Szerencse, hogy nem volt időm kiszaladni a folyosóra, a másik szoba ajtaját oda dobta ki a légnyomás, agyon is csapott volna

„Elmondhatom röviden, miért támadnak minket? Mert k…szott …cik, azért. Egy ember miatt van, azt kellene eltakarítani” – a nemzetközi segélyszervezet helyi munkatársa szerint nem kell bonyolultabb magyarázat arra az orosz bombatámadásra, amely szombat éjszaka érte Harkiv egyik lakótelepét. A 16 szintes épületbe egy siklóbomba talált be. A 250 kilogrammos KAB a második emeletnél robbant, kivitte az összes szinten az ablakokat, ajtókat, a légnyomás a túloldalon lévő ablakokat is kitörte. Tucatnyi autó semmisült meg, volt, amelyiket a légnyomás a tetejére fordított fel, mielőtt szénné égett.

Moszkva kockázat nélkül támadhat saját légteréből

A bomba további csaknem ezer ablakot a szomszédos, távolabb álló épületekben robbantott be. Csodával határos módon halálos áldozata nincs a támadásnak. A szilánkoktól, a helyükből kiszakadt ablakkeretektől ketten súlyosan megsérültek, hatan könnyebb sérülésekkel kerültek kórházba, rajtuk kívül még néhányan helyben szorultak orvosi ellátásra.

A siklóbomba jó 50 kilométert tesz meg levegőben, így a légierő még orosz légtérből indíthatta el, a határ ugyanis alig 40 kilométerre van. A hasonló támadások miatt győzködi Ukrajna a fegyverszállítmányokkal őt támogató nyugati országokat arról, hogy meg kell erősíteni a légvédelmet, és arról, hogy a nyugati fegyvereket felhasználhassák orosz katonai célpontok ellen, hiszen enélkül az orosz erők kockázatmentesen tudják rombolni Ukrajnát.

A lakótelep a város északi részén fekszik, nem messze a sokat szenvedett Észak-Szaltyivkától. A több százezres lakónegyed a 2022. február 24-én Oroszország által indított támadás első óráiban az oroszok célpontja volt, hiszen ezt lehetett a legkönnyebben elérni az orosz határ felől érkező erőknek. Értelemszerűen most is az északi rész a legveszélyeztetettebb, ha az orosz erők nincsenek is a város határában, mint ahogy voltak 2022 nyaráig. Akkor egy váratlan ukrán ellentámadás kisöpörte az orosz hadsereget a megyéből, északon az országhatárig, keleten a megye legszéléig, 120 kilométeres távolságra tolva a frontot. Ezután Harkiv élete valamivel nyugodtabb lett, de néhány hónapja a támadások újra intenzívebbek Harkiv körül, és északon néhány települést ismét elfoglaltak az oroszok – miközben Ukrajna sikeres ellenakciót indított az oroszországi Kurszk megyében, ahonnan az orosz erők lassan két hónapja nem tudják kiszorítani őket. Ez jelzi az orosz hadsereg korlátait.

Volt, akit az mentett meg, hogy túl fáradt volt elbújni

Valentina és Dmitro most a nagypolitikával nem foglalkozik: sebeik letapasztása után pakolnak ki a romos lakásból. Az ötödiken laknak, már aludtak, amikor nem sokkal 11 óra előtt becsapódott a bomba. A robbanás ereje az ő irányukban volt a legnagyobb. „Pár másodperccel a becsapódás előtt hallottuk az erősödő zajt” – meséli Dmitro, miközben egy vödör törmeléket szed össze. Túl sokáig nem időznek már a lakásban, ők csak bérlik, a tulajdonos biztosít nekik másikat. „Költözünk” – mondja mosolyogva, homlokán sebtapasszal. Arról azonban biztosítanak, hogy hazafiakként meg sem fordul a fejükben elhagyni a várost, pedig IT-szektorban dolgozóként, számítástechnikai ismereteikkel kezdhetnének új életet máshol is.

Van, akinek azonban nincsen hova mennie. A nyugdíjas korú, de még dolgozó Marina rezignáltan dobálja le a törmelékeket a második emeleti lakás erkélyéről, vagyis annak maradékáról.

Egyedül él, férje idén halt meg infarktusban. „Sokat izgult, nem bírta a szíve” – jegyzi meg, tulajdonképpen az ő halálához is köze van a háborúnak. „Aludtam, olyan fáradt voltam, hogy nem figyeltem a riasztásra” – meséli, miközben két önkéntes OSB-lapokkal fedi be a kiszakadt ablakok helyét. Marinát az mentette meg, hogy az ágya a fal mellett volt, az ablaküveg nagy része centikre zúgott el. „Még szerencse, hogy nem volt időm kiszaladni a folyosóra, pedig oda szoktam. Hát, a másik szoba ajtaját oda dobta ki a légnyomás, agyon is csapott volna.”

Orbán láthatja, kivel barátkozik

Andrej a tizedikről vödrönként viszi le a törmeléket. Harmadszor szalad fel, amikor behív, hogy megmutassa a lakást. Az ablakok betörtek, de az alsóbb szintekhez képest jobban jártak. „Ezt mutassa meg Orbán Viktornak, hogy lássa, kivel barátkozik” – üzente, miután megtudta, hogy Magyarországról jöttünk. „Nem jól látja a helyzetet a maguk miniszterelnöke.” Andrej szerint is tárgyalni kell végül, de amit Oroszország művel, az szerinte ezt lehetetlenné teszi.

Ez mellesleg már a harmadik támadás, egy 2022-es és egy idén áprilisi után. Andrej egyszer már cserélt ablakokat. Egy részüket még nem is használta fel, így legalább nem vesztek kárba.

„Nézzen körbe, lát itt bármi katonai célpontot?” – kérdezi Andrej, a lakóházakon körbemutatva. Más lakók is arról beszélnek, hogy az orosz hírekben nyilván arról beszélnek majd, hogy katonai jelentőségű objektumot semmisítettek meg, ebből azonban semmi sem igaz.

„Itt lakom, tudnék róla. Nincs itt semmi, csak civilek” – mondta Roman, akinek az autója semmisült meg. Mögötte egy nő annak örül, hogy legalább a rendszámtáblája meglett. „Hát, a biztosításom ezt nem fogja fedezni” – mondja a körülményekhez képest nagyvonalú könnyedséggel. „Esetleg megpróbáljam leadni közúti balesetként?” – vicceli el a dolgot, lezárva azzal, hogy mindegy is, „a lényeg, hogy élünk.”