Évekbe telik feltölteni az iráni háborúban elhasznált amerikai fegyverkészleteket, amit Kína elégedetten nyugtázhat
A Donald Trump kormányprogramjának alapját adó Project 2025-öt készítő Heritage Foundation kutatói már 2023-ban arra figyelmeztettek, hogy az Egyesült Államoknak nincsen elég lőszere ahhoz, hogy elrettentse Kínát egy Tajvan elleni támadástól, és a hiányt az orosz–ukrán háború, valamint az Izraelnek adott fegyverek csak még inkább fokozzák. Az Irán ellen indított amerikai–izraeli háborúban aztán megsemmisítették a rezsim ballisztikusrakéta-készleteinek nagy részét, de közben rengeteget elhasználtak darabonként több millió dollárba kerülő amerikai rakétákból, amelyek legyártása akár két évbe is telhet. Egyelőre nem tudni, hogy a kedden lejáró tűzszünet után újraindulnak-e az amerikai légicsapások, de ha igen, akkor tovább apadhatnak a készletek.
„A legmegdöbbentőbb dolog, amit a kormányzatban eltöltött idő alatt megtudtam, az volt, hogy az Egyesült Államok mennyire nem bír tartósan fegyverekkel ellátni egy olyan véget nem érő háborút, mint ami Ukrajnában zajlik” – mondta a New Yorker magazinnak Jon Finer, Joe Biden amerikai elnök helyettes nemzetbiztonsági tanácsadója. Ha az orosz–ukrán háború egy ébresztő volt a nyugati védelmi iparnak, az iráni háború már egy krízisre figyelmeztető tűzriadó – írta a londoni Royal United Services Institute (RUSI) védelmi intézet.
A szervezet elemzése szerint az Egyesült Államok és Izrael csak az iráni háború első 16 napja alatt több mint 11 ezer, nagyjából 26 milliárd dollár értékű lőszert használt el. A RUSI elemzése szerint 16 nap alatt a THAAD rakétavédelmi rendszerekből majdnem kétszáz elfogórakétát használt el az Egyesült Államok, ami az összes készlet körülbelül negyven százaléka, és amikből évente kevesebb mint száz darabot gyártanak. Emiatt kongatta a vészharangot Mark Cancian, a CSIS védelmi kutatóintézet vezető tanácsadója is.
Közben a Patriot rakétavédelmi rendszerek a RUSI adatai szerint több mint négyszáz elfogórakétát használtak el az iráni háborúban. Ezekből évente nagyjából hatszáz darab készül. Tomahawk robotrepülőgépből az első 16 nap alatt 535 darabot indítottak el iráni célpontok ellen, ami a becsült készlet nagyjából 17 százaléka. A Washington Post értesülései szerint négy hét alatt már több mint 850 Tomahawknál jártak, ami aggodalommal töltötte el az amerikai védelmi minisztérium egyes tisztviselőit. Ebből évente mindössze 90 darabot készítenek, és ebben a tempóban hosszú évekre lenne szükség a készletek visszatöltéséhez. Azóta már jelezték, hogy megpróbálják felpörgetni a különböző fegyverek gyártását.
Kína figyel és számol
Még csak pár napja tartott az iráni háború, amikor szakértők és elemzők arra figyelmeztettek, hogy vészesen fogynak az amerikai és izraeli lőszerek, és ez a háború menetére is hatással lehet majd. Az Egyesült Államoknak azonban a legnagyobb problémát nem az jelentette, hogy az iráni háborúra ne lenne elég rakétája és bombája, hanem az, hogy „a készletek nem elégségesek egy lehetséges konfliktusra Kínával szemben” – mondta Mark Cancian a Small Wars Journalnek.
„Kínában a legnagyobb örömmel rögzítik egy kis kézi számlálóval az összes Tomahawkot, amiket elhasználnak” – mondta Tom Karako, a CSIS rakétavédelmi projektjének vezetője a New Yorkernek. A szakértő jelezte, hogy a több mint 1500 kilométer hatótávolságú robotrepülőgépet nem arra találták ki, hogy Iránban vessék be, ahol a légvédelem hiánya miatt inkább repülőgépekről ledobott bombákat kéne használni, hanem olyan célpontok ellen, mint Kína, ahova az erős légvédelem miatt nem célszerű bombázókat küldeni.
Az iráni háborúban ráadásul egy dróntámadásban megsemmisült egy THAAD-üteg radarja, és több másikat is támadások értek az Öböl menti országokban. Ezek egymilliárd dollárt is érhetnek, és hiányuk nagyon aggasztó lehet, mert már amúgy sem volt elég belőlük, és nagyon fontosak lesznek egy Kínával szembeni konfliktus esetén – közölte Karako. „Az oroszok, a kínaiak, az irániak, mindenki tudja, hogy nincsen elég lőszerünk” – mondta a New York Timesnak John Ferrari, az amerikai hadsereg nyugalmazott tábornoka, az American Enterprise Institute kutatóintézet munkatársa.
A CSIS 2023-as elemzései alapján egy tajvani konfliktus esetében az Egyesült Államok kevesebb mint egy hét alatt ellőné egyes nagy hatótávolságú, precíz támadásokra képes rakétáinak teljes készletét, és egy hónap alatt kifogyna a kulcsfontosságú muníciókból. „Arra jöttünk rá, hogy egy elhúzódó háborúban a védelmi iparunk nem rendelkezik a háború megnyeréséhez szükséges erőforrásokkal” – mondta John Moolenaar, a képviselőház Kínával foglalkozó bizottságának elnöke a Fox Newsnak.
A Nyugaton általánosan elfogadott szakértői vélemények szerint Kína 2027-re készen áll arra, hogy akár katonai erővel is elfoglalhassa Tajvant, amit a kínai kormány a saját területének tart. Ettől még bármilyen invázió ennél jóval bonyolultabb lenne és számos előre nehezen megválaszolható kérdést vetne fel, és egyáltalán nem biztos, hogy a kínai vezetés meglépné ezt. Az esetleges forgatókönyvekről itt írtunk részletesebben.
Karako úgy vélte, hogy az Egyesült Államok több milliárd dollárnyi olyan támadó és védekező fegyvert használ el Iránban, amelyekből tekintélyes készletre lenne szükség elrettentésként Kínával szemben. Így fennáll annak a veszélye, hogy ez „olyan lépésre ösztökéli Kínát, amellyel szemben most kevesebb támadórakétánk, és még kevesebb rakétavédelmi kapacitásunk van”.
Évekbe telik feltölteni a készleteket, ráadásul Kína szerepe megkerülhetetlen a ritkaföldfémek terén
Az amerikai védelmi ipar szereplői vállalták, hogy felgyorsítják a rakétagyártásukat, de évekbe fog telni, mire ennek beérik az eredménye. Közben a Pentagon a Wall Street Journal és a New York Times értesülései szerint amerikai autógyárak és egyéb ipari szereplők segítségét kérte ahhoz, hogy hadi gyártásra átállva nyújtsanak nekik segítséget. Az olyan cégekkel folytatott tárgyalások, mint a Ford, a General Motors, vagy a GE, azonban még a korai fázisban vannak, és egyelőre nem tudni, hogy gyártókapacitásukat mennyire gyorsan tudnák átállítani fegyvergyártásra.
Azonban hiába akarják felpörgetni a hadiipart, azt a ritkaföldfémek nemzetközi piacán egyeduralkodó Kína bármikor megbéníthatja. A modern fegyverek ugyanis teli vannak ezekkel az anyagokkal.
Washingtonban már évek óta aggódnak a ritkaföldfémek kínai monopóliuma miatt. A Pentagon már hat évvel korábban olyan jogszabályokat ajánlott, amik csökkentenék a függést, arra figyelmeztetve, hogy éveken át tartó zavart okozhat kritikus védelmi programokban „a kínálat hirtelen és katasztrofális elvesztése”, és egy ilyen helyzet súlyosan akadályozná a lőszergyártást. Demokrata és republikánus politikusok már 2022-ben benyújtottak egy törvénytervezetet, ami megtiltaná a védelmi beszállítóknak, hogy Kínából származó ritkaföldfémeket használjanak. Ezt végül az amerikai védelmi minisztérium 2023-as és 2024-es költségvetését szabályozó törvényben fektették le. 2027-es határidőt adtak meg, de ezt várhatóan lehetetlen lesz tartani.
A kongresszus idén több törvénytervezetben is igyekszik megoldást találni a problémára, a Pentagon több milliárd dollárt költött el a belföldi bányászat és feldolgozás beindítására, az Egyesült Államok Ausztráliával, az Európai Unióval és Dél-Afrikával köt együttműködéseket, miközben a Trump-kormány 12 milliárd dollárt szán stratégiai tartalékok felhalmozására.
A függés leküzdése a kínai ritkaföldfémektől azonban éveket vehet igénybe, amit a bányanyitások és feldolgozóüzemek megépítésének időigényes volta, valamint a szakértők és az intézményi szaktudás hiánya is nehezít. Közben viszont a jelenlegi tartalékok annyira szűkösek, hogy két hónapra, egyes ritkább, de a védelmi iparban pótolhatatlan anyagokból, mint például a repülőgép-hajtóművek készítéséhez elengedhetetlen ittriumból pár hétre elegendő mennyiség van.
Ez az oka annak, hogy Trump és Hszi Csin-ping kínai elnök közelgő, az iráni háború miatt elhalasztott pekingi csúcstalálkozóján a ritkaföldfémek kérdése lesz az egyik legfőbb tárgyalási pont, és egyben a legerősebb ütőkártya Peking kezében.
Közép és rövid távon Kína továbbra is ki tudja használni dominanciáját egyes kritikus ásványok kapcsán, és egyértelműen ez a leghatékonyabb tárgyalási alapjuk – mondta a Politicónak Brian Hart, a Center for Strategic and International Studies védelmi intézet Kína hatalomgyakorlásával foglalkozó központjának helyettes igazgatója.
Mihez kellenek ezek?
A rakétavédelmi rendszerek radarjaiban használt gallium az összköltség elenyésző részét adja ugyan, de a gyártása 98 százalékban Kínában történik, és emiatt Peking évekre megakadályozhatja újak építését. Egy másik kulcsfontosságú anyag a szamárium, amit a vadászbombázókban, radarrendszerekben vagy a Tomahawk robotrepülőgépek vezérsíkjainak mozgatására használt, nagy hőbírású szamárium-kobalt mágnesek készítéséhez használnak fel.
Az Egyesült Államok végül Európában talált szamáriumkészletet, de az véges, és ha kifogy, akkor az amerikai gyártók nem tudnak vadászgépeket vagy nagy pontosságú rakétákat készíteni – mondta a New York Timesnak Aisha Haynes. Az amerikai védelmi minisztérium ellátási láncokért felelős egykori, tavaly nyugdíjba vonult tisztviselője a lapnak kijelentette Kínáról, hogy „soha nem akarsz egy országnak ilyen nagy hatalmat adni”, mert kényükre-kedvükre lezárhatják és megnyithatják a forrást.
A Pentagon az elmúlt több mint tíz évben igyekezett ugyan tartalékot képezni, de ez nem fog sokáig tartani – mondta még egy éve a New York Timesnak Dan Blumenthal. Az American Enterprise Institute kutatóintézet vezető munkatársa kijelentette, hogy az amerikai védelmi cégek jól tennék, ha „elkezdenének nagyon aggódni”.
