Donald Trump pár nappal az Irán elleni háború megindítása után még „FELTÉTEL NÉLKÜLI MEGADÁST” követelt Teherántól, közölve, hogy más megállapodást nem hajlandók kötni, és még azt a jogot is fenntartotta, hogy kiválassza az ország új vezetőit. Három és fél hónappal később már egy, a tűzszünetet és a Hormuzi-szoros újranyitását biztosító másfél oldalas megállapodással is beérte, ami papíron több százmilliárd dollárt kínál fel Iránnak. Az egyezményt még saját pártján belül is többen erőteljesen kritizáltak, miközben az amerikai sajtó alig talált olyan republikánus politikust, aki hajlandó lett volt megvédeni azt.
Az amerikai elnök a G7-csúcs után Emmanuel Macron vendégeként Versailles-ban, míg Maszúd Peszeskján iráni elnök Teheránban írta alá szerdán este a megállapodást. A szövegről több hónapon át tartó tárgyalássorozatok után június második hetében sikerült végleg megegyezni Pakisztán és a legvégén Katar hathatós közvetítésével.
Korábban úgy lehetett tudni, hogy Trump már vasárnap elektronikus aláírással látta el a dokumentumot, aminek szövegét végül csak szerdán hozták nyilvánosságra. Később viszont kiderült, hogy az amerikai elnök csak jelen volt, amikor a tárgyalásokat amerikai részről vezető J. D. Vance alelnök, valamint az iráni főtárgyaló, Mohammad Bager Galibaf házelnök elektronikusan aláírta a megállapodást.
A végleges, 14 pontból álló megállapodással az Egyesült Államok nem ért el maradéktalanul egyet sem a háború megindításakor kitűzött céljai közül, amik között a rezsimváltás, az iráni atomprogram illetve az ország ballisztikusrakéta- és drónkapacitásának felszámolása, valamint a közel-keleti fegyveres csoportoknak adott támogatások megszüntetése is szerepelt.
A későbbi, részletes békemegállapodás megkötésére egy 60 napos időszakot elindító, szerdán aláírt dokumentum legfőbb azonnali eredménye, hogy megnyitja a Hormuzi-szorost. A közel-keleti olajexporthoz kulcsfontosságú átjáró lezárása megrengette a világgazdaságot, és az amerikai üzemanyagárak és infláció emelkedéséhez vezetve komoly belpolitikai problémává is vált a novemberi félidős választásokra készülő republikánusoknak.
Mikről állapodtak meg?
Az aláírt megállapodás (memorandum of understanding) lényegében egy szándéknyilatkozat. Hivatalossá teszi az április elején bejelentett, de többször is megsértett tűzszünetet, amit kiterjesztettek Libanonra is, ahol Izrael és az Iránnal szövetséges, Izraelbe átlövő Hezbollah terrorszervezet hónapok óta harcol egymással. Az Egyesült Államok a megállapodás aláírása után csütörtökön feloldotta az Irán ellen bevezetett tengeri blokádját, míg Irán azonnal megkezdi a háború elején lezárt Hormuzi-szoros megnyitását, és azt is rögzítik, hogy hatvan napig nem kérnek díjat az áthaladásért.
A szöveg alapján Washington vállalta, hogy azonnal engedélyezik az iráni olajexportot, beleértve a kőolajtermékeket és származékokat. Az Egyesült Államok emellett „vállalja, hogy megszüntet az Iráni Iszlám Köztársaság ellen bevezetett mindenféle szankciót”, bár az ütemtervről még meg kell állapodni. A régióban lévő partnereivel együtt létrehoznak egy 300 milliárd dolláros alapot Irán újjáépítésére és gazdasági fejlődésére, és megkezdik a befagyasztott iráni vagyonok átadását.
Irán a megállapodásban megerősítette évtizedek óta hangoztatott hivatalos álláspontját, hogy nem akar atomfegyvert szerezni vagy kifejleszteni, valamint azt, hogy a közel fegyvertisztaságúra dúsított uránkészletét hígítják.
Az elfogadott nyilatkozat egy 60 napos, de közös döntéssel meghosszabbítható tárgyalási időszakot indít el, amely során a két fél a legnehezebb kérdésekről egyezne meg.
Ezek között szerepel az iráni atomprogram és dúsítotturán-készlet sorsa, valamint az Irán ellen bevezetett szankciók feloldásának menetrendje. A most aláírt megállapodás kiemelte, hogy ez a két téma a tárgyalások „kritikusan fontos” részét képezi, amikről azonnal el kell kezdeniük egyeztetni, és megoldásuk nélkül nem lesz végső békemegállapodás.
Emellett a dokumentum lehetőséget ad arra, hogy a jövőben Irán Ománnal együttműködve díjakat szedjen a Hormuzi-szoroson áthaladó hajóktól. Az iráni háború megkezdése előtt nem kellett fizetni az áthaladásért. A 300 milliárd dolláros fejlesztési alap részleteit is a további tárgyalásokon véglegesítik. Az USA „továbbá vállalja, hogy a végleges megállapodás megkötését követő 30 napon belül kivonja csapatait az Iráni Iszlám Köztársaság közeléből.”
Trumpék szabadulni akartak
Trump saját elmondása és közelében lévő emberek közlése szerint is már hetek óta unni kezdte a háborút és a tárgyalásokat, és igyekezett minél hamarabb valamilyen eladható megegyezésre jutni. „Egyetértés volt abban, hogy túl akarunk lenni ezen” – mondta egy kormányzati tisztviselő a CNN-nek, és szerinte csak arra figyeltek, hogy minimalizálják a veszteségeiket. Ezt főleg Trump nagyhatalmú kabinetfőnöke, Susie Wiles sulykolta, de kormányának több tagja is gyorsan véget akart vetni az amerikaiak körében népszerűtlen háborúnak, hogy levegyék ezt a terhet a félidős kongresszusi választásokra készülő republikánus politikusok válláról – írta a CNN.
A Trumpot hatalomra segítő választók és támogatók jelentős része vissza akarta szorítani a távoli országokban indított amerikai háborúkat. Köztük volt Vance is, aki az egyik leghangosabb kritikusa volt a korábbi háborúknak. Trump néhány hete az NBC-nek adott interjúban azt is tagadta, hogy háborúban lennének Iránnal, közölve, hogy a jelenlegi helyzetet nem tekinti háborúnak. Amellett, hogy ezzel igyekezett eloszlatni a véget nem érő közel-keleti háborúkat ellenző támogatóinak ellenérzéseit, jogi megfontolások is vezették, leginkább a háborús hatáskörről szóló törvény (War Powers Resolution Act) miatt. Erről itt írtunk részletesen.
Trump ugyan sokáig azt állította, hogy a háború nagyon népszerű az amerikaiak körében, a közvélemény-kutatások adatai szerint nagyjából 60 százalékuk ellenzi és hibás döntésnek tartja már a megindítását is. Ezzel párhuzamosan Trump népszerűsége is mélypontra süllyedt. Különösen nagy gondot okozhat a republikánusoknak, hogy csak 22-23 százalék elégedett azzal, amit Trump a megélhetési költségek területén tett. Márpedig várhatóan ez lesz a kongresszusi választások fő kampánytémája.
A Trump-kormány tisztviselői a megállapodás esetén is készültek a kritikákra, és már előre azzal védekeztek, hogy az aláírt nyilatkozat nem is olyan lényeges, nem kell túl sokat belelátni, az csak egy „politikai dokumentum”, aminek szövegét úgy alkották meg, hogy Teherán otthon győzelemként tudja kommunikálni az egészet az irániaknak. Egy tisztviselő a CNN-nek arról beszélt, hogy nem is a szöveg a fontos, hanem a tárgyalások során az irániaktól kapott ezen felüli vállalások, és a lényegi kérdésekkel csak a most kezdődő egyeztetéseken foglalkoznak majd. Trump szerdán szintén arról beszélt, hogy szóban megegyeztek bizonyos dolgokról, amiket nem írtak le.
A Fehér Ház még a nyilatkozat szövegének nyilvánosságra hozatala előtt egy memót küldött szét a republikánusoknak, amiben a megállapodás mellett szóló érveket soroltak fel. E szerint Iránnak soha nem lehet atomfegyvere, a megállapodás győzelem az amerikai családoknak, amitől nagyobb biztonságban lesznek, a Hormuzi-szoros megnyitása után csökkenni fog az üzemanyagok ára, és kevesebbet kell költeniük bevásárlásra, valamint elkerülnek egy újabb, soha véget nem érő háborút.
A republikánusok nem ugrálnak örömükben
Az Iránnal szemben keményebb fellépést sürgető republikánus politikusok és konzervatív médiaszemélyiségek már a megegyezés szövegének megjelenése előtt attól tartottak, hogy Trump túl sok engedményt tett Iránnak, és nem kapott érte cserébe semmi lényegeset. A megjelent szöveg többük aggodalmát is megerősítette, de még az Iránnal szemben kevésbé harcias republikánus politikusok sem siettek dicsérni a dokumentumot. Azzal hárították el a vonatkozó kérdéseket, hogy még nem olvasták a szöveget, és csak egy maroknyi republikánus vette védelmébe a megállapodást.
A szenátus republikánus többségének vezetője, John Thune szenátor csak annyit közölt, hogy még nem olvasta a szöveget, de jelezte, hogy sok olyan kérdésük van, amire válaszokat szeretnének kapni a Trump-kormánytól. „Sok munka lesz meggyőzni arról, hogy jó úton haladunk” – mondta Thom Tillis szenátor, aki szerint az eredmények nem érték meg a 13 amerikai katona halálával járó, és több mint százmilliárd dollárt felemésztő háború költségeit. „Többre van szükségem 14 pontnál” – tette hozzá.
Mike Pence, Trump egykori alelnöke szerint a megállapodás „több mint hiba”, mert mentőövet dobnak vele az iráni rezsimnek, különösen az iráni olajexport engedélyezésével. Eric Ericson konzervatív médiaszemélyiség amerikai kapitulációként értékelte a megállapodást, közölve a Wall Street Journallel, hogy „megverték az iráni hadsereget, és megadták magukat a tárgyalóasztalnál”. Rick Scott szenátor, a fegyveres erők bizottságának egyik tagja azt mondta, elképzelhetetlennek tartja, hogy támogassa azt, hogy 300 milliárd dollárt adnak Iránnak, míg Ted Cruz szenátor kijelentette: „A történelem azt tanítja, hogy nem jó ötlet dollármilliárdokat adni teokratikus őrülteknek, akik meg akarnak ölni minket.”
Marc Thiessen, George W. Bush amerikai elnök egykori munkatársa, akinek tanácsát Trump is kikérte, katasztrófaként jellemezte a még rengeteg kérdőjellel övezett, 300 milliárd dolláros alapot. Szerinte ez olyan, mintha „a Marshall-tervet Németország újjáépítésére még akkor kínálták volna fel, amikor a nácik voltak hatalmon”.
Az egyik legerősebben Bill Cassidy szenátor fogalmazott, aki az X közösségi oldalon közzétett posztjában kijelentette, hogy „(Ronald) Reagan (volt republikánus amerikai elnök) forog a sírjában”, és azt hangoztatta, hogy „ez az elmúlt évtizedek legrosszabb amerikai külpolitikai fiaskója”. Mint írta, a háború előtt a szoros nyitva volt, Iránt agyonnyomták a szankciók, most viszont újjáépítheti infrastruktúráját, a szankciókat feloldják és a bombázás leállt. Ráadásul
Teherán megtanulta, hogy „működik a Hormuzi-szoros lezárásával történő fenyegetés, és ezt a jövőben kétségtelenül ki fogják játszani”.
Demokrata politikusok hasonlóan értékelték a megegyezést. Adam Schiff szenátor kijelentette, hogy „nehéz elképzelni ennél nagyobb kapitulációt”. Szerinte Irán megszabadul a szankcióktól, megkapja befagyasztott vagyonait, újra exportálhat olajat és 300 milliárd dolláros újjáépítési alapot adnak nekik, miközben az Egyesült Államok „csak egy gyenge ígéret újrázását kapja, hogy Irán nem fejleszt atomfegyvert”. Antony Blinken, Joe Biden elnök külügyminisztere pedig közölte, hogy a megállapodás egyetlen idézőjeles eredménye a Hormuzi-szoros megnyitása, ami a háború előtt nyitva állt, és ezért még „fizetünk is Iránnak”.
Trump nem akart gazdasági katasztrófát
Az amerikai elnök szerdán egy káromkodásokkal tarkított sajtótájékoztatón védte meg a megállapodást, elismerve, hogy azt a Hormuzi-szoros lezárásának gazdasági hatásai miatt kötötte meg Iránnal. Trump közölte, hogy az alternatíva egy világméretű gazdasági válság lett volna, amit „csak ostoba emberek akarhatnak”, ő pedig nem akart egy gazdasági katasztrófát. Mint mondta, az egyetlen elnök, aki soha nem akart lenni, az Herbert Hoover volt, akinek a politikáját teszik felelőssé a nagy gazdasági világválság kialakulásáért.
Bár Trump februárban még arról beszélt, hogy el akarja pusztítani az összes iráni rakétát, és teljesen megsemmisíteni a rakétagyártó üzemeket, és Marco Rubio amerikai külügyminiszter is ezt határozta meg a háború legfőbb céljának, az elnök szerdán kijelentette, hogy Iránnak is joga van rakétákhoz. „A ballisztikus rakéta nem ugyanaz”, mint egy atomfegyver, és mivel másoknak is vannak rakétái, ezért Iránnak is lehet. „Hagyom, hogy Szaúd-Arábiának legyenek rakétái, de nekik nem lehet?” – tette fel a kérdést Trump, aki szerint ez nem lenne fair. A befagyasztott iráni vagyonokkal kapcsolatban – aminek értéke a becslések szerint több mint százmilliárd dollár lehet – azt mondta: az „nem a mi pénzünk, az ő pénzük”, és „valamikor gondolom, vissza kell adni”.
A republikánusok körében nagy vihart kavart 300 milliárd dolláros alappal kapcsolatban közölte, hogy ahhoz nem fognak amerikai adódollárokat felhasználni, és Irán csak akkor kapja meg, ha jól viselkedik. Szerinte egyébként az Egyesült Államok olyan rombolást végzett Iránban, hogy „valakinek segíteni kell nekik”.
Miközben Izraelben a megállapodás komoly feszültségeket szült, a G7-csúcs zárónyilatkozatában a vezetők üdvözölték az amerikai–iráni megegyezést.
Diplomaták szerint zárt ajtók mögött Trump arra sürgette a többi országot, hogy támogassák az iráni megállapodást, és segítsenek a Hormuzi-szoros aknamentesítésében is. Az iráni helyzet fontos szerepet játszhatott abban is, hogy a csúcson egyetértés mutatkozott Ukrajna támogatásában is az euroatlanti kapcsolatokat egyébként nem sokra becsülő Trump és az európai klubtagok, az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország, továbbá a külön is képviselt EU, valamint Kanada és Japán között.
Irán megtanulta a leckét, de nem azt, amire Trump várt
A megállapodás nagy veszélye, hogy csak megerősíti az iráni rezsimet a nekik adott pénzzel – mondta a Wall Street Journalnek Michael Singh, az amerikai nemzetbiztonsági tanács Közel-Kelettel foglalkozó egykori vezetője. A lapnak nyilatkozó arab közvetítők szerint a megállapodás egyértelmű győzelem Teheránnak, ami azonnal elkezdheti feltölteni az államkasszát az olajexportból származó bevételekkel, amik egy év alatt a hatvanmilliárd dollárt is elérhetik. Az első iráni szupertanker már kedden át is haladt az amerikai blokádon, amit azóta már legalább két másik iráni tanker is követett – írta a lap.
A háborúban súlyos veszteségeket szenvedett, de talpon maradt rezsim szemében közben bizonyossá vált, hogy milyen nagy fegyver van a kezében: a Hormuzi-szoros. „Irán bebizonyította, hogy még jelentősen legyengült állapotában is képes tetszés szerint lezárni a Hormuzi-szorost. Ez nem fog eltűnni” – mondta a Reutersnek Jon Alterman, a washingtoni Center for Strategic and International Studies védelmi intézet kutatója.
Erre jutottak az amerikai hírszerző ügynökségek is, amik szerint mostantól Irán pár célzott rakéta- és dróntámadással bármikor lezárhatja a szorost. „A szoros feletti irányítás elvesztése ennek a kornak a legnagyobb baklövése”, mert az Egyesült Államok csak hatalmas katonai erő bevetésével tud bármit tenni ellene – mondta a CNN-nek egy, a háború tervezésében részt vett forrás. A hírtelevíziónak egy, a hírszerzői megállapításokat ismerő forrása kijelentette: „Most gyakorlatilag átadtuk Iránnak a szoros feletti ellenőrzést, ami egy olyan fegyver, ami erősebb, mint bármelyik atombomba.”
