Eltemette a királynőt, megkoronázta a királyt, összeadott egy hercegi párt – belebukott az egyház botrányába a canterburyi érsek

Az anglikán egyházat megrázó, több évtizedre visszanyúló gyermekmolesztálási és -bántalmazási ügy odáig jutott a héten, hogy kedden le kellett mondania a vallási vezetőnek, Justin Welby canterburyi érseknek. A független vizsgálat arra jutott, hogy egy keresztény ügyvéd öt évtizeden át három országban több mint száz fiút abúzált, miközben nyári táborokat szervezett nekik.

John Smyth tettei

November 7-én hozták nyilvánosságra a független szakértő, a szociális szolgálatot korábban vezető Keith Makin által készített jelentést, ami John Smythről szólt. A jelentés azt tárta fel, hogy az anglikán egyházzal szoros kapcsolatot ápoló, 1941-ben, Kanadában született ügyvéd hogyan molesztált fiatal fiúkat winchesteri otthonában, majd később Afrikában. A fiúk az egyház és a Smyth által működtetett, dorseti nyári táborokban ismerték meg a szexuális ragadozó férfit a hetvenes és nyolcvanas években – írja a BBC.

Smyth jogászként Mary Whitehouse mellett is dolgozott, akinek újságot és színházat is segített beperelni. Whitehouse még az ötvenes években alapította meg az erkölcscsősz National Viewers’ And Listeners’ Associationt (azaz a nézők és hallgatók országos szövetségét), ami a nyolcvanas évekre már harmincezres tagságot számlált, komoly lobbierővel.

A jelentés szerint Smyth áldozatai traumatikus fizikai, szexuális, pszichológiai és spirituális támadásokat szenvedtek el. Legkevesebb 30 brit és 85 afrikai gyerekről tudni, akik áldozatul estek a férfinak, de a számuk valószínűleg sokkal magasabb lehet.

Smyth a jelenlegi információk alapján állami és magániskolákból szedte össze áldozatait, akiket Winchesterbe vitt (az itteni iskola vezetője hamar értesült a történtekről, és eltiltotta az intézmény környékéről Smytht). Súlyos visszaéléseket tártak fel: a jelentés szerint hangszigetelt fészerében vesszővel verte véresre a fiúkat, volt 8 olyan áldozat, aki három év alatt kb. 14 ezer ütést szenvedett el, ketten pedig nyolcezret. A jelentés szerint a bántalmazások „a túl lelkes testi fenyítés példái voltak”, amit vallásos mondatokkal indokolt. Volt olyan áldozat, aki azt mondta, azt hitte a verések közben, hogy Smyth meg fogja ölni.

Egy azóta felnőtt áldozat, Mark Stibbe a Channel 4-nak beszélt az elszenvedett abúzusról, verésekről és arról, hogy próbálta Smyth vallási köntösbe bújtatva megindokolni a visszaéléseket. Azt mondta, az átélt borzalmak a mai napig befolyásolják az áldozatok életét, sokan éveken át jártak terápiára, de még mindig tönkremennek a kapcsolataik. Stibbe ismert olyan áldozatot, aki 1982-ben öngyilkos akart lenni egy 21. születésnapjára beígért verés miatt, majd 2013-ban is közel került ahhoz, hogy véget vessen életének.

A rémisztő, hogy az esetekre szűkebb körben fény derült, de a táborokat hivatalosan működtető Iwerne Trust nevű alapítvány és utódszervezete 2013-ig nem jelezte a történteket a hatóságoknak. 1982-ben ugyan már készült egy egyházi jelentés, amit az Iwerne Trust rakott össze, ezt azonban csak 2016-ban hozták nyilvánosságra. A Channel 4 pedig 2017 februárjában mutatta be oknyomozó riportjában Smyth tetteit, amikkel a férfit is szembesítették, de nem akart beszélni, csak annyit mondott, nonszensz az egész.

Smytht igazán komolyan évtizedekig nem szembesítették a tetteivel, ezért büntetlenül abuzálta a gyerekeket. Miután megmondták neki, jobb lenne, ha elhagyná Nagy-Britanniát, 1984-ben Zimbabwébe ment, majd 2001-ben Dél-Afrikában telepedett le. Fokvárosban halt meg 2018-ban 77 évesen anélkül, hogy valaha is az igazságszolgáltatás elé állt volna. Kiadatása elkezdődött és a helyi egyházközség is kiközösítette, mivel ott is meztelenül fürdött fiatalokkal, és szexuális célozgatásokat tett nekik.

Zimbabwei ideje alatt megúszott egy súlyos esetet: egy 16 éves fiú megölésével vádolták, aki egy nyári táborában vett részt és belefulladt egy medencébe. Végül megszakadt az eljárás, Smytht pedig kiutasították az országból. A zimbabwei táborban Smyth elvárta a fiúktól, hogy sokat legyenek meztelenül, és gyakran velük együtt zuhanyozott, úszott. Sok áldozat akkoriban vicces, kedves fickónak tartotta őt, utólag döbbentek rá, hogy mennyire nem volt normális, amiket tett. Egy másik férfi azt mondta a BBC-nek, mindenki tudott róla, hogy Smyth veri a fiúkat, de ez akkoriban általánosan elterjedt volt, még ha áldozatai privilegizált családokból jöttek is. Az elkövető felesége mindvégig falazott férjének.

A Guardian arról is írt, hogy Smyth dél-afrikai éveiben harcos konzervatív, vallásos férfiként mutatkozott, aki még a dél-afrikai államot is beperelte a melegházasság legalizálása miatt.

Az egyház eltussol

„2013 júliusától az anglikán egyház a legmagasabb szinten tudott az 1970-es évek végén és az 1980-as évek elején történt visszaélésekről. John Smytht megfelelően és hatékonyan jelenteni kellett volna az Egyesült Királyság rendőrségének és Dél-Afrika illetékes hatóságainak. Ez egy újabb elszalasztott lehetőség volt arra, hogy bíróság elé állítsák” – áll a Makin-jelentésben. A jelentés szerint az egyházi vezetők nem igazán voltak kíváncsiak a Smyth-ügyre, inkább próbálták elmismásolni, elkenni azt, Welbyt pedig „személyes és morális felelősség” terheli. Welby 2013 óta volt a canterburyi érsekként az anglikán egyház legfőbb vallási vezetője.

A Times úgy tudja, az egyház először maga szerette volna időzíteni a jelentés megjelenését, embargósan kiküldték volna a sajtónak az anyagot, de a Channel 4 említett, 2017-es riportja megelőzte őket tényfeltáró anyagával.

Az egyházi védelemért felelős vezetők, Joanne Grenfell püspök és Alexander Kubeyinje most közös közleményükben jelezték, mélyen sajnálják a szörnyű visszaéléseket, amik hatása negyven éve érződik. Hozzátették, sose lehet helye elhallgatásnak. Az egyik áldozat, Andrew Watson guildfordi püspök kifejezte szomorúságát a történtek miatt, „és csodálatom azok iránt, akik töretlenül kitartottak amellett, hogy elmondják az igazat”.

Az anglikán egyház állítja, számos óvintézkedést vezetett be, így már nem történhet olyan abúzus, mint évtizedekkel ezelőtt. A Makin-jelentés szerint ezek azonban nem elégségesek. Az Economist cikke megemlítette, hogy az egyház egy független védelmező testületet is felállított 2021-ben, majd belső konfliktusok miatt két évvel később szélnek eresztette a tagjait.

Welby vesszőfutása

A jelentés közzététele után a canterburyi érsek is reagált, aki bocsánatot kért az áldozatoktól, valamint azt mondta, Smyth „manipulálta a keresztény hitet, hogy igazolja gonosz tetteit”. Welby kijelentette, hogy 2013 előtt nem tudott Smyth tetteiről, viszont személyesen hibázott, hogy a későbbiekben nem vizsgáltatta ki megfelelően a történteket. Welby akkor még azt mondta, gondolkozott a lemondáson, de végül elvetette azt.

A Times szerint Welby várható lemondása hétfőn már egyre inkább benne volt a levegőben, miután kiderült, hogy kvázi kiürítette a naptárát másnapra. A newcastle-i püspök hétfőn kijelentette, tarthatatlan az érsek helyzete, és a Welby alatt a hierarchiában álló yorki püspök, Stephen Cottrell is a lemondást tanácsolhatta. Erre jött rá, hogy három pap petíciót indított az eltávolításáért, amit hamar 14 ezernél is többen írtak alá.

Miután már anglikán püspökök is távozását követelték a megújulás jegyében, sőt Keir Starmer brit kormányfő is jelezte, hogy „nagyon, nagyon rosszul” kezelte az egyház a botrányt, Welbynek nem volt maradása. Kedden aztán jelezte a lemondását III. Károly királynál, az anglikán egyház fejénél, aki eddig nem kommentálta az egész ügyet. Az Economist hozzátette, hogy Welbynek a 70 éves kort elérve, 14 hónap múlva amúgy is távoznia kellett volna hivatalából.

A lap szerint nem életszerű, hogy Welby nem tudott Smyth cselekedeteiről már korábban, hisz tinédzserként ő is járt a férfi által működtetett táborokban, karácsonyi üdvözlőlapot is küldtek egymásnak, pedig a későbbi vallási vezető 1981-ben figyelmeztetést kapott róla, hogy Smyth „nem egy jó ember”. A New Statesman azt írta, Welby érseksége alatt ráadásul több más szexuális visszaélési ügy is kirobbant, és ezért 55 főre emelte az áldozatvédelmi testület létszámát (bár egyes kritikák megjegyzik, egy független testület hatékonyabb lenne, mint egy egyházi befolyás alatt álló).

A Times arról írt, hogy precedens nélküli a canterburyi érsek ehhez hasonló lemondása, pedig ez az egyházi cím 597 óta létezik.

Eddig csak William Sancroft mondott le 1690-ben, mivel nem volt hajlandó hűségesküt tenni III. Vilmos királynak. Azonban ő sem valamiféle vétek, hanem politikai meggyőződés miatt távozott.

Welby lemondását a püspöki kar egybehangzóan támogatta, és Stephen Cottrell yorki püspök „igaz és becsületes dolognak” nevezte. Szerinte Welby úgy döntött, felelősséget vállal a hibákért, és imádkozik érte, hogy legyen lehetőség reflektálni az érseksége alatt történt pozitív változásokra is. Grenfell püspök, az egyház áldozatvédelmi felelőse azt mondta, Welby sokat tett ebben a kérdésben az anglikán egyházért, de a hibák miatt másnak kell most átvenni a stafétát. Sarah Mullally londoni püspök pedig megköszönte neki, hogy nők is viselhetnek már magas egyházi pozíciót.

Welby öröksége

A Guardian publicisztikájában úgy emlékezett vissza Welby több mint 11 éven át tartó érsekségére, mint ami alatt eltemetett egy királynőt, megkoronázott egy királyt és összeadott egy hercegi párt – a király családdal azóta szakító Harryt és Meghan Markle-t –, de ugyanezen idő alatt egyre többen fordultak el az egyházától.

Welby a híres Etonra, majd Cambridge-be járt iskolába, aztán az olajiparban helyezkedett el, Nigéria veszélyes részein is dolgozott. Később otthagyta az iparágat és anglikán pap lett, 2011-ben Durham püspöke, nem sokkal később pedig már canterburyi érsek is. Feleségével hat gyerekük született, egyikük kiskorában meghalt autóbalesetben. Welby a Guardian szerint nyíltan vallott arról, hogy gyakran kínozza depresszió, amiben lánya szokott segíteni.

Érsekként végig kellett néznie egy negatív folyamatot: míg 2012-ben átlagosan heti egymillió ember vett részt anglikán miséken, addig 2023-ban már csak 685 ezer, miközben az angolok és a walesiek kevesebb mint fele vallja magát kereszténynek. Welby sikert is felmutathat, ő verte át a szinóduson a nagy változtatást, hogy nők is lehessenek püspökök. Már több mint kéttucat női püspök van az anglikánok közt, lehet, hogy a következő vallási vezető is nő lesz.

Ahogy a katolikus egyházon belül, úgy az anglikánon belül is van egy konzervatív-progresszív törésvonal. Ez megnyilvánul az LMBTQ-kérdésekben is. Welby elérte, hogy az azonos nemű párokat ugyan még nem adja össze az egyháza, de utólag megáldhatja őket. Sokaknak ez is túl messzire ment, egyes anglikán vezetők megtagadták, hogy elismerjék Welbyt vezetőjüknek. Az érsek egyébként elítélte az előző tory kormány ötletét, amivel a bevándorlókat Ruandába deportálták volna, és elnézést kért az egyházon belüli rasszizmusért is. Sokan most attól tartanak, bárki is kerül Welby helyére, a klérus attól még nem változik, és egy fejcserével próbálják letudni a felmerült problémákat.

Az utód

Mindenesetre most beindul az új canterburyi érsek kiválasztási folyamata. A Reuters leírása szerint feláll a különböző rendű és rangú egyházi személyekből álló, 17 szavazó tagot számláló testület, A Korona Jelölő Bizottsága. A bizottság összeállítása önmagában igénybe vehet pár hónapot. Ha ez megvan, összeülnek, majd jelöltet választanak, akit felterjesztenek a miniszterelnök elé. Ha Starmer is jóváhagyja, ő III. Károly király elé terjeszti a nevet, aki az anglikán egyház fejeként rábólinthat.

A Reuters potenciális Welby-utódnak tartja Martyn Snow leicesteri püspököt, Graham Usher norwich-i püspököt és Guli Francis-Dehqani chelmsfordi püspököt. Utóbbi iráni származású, és az első női vallási vezető lehetne az érseki poszton. A Spectator még megemlít további két nevet: Mark Tanner chesteri, valamint Paul Williams southwelli és nottinghami püspököket.

Mindenesetre az új canterburyi érseknek nem lesz egyszerű dolga. Egyben kell tartania egy egyre kevesebb hívővel rendelkező, súlyosan eladósodott, rengeteg ingatlant (templomot) fenntartó egyházat, amiben most még tovább csökkent a közbizalom.