Sokkolja Európát, hogy az utcáin a Hamászt éltetik, de a palesztinok elnyomását se akarja látni

Amint hazaért grúziai útjáról Orbán Viktor, és meghallotta, hogy a gázai ellenállást támogató tüntetést tartanának Budapesten, betiltatta azt. A miniszterelnök szerint ugyanis a jelenlegi konfliktus nem egy arab–izraeli háború, hanem a terrorizmus ellen folyó harc. Ebből pedig a logikája szerint következik, hogy akik Gáza mellett tüntetnek, azok a terroristák mellett tüntetnek.

Orbán lépése nem volt egyedi. Nyugat-Európa számos városában tartottak vagy tartottak volna palesztinpárti, illetve Hamászt támogató tüntetéseket, amelyeket a rendőrség rendre feloszlatott vagy megpróbált betiltani. Németországban a bebörtönzött palesztinokkal szolidaritást hirdető, Samidoun nevű szervezetet is betiltották, mondván, hogy ünnepelték a Hamász támadásait.

Budapesten október 13. péntekre hirdettek meg egy tüntetést, amelynek a leírásában nem esett szó a Hamász támogatásáról, de az időben egybeesett a terrorszervezet által meghirdetett harag napjával. A Budapesti Rendőr-főkapitányság azzal indokolta a döntést, hogy egy „terrorszervezet melletti tüntetés” veszélyeztetné a közbiztonságot és a közrendet, míg Orbán szerint egy ilyen szimpátiatüntetés önmagában is terrorveszélyt jelentene a magyarokra. (A betiltott esemény helyszínén végül néhányan lézengtek csak, őket a rendőrség igazoltatta).

Hasonló érveket hoztak fel a tiltás mellett Nyugat-Európában is. Franciaországban a rendőrség szerint a konfliktus kirobbanása óta nagyon megszaporodtak az antiszemita cselekmények. Németországban arra hivatkoznak, hogy a „bűncselekmények jutalmazása és jóváhagyása” magában is bűncselekmény, Olaf Scholz kancellár szerint pedig nem fogadják el, hogy az Izrael elleni förtelmes támadásokat a német utcákon ünnepeljék.

Hamász = Palesztina?

A tüntetések és a rendőrségi tiltások megítélésében nagyon fontos, hogy hogyan értelmezzük: a tüntetők a Hamászt támogatják, Palesztinát támogatják, vagy csak az izraeli bombázásokat ellenzik? Az első verzió ugyanis valóban a terroristák és a terror melletti kiállás, az utolsó viszont értelmezhető magától értetődő, humánus tettnek.

Az is kérdés, hogy egy ilyen helyzetben el lehet-e választani egymástól ezeket a szempontokat és célokat. Vagyis ha valaki elítéli a terrort, de tiltakozik az izraeli megszállás ellen, ő tüntethet-e együtt olyannal, aki támogatja a Hamász terrortámadását?

Ugyanez pedig a másik oldalra is igaz: ha valaki részt vesz egy Izrael-párti tüntetésen, akkor ő mindenképpen egyetért azzal, hogy elvágják Gáza áram- és vízellátását, valamint az élelmiszer-szállítmányokat? Vagy azzal, hogy az izraeli védelmi miniszter szerint állatokkal harcolnak, és úgy is fognak bánni velük? Illetve lehet-e úgy tüntetni a Hamász terrorja ellen, hogy közben nem értenek egyet ezekkel a lépésekkel?

A terrort ünneplik a Nyugat utcáin

A háború kitörése napján Nyugat-Európa több városában is spontán megmozdulások voltak a Hamász mellett. Berlinben és Bécsben is tartottak olyan tüntetést, amin a többségében arab bevándorlók a Hamász támadását éltették. A német fővárosban süteményeket is osztogattak, hogy „megünnepeljék az ellenállás győzelmét”.

Az azóta megtartott nagyobb tüntetések többnyire már nem a Hamász ünnepléséről, hanem Izrael elítéléséről szóltak. Ezeken pedig rendre összekeveredett Izrael mint állam kritikája az általános antiszemitizmussal és a zsidók szidalmazásával. A tüntetéseken részt vevő, feldühödött bevándorlókról szóló videók pedig bejárták a nyugati internetet:

Az, hogy a Nyugat utcáin tüntetők a Hamászt éltetik, és antiszemita rigmusokat skandálnak, a nyugati társadalmakat és a politikai vezetőiket is sokkolta. Sydney-ben a tüntetők például azt skandálták, hogy „basszák meg a zsidók”, mire az eseményről készült képeket Anthony Albanese miniszterelnök borzalmasnak nevezte, és kijelentette, hogy ilyen jelszavaknak nincs helyük. Olaf Scholz német kancellár szerint pedig „ennyi ember szenvedésének, halálának senki nem örülhet”.

A Hamász támadása után a nyugati politikai vezetők gyakorlatilag egy emberként álltak ki Izrael mellett, és sokan hozzátették, hogy a konfliktusban az ő oldalukon állnak. Az egységet jól illusztrálja, hogy a korábban Izraellel szemben kritikus hangokat is hallató brit munkáspárt most egyértelműen beállt a politikai fősodorba.

Lehet-e tiltakozni az elnyomás ellen?

A palesztinpárti vagy Izrael-ellenes tüntetések betiltása viszont felvet egy csomó súlyos kérdést. A tüntetések alapvetően a véleménynyilvánítás fórumai, ezeket korlátozni a véleménynyilvánítás korlátozása, ilyet pedig csak nagyon indokolt esetben szokás, és ilyen a terrorizmus támogatása is.

A hatóságok szerint a mostani tüntetéseket azért tiltották be, mert azokon a Hamászt és a terrort éltették volna, de még nem lehet tudni, hogy a jövőben a hatóságok hol fogják meghúzni a határt a terroristák támogatása és Izrael kritikája között. Ez pedig régóta kényes téma. Izrael megalakulása után többször háborúzott a szomszédos arab országokkal, és a helyi arabokkal is folyamatos a konfliktus.

A palesztin–izraeli ellentétet az ENSZ 1947-ben úgy próbálta meg feloldani, hogy egy zsidó és egy arab államra osztották volna Palesztinát. Ezt a javaslatot akkor az ENSZ tagjainak többsége és maga Izrael is megszavazta, a palesztinok és az Arab Liga azonban nem. Az akkor a környező arab államok által indított háborút viszont az izraeliek nyerték meg, akik azóta sem engedik a független palesztin állam létrehozását. Az ENSZ által az araboknak szánt területek egy részét Izrael azóta magához csatolta, egy másik részét, Ciszjordániát megszállva tartja, a harmadik részét, a Gázai övezetet pedig szögesdrótos kerítéssel vették körül.

Az így kialakult helyzetben a palesztinok úgy érzik, nem bántak velük korrektül, és ezt nemzetközi szervezetek is elismerik. Ez a felállás az ENSZ egyes képviselői szerint „a szisztematikus faji elnyomás és megkülönböztetés intézményesített rendszere”, röviden apartheid. Szintén ENSZ-képviselők szerint a Gázai övezet a világ legnagyobb szabadtéri börtöne.

A palesztinok tehát – a saját szempontjaik szerint – jogosan tiltakoznak vagy próbálnak tiltakozni az izraeli megszállás, az etnikai alapú elnyomás és az izraeli hadsereg folyamatos túlkapásai ellen. Más kérdés, hogy a sokéves gyakorlat azt mutatja, hogy a békés tiltakozás vagy számonkérés eszközeit általában elveszik tőlük.

A Nyugat nem akar hallani Izrael bűneiről

A békés nyomásgyakorlás egyik módja a Boycott Israel mozgalom volt, amely az izraeli termékek bojkottálását és Izrael elleni szankciókat szorgalmazott. A mozgalmat az Egyesült Államok bizonyos államaiban és több nyugat-európai országban is betiltották, máshol a parlament állásfoglalásban nevezte antiszemitának.

Az izraeli hadsereg és a felfegyverzett lakosság állítólagos túlkapásait régóta szeretnék nemzetközi jogilag is kivizsgálni. A Palesztin Hatóság – amelyet a Hamász riválisa, a mérsékelt Fatah vezet – 2009-ben fordult emiatt az emberiesség elleni bűncselekmények kivizsgálásával foglalkozó hágai Nemzetközi Büntetőbírósághoz. A szervezet különböző indokokkal sokáig semmit nem tett, végül 2019-ben egy jelentésük arra jutott, hogy alapos okkal feltételezhető, hogy az izraeli hadsereg tagjai is elkövettek háborús bűncselekményeket.

Izrael viszont tagadja, hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságnak köze lenne a megszállt területeken történt atrocitásokhoz. A háborús bűncselekményekről szóló jelentésről Netanjahu azt mondta: „Ez hamisítatlan antiszemitizmus és a képmutatás csúcsa”. A jelentés alapján 2021-ben vizsgálat indult a történtek feltárására, amivel Izrael nem működik együtt, és leszögezték, hogy egy esetleges ítéletet sem fognak elfogadni.

A palesztinok egy másik fórumon, a Nemzetközi Bíróságon is próbálják bizonyítani az igazukat. 2022-ben elérték, hogy az ENSZ tanácsadói véleményt kérjen a Nemzetközi Bíróságtól „a megszállt palesztin területeken folytatott politikából és gyakorlatból eredő jogi következményekről”. A vizsgálat elindítását az ENSZ Közgyűlésében többnyire afrikai és ázsiai országok megszavazták, miközben a nyugati országok (köztük Németország, az Egyesült Államok és Magyarország) ellenezték. Kérdés, milyen következményei lesznek egy olyan vizsgálat eredményének, amelyet a legfejlettebb országok alapvetően nem támogatnak.

A palesztinpárti tüntetések betiltása tehát egy rendkívül összetett kérdés, amit nagyon nehéz szétszálazni. Egyrészt a terror támogatása a nyugati értékek szerint semmiképpen nem elfogadható, ezért a mostani felfokozott helyzetben valóban lehet amellett érvelni, hogy ezek a tüntetések rejtenek ilyen kockázatot. Másrészt azonban a tilalom illeszkedik abba a nemzetközi trendbe, amelynek részeként a nyugati országok az Izrael elleni kiállásokat és Izrael számonkérését megpróbálják jogilag ellehetetleníteni. Az Izrael-kritikát persze sokszor nehéz elválasztani az antiszemitizmustól és a terrorizmus támogatásától, de a gyakorlat azt mutatja, hogy a nyugati országok, beleértve Magyarországot, nem is nagyon próbálkoznak a különbségtétellel.