A korábbi tragédiák miatt hozott előírások és fegyelem mentette meg a lángoló repülőről menekülőket
2024. január 3. – 17:24
A légi közlekedés 21. századi nagy megmenekülései közé biztosan bekerült a Japan Airlines 516-os járatának keddi balesete a tokiói Haneda reptéren. A leszállás után lángolva guruló utasszállítóról készült felvételek bejárták a világsajtót, ahogy a hír is: mind a 379 embert sikerült élve kimenteni a fedélzetről.
Az utasszállító a japán parti őrség repülőjével ütközött össze a futópályán, a pusztító újévi földrengés helyszínére segélyekkel induló másik repülő hatfős személyzetéből öten meghaltak. A Japan Airlines járatának elhagyását rendkívüli fegyelemmel végigcsináló utasok és személyzet közül végül 14 embert kellett könnyebb sérülések vagy a sokk miatt ellátni.
Miközben a japán hatóságok (brit és francia segítséggel) megkezdték a baleset körülményeinek kivizsgálását, a Japan Airlines kimenekített utasai sorra mondják el a sajtónak, mit éltek át.
Azt hiszem, még egy nappal később is sokkos állapotban vagyunk
Az ütközés után lángok csaptak fel az utasszállító repülőgép szárnyai közelében, amik aztán gyorsan átterjedtek az egész gépre. A lángok és füst miatt sokan megrémültek a fedélzeten, de így is nagyon fegyelmezett maradt mindenki. A 17 éves svéd Anton Deibe az Aftonbladetnek azt mondta, perceken belül füst lepte el a teljes utasteret, ami pokoli helyzetet teremtett. „A földre vetettük magunkat. Aztán a vészkijárati ajtók kinyíltak, és mi kivetettük magunkat rajtuk. Fogalmunk sem volt, merre megyünk, szóval csak kirohantunk. Kaotikus volt.” Deibe, a szülei és testvére is sértetlenül elhagyták a gépet.
Az 59 éves Jamake Szatosi egy nagy huppanást és a gép oldalra billenését érezte az ütközéskor a Kyodo News szerint. A Japan Timesnak egy Ucsida nevet megadó, 40 év körüli nő azt mondta, a gép jobb oldalán, az ablaknál ült, leszálláskor csattanást hallott, de nem gyanakodott. Amint kinézett az ablakon, látta a lángokat, ekkor „azt gondoltam, vége, arra gondoltam, meg fogok halni”.
Az evakuáláskor nagy reccsenést hallott, azt hitte, felrobban a repülő, de végül mindenkit kijuttattak. Ezután tízes csoportokban leültették őket, kellő távolságban a lángoló géptől.
Miközben több ember videóra vette a kabint elöntő füstöt, majd az evakuációt követően a lángoló hajtóművet, a személyzet profin, hangosan kiabálva instruálta az utasokat. Pedig a füsttől alig lehetett látni valamit, ráadásul a hőség is egyre elviselhetetlenebb lett a repülőben.
Ennek ellenére az 55 éves Szakamoto Rioszuke szerint az ő közelében nem volt pánik, bár hozzátette, el tudja képzelni, a gép hátsó részén más volt a helyzet. Szakamoto azt mondta még, kellemetlen számára, „de úgy éreztem, mintha egy tévéműsorban lennék, ám azt gondolom, ez azért van, mert biztonságban kijutottam”.
William Manzione a Sky Newsnak nyilatkozott, kiemelve, hogy még mindig sokkban van. Ő a feleségével a gép – kevésbé érintett – elején ült, és először azt hitte, a futóművel akadt gond. Ránézett a nejére, és kijelentette: „valami abszolút nincs rendben”. Pár másodperc múlva a gép előre dőlt egy durranást követően, a légiutas-kísérők pedig japánul kezdtek kiáltozni, nyugalomra intve mindenkit.
A férfi még fel se fogta a történteket, az evakuáció annyira gyorsan ment le. Közben az ablakon keresztül látta a lángokat, majd a fiával együtt lecsúsztak a vészcsúszdán. Itt már tudta, hogy nagy a baj:
„ekkor kezdtem felfogni, hogy ez sokkal nagyobb, mint amit a földet éréskor gondoltam. Nem vettem észre, hogy egy másik repülő is érintett volt, ez sokkolt aztán”.
Manzione azt mondta, még egy nappal a történtek után is azok hatása alatt vannak: „Azt hiszem, még mindig sokkos állapotban vagyunk, érzem magamban az adrenalint, de azt az érzést is, hogy ez sokkal-sokkal rosszabb lehetett volna. De itt vagyunk mind.”
A Kyodónak egy utas azt nyilatkozta, egy csattanást éreztek, mintha valamit elütött volna a repülő, ami huppant is egy nagyot felfelé rögtön a landoláskor. „Szikrákat láttam az ablakon át odakint, a kabint pedig megtöltötte a gáz és a füst” – elevenítette fel a történteket. Miközben még gurult a gép, hangos morajlásokat lehetett hallani a hajtómű felől, minden rázkódott, és szólt a vészjelző. Isii Kaoru, az egyik utas édesanyja a reptéren várt gyermekére, amikor 29 éves lánya fölhívta azzal, lángol a gépük. „Nagyon megnyugodtam, amikor kiderült, hogy rendben van” – mondta később a Reutersnek.
Mintaszerű evakuálás
Egy Jamakeként említett férfi szerint öt perc alatt evakuálták a gépet. A leghihetetlenebb, hogy a repülő hátsó és középső ajtajait, vészkijáratait nem lehetett kinyitni, szóval mind a 379 embert az elülső ajtókon menekítették ki. Szakértők szerint sokat segített a helyzeten, hogy az első másfél percben sikerült izolálni a tüzet a gép hátsó részén, miközben az utasok is fegyelmezettek voltak, senki sem próbálta például magával cipelni a fedélzeti poggyászát, ami nagyon komolyan akadályozta volna a mentést. Alex Macheras, egy repülési szakértő szerint „tankönyvbe illő evakuáció” történt.
Ed Galea, a brit Greenwich Egyetem Tűzbiztonsági Mérnökcsoportjának igazgatója is a poggyászfegyelmet dicsérte, hozzátéve, egyáltalán nem volt ideális a helyzet az evakuáláshoz: „a repülőgép orral lefelé volt, ami azt jelenti, bonyolult volt mozogni az utasoknak”. A mentőcsúszdák sem voltak ideális szögben, miközben a repülő belső utaskommunikációja csődöt mondott, a személyzet pedig üvöltözve és megafonnal igyekezett úrrá lenni a helyzeten. És ez volt a kulcs a BBC-nek megszólaló utaskísérők szerint is:
remek kiképzést kaptak korábban ilyen helyzetekre, ezt a tudást ráadásul évente újra felfrissítik.
Egy utasszállítót vezető volt pilóta, Roger Whitefield a Sky Newsnak egyenesen azt mondta: „Egész pályafutásom alatt egyszer sem olvastam vagy láttam videót ilyen jól levezényelt evakuálásról.”
Nem mellékesek a technikai elvárások sem: ahhoz, hogy egy új géptípus megkapja a nemzetközi engedélyeket, magyarul repülhessen, többek közt egy másfél perces teszten is át kell mennie. Ha 90 másodperc alatt kiüríthető a gép, akkor kap zöld lámpát. A mostani ütközésben egy Airbus A-350 (a Japan Airlines gépe, 16 van a flottában) és egy légcsavaros De Havilland Dash-8 (a parti őrségé) volt érintett.
Szakértők emlegették az Airbus-gép szénszálas struktúráját, ami máshogy reagált az ütközésre és a tűzre. Az utóbbi években a repülők súlyának, tehát üzemanyag-fogyasztásának csökkentése céljából is használják a kompozitanyagokat, tömören fogalmazva egyre kevesebb a fém a repülők testében, írja a Guardian.
Sonya Brown, az ausztrál Új-dél-walesi Egyetem mérnökoktatója szerint az Airbus érintett gépének 50 százaléka kompozitanyagokból épült. Ugyan a szénszálas szárnyak hamarabb lángra kaptak, de Brown szerint egy fémszerkezet se bírta volna az ezerfokos hőt. Szerinte a gép bal szárnyáról indulhatott ki a tűz, és úgy tűnik, hogy elég ideig nem terjedt sokkal tovább ahhoz, hogy mindenkit evakuálni lehessen. Ehhez az is hozzájárult, hogy beépítettek tűzfalakat hőállóbb anyagokból a szárnyakba, ezek segítettek lassítani a lángok terjedését. Ugyanez igaz a belső berendezésre, így a székekre is.
A szakértő szerint az ütközés után a tűz pár perc alatt elérhette az Airbus üzemanyagtartályát, ezért vált a gép egy tűzgolyóvá. Brown azt mondta a Guardiannek, az igazán nagy robbanás azért nem történt meg, mert leszálláskor már alig volt üzemanyag ebben a tartályban. A gépet így is beterítették a lángok, és közel három órába telt a landolás után eloltani a tüzet.
A vizsgálat adhat csak válaszokat sok kérdésre
A műszaki részletekhez hasonlóan azt még vizsgálni fogják, hogy pontosan hogyan történhetett meg a baleset, a gépet gyártó Airbus is szakértői csoportot küld a helyszínre.
A Japan Airlines szerint a légi irányítástól megkapták az engedélyt a leszállásra. A Japan Airlines és a szárazföldi irányítás nem osztott meg információkat arról, milyen kommunikáció zajlott le a légi irányítók és a légitársaság között, de a hanedai irányítótoronyról egy élő légiforgalmi jelzéseket sugárzó oldalon érhető el egy felvétel, amelyen állítólag az ütközés előtti pillanatok hallhatók. A videón az egyik légiforgalmi irányító azt mondja a JAL járatának, hogy „folytassa a reptér megközelítését”.
Kobajasi Hirojuki, a cég korábbi kapitánya azt mondta, valamiféle kommunikációs zavar vezethetett a balesethez. Jelenleg egyre több jel utal arra, hogy az Airbus közlekedett szabályosan és a parti őrség gépének nem lett volna keresnivalója a futópályán. Szerdán bejelentették, hogy a vizsgálathoz már megvan a kisebb gép fekete doboza is.
A biztonsági sztenderdek korábbi balesetek után szigorodtak
Ahhoz, hogy nem halt meg rengeteg ember, kellettek súlyos precedensek is, ahogy arra több megszólaló is emlékeztetett. A CNN-nek egy európai légitársaság névtelenül nyilatkozó pilótája arról beszélt, hogy a modern repülés biztonsági szabályozásai „mások vérével íródtak, akik nem voltak ilyen szerencsések.” Ezzel arra utalt, hogy korábbi végzetes balesetek után is változtattak, szigorítottak, és a gépek személyzete is hatékonyabban tudja ilyen helyzetben is ellátni a feladatait.
Ilyen volt a spanyolországi, tenerifei Los Rodeos reptéren 1977-ben bekövetkezett baleset, amikor két utasszállító ütközött, akkor 583 ember halt meg. Ezután globálisan sokat szigorítottak a procedúrákon és rádiókommunikáción.
A Japan Airlinesnak is volt egy szörnyű katasztrófája: 1985-ben egy repülőjük felszállás után egy hegynek csapódott, ebben 521-en haltak meg. 2006-ban a légitársaság pont a Haneda reptéren (ami Japán legforgalmasabbika) nyitott emlékhelyet a balesetnek, aminek mondanivalója az, hogy nem engedhetik meg, hogy még egyszer ilyen baleset történjen.
A CNN által megszólaltatott szakértők szerint a sikeres evakuáláshoz szükség volt a modern biztonsági előírásokra, de ezen felül a Japan Airlines saját szigorú protokolljaira is. „Emlékeztetjük a személyzet minden tagját rá, hogy értékes életeket és ingóságokat bíznak ránk a munkánk során” – olvasható az emlékhely weboldalán.