A háború arra kényszeríti Izrael arab polgárait, hogy megmagyarázzák, ők nem a Hamász

Izraelben élő arabokkal készített riportot a CNN, amelyben arról beszéltek az érintettek, hogy a Hamász október 7-i vérengzései után sokszor kell magyarázkodniuk arról, hogy ők egyáltalán nem egyenlőek a szélsőséges szervezettel.

Izraelben az arab állampolgárok és állandó lakosok az ország lakosságának mintegy 20 százalékát teszik ki. A nagyjából 2 millió ember különbözik a megszállt Ciszjordániában és a Gázai övezetben élő palesztinoktól – de messze nem egységes csoport. Többségük muzulmán, de jelentős a keresztény arab kisebbség is.

És bár körülbelül 1,5 millióan rendelkeznek izraeli állampolgársággal, a Jeruzsálemben élők közül sokan csak állandó tartózkodási státusszal rendelkeznek, és nem teljes jogú állampolgárok. Néhányan arabnak, egyesek palesztinnak, mások drúznak, egy Izraelben, Libanonban és Szíriában elterjedt vallási közösséghez tartozónak vallják magukat.

Néhányan folyékonyan beszélnek héberül, és vegyes közösségekben élnek, például Haifában, míg mások szegregált városokban laknak, és azt mondják, az izraeli hatóságok diszkriminációja miatt másodosztályú állampolgároknak érzik magukat. Évente több százan választják az izraeli hadseregben való szolgálatot, annak ellenére, hogy lehetőségük van mentesülni az Izraelben kötelező katonai szolgálat alól. Sokuknak Ciszjordániában és Gázában van a családja.

Amikor a 20 éves Aja Najame arab muszlim kislányként az észak-izraeli kikötővárosban, Haifában nőtt fel, kulturális csereutakra járt zsidó iskolákba, hogy megismerje a zsidó életmódot. A zsidó gyerekek ugyanígy tettek, meglátogatták Najame iskoláját, hogy megismerjék a muszlim arabok életmódját. Najame szerint Haifa nem olyan, mint Izrael többi része. „Itt együtt élünk, arabok és zsidók. Együtt dolgozunk, ugyanazokra a helyekre járunk” – mondta.

A Hamász október 7-i terrorakciói azonban fokozták a feszültséget a különböző csoportok között. „Amint elhagyod Haifát, elkezded kényelmetlenebbül érezni magad, ezt nehéz leírni, egyszerűen csak egy kényelmetlen érzés” – mondta a fiatal nő.

Asraf Askar, egy 35 éves izraeli arab polgár egy étteremben dolgozik Haifa egyik főként arabok lakta negyedében. Vannak barátai, akik az Izraeli Védelmi Erőknél (IDF) szolgálnak, és vannak olyan ismerősei is, akik Izrael azon területein jártak, amelyeket a Hamász brutálisan megtámadott két héttel ezelőtt. Felmenőit az 1948-as háború idején az izraeli erők kitelepítették egy Haifától északra fekvő faluból. Azt mondták nekik, hogy néhány héten belül visszatérhetnek, de ezt végül nem engedték meg nekik. Az izraeli legfelsőbb bíróság később úgy döntött, hogy a kilakoltatás törvénytelen volt, és a testület arról határozott, hogy a faluból származó családok visszatérhetnek a földjükre – de mielőtt ezt megtehették volna, az izraeli hadsereg az 1950-es években a földdel tette egyenlővé a falut. „Bonyolult érzés arra gondolni, hová is tartozom. Próbálom elkerülni, hogy túl sokat gondoljak rá” – mondta.

Naim Kuri egy 39 éves ügyvéd, aki Haifában él, ő úgy fogalmazott: „Vannak, akik gyanakodva néznek ránk, mert arabok vagyunk. És arabnak lenni egyesek szemében egyenlő a terrorizmussal. De mi elítéljük a terroristákat, elítélünk mindent, amit tettek, és meggyászolunk minden elvesztett életet.”

(CNN)