki a sokszorosáig húzza, anélkül, hogy összeomlana alatta a kormánykoalíció. Ha Giorgia Meloni nem bukik meg a következő év végén esedékes választásokig, akár történelmet is írhat.
Szélsőjobboldali pártelnökből szigorú, de pragmatikus vezető
Meloni és pártja, az Olasz Testvérek (Fratelli d'Italia) felemelkedéséhez nagyban hozzájárult, hogy az előző, Mario Draghi által vezetett nemzeti egységkormányban a nagyobb pártok közül csak ők nem vettek részt. A 2022-es olasz választáson a jobbközépnek nevezett koalíció az Olasz Testvérekkel együtt messze a legtöbb képviselői helyet szerezte. Ennek a csapatnak a tagja a Meloni által vezetett párt, a Matteo Salvini-féle Liga (Lega) és a Silvio Berlusconi által alapított Forza Italia. A választáson Giorgia Meloni alapvetően szélsőjobboldalinak tartott pártja lett a legerősebb erő a koalícióban, így az eredményekből egyértelműen következett Meloni miniszterelnöksége is.
Miután 2022-ben Meloni neofasiszta gyökerekkel rendelkező pártja kormányra került, sokan tartottak attól, hogy Olaszország teljesen hátat fordít a nyugati világnak, és euroszkeptikus, a NATO-val távolságtartó kormányzás jön. Azonban míg Meloni ellenzékben populista lázadónak számított, addig kormányon már pragmatikus vezetőként jelent meg. Együttműködésre nyitott kapcsolatot alakított ki Brüsszellel, megbízható és stabil tárgyalópartnernek számít. Eközben nem változtatott Olaszország NATO iránti elkötelezettségén, sőt Ukrajna támogatásából sem hátrált ki.
A Financial Times szerint Meloni politikájának az egyik alapja az illegális migráció ellen küzdelem, amiben a miniszterelnök szigorú álláspontot képvisel. Albániában létrehozott egy befogadóközpontot a menedékkérőknek, majd keményen fellépett azon bírák ellen, akik hátráltatták a központ működését. A bevándorláspolitika mellett a Meloni-kormány más ügyekben is a jobboldali-konzervatív irányt képviselte, például korlátozták az azonos nemű párok szülői elismerését. Emellett módosítani szeretnék a választási törvényt, úgy, hogy az a koalíciójuknak kedvezzen.
A Meloni-kormány által elért eredmények egyébként nem mondhatók áttörőnek. A foglalkoztatottság ugyan nőtt, és sikerült javítani a költségvetés stabilitásán, de a várható gazdasági növekedés nem túl izmos, a bérek stagnálnak, a vásárlóerő pedig csökken. Közben az egészségügyben, az oktatásban és a közigazgatásban is sorakoznak a strukturális problémák. Az olasz választók nem is ezt értékelik a miniszterelnökben.
Egy szó: stabilitás
A stabilitás Meloni egyik legnagyobb sikere az elmúlt négy évből, a politikusnak ez az egyensúly biztosította, hogy az EU-n belül a migráció kérdésében sikereket érjen el, azaz a szigorúbb szabályozás irányába mozduljon a kontinens – mondta a France24-nek Giulia Sandri, a Brüsszeli Szabadegyetem kutatója. „Az állampolgárok látják, hogy Meloni ereje kevésbé a pozíciójából következik, sokkal inkább a pártja helyzetéből a kormányon belül” – mondta a szakértő. Sikerét egyébként maga Meloni is a stabilitásnak tulajdonítja.
„A stabilitás az első jelentős reform, amit megvalósítottunk ebben az országban. Ennek a stabilitásnak köszönhetően Olaszország már nem tartozik Európában a »megfigyelés alatt álló« országok közé”
– értékelte a miniszterelnök a saját rekordját Bariban.
Nemzetközi összehasonlításban is látványos, hogy mennyire fixálódott az olasz politika. Meloni négyéves miniszterelnöksége alatt a nagy európai országok közül Franciaországnak öt miniszterelnöke volt; az Egyesült-Királyságnak három; Németországban pedig idő előtt távozni kényszerült az előző kancellár, a választáson győztes Friedrich Merz népszerűsége pedig egy év után mélypontra került.
Az olasz miniszterelnök és kormánya úgy maradt stabil, hogy hatalmas változtatásokat nem erőltettek. Sokan ezért elszalasztott lehetőségnek is tartják Giorgia Meloni kormányzását. A jelenlegi olasz kormány hároméves évfordulóján az Economist „gondnok-konzervativizmusnak” nevezte el a politikájukat, amiért a stabilitásra alapoz és kerüli a kockázatokat is magával hordó reformpolitikát.
A három koalíciós pártnak egyébként mind megvoltak a saját reformtervei, de ezekből nem lett semmi. A Forza Italia igazságügyi reformot szeretett volna, ennek a vége egy elbukott népszavazás lett, a Liga által szorgalmazott régiós autonómiára vonatkozó reformot a legfelsőbb bíróság húzta keresztül. Meloni közvetlen miniszterelnök választási projektje a parlamentben akadt meg, de a választási törvény átalakítása még az asztalon van.
Nem akármilyen csapatot tart egyben
Meloniék jobboldali koalíciója egy választás előtti összefogás eredménye volt, közös célok mentén végig együtt is kampányoltak, és nem a választás után kezdtek el egyezkedni. Az olaszoknak ezúttal nem kellett végignézniük egy hosszas koalíciós tárgyalást, az Olasz Köztársaság történetében nekik sikerült a leggyorsabban kormányt alakítani. De a helyzet nem ilyen egyszerű.
A Giorgia Meloni által vezetett koalíció annak ellenére, hogy jobboldali, kimondottan sokszínűnek számít.
Nem kell sokáig keresgélni, hogy valaki törésvonalra találjon közöttük. Meloni egy neofasiszta gyökerekkel rendelkező, a szélsőjobbról jobbközép irányba elmozduló pártot vezet. A Matteo Salvini által irányított Liga egy szélsőségesebb, oroszbarátabb vonalat képvisel, az itthon Orbán Viktor miatt ismert Patrióták Európáért pártcsaládnak a tagjai Brüsszelben. A harmadik párt a Berlusconi által alapított, jelenleg Antonio Tajani külügyminiszter által vezetett Forza Italia. Ők egy liberálisabb párt, az Európai Néppárt tagjai.
Az olasz kormánykoalíció pártjai közti különbségre egy friss történés szépen rávilágít. Múlt hétvégén elsöprő győzelmet aratott a szélsőjobboldali AfD a németországi Szász-Anhalt tartományban. Matteo Salvini ünnepelt és a német párt vezetőjét éltette, mondván, ezt is bizonyítja, hogy igény van a változásra. A túloldalon pedig ott volt a másik koalíciós párt vezetője, Antonio Tajani, aki a választási eredményt aggasztó hírnek nevezte, mivel szerinte egy olyan politikai erő győzedelmeskedett, amely ellenzi a liberális és nyugati értékeket.
Giorgia Meloninak ebben a szélsőjobboldalitól kezdve az egészen liberális értékrendű politikusokat is magába foglaló közösségben kell rendet tartania. Elemzők szerint sikerének az egyik titka az, hogy jól tudja menedzselni a szövetségen belül keletkező vitákat.
A jobboldalról érkező veszély
A stabilitás pedig nemcsak a kormányzásban mutatkozik meg, hanem a választók akaratában is. A Politico közvélemény-kutatásokat átlagoló grafikonja szerint bár kisebb mozgások vannak, az első három helyezett a 2022-es választások óta őrzi a pozícióját. A Meloni-féle Olasz Testvérek 25–30 százalékkal négy éve kimozdíthatatlan az első helyről, az ellenzéki Demokrata Párt erősödött az elmúlt négy évben, de 5–6 százalékkal így is lemarad, harmadik helyen pedig fixen ott van a volt miniszterelnök, Giuseppe Conte által vezetett Ötcsillag Mozgalom.
Giorgia Meloni koalíciós partnerei hasonló sikerrel őrizték meg a saját népszerűségüket. A Forza Italia végig 7–8 százalékos párt maradt, hasonlóan a Salvini által vezetett Ligához. Ez a koalíció szempontjából azért szerencsés, mert viszonylag alacsony népszerűségük miatt eszük ágában sincs kikényszeríteni egy új választást azzal, hogy kikacsintanak a partnerségből. Azonban az erősen jobboldali koalíciónak most jobbról akadt kihívója. Meloniék és Salviniék népszerűségét egy korábbi párttárs dézsmálja, aki annyit máris elért, hogy beelőzték Salvini pártját, a Ligát.
A jövőre esedékes parlamenti választások előtt megjelent új párt éppen abból a jobboldali táborból visz el szavazókat, akikre Meloniék támaszkodnak. Olaszországban egyre népszerűbb a radikálisan bevándorlásellenes Roberto Vannacci vezette szélsőjobboldali Nemzeti Jövő párt. A közvélemény-kutatási átlag szerint az idén alapított párt jelenleg már ugyanúgy 7 százalékon áll, mint a Meloni-koalícióból a Forza Italia. A másik koalíciós partner, a Liga 5 százalékra esett vissza.
A Nemzeti Jövőt megalapító Roberto Vannacci egy nyugalmazott tábornok, aki a pragmatikusabb Meloniékkal szemben „igazi jobboldali alternatívát” akar kínálni a választóknak. Szélsőségesebb politikája inkább hasonlít a német AfD-hez vagy a francia Marine Le Penéhez. Vannacci egyébként EP-képviselő, 2024-ben még a Matteo Salvini-féle Liga listáján jutott ki, de szakított korábbi pártjával és sajátot alapított.
Kétségtelenül aggódnak emiatt, féken kell tartaniuk a Nemzeti Jövő felemelkedését – mondta a Politicónak Marco Tarchi jobboldali politológus. „Vannacci nélkül a jobbközép elveszítheti a közelgő választást, ez a 7 százalékpont sokat számít” – jelentette ki Lorenzo Pregliasco, a YouTrend közvélemény-kutató cég társalapítója, a Bolognai Egyetem oktatója. A házon belülről érkező kihívó tehát ha miniszterelnök nem is lesz, fejfájást még okozhat Meloninak és koalíciós partnereinek.
A miniszterelnökség nemcsak játék és mese
Bár Giorgia Meloni kormányzását a stabilitás jellemzi, azért botrányokból sem volt hiány az elmúlt négy évben. Pártja szélsőjobboldali gyökerei miatt többször is kínos helyzetbe került a kormányfő. Előfordult például, hogy Meloninak a pártja ifjúsági szervezete miatt kellett magyarázkodnia. A Gioventù Nazionale fiataljairól több olyan videó is előkerült, amelyeken fasiszta és náci szólamokat ismételgetnek, illetve Benito Mussolini fasiszta diktátort éltették. A miniszterelnök elhatárolódott az ifjúsági tagozattól, mondván, rasszista vagy antiszemita álláspontoknak nincs helye köreikben.
Bár a kormány stabil, minisztercsere nélkül azért nem úszták meg az elmúlt négy évet, a kulturális miniszter is okozott néhány kellemetlen pillanatot. Gennaro Sangiuliano azután volt kénytelen távozni, hogy kiderült, a volt szeretőjét nevezte ki tanácsadónak. Nem sokkal korábban Vittorio Sgarbi olasz kulturális államtitkár is botrányba keveredett, le is kellett mondania a posztjáról. A műkritikus ellen egy 17. századi festmény ellopásának és átalakításának vádjával kezdődött nyomozás.
És akkor ott van a legnagyobb politikai pofon, amit Meloni a kormányzása alatt kapott. Az olasz kormányfő igazságügyi reformra irányuló javaslatát 54 százalékkal utasították el a választók, ami az ellenzék szerint nem is annyira a konkrét javaslatról, mint inkább az Olasz Testvérek vezette kormánykoalíció munkájának megítéléséről szólt. Sokan azt várták, hogy a márciusban elbukott népszavazás betehet Giorgia Meloni előrehaladásának, azonban érdemi fordulat nem történt.
Az, hogy országa első női kormányfőjeként ott lesz a történelemkönyvekben Giorgia Meloni, már biztos. A kérdés most az, hogy emellé odakerülhet-e majd az is, hogy ő volt az első miniszterelnök Olasz Köztársaság történetében, akinek a kormánya túlélt egy teljes ciklust.
Jelenleg nem kizárt, hogy Meloni ezt csak egy trükkel mondhatja majd el magáról, ugyanis a Corriere della Sera szerint felmerült, hogy előrehozott választást tartsanak. Ez azt jelenti, hogy nem várnának 2027 végéig, hanem már az év első felére választást írnának ki. Ennek okáról megoszlanak a vélemények: a Financial Times szerint a gazdasági kudarcokat szeretnék elrejteni, míg a Corriere szerint decemberig megszületik az új választási törvény, és politikai gyakorlatnak számít, hogy azután minél előbb választásokat tartsanak. Az viszont egészen biztosan eldől jövőre, hogy egy új választási törvénnyel és a szélsőjobbról érkező kihívóval sikerül-e egy újabb ciklust elkezdeni, vagy véget ér Giorgia Meloni már most rekordnak számító kormányzása.
