Thatchernél is nagyobbat nyert a változással kampányoló brit kormányfő, de a gazdasági helyzet megkötheti a kezét

Kampányszlogenjük ellenére drasztikus változásokra nem számíthatunk egyik napról a másikra az Egyesült Királyságban kormányra kerülő Munkáspárttól, azonban így is történelmi kormányzás jöhet.

A csütörtöki brit választáson elsöprő győzelmet aratott a Munkáspárt. A balközép párt a politikába későn belépő, fanatikus Arsenal-drukker Keir Starmer vezetésével 14 év után vetett véget a Konzervatív Párt kormányzásának, akik történetük legsúlyosabb vereségét szenvedték el. A Munkáspárt a képviselői helyek csaknem kétharmadát szerezte meg a brit parlament 650 fős alsóházában. Az eredmény Tony Blair 1997-es óriási munkáspárti győzelméhez mérhető.

A felmérések és mandátumbecslések alapján számítani lehetett az ilyen mértékű munkáspárti győzelemre. Egy héttel a választás előtt Roger Mortimore, az Ipsos közvélemény-kutató politikai elemzésért felelős igazgatója arról beszélt a Telexnek, hogy „példa nélküli” választási eredmény jöhet, ugyanis „a konzervatívok történetük messze legsúlyosabb választási vereségével néznek szembe, és a legnagyobb vereséggel, amelyet bármelyik kormány valaha is elszenvedett a brit történelemben.”

Azonban Jack Brown, a King's College London illetve a brit kormányzatok működését és kortárs történelmét kutató Strand Group oktatója szerint nem szabad elmenni szó nélkül Starmerék győzelmének mértéke mellett, akármennyire is várható volt.

„Ez egy történelmi eredmény. Ez a második legnagyobb választási győzelem a brit történelemben a második világháború óta” – nyilatkozta a Telexnek Brown. Csak Blair 1997-es, földindulásszerű győzelme volt a mostaninál nagyobb mértékű.

„Starmer nagyobb többséget szerzett most, mint olyan ikonikus brit miniszterelnökök, mint Margaret Thatcher vagy Clement Attlee valaha”

– mondta a szakértő.

Visszafogott változásokat hozhat a történelmi kormány

Ugyanakkor a brit választók nem számíthatnak drasztikus változásokra Brown szerint, annak ellenére, hogy a Munkáspárt kampányszlogenje szó szerint a „Változás” volt. Starmerék nem ígértek radikális változást a választás előtt, inkább arra hegyezték ki a kampányukat, hogy mennyivel kompetensebben fognak tudni kormányozni, mint az elmúlt évek politikai káoszáért felelős konzervatívok. Az elmúlt évek kormányzásáról itt írtunk bővebben.

Ami mindenképp radikális változás lehet, az a munkáspárti kormány elköteleződése amellett, hogy évente 5 milliárd fontot (kb. 2300 milliárd forintnyi összeget) fognak költeni zöld beruházásokra és zöld munkahelyekre. Ez még úgy is radikálisnak számít Brown szerint, hogy eredetileg évente 28 milliárd fontot ígért a Munkáspárt, azonban az Egyesült Királyság lehangoló gazdasági kilátásai miatt ebből kénytelenek voltak visszavenni.

Szintén radikálisnak mondható Starmer kormányának összetétele. „Ez az elmúlt évek leginkább munkásosztálybeli brit kabinetje” – összegzett Brown. Egy kutatás szerint

a 22 fős kabinet egyetlen tagja járt csak magániskolába, míg az elmúlt három konzervatív kormányban a tagok kétharmada járt fizetős elitiskolákba.

Még Tony Blair és Gordon Brown munkáspárti kabinetjeiben is jóval magasabb volt a magániskolában végzett tagok aránya (32 százalék).

Bár az új munkáspárti kormány bevándorláshoz való hozzáállása várhatóan nem fog nagyban különbözni a konzervatívokétól, Keir Starmer egyik első döntése volt a megosztó Ruanda-terv elkaszálása. Az előző konzervatív kormány azt tervezte, hogy az országba illegálisan érkező bevándorlókat Ruandába deportálják, amíg el nem bírálják, hogy rászorulnak-e a menekültstátuszra.

A Strand Group szakértője ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy Starmer nem zárta ki a kampány során, hogy harmadik országokkal kössenek megállapodásokat a bevándorlás kezelésének érdekében.

A gazdaság és a külpolitika is fejfájást okozhat Starmernek

Az óriási parlamenti többség ellenére azért lehetnek majd nehézségei Starmernek a kormányzással, leginkább a brit gazdaság aggasztó helyzete miatt.

„Nem fog Starmerék ölébe hullani egy nagy halom pénz egyik napról a másikra. Egy nehéz örökséget hagynak maguk után a konzervatívok ebből a szempontból”

– mondta Brown. „A mostani helyzet nem olyan, mint 1997-ben volt, amikor Tony Blair és a New Labour egy stabilan növekvő gazdaságot örökölt John Majortől” – tette hozzá a szakértő.

A külpolitikai fejlemények szintén fejfájást okozhatnak majd Starmernek Brown szerint. Komoly munkát és erőfeszítést fog igényelni a britek két legfontosabb szövetségesével, az Egyesült Államokkal és Franciaországgal való közös munka. Egyre nagyobb az esély rá, hogy Donald Trumpot újraválasztják elnökké novemberben, míg a franciáknál a nemzetgyűlési választások vasárnapi második fordulójában dől el, hogy kormányra kerül-e a szélsőjobboldali Nemzeti Tömörülés. Utóbbi esetében ugyan a külpolitika bármilyen eredmény mellett továbbra is Emmanuel Macron elnök hatáskörében maradna, de Marine Le Penék tettek olyan nyilatkozatokat, hogy ahhoz is megpróbálnának hozzányúlni.

Ami az Európai Unióval való kapcsolatokat és a Nagy-Britanniában élő uniós állampolgárok – köztük a magyarok – helyzetét illeti, a King's College London oktatója mindenképpen enyhülésre számít, még akkor is, ha az unióba nem fognak visszalépni a britek. Starmer a választás előtt egy nappal nyilatkozta azt, hogy az Egyesült Királyság az ő életében biztosan nem fog visszalépni az EU-ba.

„Nem hiszem, hogy egyik napról a másikra gyökeresen meg fognak változni a kapcsolatok az EU-val, azonban arra lehet számítani, hogy legalább csökkenni fog az ellenségeskedés az unióból érkező bevándorlókkal és az EU-val szemben” – fogalmazott Brown.

Az Egyesült Királyságban élő magyar és EU-s állampolgárok tehát nem számíthatnak radikális változásokra a Munkáspárt győzelme után. Azok, akik jelenleg letelepedési státusszal rendelkeznek, optimisták lehetnek Starmer győzelme után.

Azok viszont, akik azt remélték, hogy az új munkáspárti kormány visszacsinálja a konzervatívok által néhány hónapja bevezetett szigorú munkavállalói és családi vízumszabályokat, valószínűleg csalódni fognak.

Az előző, konzervatív kormány által bevezetett szabályozás szerint csak azok kaphatnak szakmunkás vízumot vagy vihetik magukkal családjukat az Egyesült Királyságba, akik legalább évi 38 700 angol fontot (azaz nagyjából évi 18 millió forintnak megfelelő összeget) keresnek.

„Lehetnek változások az uniós letelepedési programmal kapcsolatban. A vízumszabályokon azonban nem hiszem, hogy változtatni fognak, a Munkáspárt ugyanis elkötelezett a bevándorlás csökkentése mellett” – nyilatkozta a Telexnek Anand Menon, a brit–EU-kapcsolatok szakértője és az Egyesült Királyság egy változó Európában agytröszt igazgatója.