Miután megtelt a teherautó, fejbe lőtték két társamat, mert nem fért el több túsz

„Azt hittem, elvesztettük, és most visszatért a fiam. Olyan ez, mint a nevének jelentése: áldás a mennyből”

– jelentette ki Pornsawan Pinakalo apja, Kongpana Sudlamai. Az apa nem túlzott. A 30 éves thaiföldi férfi hetekig a Hamász terrorszervezet fogságában tengődött tucatnyi honfitársával.

A Hamász október 7-i terrortámadásai után legalább 240 embert – izraelieket és külföldi állampolgárokat – hurcoltak el a Gázai övezetbe a fegyveresek. Eddig összesen 110 ember szabadult ki, nők és gyerekek, két magyar–izraeli lány és egy fiatal nő is, nagy többségük az október végén hét napig tartó ideiglenes tűzszünet alatt.

Az elsők között elengedett egyik 85 éves izraeli nő elmondta az október végén általa átélteket, de a Gázai övezetből eddig kiszabadult túszok jó része nem beszélt arról, milyen körülmények között vészeltek át sok esetben majdnem másfél hónapot a Hamász alagútjaiban. Az izraeli és kettős állampolgárok mellett szintén kiszabadult thaiföldi munkások közül viszont volt olyan, aki részletesen beszélt a reménytelen körülményekről, verésről és véletlenszerű kivégzésekről.

Thaiföldi vendégmunkások

Izraelben körülbelül 30 ezer thaiföldi vendégmunkás tartózkodott a Hamász október 7-i terrortámadásakor. A legtöbben közülük Thaiföld legszegényebb régióiból érkeztek, és mezőgazdasági munkákat végeznek. Azért vállalnak munkát Izraelben, mert sokszorosát kereshetik annak, mint otthon. A thaiföldi vendégmunkások beáramlása Izraelbe a 90-es években kezdődött, miután az első intifáda után az izraeli kormány által bevezetett korlátozásokkal a palesztinok elkezdtek kiszorulni a mezőgazdasági munkákból. Az elmúlt években háromszor annyi thai vendégmunkás dolgozott az izraeli földeken, mint palesztin munkavállaló.

Ilyen mezőgazdasági munkás volt a 28 éves Anucha Angkaew is, aki a Reutersnek mesélt arról részletesen, hogy mi is történt vele és sorstársaival a Hamász fogságában. Anucha az izraeliek nagy részéhez hasonlóan az október 7-ére virradó reggelen a légiriadó miatt elbújt az óvóhelyen. Amikor reggel fél nyolc körül előbújt, arra számított, hogy izraeli katonákat lát majd a környéken. Ehelyett azonban egészen más fogadta.

Őt és öt thaiföldi kollégáját tíz fegyveres támadta meg. A vállukra felvarrt palesztin zászló alapján Anucha tudta, hogy a Hamász fegyvereseivel van dolguk. Hiába kiabálták, hogy ők thaiföldiek, a támadókat ez nem érdekelte.

A hat foglyul ejtett thaiföldi közül kettőt nem sokkal később megöltek. Anucha egyik közeli barátját véletlenszerűen választották ki közülük, és a szeme láttára lőtték agyon.

„Miután megtelt a teherautó, fejbe lőtték két társamat. Csak azért, mert nem maradt hely több túsznak. Soha nem felejtem el a látványt”

– mesélte később egy másik fiatal, akit Anuchával együtt ejtettek túszul. A támadás során a Hamász összesen 38 thaiföldi állampolgárt ölt meg. A többieket egy teherautóra kényszerítették, a Gázai övezetbe nagyjából fél óra alatt jutottak el.

Az övezetbe érve az egyenruhás fegyveresek átadták a thaiföldieket egy kis csoportnak, akik egy elhagyatott házba vitték őket, és a hátuk mögé kötözték a kezüket. Hozzájuk csaptak egy 18 éves izraeli férfit is, akit Anucha is ismert egy avokádófarmról. Nem sokkal azután, hogy Gázába értek, a férfiakat elkezdték ököllel verni és rugdosni a Hamász fegyveresei. A thaiföldiek igyekezték a kínzóik tudtára adni, hogy honnan származnak, mire egy kicsit enyhült a bánásmód. Az izraeli fiatalt azonban tovább verték.

Egy órával később mind az öten egy másik teherautóba kerültek, ami végül egy alagút bejáratához vitte őket (a Hamász több száz kilométernyi alagútrendszeréről itt írtunk részletesen). Az alagút torkolatának közelében ismét megverték és lefényképezték őket, majd egy sötét, nagyjából egy méter széles átjárón át egy kis szobába értek.

Az ablaktalan szobába még egy izraeli foglyot tettek be melléjük. Még két napig ütötték-verték őket a fegyveresek, az izraeli foglyokat pedig ennél is tovább. Sőt, Anucha szerint elektromos vezetékekkel korbácsolták őket. Anucha nem sérült meg súlyosan, de hetekkel a fogságból való szabadulása után még mindig látszottak a csuklóján a kötözések nyomai.

A férfi szerint a fogsága idején a homokos padlón aludt, a vécéjük egy földbe ásott lyuk volt a közelben, ahová külön őr vitte el őket. A gépkarabélyos nyolc fegyveres azt is jelezte, hogy ne beszélgessenek. „Reménytelennek tűnt minden” – emlékezett vissza.

A férfiaknak naponta kétszer pitát szolgáltak fel, és naponta két üveg vizet kellett megosztaniuk egymás között. Anucha az étkezések alapján tudta számontartani a napok múlását. Innen tudta, hogy a fogságuk negyedik napján költöztették át őket egy másik helyiségbe, ahol már jobb fekhelyük volt. A verés is abbamaradt, illetve több ételt is kaptak, például diót, vajat és rizst.

Miután az egyik őr náluk felejtett egy tollat, a foglyok élete is kicsit színesebb lett. Tetoválásokat rajzoltak egymásnak, egy darab műanyagra pedig sakktáblát készítettek, amin tudtak játszani. A sakkfigurákat rózsaszín-zöld fogkrémes dobozból alakították ki. Emellett a családjukról és thaiföldi ételekről beszélgettek – és álmodoztak.

Hetek teltek így el. Anuchának és társainak fogalmuk sem volt az izraeli rajtaütésekről és a föld feletti bombázásokról. A monoton napokat néha megszakította egy-egy esemény. A 35. nap környékén egy feketébe öltözött férfi érkezett rövid ellenőrzésre a túszokhoz. A férfi magatartása és az őrök tiszteletteljes viselkedése alapján a foglyok azt feltételezték, hogy a Hamász magas rangú vezetője lehetett.

Ezt leszámítva a napi rutinjuk folytatódott, mígnem egy napon az első étkezés után megérkezett egy őr, és kijelentette: „Thaiföld, hazamegy.”

A négy thaiföldi túszt nagyjából két órán keresztül vezették alagutakon át, míg a felszínre érve kijutottak a Hamász egyik létesítményébe, ahol egy maroknyi izraeli női túsz is várta, hogy elengedjék őket. 11 órával később átadták őket a Vöröskeresztnek, amely november 25-én kivitte őket Gázából.

„Nem hittem volna, hogy kiszabadulok. Mintha újjászülettem volna” – mondta a fiatal férfi, aki 16 kilót lefogyva tért haza az 50 napon át tartó fogságból.

Lakomával várják őket otthon

A fogságba esett thaiföldiek közben kétségbeesetten várták a híreket a rokonaikról. Az utolsó üzenet, amit Kongpana Sudlamai kapott a fiától, nem sokkal a támadás kezdete utáni napon érkezett: „Nagyon szeretlek, apa és anya.”

Kongpana a BBC-nek arról beszélt, hogy reménytelennek látta a fia helyzetét, mivel Pornsawant kezdetben nem túszként tüntették fel. Aztán a támadás utáni ötödik napon a hatóságok fotókat küldtek neki három munkásról, akiket megöltek abban a kibucban, ahol fia dolgozott. Egyik fotón sem a fia volt, ráadásul a Kongpana által elküldött DNS sem egyezett velük. Az apa ezután már reménykedett, hogy a fia életben van.

A bangkoki kormány eközben minden követ megmozgatott, hogy kiszabadítsák a túszokat. Egy thaiföldi muszlimokból álló küldöttség még Irán fővárosába, Teheránba is elutazott, hogy találkozzon a Hamász képviselőivel. Végül a thai állampolgárok voltak az első külföldi túszok, akiket szabadon engedtek a november végi, hétnapos tűzszünet alatt.

Miután kiszabadult a fogságból, és elindult Thaiföldre, Kongpana személyesen ment Pornsawanért Bangkokba, hogy hazavigye. Apa és fia sírva borultak egymás nyakába. Velük ellentétben sokan nem tudtak jelen lenni a reptéren, hogy fogadják a túszokat, mivel a kiszabadult munkások jó része nagyon szegény régióból származik. A szűkölködő vagy idős rokonok egy része nem engedhette meg magának, hogy eléjük utazzon, de otthon mindent megtesznek, hogy méltó módon ünnepeljék meg a szabadulásokat.

„Nagyon boldog vagyok. Alig várom, hogy hazajöjjön” – mondta Bunyarin Srichan, akinek lánya, Nattawaree „Yo” Mulkan volt az egyetlen thaiföldi nő, akit a Hamász túszul ejtett. Az idős nő fokhagymás sertéssülttel, a legjobb rizsükkel tart egy kis hazatérési ünnepséget, amelyről a thaiföldiek széles körben úgy gondolják, hogy jó módja annak, hogy „visszahozza a lelket” egy traumatikus élmény során.

Nattawaree „Yo” Mulkan a fogsága alatt a nyelvi különbségek ellenére szoros barátságot kötött egy izraeli nővel, Danielle Alonival és kislányával. Miután mindhárman kiszabadultak, videóhívásban vették fel egymással a kapcsolatot. „Az első adandó alkalommal Thaiföldre megyünk. Milyen öröm őt így látni” – mondta Aloni.

Még több mint 130 túsz maradt a Gázai övezetben

„Továbbra is dolgozunk azon, hogy a fennmaradó kilenc túsz is kiszabaduljon, és visszatérjen Thaiföldre” – ígérte egy sajtótájékoztatón Parnpree Bahiddha-Nukara thaiföldi külügyminiszter.

Miután a Hamász fegyveresei október 7-én áttörték az Izrael és a Gázai övezet között húzódó védelmi rendszert, több településre és egy fesztiválra támadtak, és megöltek közel 1200 izraelit, akiknek nagyjából kétharmada lehetett civil,. A Hamász felszámolására megindult izraeli ellencsapásokban, majd a szárazföldi műveletekben a Hamász által ellenőrzött gázai egészségügyi minisztérium szerint több mint 15 ezren haltak meg, kétharmaduk nő és gyerek lehet.

Az október végén hét napig tartó ideiglenes tűzszünet előtt két amerikai és két izraeli túszt engedtek el fogvatartóik Gázából, egy katonanőt pedig az izraeli erők szabadítottak ki. A tűzszünet során a Hamász és Izrael megállapodásának értelmében 78 izraeli és kettős állampolgár szabadult ki. Cserébe minden izraeli állampolgárért három palesztint engedtek szabadon izraeli őrizetből, nőket és 19 év alattiakat, összesen 240 embert. 23 thaiföldi és egy Fülöp-szigeteki a túsz- és fogolycseréről szóló megállapodáson kívül szabadulhatott, csakúgy, mint 3 orosz–izraeli állampolgár, akiket a Kreml és a Hamász külön egyezsége nyomán engedtek el fogságukból.

Több mint 130 ember, köztük még két magyar–izraeli állampolgár és kilenc thaiföldi továbbra is fogságban van. Egyelőre nem tudni, hogy a tűzszünet végével mikor szabadulhatnak ők is ki a Gázai övezetből. Egy részüket nem a Hamász, hanem rivális terrorszervezetek tarthatnak fogva.

Izrael próbálja visszaédesgetni a thaiföldi munkásokat

A háború kitörése óta közel kilencezer thaiföldi állampolgár önként hazautazott, de néhányan már azt mondták, remélik, hogy visszatérhetnek Izraelbe. Ugyanakkor a BBC szerint a thaiföldi vendégmunkások sorsa Izraelben se a legjobb: zsúfolt és koszos lakókörletekben laknak, túlterheltek és alúlfizetik őket.

A Hamász támadása után a thaiföldi munkások egy része úgy véli, hogy az izraeli munkahelyeik nem biztosítottak számukra megfelelő óvóhelyeket. Izrael most próbálja vízumhosszabbítással, pénzügyi támogatásokkal és több óvóhely ígéretével visszacsábítani a thai munkásokat. Ezenkívül közel 4,7 millió eurót (kb. 1,8 milliárd forintot) irányoztak elő a költségvetésben azoknak a külföldi munkavállalóknak a kompenzációjára, „akik az év végéig továbbra is a Gázai övezettel határos területen dolgoznak” – közölte Izrael bangkoki nagykövetsége.

Csakhogy a thai kormány az ott levőket is arra kéri, hogy inkább jöjjenek haza, és minden hazatérőnek 15 ezer thai bahtot (vagyis kb. 150 ezer forintot) fizet, hogy némileg tompítsa a munkahely elhagyásával járó veszteségeket. A kiszabadult thai túszok körülbelül 13 ezer eurónak (közel 5 millió forintnak) megfelelő összeget kapnak kártérítésként.

Ez azonban nem fogja megoldani a vendégmunkások által ellátott családok problémáit. A túszok közül egyesek már most azt tervezik, hogy újra elhagyják Thaiföldet, de többen ezúttal inkább Dél-Korea felé veszik az irányt.

Frissítés: a cikkünkben egy korábbi közlés alapján 1400 izraeli áldozat szerepelt, ezt javítottuk közel 1200-ra.