35 éves mélypontra került Kína gazdasági növekedési célja

Kína a legvisszafogottabb gazdasági növekedési célt tűzte ki 1991 óta, a kormány idén 4,5–5 százalékos bővüléssel számol, ami egyértelmű beismerése annak, hogy a korábbi gazdasági sikermodell kifulladóban van – írja a Bloomberg. Li Csiang miniszterelnök szerint az ország jelentős problémákkal küzd, többek között az erős kínálat mellett gyenge a belföldi kereslet, alacsony a piaci bizalom, és az országot ingatlanpiaci válság is sújtja.

Kína tavaly idén januárban azt közölte, hogy 2025-ben 5 százalékkal – a növekedési célnak megfelelően – nőtt az ország GDP-je, az elemzők viszont megkérdőjelezték az adatok hitelességét. Egyesek szerint a hivatalos számok legalább 1,5 százalékponttal túlbecsülték a gazdasági bővülés ütemét.

Egy kínai elemző a BBC-nek most arról beszélt, hogy az alacsonyabb célkitűzés „több mozgásteret ad Kínának a gazdaság irányításában” anélkül, hogy hatalmas pénzügyi kötelezettségvállalásokra kényszerülne csak azért, hogy magasabb célt érjen el. „Kína már korábban is alkalmazott rugalmas célkitűzéseket, különösen a pandémia idején, de ez nem a normális gyakorlat” – tette hozzá Jason Bedford, a Kelet-Ázsiai Intézet (East Asian Institute) kutatócsoportjának tagja.

A kínai kormány szeretné növelni a lakossági fogyasztást, leginkább azért, mert a vámháborús kereskedelmi feszültségek veszélyeztetik az exportvezérelt ipart. Tavaly a kínai gazdaság hajtóerejét elsősorban az export adta, az ország közel 1,2 ezer milliárd dolláros külkereskedelmi többletet ért el, miután Donald Trump vámjai miatt az Egyesült Államokon kívüli piacokra kezdtek fókuszálni a kínai cégek. Emiatt viszont erősen függ a kínai gazdaság az exporttól, amit a vámokon keresztül az Egyesült Államok jelentősen meggyengíthet.

A fogyasztás decemberben kifejezetten gyenge volt, a kiskereskedelmi forgalom mindössze 0,9 százalékkal nőtt, ami a vártnál rosszabb eredmény és az elmúlt két év leglassabb növekedésnek számít. A háztartások fogyasztása Kína gazdaságának körülbelül 40 százalékát teszi ki, ami jóval alacsonyabb a globális átlagnál (55 százalék) és a gazdag országokra jellemző 60 százaléknál.

A gyakorlatban viszont kevés konkrét lépést tesz a kínai kormány a fogyasztás ösztönzésére. A költségvetési támogatások szintje a tavalyi szinten marad, sőt csökkentették a háztartási gépek és autók cseréjét támogató program keretét. A lakosság óvatos költésének más okai is vannak, köztük a gyenge bérnövekedés és a bizonytalan munkahelyek, miközben sok család vagyona az évek óta gyengélkedő ingatlanpiac miatt csökken.

Szakértők szerint a fogyasztás növekedése nehezen valósul meg addig, amíg az ingatlanszektor nem stabilizálódik. A kormány azonban továbbra is csak a lakáspiac stabilizálását ígéri, konkrét fellendülési célok nélkül. A szociális biztonsági háló továbbra is gyenge, utóbbi a közgazdászok szerint szintén fontos tényező, ami visszatartja a lakosságot a költekezéstől.

A kínai stratégia ezzel szemben nem a fogyasztás felpörgetésére, hanem a technológiai önellátásra és a digitalizációra fókuszál. A kínai kormány a kutatás-fejlesztést és a modern iparágak kiépítését fontosabbnak tartja a belföldi kereslet élénkítésénél, még akkor is, ha a növekvő nemzetközi vámok és kereskedelmi korlátozások veszélyeztetik azokat a cégeket, amik hajtották az exportot.