2023. április 15-én a Gyorsreagálású Támogató Erők (RSF) megtámadták Szudán fővárosában, Kartúmban a hadsereg támaszpontjait, bázisait, helyőrségeit, majd hamar nagy területeket hasítottak ki maguknak a nyomorgó országból. Az Abdel-Fattah Burháni vezette katonai jellegű kormányzat nem tudott megálljt parancsolni a korábban az állam alá rendelni tervezett, majd önállósodott félkatonai szervezetnek, kitört a polgárháború.
Az RSF 2013-ban azokból a Dzsandzsavíd milíciákból nőtt ki, amik az ország nyugati részén húsz éve folyó dárfúri háborúban brutális harcot folytatott a lázadók ellen, és etnikai tisztogatásokkal is vádolják őket. Akkor ezek még a kartúmi kormányzat kinyújtott véres kezeként funkcionáltak, de az elmúlt években megromlott a viszony a kormány és az RSF vezetése között. A kétezres évek eleji, a Dzsandzsavíd által is elkövetett népirtásban körülbelül 2-300 ezer ember halt meg.
A New York Times sok audiovizuális tartalommal és bizonyítékkal teli cikkben mutatta be, hogy ahhoz hasonló történik most a hatalmas nyugati régióban, Dárfúrban, mint két évtizede. A könyörtelen milíciák a felperzselt föld taktikáját alkalmazva sorra gyújtják fel a településeket, űzik el és ölik meg a lakosokat. Egyre nagyobb a népirtás veszélye, mivel a világ figyelme az ukrajnai és gázai konfliktusokra összpontosul, figyelmeztetett az ENSZ május végén.
A halottak számáról csak becslések vannak, de tízezrekről beszélnek a szakértők (az AP több mint 14 ezerről ír), miközben milliók váltak földönfutóvá, és éhínség fenyeget. Az ENSZ korábban arról beszélt az AP-nek, hogy összesen több mint 10 millió embernek kellett már elhagynia otthonát országon belül – közülük 2,8 milliónak már a mostani harcok előtt. Több mint 2 millióan pedig külföldre, a környező országokba menekültek.
El-Fáser ostroma
Ugyan más frontokon is zajlanak harcok, de a leginkább Észak-Dárfúr tartomány székhelye, el-Fáser miatt aggódnak, amit május 10-én kezdtek ostromolni, és mostanra már gyűrűbe zártak. Jelenleg 1,8 millió ember húzza itt meg magát, és ha elesik a város, szörnyű mészárlás veheti kezdetét. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa Oroszország tartózkodása mellett másfél hete az ostrom felfüggesztését követelte, de ez nem hatotta meg a támadókat.
El-Fáser kórháza már nem működik, az élelmiszer pedig fogy. Az ostromlott városba az elmúlt 3 hónapban mindössze 22 teherautónyi segély jutott be. A segélyek eljuttatása a közelgő esős évszak, a sártengerré váló – és az RSF miatt eleve életveszélyes – utakon még nehezebb lesz.
Erős a dárfúriak félelme, hogy mi lesz el-Fáser elfoglalása után, pedig a szakértők szerint ez csak napok kérdése.
A csádi határ melletti el-Dzseneinát előző ősszel vette be az RSF, ami etnikai tisztogatásba kezdett, és az ENSZ adatai szerint 15 ezer civilt gyilkolt meg. A New York Times cikkének második felében látni is két párhuzamos, a csata előtti és utáni műholdképet, amin észlelhető, hogy az RSF komplett városrészeket radírozott le. A gyilkolás faji alapú: az RSF arab többségű erő, és fekete afrikaiakat terrorizálja, hasonlóan a legutóbbi népirtáshoz. El-Dzseneinában is a maszalit lakossággal kegyetlenkedtek.
A környék se járt jobban: a Yale Egyetem humanitárius kutatóközpontja és a Szudáni Szemtanú Projekt adatai szerint az RSF erői 40 falut égettek porig az előrenyomulásuk során. El-Fáserben pedig – aminek a keleti városrészeit már az RSF ellenőrzi – 20 ezer épület semmisült vagy rongálódott meg. A város körül az elmúlt évtizedek háborúi elől menekülők százezrei, kb. félmillió ember él táborokban, amikben szintén rossz a helyzet. Még februárban közölte az Orvosok Határok Nélkül (MSF), hogy a Zamzam táborban kétóránként éhen hal egy gyerek – napi 12. A helyzet azóta pedig sokat romlott.
Az emberek, már amikor át tudnak jutni az ostromgyűrűn, menekülnek a városból, hogy aztán 50 fok közeli hőségben gyalogoljanak a sivatagban több száz kilométert. A menetelés során sok nőt megerőszakoltak.
A Spanyolország méretű régióban most 1,7 millió ember éhezik. Az Egyesült Államok szerint az éhezést mindkét háborúzó fél fegyverként használja. Az utánpótlási útvonalak már nem biztonságosak, és az ENSZ se tudott elég forrást előteremteni a helyzet kezelésére: a kért 2,7 milliárd dollár ötöde sem jött össze.
A Guardian arról ír, a Világbank adatai szerint Szudánban 2021-ben csak a háztartások 60 százalékában volt vízszolgáltatás, 67 százaléknál viszont nem volt megoldva a szennyvíz elvezetése. Mindez csak rosszabb lett a polgárháború miatt, és ez a döglődő szudáni gazdaságra is kihat, ami hiperinflációval küzd. Az élelmiszerárak 350 százalékkal vannak az ötéves átlag felett. Már az el-fáseri ostrom előtt 25 millió ember szorult azonnali humanitárius segítségre Szudánban, írta a Vox.
A szudáni a számok alapján jelenleg a világ legnagyobb menekültválsága.
A Reuters műholdfelvételek elemzésével és a helyszínek bejárásával a napról napra növekvő temetőkről írt riportot. Vizsgálataik szerint Dárfúrban akad olyan temetkezési helyszín, ami két és félszer gyorsabb ütemben nőtt 2024-ben, mint egy évvel korábban. 14 ilyet találtak. A gyors növekedés egyértelműen a harcoknak, éhínségnek, egészségügyi ellátás hiányának tudható be. Ezek a temetők márpedig olyanok, mint „a kanárik a szénbányában”, jelzik a nagy veszélyt – mondta Timmo Gaasbeek, a holland Clingendael Intézet vonatkozó jelentésének szerzője a Reutersnek.
A helyzetet az is rontja, hogy az RSF kirabolta a segélyraktárakat, elvitte a termést és a szerszámokat a gazdáktól. Az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO szerint a 2023-as év terméséhez képest 80 százalékkal rosszabb az idei, az élelmiszerárak kilőttek. Az emberek már alig esznek, akkor is gyakran faleveleket vagy földet, esetenként hangyabolyokat túrnak fel élelem után kutatva.
Az ország kórházainak 70-80 százaléka nem működik, a szudániak kétharmada nem jut ellátáshoz. A helyiek ezért hagyományos gyógymódokkal próbálkoznak, sokszor kevés sikerrel. Liesbeth Aelbrecht az Egészségügyi Világszervezettől (WHO) azt mondta, az éhezés és a betegségek egymást gerjesztik: a beteg gyerek könnyen alultáplálttá válik, az alultápláltság pedig melegágya az újabb betegségeknek.
Nincs kegyelem
A Human Rights Watch (HRW) emberi jogi szervezet már május elején azt követelte, hogy az ENSZ és az Afrikai Unió hirdessen azonnali fegyverembargót Szudánnal szemben, szankcionálja a bűncselekmények elkövetőit, és indítson (békefenntartó) missziót a térségbe a civilek védelmére. A HRW jelentést is írt az el-Dzseneinában történtekről, kiemelve azt is, hogy a szomszédos Csádba – ahova a magyar kormány tervez katonákat küldeni – már félmillióan menekültek át Dárfúrból. A szervezet szerint a lázadó milícia célja a maszalitok elűzése legalább Nyugat-Dárfúrból. Egyes túlélők beszámolói szerint a milicisták közölték velük, hogy ez a föld többé nem az övék, megtisztítják tőlük, és mostantól „az arabok földje” lesz.
Kiemelnek egy olyan esetet június 15-én, amikor a városból menekülő, pár maszalit milicista által védett civilek konvoját megtámadta az RSF. Férfiakat, nőket és gyerekeket is megöltek, sokan a Kaddzsa folyóba vetették magukat, és ott fulladtak meg. A maszalit milicisták később arab lakosokat gyilkoltak bosszúból. A kegyetlenkedés része volt a nemi erőszak és a civil infrastruktúra elpusztítása. Olyanról is tudni, hogy nőket és lányokat rabszolgapiacokon adnak el.
A CNN-nek megszólalt az Emberi Jogok Raoul Wallenberg Központjának jogi tanácsadója, a szudáni Mutaszim Ali is, aki szerint az RSF módszerei közé tartozik a dehumanizálás. A nem arab származásúakat „mocskoknak, kutyáknak és majmoknak” nevezik, akik közül a férfiakat és csecsemőket is meg kell ölni, „mert ha felnőnek, vissza fognak vágni”. Ali szerint az RSF csak a Dzsandzsavíd milíciák újramárkázása: ugyanazok a parancsnokok, és ugyanazok a törzsek mészárolják ugyanazokat az áldozatokat.
A fő különbség a kétezres évek eleji és a mostani harcok között a technika: már nem teve- és lóháton, csak kézifegyverekkel harcolnak, hanem drónokkal, páncélozott járművekkel, fejlett fegyverzettel.
A szudáni lakosság fele 18 év alatti, és ők is szenvedik meg legjobban a háborút. Mandeep O’Brien, az Unicef gyermekvédelmi szervezet szudáni képviselője szerint egy „elveszett generációt” eredményezhet a konfliktus. Az Unicef pár helyen terapeutákkal is próbálja kezelni a traumatizált gyerekeket, O’Brien visszaemlékezése szerint egész kicsi gyerekek egészen véres, holttestekkel teli képeket rajzoltak a foglalkozásokon.
Bizonyítékok
A milicisták okostelefonjaikkal rendszeresen rögzítik és közlik a harcokról és helyzetről szóló képeiket, videóikat. Ezeken látszik, ahogy elfoglalnak és kifosztanak egy MSF által működtetett, bezárni kényszerült kórházat, vagy az, hogyan fognak el férfiakat, akiket aztán megkorbácsolnak, és arra kényszerítenek, hogy állati hangokat adjanak ki. A szudáni hadsereg se kíméli a civileket, polgári övezeteket lő tüzérséggel és légierővel, az MSF szerint május 11-én egy gyerekkórház melletti területet bombáztak. A kartúmi erők ráadásul sok esetben nem engedik át a frontvonalakon a segélyszállítmányokat.
Bár bíróságok még nem, nemzetközi szereplők már az RSF több vezetőjét is háborús bűnökkel vádolták, mert nem tettek semmit az alárendeltjeik kegyetlenkedései ellen. Az RSF vezére, a csak Hemedti néven ismert Mohamed Hamdan Dagaló a fő felelős, de testvére, Abdel Rahím Hamdan Dagaló, valamint az RSF nyugat-dárfúri parancsnoka, Dzsomá Barakallah is szemet hunyhattak az atrocitások felett. Felmerült Ali Jagoub Dzsibril, az RSF közép-dárfúri parancsnokának neve is, akit a szudáni hadsereg szerint megöltek június 14-én.
Mivel mostanáig sok videó készült el-Fáserről, ezek Matthew Gillett, az Essexi Egyetem nemzetközi bíróságokban is jártas jogásza szerint „kritikus bizonyítékaivá válhatnak a dárfúri bűnökkel foglalkozó jövőbeli pereknek”. A CNN arról ír, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróság már vizsgálja a háborús bűnök gyanúját el-Fáserben, és bizonyítékok beszolgáltatását kérte.
Megoldás?
Sok szereplő egyetért abban, hogy az ukrajnai és gázai háborúk mellett egyszerűen nem jut elegendő figyelem a dárfúri katasztrófára. Mint a Vox cikke rámutat, a kétezres évek eleji dárfúri népirtás is nagyon nehezen érte el a főbb hatalmak ingerküszöbét, de akkor egy sztárpár, George és Amal Clooney felkarolta a szenvedők ügyét. A nagyhatalmak a legújabb konfliktusban is csak szavakban nyilvánultak meg ezidáig. „A történelem a lehető legrosszabb módon ismétli önmagát Dárfúrban” – mondta Linda Thomas-Greenfield amerikai ENSZ-nagykövet nemrég egy sajtótájékoztatón. El-Fáser lerohanása szerinte „katasztrófa lenne egy katasztrófa közepén”.
Tenni azonban semmit sem tesznek a nagyhatalmak, az ENSZ BT is csak a ramadán idejére szólított fel tűzszünetre egy korábbi határozatában, az USA pedig szankció alá vont két RSF-parancsnokot. Csendben van az Afrikai Unió, ami pedig szokott békefenntartó erőket küldeni a kontinens forrongó pontjaira. A helyzet annyiban még rosszabb is, mint bő húsz éve, hogy több ország fegyverrel és utánpótlással támogatja a harcoló feleket.
Oroszország hagyományosan jó viszonyt ápol a kartúmi kormánnyal. Mostanság arról tárgyalnak a szudáni hadsereggel, hogy egy vörös-tengeri kikötő használatáért cserébe sok fegyvert szállítsanak nekik. Az Egyesült Arab Emírségek az általuk tagadott gyanú szerint pedig az RSF-nek szállít fegyvereket Csádon át. Ezt már az amerikai képviselőház külügyi bizottsága is felrótta egy levélben Abu-Dzabinak. A Yale kutatóközpontja jelentésében egy emírségekbéli Il-76-os repülőt is megemlít, amit észleltek már az RSF-területek fölött és Csádban is, gyaníthatóan fegyvert és lőszert szállított.
Bármi is lesz a katonai-politikai megoldás, az MSF szerint rá kell venni a harcoló feleket, hogy engedjék be a humanitárius segélyeket és szervezeteket, és ehhez más országok segítségére is szükség van. Christos Christou, a szervezet elnöke szerint „sokkoló a nemzetközi közösség közönye”.
