Gisèle Pélicot-nak sikerült: átruházta a szégyent az erőszaktevőire

Több mint három hónap után múlt csütörtökön ítéletet hoztak az évtized talán legnagyobb figyelemmel kísért perében Franciaországban: a Pélicot-ügyben. Gisèle Pélicot-t – aki ma már nem ezt a nevét viseli – tíz éven keresztül bedrogozta, öntudatlan állapotában megerőszakolta és másoknak is felkínálta szexuális erőszakra a férje, Dominique Pélicot. A férfi bűnösnek vallotta magát, húsz év börtönre ítélték. Mind a további ötven vádlottat bűnösnek találta a francia bíróság az ellenük felhozott vádpontokban. Azokat is elítélték, akik ártatlannak vallották magukat.

„Igazán megkönnyebbült, hogy az összes vádlottat elítélték azért, amit vele tettek, és megkönnyebbült, hogy sikerült a végére érnie ennek a nagyon hosszú és fájdalmas folyamatnak” – mondta a nő ügyvédje a Guardiannek. A tárgyalás alatt végig nagyon eltökélt Gisèle valószínűleg nem számított arra, hogy a hetvenes éveiben feminista ikonná válik, és maga sem tudja, hogy innentől akarja-e ezt a szerepet. Annyit biztosan tud: a karácsonyt a családjával fogja tölteni.

A 71 éves nő azzal, hogy vállalta a nyilvános tárgyalást, mindenkinek a tudtára adta, hogy léteznek ilyen szörnyűségek, amelyek ellen küzdenie kell a társadalomnak – nemcsak Franciaországban, hanem mindenhol a világban. A franciák már többféle megoldáson gondolkodnak, patikákban kapható drogtesztektől kezdve a törvénymódosításokig. De az csak idővel dől el, hogy a történelmi ítéletnek pontosan milyen hosszú távú hatása lesz.

A férj színpadiasan felháborodott, amikor kérdőre vonta

Több cikkünkben is foglalkoztunk a Gisèle Pélicot-t ért borzalmakkal. Összefoglalva arról van szó, hogy Gisèle-en az ötvenes évei végén egyre furcsább tünetek kezdtek jelentkezni. Állandóan álmos volt, úgy aludt el, hogy nem is emlékezett semmire. Egyre fogyott, hullott a haja, néha egész napok estek ki az emlékezetéből. A rejtélyes tünetek miatt felkeresett több nőgyógyászt és neurológust, de az orvosok nem tudták megállapítani a betegségét. Felmerült, hogy talán az Alzheimer-kór jelei mutatkoznak rajta, de ez sem vezetett eredményre. Szexuális úton történő betegségeket is elkapott, de erre sem volt magyarázat.

A család három felnőtt gyereke, Caroline, David és Florian is érzékelték, hogy valami nem stimmel az anyjukkal. Ha felhívták, szinte mindig az apjuk vette fel a telefont, mert Gisèle napközben is aludt. Ezt viszont annak tudták be, hogy a nő csak túlhajszolja magát az unokázással. Az még Gisèle-ben sem fogalmazódott meg akkoriban, hogy amikor elutazik otthonról, nem olyan fáradt, mint egyébként.

Az évek során volt más is, ami utalt az állapota okaira. Egyszer észrevette, hogy a férje zöld színű sört ad neki, úgyhogy inkább kiöntötte. Egyszer az is feltűnt neki, hogy egy frissen vásárolt ruhadarabján hipós folt jelent meg. „Ugye véletlenül se drogozol be engem?” – kérdezte a férjét Gisèle, mire az könnyek között vágott vissza, hogy hogyan tudja ilyennel megvádolni őt.

Pélicot ekkor már jó ideje bűntudat nélkül mérgezte a feleségét, hogy kiélhesse rajta a fantáziáit.

A férfi az állítólagos szorongására felírt nyugtatóval állandóan elkábította a feleségét. Így úgy öltöztette fel és olyan dolgokat tett meg vele, amit a nő soha nem engedett volna meg. Mindez majdhogynem egy véletlen folytán derült ki: a férfi elbízhatta magát, és elkezdett más nőket is fotózni. 2020-ban három nő feljelentette, miután egy biztonsági őr rajtakapta, hogy titokban a nők szoknyája alá videózott egy bevásárlóközpontban.

Sírva ment haza a feleségéhez azzal, hogy nagy hülyeséget csinált. Gisèle elmondása szerint nagyon meglepődött, mert akkor úgy tudta, hogy a férje az ötven együtt töltött évük alatt soha nem viselkedett illetlenül, de még csak obszcén megjegyzést sem tett soha a nőkre. Felesége megbocsátott neki, de megígértette vele, hogy segítséget fog kérni. Ennyiben maradtak.

Aztán amikor később Gisèle elkísérte férjét az ügyben a rendőrségre, egy rendőr félrehívta, és elmondta neki, hogy a nyomozás során mit találtak Pélicot különböző eszközein. 20 ezer videó és fénykép került elő, amik precízen rendszerezve voltak egy „Bántalmazás” nevű mappában. Ezeken Gisèle volt látható különböző férfiakkal, akik szexuálisan bántalmazták. A fényképek és videók még a nyomozókat is sokkolták.

„Minden összeomlott, minden, amit ötven évig építettem”

– mondta Gisèle. Sokkos állapotban küldték haza egy barátja kíséretében. De el kellett mondania a gyerekeinek, hogy mi történt. A lánya, Caroline úgy sikoltozott, amikor megtudta, hogy mit tett az apja, hogy Gisèle szerint azt sosem fogja tudni kitörölni az emlékezetéből. Pedig Caroline ekkor még nem tudta, hogy őt is elkábította az apja, és meztelen képeket készített róla álmában.

Caroline, David és Florian azonnal elmentek szüleik otthonába, és elvitték onnan az anyjukat. Gisèle egy bőrönddel és a kutyájával távozott a több évtizedes házasságából. Elindította a válást, ami a nyomozással párhuzamosan haladt, és éppen a tárgyalás szeptember eleji kezdete előtt nem sokkal zárult le.

Ötvenegyen ültek a vádlottak padján

„A rendőrségnél eltöltött 33 év alatt még sosem láttam ilyesmit. Mocskos és megdöbbentő volt” – mondta Stéphane Gal. Az ő csapatát bízták meg a videókon szereplő többi férfi felkutatásával. Dominique Pélicot a Coco nevű, mára betiltott csetoldalon ismerkedett meg a többi erőszaktevővel, és gondosan rendszerezte a mappájában, hogy mikor és milyen módon erőszakolták meg a feleségét. A rendőrség arcfelismerő technológiával derítette ki a személyazonosságukat.

A nyomozás végén végül 72 elkövetőt találtak, akik 2011 júliusa és 2020 októbere között összesen 92 alkalommal erőszakolták meg Gisèle-t, néhányan több alkalommal is. Pélicot mellett 50 férfit sikerült beazonosítani és a vádlottak padjára ültetni. Az azonosítatlan férfiak közül néhányan a Dominique-kal folytatott beszélgetések során felfedték, hogy ők is bedrogozták a partnereiket.

„Számomra ez a legfájdalmasabb része az ügynek. A tudat, hogy vannak olyan nők, akik még mindig a férjük áldozatai lehetnek”

– mondta a bíróságnak Jérémie Bosse Platière, a nyomozás vezetője.

A férfiak között voltak fiatalok és idősebbek is, a legtöbben munkás- vagy középosztálybeliek. Közülük huszonháromnak már volt büntetőügye. A felük házas vagy párkapcsolatban él, háromnegyedüknek gyerekei vannak. Valamivel több mint negyedük azt mondta, hogy gyerekkorában bántalmazták vagy megerőszakolták.

Közös viszont bennük, hogy a Cocón léptek kapcsolatba egymással, amely arról volt ismert, hogy a szvingerek előszeretettel látogatták, valamint vonzotta a pedofilokat és a drogdílereket. A francia ügyészek szerint az év elején betiltott oldalt több mint 23 ezer bűncselekményről szóló bejelentéssel hozták kapcsolatba.

A vádlottak védelme igyekezett úgy beállítani őket, mint akik csak azért regisztráltak be a Cocóra, mert szvingerpartnereket kerestek. Egyesek azt állították, hogy Pélicot azt hazudta nekik, hogy a felesége tud a begyógyszerezésről, és előzőleg mindenbe beleegyezett. A csetszobát azonban, ahol a mostani ügyben érintett férfiak kapcsolatba léptek Pélicot-val, „Son insu”-nek hívták, ami franciául azt jelenti, „a tudtuk nélkül”. Innentől kezdve már nehezen volt védhető ez az álláspont.

Volt olyan is, aki azt állította, hogy Pélicot megfélemlítette, vagy hogy nem vette észre, hogy Gisèle eszméletlen. Ezt hamar megdöntötték azok a videók, amelyeken a nőt bántalmazzák – az asszony ügyvédei kiharcolták, hogy ezeket a bizonyítékokat is bemutassák a bíróságon. Pélicot is azt vallotta, hogy az összes férfi tudott arról, hogy erőszakot követnek el.

Pélicot mindent bevallott, de egy másik ügyben tagadja a bűnösségét

Végül az avignoni bíróságon a maximálisan kiszabható 20 év börtönbüntetésre ítélték Dominique Pélicot-t. Súlyos nemi erőszak mellett a férfit abban is bűnösnek találták, hogy szeméremsértő képeket készített lányáról, Caroline-ról, valamint menyeiről, Aurore-ról és Céline-ről. „Nemi erőszaktevő vagyok. Az összes tényt teljes egészében elismerem” – mondta a per során Pélicot, aki bocsánatot kért családjától. Pélicot a per alatt azt is kijelentette feleségéről, hogy ő egy szent, akit még mindig szeret, és hogy minden erőszak másnapján bűntudata volt. A szakértők szerint viszont a férfi meghasonlott személyiség, akinek a másik oldala egy önző, manipulatív szexfüggő. Pélicot ezt a két arcát a gyerekkori traumáira vezette vissza.

Pélicot-t két másik megoldatlan üggyel is kapcsolatba hozták: az elsőben nemi erőszak kísérlete, a másodikban pedig gyilkosság és nemi erőszak a vád. Az egyik eset 1999-ben történt Párizsban. Egy Marion álnéven említett nőt valaki megpróbált egy éterrel átitatott ruhával elkábítani és megerőszakolni, de a nő leküzdötte a támadóját. A Marion cipőjén lévő vérfoltokat 2021-ben megvizsgálták, és kiderült, hogy a minta megegyezik Dominique Pélicot DNS-ével. A férfi ebben már elismerte a bűnösségét, a másik esetet viszont tagadja. A rendőrség szerint viszont túl sok a hasonlóság a módszereket tekintve.

A férfit a saját felesége ellen elkövetett visszaélések mellett bűnösnek találták egy másik vádlott, Jean-Pierre Maréchal felesége elleni súlyos nemi erőszak kísérletében is. Maréchal kifejezetten Pélicot-tól tanulta el az elkábítás módszerét. A férfi bocsánatot kért, és azt ígérte, hogy nem fellebbez enyhébb büntetés érdekében.

A vádlottak közül negyvenhatot nemi erőszak, kettőt nemi erőszak kísérletének, kettőt pedig szexuális erőszak kísérletének vádjában találtak bűnösnek.

A legtöbben nyolc–tizenkét év körüli börtönbüntetést kaptak, ami lényegesen kevesebb, mint amit az ügyészek kértek rájuk. A bíróság emellett kötelezte az elítélteket arra, hogy több éven át orvosi kezelésben részesüljenek.

A végeredménnyel több védőügyvéd láthatóan elégedett volt, miközben egyes nőjogi szervezetek tiltakoztak, amiért nem mindenki a maximális büntetést kapta. A tárgyalás utáni első munkanapon ketten – a nyolc évet kapott elítéltek közül – már fellebbeztek, az elkövetkezendő egy hétben még benyújthatják páran a keresetüket.

Sokan reménykednek, hogy az ügy alapvető változásokat hozhat Franciaországban

Míg a világ Pélicot-per néven számolt be a történtekről, addig Franciaországban „mazani erőszakok ügye” néven írták a cikkeket. A földrajzi megnevezésnek van jelentősége: az elkövetők Pélicot-ék otthona, Mazan falu nagyjából ötven kilométeres körzetéből érkeztek, hogy megerőszakolják Gisèle-t. Sokak szerint súlyos kérdés, hogy ha egy ilyen kis területen ennyi férfi akadt, aki megerőszakolt egy magatehetetlen nőt, akkor vajon az egész ország területén hányan lehetnek, akik képesek lennének hasonlóra. És ez a kérdés nem csak Franciaországot sokkolta, nem véletlenül lett a Pélicot-ügy a New York Times egyik legnagyobb érdeklődést kiváltó témája.

Mazan lakosságát értelemszerűen különösen felkavarta az ügy. A CNN-nek és a BBC-nek nyilatkozó helyiek azt hangoztatták, hogy sokkal keményebb börtönbüntetésre lett volna szükség, mert az talán jobban elrettentené a lehetséges elkövetőket. „Mi változott valójában? A mentalitás nem változott, és a törvények sem, minden maradt a régiben, és ezért nem érezzük magunkat biztonságban” – mondta Nedeljka Macan, Mazan egyik lakója. Kérdés, hogy a mostani felfokozott hangulatban lesz-e ebből valódi változás. Vannak jelek, amik arra utalnak, hogy igen.

Szeptember 21-én prominens francia férfiak egy csoportja – köztük színészek, énekesek, zenészek és újságírók – nyilvános levelet írt a Libération nevű napilapba. Azt írták, a Pélicot-ügy bebizonyította, hogy a férfiak által elkövetett erőszakot nem holmi „szörnyek” követik el, hanem átlagemberek. Ezért felszólították férfitársaikat, hogy vessék el azt a gondolkodásmódot, hogy létezik egy olyan férfias alaptermészet, ami megengedi ezt a viselkedést. „Kivétel nélkül minden férfi hasznot húz egy olyan rendszerből, amely a nőket uralja” – jelentették ki a levél írói.

Persze a szemléletváltás nem általános. Egyesek próbálják kicsinyíteni Gisèle szenvedéseit és az ügy jelentőségét. Louis Bonnet, Mazan polgármestere például arról beszélt a BBC-nek, hogy ő is elítéli az erőszakot, de az ügyet felfújták, és a bántalmazott gyerekeknek és a megölt nőknek sokkal rosszabb, mint Gisèle-nek. Azzal érvelt, hogy mivel a nő eszméletlen volt, kevésbé szenvedett, mint más nemi erőszak áldozatai. „Ebben az esetben a családnak újra kell építenie magát. Nehéz lesz, de senki sem halt meg. Tehát még mindig meg tudják csinálni” – mondta a polgármester. Bonnet megjegyzései Franciaország-szerte felháborodást váltottak ki, ezért a polgármester később közleményt adott ki, amelyben bocsánatot kért.

Közben online elindult a „NotAllMen” („NemMindenFérfi”) keresőcímke, ami azt hangsúlyozná, hogy nem minden férfi erőszaktevő. A nőjogi aktivisták azzal vágtak vissza, hogy sok férfi megint el akarja terelni a szót a lényegről.

Ami pedig talán még fontosabb: nemcsak a diskurzus indult el, hanem valódi, gyakorlatba ültetett megoldási javaslatok is felmerültek. A Pélicot-ügy miatt újra aktualitást kapott Sandrine Josso, egy parlamenti képviselő története is. Josso 2023-ban vett részt egy francia szenátor, Joël Guerriau párizsi lakásán tartott buliban. Azt állítja, hogy a férfi drogot tett a pezsgőjébe azzal a szándékkal, hogy megerőszakolja. Guerriau tagadta, hogy megpróbálta volna elkábítani a nőt, és azt állította, hogy a pohár, amiből Josso ivott, egy nappal korábban szennyeződhetett be.

„Katasztrófa a jelenlegi helyzet. A panaszt tevő áldozatok közül nagyon kevesen jutnak el a bíróságig a bizonyítékok hiánya miatt. Nincs orvosi, pszichológiai vagy jogi támogatás. Mindenhol hiányosságokat találunk, amikor a szexuális erőszakról van szó”

– mondta a képviselő. Josso összefogott Gisèle lányával, Caroline-nal, hogy összeállítsanak egy drogtesztkészletet, amelyet Franciaország-szerte elérhetővé lehetne tenni a gyógyszertárakban. A Pélicot-ügy által biztosított nyilvánosságnak köszönhetően a kormány támogatja a teszt bevezetését.

Az ügy miatt a szexhez elengedhetetlen beleegyezés kérdésköre is újra napirendre került. A francia törvények jelenleg úgy határozzák meg a nemi erőszakot, mint „szexuális behatolást […] amelyet egy személyen erőszakkal, kényszerrel, fenyegetéssel vagy a meglepetés erejével követnek el”. A nőjogi aktivisták felszólították a törvényhozókat, hogy a beleegyezés kifejezést is írják bele a jogi definícióba, vagyis hogy minden beleegyezés nélküli aktus nemi erőszak.

Karen Noblinski, egy párizsi ügyvéd, aki szexuális erőszakkal kapcsolatos ügyekre szakosodott, azonban úgy véli, hogy a hangsúlyt másra kellene helyezni. „A rendőrségre, a nyomozásra és a megfelelő finanszírozásra kellene összpontosítani, nem pedig a törvény módosítására. Nincs elegendő forrásuk. Túl sok ügyük van, és ez az igazi probléma. Ha túl sok ügyet kell kezelni, nagyon nehéz bizonyítékot találni” – mondta.

Sok nő szemében ikon lett belőle

Gisèle a tárgyalások 69 napja során ikonná nőtte ki magát a francia közéletben és az egész világon. Az ügy során rendszeresen díszsorfal fogadta, énekeltek neki, és virágcsokrokat kapott. A BBC tudósítója szerint látszott, ahogy hétről hétre egyre bátrabban ment a tárgyalásokra, egy idő után a napszemüvegét is levette, és nem takarta többet el az arcát. Ma már talán ő az egyik legismertebb nő Franciaországban. „Igazságot Gisèle-nek, igazságot mindenkinek” – hirdeti egy graffiti az avignoni utcákon, egy másik francia városban szintén a falra fújták fel az arcát.

„Azt akarta, hogy a szégyen oldalt váltson, és ez meg is történt. Gisèle mindent a feje tetejére állított. Nem számítottunk egy ilyen nőre” – mondta novemberben egy nő, aki elment megnézni a tárgyalást Avignonban. Gisèle szavait a szégyen átruházásáról azóta is sokat emlegetik. Az ítélethirdetés napján több politikus – köztük külföldiek is – a saját közösségi oldalára kiírt idézettel gratulált neki a kiállásáért.

Az ítélet kihirdetése után maga Gisèle köszönte meg mindenkinek, aki támogatta, és azt mondta, hogy soha nem bánta meg, hogy nyílt tárgyalás mellett döntött. Arra a kérdésre, hogy elégedett-e az ítéletekkel, azt mondta, hogy tiszteletben tartja a bíróság döntését.

A gyerekei viszont elégedetlenek. Lánya, Caroline Darian kifejezte, hogy elfelejtett áldozatnak érzi magát az egész ügyben, pedig az apja őt is bedrogozta és ismeretlen fehérneműkben fotózta. Azt nem tudni, hogy rajta is erőszakot követett-e el a férfi, Caroline meg van győződve róla, hogy igen. Dominique Pélicot ezt tagadta. Caroline szerint vérfertőző szemlélettel nézett rá az apja. Ő sokkal kevésbé fogta vissza magát a tárgyalásokon. Egy ponton azt kiabálta az apjának, hogy „egyedül fogsz megdögleni, mint egy kutya”.

Az elfelejtett áldozatiság gondolata viszont Caroline anyjával való kapcsolatán is nyomot hagyott. A nő emlékirataiban Gisèle szemére hányta, hogy szerinte nem nyújtott neki elég támogatást. Caroline szerint Gisèle megküzdési mechanizmusa a tagadás volt. „Az apám miatt most elveszítem az anyámat is” – írta róla a könyvben. Gisèle egyik fia, Daniel szintén amiatt panaszkodott, hogy az egész családot érő trauma félre lett söpörve a tárgyalásokon.

A viszonyukról alkotott képet azonban árnyalja, hogy a családtagok együtt ültek a tárgyalásokon, és amikor kihirdették az ítéletet, az egyik unokája kísérte ki nyilatkozni Gisèle-t. A nő még a váláskor visszaváltoztatta a vezetéknevét a leánykori nevére, viszont a per ideje alatt ő is a Pélicot nevet használta. Azt szerette volna ezzel elérni, hogy az unokái büszkék legyenek arra, hogy rokonai, és ne Dominique Pélicot-val hozzák őket kapcsolatba, ne kelljen szégyenkezniük.

„Remélem, hogy az emberek Madame Pélicot-ra fognak emlékezni, és nem Dominique Pélicot-ra. Hogy minden nő, aki nemi erőszak áldozata lett, azt mondhassa magának: »ha Madame Pélicot megtette, én is megtehetem«”

– mondta Gisèle.

„Jelenleg kimerült, pihenni akar, és néhány hétig egy kis anonimitásra vágyik. Utána majd elgondolkodik azon, hogy mit akar csinálni, de biztos vagyok benne, hogy nem a lekvárkészítéssel fogja tölteni a napjait” – mondta Gisèle-ről az egyik ügyvédje az ítélet kihirdetése után. Sokan azt várják az idős nőtől, hogy folytatja az aktivizmust – pedig ő nem saját akaratából választotta ezt az utat.

A nő mára elköltözött egy Mazantól távol eső faluba. A karácsonyt a családja és a barátai körében fogja tölteni. A jogi csapata szerint pozitívan tekint a jövőre. Anne Martinat Sainte-Beuve orvosszakértő szerint Gisèle a férje letartóztatását követően egyértelműen traumatizált volt, de mostanra nyugodt és távolságtartó – ez a terrortámadások túlélői által gyakran alkalmazott megküzdési mechanizmus. Pszichiáterhez jár, de nem szed gyógyszert, mert már nem akarja, hogy bármilyen vegyület kerüljön a szervezetébe.