„Be kell fejeznünk, amit elkezdtünk” – Irán kazettás bombákkal sem tudja megtörni az izraelieket
Bár nemzetközi egyezmény is született már a korlátozásáról, mégis minden háborúban használják. Széleskörű károkat okoz, aljasan fejti ki hatását. Ez a kazettás bomba, angolul cluster bomb/munition, amit Irán a héten bevetett Izrael ellen. Irán nem írta alá a kazettás lőszereket tiltó egyezményt, ahogy egyébként az iráni rezsim ellen két hete légicsapásokat indító Izrael és az Egyesült Államok sem, vagyis három olyan ország háborúzik most egymással, amely nem kötelezte el magát az alapvetően a katonai zsargonban élő erőnek nevezett emberek elpusztítására legalkalmasabb lőszerek betiltása mellett.
Amint Izrael és az Egyesült Államok február 28-án megindította a légicsapásokat, Irán azonnal ellentámadásokba kezdett. Bár az első amerikai és izraeli bombázási hullám időpontja váratlan volt, az irániak felkészültségét jelzi, hogy első ellencsapásuk pár órával később már meg is indult, és azóta is folyamatosan lövik az izraeli és amerikai célpontokat, illetve a környező Öböl menti arab országokat. Ellencsapásaihoz Irán aktiválta libanoni proxyhadseregét, a Hezbollahot is, ami drónokkal és rakétákkal lövi Izraelt.
Pete Hegseth amerikai hadügyminiszter azt mondta, péntekig Izraellel együtt 15 ezernél is több légicsapást hajtottak végre, és Irán ballisztikusrakéta-támadásai 90, a kamikaze dróntámadásai pedig 95 százalékkal estek vissza a háború első napjaihoz képest. Irán csapásai így is veszélyt jelentenek, ha átjutnak az elfogókon, de az Egyesült Arab Emírségekben szombaton egy lelőtt iráni drón roncsai is tüzet okoztak, miután egy olajlétesítménybe csapódtak.
Az izraeli hadsereg (IDF) közben kitartóan támadja Iránt és Libanonban a Hezbollahhoz köthető célpontokat, a légvédelme pedig folyamatosan, de nem száz százalékosan védekezik. A lakosság nagy része ebben a kérdésben besorolt Benjámin Netanjahu kormánya mögé, sokan szükséges rossznak látják a háborút, ami megszabadítja országukat az elpusztítására törekvő ellenségtől, de legalábbis meggyengíti az iráni rezsimet és felszámolja a nukleáris és ballisztikusrakéta-képességeit.
Mi az a kazettás bomba?
Doron Lavi, az izraeli rendőrség tűzszerész egységének vezetője szerint a háború kezdete óta Irán közel tíz kazettás töltetet lőtt Izraelre. Ezt videófelvételek is alátámasztják. Az AP is közzétette egy videót a kazettás lőszer bevetéséről, de a New York Timeson is látható, ahogy március 4-én becsapódik egy bomba Tel-Aviv egyik utcáján. A Háárec pedig azt írta, az IDF szerint a ballisztikus rakéták közel fele kazettás töltettel lehetett felszerelve.
A kazettás lőszerek olyan robbanófejek, amik felrobbanáskor, még zuhanás közben kisebb bombákat szórnak szanaszét, ezért nagy területen tudnak károkat okozni. Civil területekre célozva komplett háztömbök közt szóródhatnak szét. 2008-ban a világ több mint száz országa írt alá egy egyezményt a tiltásukról. Olyanok is részes felekké váltak, mint Franciaország vagy Nagy-Britannia. A New York Times viszont megjegyezte, hogy sem Izrael, sem Irán nem írta alá a megállapodást, ahogy több nagyhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország, Kína és India sem.
A Military.com katonai oldal azt írja a kazettás eszközökről, hogy ezeket nagyon nehéz elfogni. Ahogy az a felvételeken is látható, főleg az éjjeli égen könnyen felismerhetők. A fő robbanófej szétrobban és rengeteg, narancs színben izzó, tűzijátékszerű fénypont zuhan a föld felé.
A fő robbanófej szétrobbanása általában 7-10 kilométeres magasságban történik. Ezután a cirka húsz-harminc kisebb, három-ötkilós bomba akár több kilométeres sugarú körben is képes szétszóródni. Jehosua Kaliszki, az izraeli Nemzetbiztonsági Intézet kutatója azt mondta a fegyverről, hogy „a kazettás bombák nem okoznak komoly rombolást az épületekben, csak az emberekben”. Irányítani nem lehet őket, így specifikus katonai célpontok ellen sem lehet bevetni. Az izraeli Nyíl (Arrow) rakétavédelmi rendszer rengeteg iráni ballisztikus rakétát leszedett már, de ha a kazettás bomba kioldja a kis bombákat, azokat nagyon nehéz levadásznia a légvédelemnek.
A muníció igazi veszélye az, hogy a kisebb bombák nem mindig robbannak fel azonnal, így még nagyobb veszélyt jelentenek a légiriadó végén az óvóhelyekről előjövő civilekre.
Tehát olyanok, mintha aknák lennének. A Military.com szerint Izraelben már legalább három ember halt meg kazettás bombák miatt, ketten kedden egy építkezésen. Az izraeli hadsereg hátországi parancsnoksága országszerte röplapokat terjeszt, amiben felhívják a figyelmet a fel nem robbant kis bombákra. A rendőrség is figyelmeztetett mindenkit, ne nyúljanak az eszközökhöz.
Nadav Sosani katonai szóvivő szerint Irán „szinte napi szinten” használ kazettás bombákat, ahogy azt a tavaly júniusi 12 napos háborúban is tette, amiért akkor az Amnesty International jogvédő szervezet is elítélte. Szerinte az iráni kazettás bombák 20-24 kisebb, 5 kilós bombát tartalmaznak. Maga Izrael is bevetett már ilyen fegyvert, például a 2006-os libanoni háborúban. Az ENSZ szerint ezek 30-40 százaléka nem robbant fel, Dél-Libanon ma is tele van velük. Izrael szerint most nem használ kazettás bombát. Az USA is bevette ezt a fegyvert a vietnámi, laoszi, iraki és afganisztáni háborúiban, de még a koszovói háborúban is egy szerb páncélos hadoszlop ellen. Oroszország az ukrajnai háborúban vetett be kazettás bombákat, de az Egyesült Államok is adott el Ukrajnának ilyen lőszert 2023-ban.
N.R. Jenzen-Jones, az Armament Research Services (Fegyverzetkutatási Szolgáltatások, egy tanácsadó cég) igazgatója azt mondta a Militarynek, hogy kevés nyílt forrású adat van Irán kazettás robbanóeszközeiről. Azt tudni, hogy a közepes hatótávolságú Horrámsahr és a rövidtávú Zolfagar rakéták képesek kazettás robbanófejet hordozni.
Izraeli elfogórakéták árnyékában
A háborúban március 11-ig 12 izraeli halt meg, közülük csak egy volt katona. A Times of Israel arról írt március 11-i adatok alapján, hogy az előző 24 órában 205 sérültet láttak el a kórházak a háború miatt. A háború kezdete óta 2557 embert láttak el a légicsapásokkal összefüggésben, és 84 ember fekszik kórházban. Közülük tízen kifejezetten súlyos állapotban vannak.
A hadsereg március 26-ig terjesztette ki a vészhelyzeti intézkedéseket Izraelben. A következőkkel érveltek a Háárec szerint: „Azok, akik úgy tekintenek erre a háborúra, mint a tavalyi 12 napos háborúra, nem azt fogják találni, amit keresnek.” Szerintük Irán szórványosan lő egész nap olyan népes városokra, mint Bét Semes vagy Tel-Aviv, és persze katonai bázisokra is. Abban sikertelenek, hogy nem tudnak koordinálni több rakétából álló sorozatokat. Az izraeli légvédelem az egyik leginkább felkészült a világon, de ez sem hibátlan, hétfőn a Hezbollah két rakétája is átjutott a védelmükön, és a szirénák sem szólaltak meg. Ramlében és Bét Semesben is könnyebben megsérültek civilek. Az IDF azt is elismerte, hogy nincs megfelelő védelmük a meglepően szofisztikált Hezbollah-drónokkal szemben.
Izrael már szombaton vészhelyzetet hirdetett, rendszeressé váltak ismét a légiriadók. A Washington Post arról írt még az első héten, hogy az Egyesült Államok és Izrael számított rá, hogy megtámadása esetén Irán visszavág – ahogy az elmúlt években is tette –, de a visszavágás mértéke és földrajzi kiterjedése példátlan lett. Az a riasztó a mostani eszkalációban, hogy Irán nem csak a katonai infrastruktúrát támadja, hiába állítja ezt, mondta Halid el-Dzsaber, a közel-keleti ügyekkel foglalkozó Middle East Council on Global Affairs ügyvezető igazgatója a Postnak.
Az Institute for the Study of War (ISW) amerikai elemzőintézet ugyanakkor már hétfőn arról írt, hogy egyre kevesebb rakéta és drón megy Izrael felé, vagyis Izrael és az amerikaiak hatékonyan csökkentették Irán kapacitásait, ahogy arról a Pentagon is beszámolt. A légvédelem az iráni rakéták és drónok százainak 90 százalékát elfogta, mondta az izraeli légierő egyik tisztje a Washington Postnak. „Nem teljesen hermetikus a zár, ezért láttunk áldozatokat” – mondta.
A robbanások epicentrumában
Az Izrael elleni iráni támadások a háború első napján, február 28-án rögtön elég súlyosak voltak. Az izraeli mentőszolgálat, a Magen David Adom aznap közölte, 89 embert láttak el könnyebb sérülésekkel. A sebesülések közül többet ki is emelt a közleményük. Egy 16 éves fiú Kfár Kaszimban repeszektől sérült meg, egy ötvenes éveiben járó férfit egy becsapódás lökéshulláma ütött a földhöz Kábijje-Tabbas-Hadzsadzsremben, míg egy 53 éves ember egy rakétadarab becsapódása után leesett egy magaslatról Tirat Karmelben. A többség sérülését az okozta, hogy az óvóhelyre rohanáskor elesett.
A konfliktus első izraeli halálos áldozata is még azon a szombaton meghalt. Egy nő meghalt, 22 ember, köztük egy súlyosan megsérült Tel-Avivban, amikor egy lakóházat ért közvetlen csapás. Nem tudni, miért, de a légi támadást jelző szirénák későn szólaltak meg. Általában az embereknek a megszólalás után másfél percük van óvóhelyre szaladni.
A háború eddigi legsúlyosabb csapása Izraelben a 160 ezres Bét Semest, egy Jeruzsálem melletti kisvárost érte. Egy iráni rakéta egy zsinagógát talált el, aminek óvóhelyén sok ember meghúzta magát. Az épület romjai alatt kilenc holttestet találtak a mentőcsapatok. A Washington Postnak megszólalt az egyik túlélő, a 61 éves Mazalika Amrani, aki arra tért magához, hogy alig kap levegőt, mert két holttest nyomja a mellkasát. A szomszédai voltak azok. „Mindenki meghalt mellettem” – mondta a nő a Postnak. Majd hozzátette, amit valószínűleg a régióban sokan kívánnak:
„Miért, miért, miért nem lehet itt béke és nem háború?”
Beér-Seva városát a múlt hét elején érte találat, amiben 101 ember sérült meg. Lakóházak rongálódtak meg, ezért a Jerusalem Post szerint 1083 embernek kellett menedékhelyre mennie, 577-en nem is tudtak visszatérni megrongálódott otthonaikba. A rakétacsapás 198 lakást tett lakhatatlanná, két teljes épülettömböt le is kell dózerolni, olyan súlyosak a károk. Összesen 10 épület sérült meg.
A Times of Israel riportban számolt be hétfőn arról a helyszínről, ahol két építőmunkás is áldozatul esett az iráni kazettás bombáknak. A 61 éves Rusztam Gulomovként és a 40 éves Amid Murtuzovként azonosították őket. A riadókor nem mentek le a bunkerbe, egyikük a helyszínen, másikuk a kórházba szállítás után halt meg. Egy további ember megsérült a támadásban.
Saj Klapper, az otthoni védelemért felelős vezető így részletezte a lapnak a történteket: „Súlyos incidens történt ezen az építkezésen, ahol több ember megsebesült. Ugyanakkor azt is szeretném elmondani, hogy többtucatnyi munkás is volt itt, akiknek az életét megóvták. Az életüket azért sikerült megvédeni, mert egy védett helyen voltak és követték az előírásokat.” Klapper azt mondta, tudja, hogy kevesebb a támadás és sok a szirénás riasztás, de ez az eset is bizonyítja, hogy nem szabad félvállról venni ezeket.
Kell ez a háború?
A BBC szerint az izraeliek zöme egyfajta szükségszerűségként tekint a mostani hadműveletekre. Február végén a megkérdezettek 59 százaléka támogatta, 29 százaléka ellenezte a 12-es csatorna felmérésében, hogy Izrael csatlakozzon az USA-hoz egy akkor még meg nem indított légi offenzívában. A Times of Israel által közölt, az első héten készített felmérés szerint Izrael zsidó lakosságának 93 százaléka támogatta a hadműveletet. 57 százalék addig folytatná a harcokat, amíg a katonai és a politikai célok, vagyis a rezsimváltás is megtörténne, míg 36 százalék szerint véget kellene vetni a légicsapásoknak, ha a katonai célokat elérték. Az arab állampolgárok 26 százaléka támogatta a háborút.
Az izraeli i24 News március 7-én arról írt, a hangulat az utcákon nem a félelemé, inkább a megkönnyebbülés a jellemző. Ennek egyik oka Izrael katonai sikere, hogy fölényt szerzett az iráni légtérben, és rengeteg katonai létesítményt kiiktatott. A második ok, hogy az izraeli légvédelem aránylag jól vizsgázott, nagyon kevés a civil áldozat – eddig a kilenc halottat követelő Bét Semes-i tragédia volt az egyetlen igazán súlyos csapás. A harmadik faktor a szerző szerint, hogy Izraelben hónapok óta feszült várakozás volt, a háború előszelét érezték az emberek, most viszont ez véget ért, a konfliktus zajlik, a bizonytalanságnak vége. És persze a szerző szerint fontos, hogy az Izrael létét is megkérdőjelező, rendszeresen a megsemmisítéséről beszélő és terrorszervezeteket pénzelő iráni rezsim meggyengül, vagy adott esetben a rezsim el is bukik, ha az irániak megdöntik. Ettől azt várnák, hogy jobb viszonyban lehet a két ország.
„Mind érezzük, hogy amit elkezdtünk, azt be kell fejeznünk”, és a biztonságért meg kell tenni azt, amit az izraeli haderő jelenleg tesz Iránban, mondta Gal Cairi a Guardiannak még a légicsapások első napjaiban. A 23 éves tel-avivi egyetemistát a tavalyi 12 napos háború során saját otthona romjai alól hozták ki a mentőalakulatok. „100 százalékban” támogatja az Irán elleni fellépést, ami jó megoldás lehet a terrorizmus ellen, mondta a lapnak a 30 éves Tom Zimako. Az emberek már megszokták a vészhelyzetet, sokan a purim ünneplésekor felvett maskarákban szaladtak le az első szombaton is az óvóhelyekre.
A Guardian szerint a széttartó politikai spektrum egyesült a hadműveletek miatt. Jegelték az októberben esedékes parlamenti választások vitáit, az ultraortodoxok sorkötelességéről vagy a 2023. október 7-i Hamász-terrortámadás előtti mulasztások kivizsgálása miatti ellentéteket. Az ellenzéki pártvezérek ritka egységben álltak ki Benjámin Netanjahu kormánya mögött. Jair Lapid, az ellenzék vezető politikusa így érvelt:
„Teljességgel támogatom a műveletet. Egyetértünk annak az igazolásában és fontosságában, hogy lesújtsunk a gyilkos iráni rezsimre.”
Beni Ganc volt védelmi miniszter vagy épp a szélsőjobbos Itamar Ben-Gvir ugyanúgy támogatásáról biztosította a hadműveleteket.
Noam Tibon országszerte ismertté vált, amikor kimentette családját egy kibucból a Hamász 2023-as támadása során. Később a Netanjahu-kormány nagy kritikusa lett, de a Deutsche Welle összeállítása szerint a mostani támadással egyetért. „Szerintem rájöttek, hogy az összes előző tárgyalás Iránnal időpocsékolás volt” – magyarázta álláspontját. Azzal folytatta, hogy a tavalyi 12 napos háború során Irán nagy károkat okozott Izraelnek, sok rakétája átjutott a fejlett védelmi rendszereken. Így már akkor tudta az izraeli vezetés, az iráni rakétakapacitásokat meg kell semmisíteni.
Tibon szerint sok izraeli abban bízik, hogy az 1979-ben megbuktatott perzsa sah fia, Reza Pahlaví valahogy hatalomra kerülhet. Tőle Amerika- és Izrael-barát politikát várnának. Ugyanakkor Donald Trump amerikai elnök korábban nem lelkesedett az ötletért, mivel szerinte nem egyértelmű, milyen támogatottsága van Iránban, és a háború során tett nyilatkozataiban sem jelezte, hogy Pahlavít látná szívesen az ország élén.
Izraelben most az elit zöme egyetért abban, hogy nem szabad tárgyalni már Iránnal, el kell menni a falig a hadműveletekkel. Kevés kritikus hang bukkant fel, az egyik egy izraeli palesztin képviselő, Ajmán Odeh volt, aki kijelentette, „Izraelben nincs ellenzék, csak a militarizmus 50 árnyalata”. Szerinte mindig ugyanaz történik: még egy kör, még egy művelet, még több vér, de mégsem lesz nagyobb biztonság.
A Hezbollah rakétákat lő át, Izrael bombáz Libanonban
Az már február 28-án látszott az ISW térképe szerint is, hogy a Hezbollah szintén készül valamire, Izrael pedig már előzőleg mozgósított 100 ezer tartalékost. Az első napokban ennek ellenére a 2024-ben Izrael által jelentősen meggyengített Hezbollah, az Irán által felfegyverzett és támogatott síita terrorszervezet visszafogottan reagált, és izraeli részről is olyan üzenetek érkeztek, hogy ha nem szállnak be a konfliktusba, akkor nem fogják őket is támadni.
Aztán a Hezbollah rakétákat lőtt ki Izrael felé, amely heves bombázással válaszolt. Izrael később bejelentette, hogy szárazföldi csapatokat is bevetnek a szervezet ellen Libanon déli részén. Azóta evakuálásra szólítottak fel a Litani folyón túlra Dél-Libanonban, és Bejrút déli részét is rendszeresen támadták. Szombaton is bejelentették, hogy több hullámnyi támadást hajtottak végre a Hezbollah infrastruktúrája ellen Bejrútban és Dél-Libanonban. A libanoni egészségügyi minisztérium szerint az izraeli támadások kezdete óta 826-an haltak meg az országban. A libanoni helyzetről itt írtunk bővebben.
Navaf Abdallah Szalám miniszterelnök az Izrael elleni támadás másnapján bejelentette, a háborúról és békéről szóló döntések kizárólag az állam hatáskörébe tartoznak, ennek megfelelően betiltják a Hezbollah katonai tevékenységét. Hozzátette, nem fogják hagyni, hogy egy szervezet a kormány utasításai és a libanoni nép többsége ellen menjen. Később Joseph Aoun elnök megerősítette, hogy a kormány döntését be fogják tartatni, és erre utasította a libanoni hadsereget is. Ezt azonban nem tudták eddig betartatni az árnyékállamnak tekintett Hezbollahhal szemben.
Jiszráel Kac izraeli védelmi miniszter csütörtökön biztonsági értékelést tartott a hadsereg tel-avivi főhadiszállásán, miután a Hezbollah az iráni háború eddigi legnagyobb támadását hajtotta végre. A miniszter figyelmeztette Libanont, hogy ha az ország kormánya nem akadályozza meg a Hezbollah támadásait – amiket a 2024-es háború után is vállalt –, Izrael elfoglalja az érintett területet, és „saját kezébe veszi az irányítást”.
Miután szombaton tárgyalt a libanoni vezetéssel, Emmanuel Macron arról posztolt az X-en, hogy mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy Libanon ne süllyedjen káoszba. Macron szerint a Hezbollahnak azonnal be kell fejeznie a konfliktus eszkalálását, Izraelnek pedig tartózkodnia kellene egy nagyszabású offenzívától, és be kellene fejeznie a légicsapásokat. Arra is emlékeztetett, hogy már több százezren menekültek el a bombázások elől.
„A libanoni kormány jelezte, hogy hajlandó közvetlenül tárgyalni Izraellel ... Izraelnek meg kell ragadnia ezt a lehetőséget a tárgyalások megkezdésére és a tűzszünetre, tartós megoldást találva” – írta, hozzátéve, hogy Franciaország kész elősegíteni ezeket a tárgyalásokat azzal, hogy Párizsban ad otthont nekik.
