Donald Trump megnevezte a leendő külügyminiszterét

Donald Trump sorra nevezi meg a leendő kabinetje tagjait, ezúttal az egyik legfontosabb pozíció, a külügyminiszteré kelt el. A posztot az új kormány januári felállása után Marco Rubio kapja majd, aki a keményvonalas Kína-politikájáról ismert, és arról, hogy Trump a 2016-os republikánus előválasztási kampányban a „Kicsi Marco” gúnynevet ragasztotta rá.

A Trump-kritikusból hozzá hű támogatóvá vált floridai szenátor versenyben volt az alelnökjelölti pozícióért is, amit végül J. D. Vance kapott meg. Nem meglepetés, hogy végül ő lett a külügyminiszter, mivel a választás óta őt emlegették egyik potenciális jelöltként a fontos posztra.

Kritizálta Orbán Viktort, majd nem

2019 májusában Marco Rubio is csatlakozott két demokrata és egy republikánus szenátorhoz, amikor egy, Donald Trump akkori elnöknek küldött levélben aggodalmukat fejezték ki a magyarországi demokrácia leépülése miatt. A levélben két konzervatív kutatóintézet, a Cato Institute és a Heritage alapítvány értékelése alapján közölték, hogy Orbán alatt csökkent a gazdasági szabadság, a sajtószabadság, és a választási rendszer kevésbé versenyképessé vált, a bíróságok pedig egyre inkább az állam irányítása alá kerültek. Emellett arról írtak, hogy „mélyen aggódnak” a NATO-partner Magyarország és Moszkva „közeli kapcsolata” miatt.

Amikor azonban idén márciusban arról kérdezték, aggályosnak tartja-e, hogy Orbán Viktor találkozott Donald Trumppal az akkor még republikánus elnökjelölt mar-a-lagó-i birtokán, a szenátor azt mondta, hogy nem, hozzátéve, hogy Trumpnak joga van azzal találkoznia, akivel csak akar. Amikor pedig egy riporter az „autokrata” és „elnyomó vezető” (strongman) jelzőt használta Orbán Viktorra, Rubio kijelentette, hogy „ez csak az ön jelzője”, hozzátéve, hogy „néhányan aggódnak a kormánya miatt”.

A szenátor jelezte, hogy végül is a NATO egyik tagországáról van szó, feltéve a kérdést, hogy „akkor ki kellene-e rúgni őket a NATO-ból?”, amihez gyorsan hozzátette, hogy „nem hiszem”. Rubio azt is mondta, hogy szerinte nem probléma, ha egy külföldi ország vezetője találkozni akar „az Egyesült Államok volt, és potenciálisan következő elnökével”.

Az első latinó külügyminiszter

A Floridában, kubai menekültek gyerekeként született Rubio jogászként végzett, majd 2000-ben képviselőnek választották a floridai állami törvényhozásba, öt évvel később, mindössze 34 évesen a helyi képviselőház elnöke lett. 2010-ben szenátornak választották a washingtoni kongresszusba. A 2016-os elnökválasztáson indult a republikánus előválasztáson, ahol erőteljesen összecsapott Trumppal, de kettőjük kapcsolata Trump győzelme után rendeződött, és idén már teljes mellszélességgel beállt a republikánus elnökjelölt mögé, támogatta kampányát és az egyik legesélyesebb jelölt volt Trump alelnökjelöltjének.

Rubio jelenleg a szenátus hírszerzési bizottságának alelnöke, valamint tagja a külügyi bizottságnak, ahol rendszeresen együttműködött a demokrata politikusokkal. Külügyi tapasztalata miatt széles körben elismertnek számít, és az amerikai sajtóban megjelent beszámolók szerint várható kinevezésének híre valamennyire megnyugvással töltötte el a külügyminisztériumi dolgozókat. Kinevezéséhez a szenátus jóváhagyására is szükség van, de várhatóan ezt meg is fogja kapni a republikánus többségtől, sőt, még akár pár demokrata szavazatra is számíthat.

Harcias külpolitika

Rubio a keményvonalas és az autoriter országok, mint Irán, Venezuela és Kuba, elleni agresszívabb fellépést hirdető amerikai külpolitika egyik fő szószólója a szenátusban. Különösen Kínával szembeni ellenállásáról vált ismertté, ami megegyezik Trump hozzáállásával. 2020-ban Kína beutazási tilalmat rendelt el ellene (több másik amerikai törvényhozóval együtt), mert erőteljes támogatója volt amerikai szankciók bevezetésének kínai vezetőkkel szemben az ujgurok elleni kínai fellépés miatt. Ezt feltehetően kénytelenek lesznek feloldani most, hogy külügyminiszter lesz.

A transzatlanti szövetség támogatójának számító és Oroszországgal szemben ellenséges Rubio támogatta Ukrajna ellenállását az orosz invázióval szemben, de tavasszal egyike volt annak a 15 republikánus szenátornak, akik nem szavazták meg az Ukrajnának szánt amerikai katonai segélyt. Szeptemberben már arról beszélt, hogy a háborút diplomáciai úton kell lezárni, közölve, hogy „nem Oroszország oldalán állok, de sajnos az a helyzet, hogy a háború Ukrajnában tárgyalásos megoldással fog véget érni”.

Donald Trump megválasztása után pedig azt mondta, hogy az Egyesült Államokban „a pragmatikus külpolitika” ideje jön el, és annak a veszélyéről beszélt, amit Oroszország, Észak-Korea, Kína és Irán szorosabb kapcsolata jelent az ország számára. Egyben jelezte, hogy készen áll együtt dolgozni a Trump-kormányzattal „akár a szenátusban, vagy más pozícióban”.