Veszélyes játékba kezdtek Kanada olajtartományában, egy trumpi szál is felsejlik a háttérben
„Maradjon Alberta Kanada egyik tartománya, vagy Alberta kormányának el kéne indítani a Kanadai alkotmány alapján a törvényes folyamatot, hogy kötelező erővel bíró tartományi népszavazást tartson arról, hogy Alberta elszakadjon Kanadától vagy sem?” Többek között ez is szerepel majd a sok más kérdésből álló október 19-i népszavazáson, jelentette be múlt héten Danielle Smith tartományi miniszterelnök.
Kanada olajban, földgázban és konzervatív szavazókban gazdag nyugati tartománya ugyanis elégedetlen a központi kormány bánásmódjával, szeparatista csoportok ezért megindítanák a kiválás folyamatát, Kanada saját brexitjét. A kérdésből is látszik, hogy az októberi szavazás még nem egy végleges döntésről szólna, de egy puszta véleménynyilvánító referendumnál azért több. Az albertaiak elég világosan megmutathatják, tovább akarnak-e menni egy ügydöntő népszavazás felé vezető úton.
Az albertai belpolitika mérges bugyrai
Alberta Kanada olajtermelésének több mint 84 százalékát adja, napi közel 4 millió hordóval. Az alapvető vita arról szól, hogy a szeparatisták szerint a központi, ottawai kormány mostohagyerekként kezeli a tartományt. Zavarja őket a liberális kormány környezetvédelmi politikája, amivel szerintük hátrányba kerül a petrolkémiai iparáról ismert terület. Ráadásul úgy látják, hogy Alberta az olajvagyonából aránytalanul sokat ad a központi költségvetésbe, és ezzel a szegényebb kanadai régiókhoz csorgatja vissza a pénzt.
Egy vonatkozó, elszakadáspárti petíciót 300 ezren írtak alá, ez alapján szerették volna megszervezni a népszavazást. Az őslakosok ezt bíróságon támadták meg, Smith az alapján döntött végül a népszavazás megtartása mellett, hogy egy másik, ezúttal Alberta Kanadában maradását követelő petíció elérte a 400 ezer aláírást. Azzal érvelt, hogy az albertaiak demokratikus jogait támogatja a lépéssel.
Smith-nek sikerült úgy megfogalmaznia a kérdést, hogy senki sem elégedett. Az elszakadáspártiak szerint elrabolták tőlük a lehetőséget, hogy valóban megkérdezhessék az albertaiakat a függetlenségről, míg az ellenzők már egyáltalán a kérdés feltevését is elítélik – írta a vitákról a New York Times.
A tartományi miniszterelnök világossá tette, hogy a maradás pártján áll. Rob Smith, az albertai konzervatívok elnöke ezzel szemben próbált lavírozni, azzal jött, hogy a kormánypárt semleges az elszakadás kérdésében, épp azért, mert megosztott a tagság. Végül csütörtökön Rob Smith is igazodott, és a tartományi kormányfő álláspontja lett a párt hivatalos álláspontja a kérdésben.
Egyes szeparatisták az elszakadáspártiak legfontosabb szélsőjobbos szervezetét, az Alberta Prosperity Projectet vezető Mitch Sylvestre-et látnák szívesen a kormányfői poszton. Ő ugyan azt gondolja, hogy Danielle Smith-t ma már nem választanák újra, de lehűtötte a kedélyeket, mondván 71 éves sportszerboltosként nem akar ilyen magasságokba törni, maximum szenátor lenne.
Az albertaiak többsége a felmérések szerint a miniszterelnök álláspontját osztja. Az Abacus Data februári közvélemény-kutatása szerint a helyiek 64 százaléka ellenzi, 26 százaléka támogatja a függetlenséget, míg az Ipsos mérése alapján 28 százalék szeretne elszakadni. Az Ipsos szerint a korábban elszakadni vágyó, majd ettől eltávolodó, francia ajkú Québecben is magasabb ez az arány (31%). Az Angus Reid intézet hétfői mérése már 35 százalékos támogatottságot mutatott, ami persze még mindig nem elég egy sikeres referendumhoz.
Brexitszerű blöff
Mark Carney kanadai miniszterelnök még május 22-én az ottawai parlament renoválás alatt álló tömbjeinél azt mondta, Kanada az együttműködésen alapuló föderalizmus szellemében dolgozik, helyreteszik az országot, aminek Alberta a középpontjában áll. Dominic LeBlanc kereskedelmi miniszter is csatlakozott hozzá, mondván az albertaiak és kanadaiak érdekei akkor érvényesülnek a legjobban, ha közösen dolgoznak.
„Nagyon veszélyes blöff” – jellemezte Carney napokkal később az albertai népszavazási kezdeményezést. „Az emberek azt mondják, ez egy tárgyalási folyamat kezdete, de egyes embereknek ez a valós leválás kezdete” – mondta a kormányfő a Politico szerint. Carney a brexitet hozta fel elrettentő példaként.
A 2016-os népszavazással az egyébként maradáspárti David Cameron konzervatív kormányfő elszámította magát. A végén az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, amit hosszas gazdasági-politikai bizonytalanság követett (bár a szintén olajtermelő Skócia elbukott elszakadási kísérlete viszont pont a maradáspártiak kezére játszik). Carney tényleg tapasztalatból beszélhet, mert ebben az időszakban volt a brit jegybank, a Bank of England elnöke. Így emlékezett vissza:
„Első kézből láttam, mi történt az Egyesült Királyságban, amikor az volt az álláspont, hogy »szavazzatok erre, puha lesz, aztán majd tárgyalunk«. Tíz évvel később még mindig próbálják visszacsinálni, amiről az emberek azt hitték, nem arra szavaztak, de végül azt kapták.”
Újságírók megkérdezték Carney-t, megpróbálja-e lebeszélni Smith-t a referendumról, mire annyit felelt, az albertai kormányfő nem mindig fogadja meg a tanácsait. Feltette a kérdést, valóban erre szavaztak-e a legutóbbi választáson az albertaiak, szerinte nem igazán. Márpedig ő egy erős Kanadáért akar kampányolni, amivel minden tartomány jobban jár.
Itt megemlítette a világ második legnagyobb területű országán belüli szabad kereskedelmet, illetve a világ több másik országával kötött kereskedelmi egyezmények nyújtotta előnyöket. Ha Alberta kiválna, földrajzilag abban a helyzetben találná magát, hogy egy ötmilliós, tengertől elzárt, minden irányban Kanada (3709 kilométer közös határ) és az Egyesült Államok (298 kilométer közös határ) által határolt ország lenne.
Carney szerint a gazdaságon túl szociális jellegű előnyei is vannak a Kanadához tartozásnak. „A kanadaiak törődnek egymással”, akár tartományokon keresztül, sőt az egész világon át.
A kanadai miniszterelnök korábban igyekezett gesztusokat tenni: 2025 novemberében, majd idén májusban írtak alá egy-egy kapcsolódó szándéknyilatkozatot arról, hogy egy nyersolajvezetéket építenének a tengertől elzárt Albertától Brit Columbia tartomány partvidékéig, illetve ehhez kapcsolódóan szén-dioxid-semlegesítésbe fognának. Ez utóbbi, a Pathways CCUS projekt évi 16 millió tonna üvegházhatású gázt vonna ki a légkörből, ezzel valamelyest semlegesítve az albertai olajkitermelés ökológiai lábnyomát. A csővezetéket már 2027 szeptemberében elkezdhetik építeni, de sokan szkeptikusak, főleg az esetleges perek késleltető hatása miatt. Mindez része Carney nemzetépítő tervének, ami nagy energia- és infrastruktúraprojektekben nyilvánul meg, többek közt atomerőművek építésében.
Épp szerdán írt róla a BBC, hogy Tim Hodgson kanadai energiaügyi miniszter Vancouverben bejelentette, Kanada cseppfolyósított földgázt (LNG) szállíthat Németországnak tengeri úton. A még tervezőasztalon lévő Brit Columbia-i Ksi Lisims terminálból évi egymilliárd tonna leszállítását vállalják a 2030-as évek elejétől két évtizeden át. A Trump-kormány ellenséges lépései miatt Kanada diverzifikálni igyekszik energiaexportját. Az LNG-kivitele eddig szinte kizárólag az Egyesült Államokra korlátozódott. A Ksi Lisims-projektet ugyanakkor támadják a kanadai környezetvédők és bizonyos őslakos csoportok is (bár a nisga'a nemzet, aminek területén létesülne, támogatja).
A trumpista szál
Carney idén már figyelmeztette a Fehér Házat, ne avatkozzanak be a kanadai belügyekbe és az albertai mozgalomba, miután híre ment, hogy Trump-párti MAGA-arcok kapcsolatokat építenek a szeparatistákkal. A Hill felidézte, hogy Trump emberei kapcsolatot építettek ki az egyik szakadár csoporttal, a már említett Alberta Prosperity Projecttel.
David Eby, Brit Columbia tartományi miniszterelnöke konkrétan hazaárulásnak nevezte ezeket a tárgyalásokat.
A New York Times szerint három ilyen találkozó volt, amit a Fehér Ház annyival intézett el, hogy csak rutinszerűen kapcsolatot tart érdekcsoportokkal. Scott Bessent amerikai pénzügyminiszter januárban azt mondta, az albertaiaknak nagyszerű erőforrásaik vannak és független emberek. Azt is hozzátette, hogy pletykák szerint népszavazást tartanának a Kanadához tartozásról. Trump egyik régi tanácsadója, az Orbán Viktort is rendszeresen méltató Stephen Bannon is nyilvánosan kiállt az albertai szeparatizmus mellett.
A szakadárok azt is jelezték, hogy támogatást kértek a Trump-kormánytól, például annak engedélyezését, hogy az elszakadás esetén használhassák az amerikai dollárt. Felmerült az elszakadáspártiak között az is, hogy csatlakozhatnának az Egyesült Államokhoz, azonban ez kisebbségi vélemény a szeparatisták közt.
Akik dühösek Albertára
A központi kormány mellett is sok ellenzője van Alberta függetlenedésének. A szomszédos Brit Columbia, őslakos csoportok és környezetvédők is támadják a kezdeményezést. Utóbbiak Carney-t is elővették, aki szerintük lassan levedli környezetbarát imidzsét, és elárulja korábbi ENSZ-szerepét mint különmegbízott. Elég ránézni a térképre, hogy látható legyen, Brit Columbiát egy albertai elszakadás szinte levágná Kanadáról, szóval az óceánparti tartomány nem véletlenül tiltakozik kézzel-lábbal ez ellen.
A felmérések egyértelműnek tűnnek, és Alberta ügyében úgy tűnik, pártokon átívelő a konszenzus a nagypolitikában. Az ellenzéki konzervatívok vezetője, Pierre Poilievre szintén a kanadai egység mellett állt ki. „Erős kanadai föderalista vagyok, egy büszke albertai és egy büszke kanadai” – mondta az előző választáson vereséget szenvedett Poilievre, aki most egy albertai választókerület (azaz riding) képviselője. Szerinte minden konzervatív a kanadai egység mellett fog kampányolni. A Time szerint Andrew Knack, a tartományi főváros, Edmonton polgármestere is megesküdött, hogy harcolni fog a szeparatista törekvések ellen.
Dónal Sean Gill, a montréali Concordia Egyetem politológusa szerint ugyanakkor nem lehet szőnyeg alá sem söpörni a kérdést, ez egy fontos tünet. Azt mondta a Le Monde-nak, hogy Kanada nyugati tartományaiban zajlik egyfajta „nyugati elidegenedés”. Ez alatt azt érti, hogy a keleti, sűrűn lakott övezet, az Ottawa–Montréal–Toronto-tengely dönt Kanada jövőjéről anélkül, hogy foglalkozna azzal, mit akar az ország másik része.
Az albertaiak úgy látják, olajiparuk termeli meg Kanada bevételeinek jelentős részét, de a döntésekből kihagyják őket. Az elégedetlenség fokozódott a Covid-járvány lezárásai alatt, ekkor erősödtek meg a libertárius törekvések. Smith tartományi miniszterelnök a Le Monde szerint veszélyes játékot űz, miközben egyfelől pártja elszakadáspárti részének is meg kell felelnie, másfelől az ottawai kormánnyal is jó viszonyt akar ápolni.
Persze a kanadai egységet óhajtók oldalán is akadnak karakán vélemények. A National Observer egyik publicistája azt írta, marhaság, hogy Alberta nem rendelkezhet az ásványkincsei felett, sőt pont a korábbi liberális kormányok segítették a kitermelés fokozását. A szintén konzervatív Texashoz hasonlította Albertát, ahol van olaj, sőt tengerpart is, viszont ahol 309 ezer körüli számról 193 ezerre esett vissza az olajiparban dolgozók száma. Összességében szerinte az albertai politikusok a képzelt sérelmeikre építik politikájukat, ami ellen szerinte észérvekkel kell harcolni.
