Íme, Kína új ötéves terve: nagy tétekben fogadnak a techiparra, és tovább csorbítják a kisebbségi jogokat
Csütörtökön véget ért Kínában az ötévente összehívott parlament, az Országos Népi Gyűlés 14. ülésszaka. Ez meghatározó esemény, nemcsak Kína, hanem a nemzetközi közönség számára. Nem azért, mert ezen az eseményen szavazzák meg a nagyhatalmat érintő legfontosabb kérdéseket, hiszen ez inkább formális aktus. A döntéseket valójában a párt központi bizottsága hozza meg, ezekre a parlament csak rábólint. A rendezvény irányjelzőként szolgál, hogy a külföldi közönség is lássa, milyen terveket sző épp a Kínai Kommunista Párt. Különösen fontos ez most, amikor az ország gazdasága alulteljesít, és amikor az iráni konfliktus miatt bizonytalanabb az ország energiaellátása.
A most megszavazott, tizenötödik ötéves terv főleg arra koncentrál, hogy Kína ipara önállósodjon és megszilárduljon a gazdaság. Ennek részeként többet fektetnének a technológiai fejlődésbe, valamint a zöldenergiába. A lankadó vásárló- és gyerekvállalási kedvet pedig szociális intézkedésekkel ösztönöznék. A jól csengő – és rizikós – döntések mellé persze odafért egy, az etnikai kisebbségek elnyomását célzó törvény is.
Kína mindenkit le akar körözni techtéren
A BBC tudósítói szerint az idén az egyik legfontosabb cél az volt, hogy Peking erőt tudjon mutatni a bizonytalan időben. A vezetés március elején a következő évre 4,5-5 százalékos GDP-növekedési célt tűzött ki – ez 1991 óta a legalacsonyabb cél. Nem mernek tehát nagy elvárásokat támasztani a mostani körülmények közt. Li Csiang miniszterelnök szerint az ország jelentős problémákkal küszködik, többek között az erős kínálat mellett gyenge a belföldi kereslet, alacsony a piaci bizalom, és az országot ingatlanpiaci válság is sújtja. Ezért volt a biztonságérzet erősítése a legfontosabb, hogy Hszi Csin-ping el tudja hitetni mindenkivel: a gazdaság felvirágzása felé vezeti az országot.
A gazdaság megtorpanása éppen akkor jött, amikor az újabb ötéves tervről szavaztak a törvényhozók. Bár Kína már nem a szovjet stílusú tervgazdasági rendszer alapján működik, az ötéves terv fontos iránymutatásokat tartalmaz a gazdasági reformokról, költségvetési tervről, valamint az ipari célkitűzésekről. A most megszavazott terv a 2026 és 2031 közötti időszakot határozza majd meg, de azért nincs kőbe vésve.
Korábban a kínai gazdasági növekedés alapját az ingatlan- és infrastruktúra-fejlesztést célzó projektet adták – ebben most irányváltást hoz a terv. A jövőben a technológiára és az ipari korszerűsítésre helyezik a hangsúlyt. Az új ötéves terv célkitűzése, hogy felgyorsítsák a technológiai fejlesztéseket, és hogy jobban beágyazzák a mesterséges intelligenciát a gazdaságba. A célok érdekében 10 százalékkal emelni fogják az erre fordított keretet, összhangban az éves növekedéssel. Kína emellett jelentős összegeket fektet be a félvezetőkbe, a robotikába, a biotechnológiába, a kvantum-számítástechnikába és olyan feltörekvő területekbe, mint a 6G kommunikáció és az agy-számítógép interfészek.
Hszi Csin-ping elnök elkötelezettnek tűnik abban, hogy Kína technológiai előnybe kerüljön a versenytársakhoz képest. Abban reménykedik, hogy a nemzetközi szereplők hozzájuk fordulnak majd, ha robottechnológiára vagy mesterségesintelligencia-modellekre van szükségük. „Kína először akar vezető szerepbe kerülni több technológia terén is. Korábban arra koncentráltak, hogy lépést tartsanak a Nyugattal” – mondta Dan Wang, az Eurasia Csoport tanácsadó Kínára szakosodott elemzője a CNN-nek.
A technológiára épülő terv viszont kudarcba is fulladhat, ha a belföldi fogyasztás nem lendül fel.
A lakosság márpedig egyelőre óvatosan költ, amire minden oka megvan. Az elmúlt években gyenge volt a bérnövekedés, bizonytalanok a munkahelyek, miközben sok család vagyona az évek óta gyengélkedő ingatlanpiac miatt csökkent. Szakértők szerint a fogyasztás növekedése nehezen valósul meg addig, amíg az ingatlanszektor nem stabilizálódik. Ehhez fontos adalék az egyre öregedő kínai társadalom is. Az egygyerekes szabályozás miatt egykén maradt dolgozó felnőttek sokkal takarékosabban bánnak a pénzükkel, mert tudják, hogy néhány évtizeden belül egyedül kell majd eltartaniuk az idős szüleiket. Ez csökkenti az amúgy sem túl nagy gyerekvállalási kedvet is. Közben egyébként Kína alacsony születésszáma a jövőben gazdasági válsággal is fenyeget, de ezt a mostani ötéves terv alapján még nem érzik elég égető problémának a törvényhozók.
Peking tehát különböző intézkedésekkel próbálja rávenni a kínaiakat, hogy költsenek pénzt, és ezzel stabilizálják a belgazdaságot. Növelni akarják például a gyerek- és idősgondozó intézmények számát, és emelnék a fizetett szabadságok számát is. Az, hogy ilyen szociálpolitikai kiadásokra is hajlandóbbnak mutatkozik a kínai vezetés, szintén változás a korábbi évtizedekhez képest. Igaz, bár vidéki és nem dolgozó városi lakosok minimális nyugdíjellátását megemelték, csak havi 3 dollárnak megfelelő összeggel, amit a kínai közösségi médiában egyesek a semmivel egyenlőnek neveztek.
A másik ok, amiért a kínai kormány szeretné növelni a lakossági fogyasztást, a vámháború. A kereskedelmi feszültségek ugyanis veszélyeztetik az exportvezérelt ipart. Viszont a BBC szerint Hszi most még úgy érzi, hogy Kína jól vágott vissza Donald Trump kereskedelmi háborújában. Ez a siker a korábbi bizalmatlan ügyfeleket, köztük az Egyesült Királyságot és Kanadát is visszacsábíthatja. Ráadásul Peking kihasználhatja, hogy Washington – és Trump – épp a közel-keleti eseményekkel van elfoglalva.
Emellett a mostani gyűlés által elfogadott program alapján úgy tűnik, hogy Hszi próbálja a megújuló energia felé lökdösni Kínát. Bár a legdurvább szennyezők egyikeként elhíresült ország esetében ez ellentmondásosnak tűnhet, a cél nem egyszerűen a zöldítés, hanem az, hogy ne csak az ipar, de az ország energiaellátása is minél önállóbb legyen. Mostanra Peking nem függ olyan mértékben az iráni olajtól és földgáztól, mint korábban. Az iráni konfliktus egyelőre nem döntötte be az olajimportot Kínában. Irán olajexportjának 80-90 százalékát eddig Kína vásárolta fel, ami egyelőre nem állt le, mert az új ajatollah átengedte a kínai olajtankereket a Hormuzi-szoroson. Sőt: mivel mások nem tudnak olajat venni Teherántól, ezért a kínaiaknak most még több is jut. Ha viszont az iráni olajcsapokat „elzárnák”, és a többi Öböl menti ország továbbra sem tudna a szoroson keresztül olajat szállítani, akkor Kína kénytelen lenne máshová – például Moszkvához – fordulni olajért. Az iráni konfliktus olajpiacra gyakorolt hatásairól itt írtunk bővebben.
A kisebbségek jogainak csorbítására is volt idő
Az Országos Népi Gyűlésen több ezer törvényhozó vesz részt. Az egyhetes találkozón minden megtervezett, a kávéscsészék állásától a függönyránc állásán át a képviselők bólogatásáig bezárólag. Szinte minden megmozdulás a koreográfia része – a szavazás is. Még soha nem volt olyan törvényjavaslat, amire ne bólintottak volna rá egyből az összegyűltek. Ahogy nézi az ember a felvételeket, mégis kilóg néhány díszes népviseletű, etnikumot képviselő politikus az öltönyös-kosztümös sorból. Ne legyenek azonban illúzióink: ők csak a kinézetükkel lógnak ki, és a tibeti népviseletben megjelentek többsége valójában han kínai. Ők szavaztak az „etnikai egységet” támogató új törvényről, ami a mostani gyűlés – nemzetközi közösség által – egyik legtöbbet kritizált döntése.
Kínában 56 etnikumot ismernek el, köztük a mongolokat, tibetieket és az ujgur népcsoportot. A népesség legnagyobb részét, több mint 90 százalékát a han kínaiak adják, akik mandarinul beszélnek. A jogvédő csoportok jelentései szerint az elmúlt években a kisebbségeket állandó jogsértések érték: a muszlim vallású ujgurokat például átnevelőtáborokba zárták, egyes források szerint kényszersterilizálták. A tibetiek is állandó elnyomásról számoltak be, a buddhista szerzeteseket vegzálják.
A most megszavazott törvény előírja, hogy minden gyereknek mandarint kell tanulnia, mielőtt óvodába kerül, egészen addig, amíg le nem érettségizik. Korábban az etnikumok a saját anyanyelvükön tanulhatták meg az előírt tananyagot – írja a BBC. 2020-ban az észak-kínai mongol közösségre próbáltak hasonló intézkedést ráerőltetni, ezért a mongol szülők tüntetőleg nem engedték iskolába a gyerekeiket. A hatóságok hamar elfojtották a tiltakozást.
Peking szerint az új törvénnyel a nemzetiségek munkahelyi előmenetelét szeretnék elősegíteni. De a szakértők szerint ezzel a kínai vezetés erőszakkal próbálja elvenni az etnikumok saját kultúráját és nyelvét. „Könnyű úgy értelmezni a szövegezést, hogy a kisebbségi nyelvek és kultúrák elmaradottak és akadályozzák a fejlődést” – értelmezte a célt Ian Chong a szingapúri Nemzeti Egyetem professzora. A BBC-nek nyilatkozó Allen Carlson, a Cornell Egyetem kormányzattudományi docense szerint a törvény minden korábbinál világosabban fogalmaz arról, hogy a nem han népeknek integrálódniuk kell, és lojálisnak kell lenniük Pekinghez.
„Ez beverte az utolsó szöget a párt korábbi, autonómiáról szóló ígéretének koporsójába”
– jelentette ki a Kína etnikai kisebbségekhez való hozzáállását kutató James Leibold, az ausztrál LaTrobe Egyetem professzora.
