Az eddigi legkomolyabb ígéreteket kapta biztonsági garanciákra, mégsem lehet felhőtlen Zelenszkij öröme

Első ránézésre minden korábbinál határozottabb biztonsági garanciákat ígértek Ukrajnának a legnagyobb európai országok által vezetett tettre készek koalíciója és az amerikai küldöttség párizsi megbeszélésén, amelyen Volodimir Zelenszkij ukrán elnök is részt vett kedden. De a részletek továbbra is homályosak, hiszen minden védelmi garancia a békekötés utánra vonatkozna.

Márpedig egyelőre nem látszik, hogyan kényszeríthető rá Oroszország egy nem kizárólag neki kedvező békére, a most formálódó béketervben egyelőre az Egyesült Államok, Ukrajna és európai szövetségesei próbálnak megegyezni.

Az Egyesült Államok vállalásai is lazábbak lettek, mint ami az első tervezetben megjelent, az amerikaiak a zárónyilatkozatot sem írták alá. Fontos viszont, hogy a szóbeli nyilatkozatokban Trump különleges követe, Steve Witkoff arról biztosította Ukrajnát, hogy országa kiáll az európai kezdeményezésű védelmi garanciák mellett.

Így tehát mégis előremozdulást jelent, hogy az amerikaiak intézményesített formában készek részt venni a béketerv egyik legfontosabb nyitott kérdésének tekintett biztonsági garanciák érvényesítésében, ha a részletek nem is egészen konkrétak. Csak az bizonyos, hogy Ukrajna az általa legegyértelműbb biztonsági garanciára, a NATO-tagságra semmiképpen sem számíthat, így csak egyéb alternatívák jöhetnek szóba.

A nyitva hagyott kérdések ellenére is érthető volt Zelenszkij optimizmusa: „Ez egy óriási lépés, mert egy évvel ezelőtt még el sem képzelhettük volna mindezt. (…) Minden nap egy kicsit közelebb jutunk [a békéhez]” – idézte a New York Times az ukrán elnököt. Zelenszkij azt mindenképp sikernek könyvelheti el, hogy a koalíció továbbra is fegyverellátmánnyal, finanszírozási segítséggel és más katonai támogatással segítené az ukrán fegyveres erőket.

Van olyan eleme is a párizsi megbeszélésnek, amely eladható diplomáciai áttörésként, túl azon, hogy önmagában is jelentősége van annak, hogy Franciaország, az Egyesült Királyság, Németország, Olaszország és Lengyelország vezetői és még két tucat ország egyként álltak ki Ukrajna szuverenitásának védelme mellett az orosz agresszióval szemben. Ebben pedig támogatta őket az Ukrajnával szemben Trump hivatalba lépése óta gyakran bizalmatlan Egyesült Államok is.

A következőkről volt szó:

• Franciaország és az Egyesült Királyság jelezte, hogy készek állandó katonai kontingenst telepíteni Ukrajnába – hangsúlyozottan a békekötés után, nem pedig annak kikényszerítésére. Ez érthető, hiszen a cél nem a háború eszkalációja, ugyanakkor kérdés, hogyan valósítható meg, ha Oroszország kategorikusan elutasítja, hogy a békekötés után a NATO vagy nyugati országok bármilyen ereje Ukrajnában állomásozzon. Oroszország korábban többször is jelezte, hogy bármilyen külföldi katonákat legitim célpontnak tekintene Ukrajnában.
• A belga kormányfő jelezte, hogy a békekötés után kész haditengerészetével és légierejével részt venni a béke fenntartásában. Bart De Weverhez hasonlóan nyilatkozott a svéd kormányfő: Ulf Kristersson arról beszélt, hogy a svéd légierővel hozzájárulnának Ukrajna légterének védelméhez, a Fekete-tengeren az ország haditengerészetének aknátlanításban vennének részt, és az ukrán erők kiképzésében is szerepet vállalnának – bár mindennek a pontos részletei sem ismertek.
• Szintén a békekötés utánra vonatkoznak az alábbi pontok: létrehoznák az „Ukrajnai Többnemzeti Erőket”, amely Ukrajna fegyveres erőinek feljavítását és az elrettentést szolgálná a további támadásoktól. A koalíció európai és nem európai tagjai egyéni vállalásaik szerint a levegőben, tengeren és szárazföldön is együttműködnének.
• Létrehoznának egy tűzszünet-megfigyelési és -ellenőrzési mechanizmust, amelyet az Egyesült Államok vezetne. Ennek része lenne egy „rendkívüli bizottság”, amelyet a jogsértések kivizsgálására, a felelősség megállapítására és a jogorvoslatok meghatározására hoznak létre.
• A tagok vállalnák, hogy ha Oroszország újból megtámadja Ukrajnát, akkor támogatni fogják Kijevet a béke helyreállításának érdekében. Ezek a kötelezettségvállalások magukban foglalhatják katonai képességek megosztását, hírszerzési és logisztikai támogatás alkalmazását, diplomáciai kezdeményezéseket, valamint további szankciók elfogadását.
• A tagok megállapodnak, hogy továbbra is mélyítik az Ukrajnával közös védelmi együttműködést a kiképzés, a védelmi iparban közös gyártás terén, beleértve az európai releváns eszközök felhasználását. A hírszerzési együttműködést is kiszélesítenék.
• A koalíció továbbá létrehoz egy USA/Ukrajna/Koalíció koordinációs egységet a párizsi koalíciós műveleti parancsnokságon.

Egy békemegállapodás ne legyen egyenlő Ukrajna kapitulációjával

A nyugati katonai kontingens esetleges megjelenése különösen érzékeny kérdés, viszont kulcsfontosságú eleme lehet a biztonsági garancia gyakorlati érvényesítésének. Emmanuel Macron francia elnök szerint „néhány ezer” katonáról van szó, akik több helyen, de mindenképpen távol lennének majd a frontvonaltól. Ez a frontvonal most Ukrajnán belül több mint ezer kilométer – nem számítva még további bő ötszáz kilométer orosz–ukrán államhatárt –, valójában olyan hosszú, amelyhez hasonlóra még soha nem volt példa békefenntartói feladatok ellátásakor.

Macronnal együtt a brit kormányfő is kiállt a kontingens mellett, és erről külön nyilatkozatot is aláírtak. „Ez megadja a jogi kereteit annak, hogy a brit, francia és más partnerek erői ukrán területen működjenek, biztosítva Ukrajna légterét, felségvizeit és szerepet vállaljanak a jövőben Ukrajna védelmi erejének fejlesztésében” – idézte a Reuters Keir Starmert. Macron szerint csak a biztonsági garanciák megadásával érhető el, hogy „Ukrajnát ne fenyegesse újabb veszély” és „csak így lehetséges, hogy egy békemegállapodás ne legyen egyenlő Ukrajna kapitulációjával”.

Olaszország ugyanakkor jelezte, hogy nem tervezi katonák küldését Ukrajnába később sem, és egyelőre a német kancellár, Friedrich Merz sem vállalt ilyen kötelezettséget – jegyezte meg a Politico.

Optimistán nyilatkozott Steve Witkoff és a tárgyalásokba az elmúlt időszakban szintén bevont, Jared Kushner, Trump veje is. Witkoff szerint az Egyesült Államok határozottan kiáll a biztonsági garanciák mellett, amelyek képesek elrettenteni Oroszországot és védelmet nyújtanak egy esetleges orosz agresszió esetén.

Ugyanakkor a transzatlanti egységre nézve intő jel volt, hogy az amerikaiak nem írták alá a közös zárónyilatkozatot. Közben Trump a NATO-n belüli feszültségeket azzal fokozta a napokban, hogy nem zárta ki, hogy akár katonai erővel is megszerzi a Dániához tartozó, de széles autonómiával rendelkező Grönlandot. A kétmillió négyzetkilométeres szigettel kapcsolatos amerikai igények miatti bizonytalanságról ebben a cikkünkben olvashat bővebben.

A grönlandi kérdésről a felek igyekeztek szót sem ejteni a párizsi megbeszéléseken, mindenesetre Ukrajna szempontjából nem mellékes, hogy a védelmi garanciákat közösen ígérő nyugati tömbön belül milyen feszültségek lehetnek.

Az 5-ös cikkelyhez nem hasonlíthatók

Miután Ukrajna NATO tagságát az amerikaiak és a bővítéshez szükséges konszenzus miatt nem mellékesen a magyar kormány is kizárta, az ország nem számíthatott arra, hogy a katonai szövetség alapító okiratában lefektetett, kollektív védelmet biztosító 5. cikkelyének segítségével kap védelmet.

Ugyanakkor korábban az Ukrajna védelmét támogató európai országok az 5-ös cikkelyhez hasonló tartalmú védelem lehetőségéről beszéltek. A párizsi megbeszéléseken az ugyan elhangzott, hogy a nyugati tömb határozott, egyértelmű biztonsági garanciát kíván nyújtani, de nem állítható, hogy itt valóban az 5-ös cikkelyhez hasonló védelmi garanciáról lenne szó.

Macron politikailag és jogilag kötelező érvényű garanciákról beszélt, de a katonai védelemről már óvatosabban nyilatkozott, megjegyezve, hogy „az is beletartozhat” a garanciákba – hívta fel a figyelmet az Euractiv. Vagyis az nem világos, hogy mit tennének az Ukrajnába küldött katonák, ha a jelenlétük nem elég az elrettentésre. A lap szerint a kedden nyilvánosságra került felajánlások inkább csak az 5-ös cikkely nagyon felvizezett verziójának tekinthetők.

Az amerikaiak és az ukránok szerdán is folytatták

A tárgyalások szerdán folytatódtak az amerikaiak, vagyis Witkoff és Kushner, valamint Zelenszkij között. Az ukrán elnök szerint a legnehezebb kérdéseket tárgyalják meg az „európai vezetésű, áttörést jelentő” keddi forduló után. A kelet-ukrajnai fronton közben lassan előrehaladó, Trumpot újra és újra megvezető oroszok szembetűnő időhúzása mellett éppen ezek a területi kérdések és a biztonsági garanciák voltak a kezdetektől a békekötés fő akadályai. Ezek maradtak nyitva Trump és Zelenszkij legutóbbi, decemberi végi floridai találkozója után is.

Kérdés, hogy milyen lenne a státusza az Oroszország által már elfoglalt közel 115 ezer négyzetkilométernek, jogilag is el kellene-e ismernie Ukrajnának a veszteséget vagy csak tudomásul vennie az orosz megszállást. Továbbá mi legyen a Donbasz azon részével, amelyet Oroszország magának követel, de elfoglalni nem tudott. Végül pedig az is a levegőben lóg, hogy miként képzelik el a zaporizzsjai atomerőmű sorsát. Az oroszok még a háború első szakaszában foglalták el az európai kontinens legnagyobb atomerőművét, amely jelenleg nem működik. Ukrán elképzelések szerint amerikai–ukrán–orosz ellenőrzés alatt, a termelést megosztva működhetne az erőmű, de erről sincs egyezség Moszkvával.

Az ukrán elnöki hivatal újonnan kinevezett vezetője, a korrupciós botrány miatt távozott Andrij Jermak helyébe lépett Kirilo Budanov korábbi hírszerzési főnök szerint vannak már konkrét eredményei a tárgyalásnak, de ezek még nem hozhatók nyilvánosságra.

Putyinnál továbbra is a háború az opció

Oroszország egyelőre távol áll attól, hogy érdemi béketárgyalásokba kezdjen. Vlagyimir Putyin szerdán szent küldetésként beszélt az általa Ukrajna ellen indított, négy éve zajló háborúról az ortodox karácsony alkalmából. Az orosz elnök Ukrajnát nem nevezte meg, de az utalás egyértelmű volt: az emberek megmentésére a Földre szállt Megváltóról szólt, majd arról, hogy „Oroszország katonái is az Úr parancsát követve végzik ezt a küldetést, a haza védelmét az ország és lakóinak megmentését. Oroszországban mindig is úgy tekintett saját harcosaira, mint akik az Úr szavára teljesítik ezt a szent küldetést.”

Moszkva szavakban ugyan hajlandónak mutatkozott a tárgyalásokra, ám csak a háború elindításakor megfogalmazott céljainak teljesítésével, azaz lényegében Ukrajna kapitulációjával és saját érdekkörébe vonásával. Nem csak az eddig elfoglalt Ukrajna ötödét kitevő területek bekebelezésének jogi elismerését követelte, de további területek átadását Donyeck megyében, valamint az ukrán haderő jelentős korlátozását, a NATO-csatlakozás kizárását, és emellé bármiféle nyugati katonai együttműködését orosz hozzájáruláshoz kötné.

Putyin szerint Moszkva ezeket a célokat ha tárgyalásokkal nem, úgy katonai úton is képes lesz elérni. A tárgyalások ígérete, az időhúzás lényegében a háborús taktika része, ennek ellenére Trump sokáig inkább Ukrajnát, semmint Oroszországot tekintette a békekötés akadályának. Ebben több korábbi nyilatkozata után fordulatot jelentett a párizsi megbeszélés is, bár az amerikai elnök külpolitikai kanyarjainak ismeretében Kijev még mindig tarthat attól, hogy idővel újra inkább rá helyezne nyomást egy Oroszországnak kedvező – és így tartós békét nem is biztosító – béke érdekében.