Választani kellett, kit kaparsz ki a kezeddel a romok alól
2023. szeptember 12. – 22:07
Választanom kellett a fiam és a szüleim között, hogy kit szedek ki hamarabb a törmelékek alól
– így írta le helyzetét a marokkói Tajeb ait Igenbaz, akinek háza összeomlott a pénteki tragikus földrengésben. A férfi nincs egyedül Marokkóban: rengeteg ember veszítette el a hozzátartozóját az elmúlt 60 év legnagyobb marokkói földrengésében. A halottak száma meghaladja a 2800-at, de ez a szám várhatóan növekedni fog a napokban. Emellett több mint 300 ezer ember maradt fedél nélkül.
A mentési munkálatok nagyon lassan haladnak, rengetegen puszta kézzel próbálják meg kiásni a romok alól a családtagjaikat. A helyszíni beszámolók szerint a hatóságok nem segítenek eléggé, a király pedig közel egy napig semmit nem mondott a történésekkel kapcsolatban. A földrengést ráadásul most már diplomáciai viták is övezik, miután Marokkó nem fogad el minden segítséget.
Öten voltak, de mára ketten maradtak
A közszolgálati televízió szerint több mint 18 ezer családot érintett a földrengés Al-Haouz tartományban. A rengés epicentrumát Marrákestől 70 kilométerre, délnyugatra mérték az Atlasz-hegység környékén. A legutóbbi adatok szerint a földrengés halálos áldozatainak száma keddre 2862-re emelkedett, és további 2562-en megsérültek. A mentőalakulatok még mindig keresik a túlélőket a romok között, de több mint három nappal a katasztrófa után a remény egyre fogy.
Amizmiz az Atlasz-hegység közelében fekszik, ez a város lett a földrengés egyik legnagyobb elszenvedője. Azok az épületek, amelyek nem omlottak össze, repedezett falakkal állnak most. A helyiek jó része nem is mer visszaköltözni az otthonába, ők a szabad ég alatt alszanak, szőnyegeken vagy jobb esetben sátrakban. A közeli Tafeghaghte nevű falu a földdel lett egyenlővé, a közelében rögtönzött temetők fekszenek, ágakból barkácsolt fejfákkal. A feltételezések szerint itt közel száz ember halt meg, ami a lakosság negyede. Közülük húszan gyerekek voltak.
Azokban a vidéki, szegényebb falvakban, ahol agyagtéglából és salaktömbből épülnek a házak, több épület omlott össze, mint az újabb betonépületekkel tarkított városokban. Tajeb két gyermekével, feleségével és a szüleivel élt az Atlasz-hegység egyik hasonló kis falujában, egy kicsi kőházban. „Minden olyan gyorsan történt. Amikor bekövetkezett a földrengés, mindannyian az ajtóhoz rohantunk. Apám aludt, én pedig kiabáltam anyámnak, hogy jöjjön, de ő ott maradt, hogy megvárja őt” – emlékszik vissza a férfi. Végül a kőház maga alá temette a nagyszülőket, és Tajeb 11 éves fiát, de a férfi felesége és lánya kijutottak az épületből.
Amikor a rengés véget ért, Tajeb megtalálta a fiát és a szüleit is a törmelék alatt. Látta, hogy a fia keze kinyúlt a törmelékek közül. Tudta, hogy gyorsan ki kell őket húznia a romok alól, de választania kellett, hogy kit részesít előnyben. Végül a fiát, Adamot húzta ki először a törmelékek alól. Ezután indult a szülei segítésére, akikre a fal egy része ráomlott, de már túl késő volt. Meghaltak.
A BBC-nek nyilatkozó férfi még a ruháit sem tudta kiszedni a romok alól, így napok óta a szülei vérével összepecsételt farmerjában kénytelen élni. A család most rokonoknál él gyorsan felhúzott sátrakban a korábbi otthonuk közelében. Tajeb azt mondja, hogy minden pénze a házban volt, és a kecskéinek nagy része elpusztult.
„Olyan, mintha egy új életre születtem volna. Se szülők, se ház, se étel, se ruha. Most 50 éves vagyok, és újra kell kezdenem mindent” – mondja.
Tajebnek legalább a felesége és a gyerekei megmenekültek. Ennél tragikusabb a története annak az apának, aki Amizmizben lakott. Abdulmajid ait Jaefer otthon volt feleségével és három gyermekével, amikor a földrengés bekövetkezett, és „beszakadt a padló”. 12 éves fia, Mohamed kijutott az épületből, de a család többi tagja bent rekedt. A családfő lába is beszorult a törmelék alá, de egy szomszéd kihúzta. Ezután két órán át próbálta kimenteni feleségét és egyik lányát, de már mindketten halottak voltak, amikor kihúzta őket a törmelék alól. Másnap a másik lánya holttestét is kihúzták a romok alól.
„Öten voltak a családomban. Most már csak ketten vagyunk. Egyelőre csak egy dologra gondolok: a fiamra.”
Szerencsésebb végkifejletű az 55 éves Abdellatif Bejjar története. Az amizmizi férfi háza, amit húsz éve építgetett, fél perc alatt összedőlt. „A ház ide-oda ringatózott, mint egy csónak, aztán ránk omlott, a négy gyermekemre, a feleségemre és rám. Ástunk, és kijutottunk” – mondta. Bejjar azóta szinte egy szemhunyásnyit sem aludt. Nem a félelem miatt, mint sokan mások, hanem mert azóta a városba érkező segélyszállítmányokat segít megszervezni.
Civilek végzik a katonaság munkáját
A halottakról és túlélőkről szóló hírek között sokszor feltűnik az „összefogás” szó. A marokkóiak példátlan összetartással kezdték meg a mentési munkálatokat. Az Amizmiz felé vezető úton vasárnap óta tömött sorokban haladnak a kocsik, amelyek a civilek adományait szállítják. Vannak köztük furgonok, de személyautók is, amelyeknek a csomagtartója tele van ruhákkal, sátrakkal, tartós élelmiszerrel.
„Ma reggel jöttem Marrákesből, hogy élelmet és vizet hozzak. Ami történt, az katasztrofális. Számomra normális dolog segíteni, az összes barátom is ezt teszi” – mondta a Le Monde-nak egy harmincas éveiben járó nő.
Nemcsak a marokkóiak segítenek be, hanem a külföldiek is. Egy közeli kisbolt előtt két francia turista táborozott le. Mindketten Amizmizben nyaraltak, amikor bekövetkezett a földrengés. Bár nemsokára visszautaznak Franciaországba, úgy döntöttek, hogy az utolsó dirhamjaikat is elköltik. „Szombat reggel óta kis csomagokat készítünk, és osztogatjuk az embereknek: tésztát, cukrot, szappant, kekszet és édességet a gyerekeknek” – mondja elérzékenyülve Youssef Chmiti. A férfi szerencsésnek érzi magát, hogy megmenekült a földrengéstől, és úgy érezte, mindent meg kell tennie, hogy segítsen.
A Le Monde helyszíni tudósítója szerint azonban nemcsak az önzetlen segítők érkeznek, hanem olyanok is, akik önreklám gyanánt hoznak segélycsomagokat. A mecsetéről híres Talat N’Yaacoub kisvárosában például veszekedés tört ki, amikor egy férfi mindenféle előzetes szervezés vagy konzultáció nélkül beállított a csomagokkal, közben pedig magát filmezte.
Jól látszik, hogy az adományosztás nincs rendesen megszervezve az országban, a feladatot magukra vállaló civilek próbálnak valami rendszert teremteni ebben. Igaz, néha megjelenik egy-egy katonai helikopter is, hogy segélycsomagokat dobjon le, és itt-ott azért felbukkannak a külföldi segítőkkel kiegészült hivatalos mentőcsapatok.
„Az összes lakos segített a mentésben, de nem láttuk a hatóságokat” – állítja viszont a 36 éves Abdellah Boudad. A medinai baromfiárus háza szintén összeomlott, de sikerült kimentenie alóla a feleségét és a 3 éves kislányát.
„Szagolj csak bele a levegőbe, halálszagú. Nem tudtuk kihozni őket onnan”
– mutatott rá keserűen Boudad keserűen egy romhalmazra, amely alatt négy halott volt. „Senki sem jött segíteni nekünk” – mesélte szintén a Le Monde-nak a korábban már említett Abdellatif Bejjar. A marokkói kormány közben olyan videókat tett közzé, amelyeken a Királyi Fegyveres Erők (FAR) katonái sebesülteket evakuálnak.
A mentőakciók azért is haladnak nagyon nehezen, mert a földrengés epicentruma az Atlasz-hegységben található, ahol a földcsuszamlások még nehezebbé teszik az érintett falvak megközelítését. A segélycsomagok még a főúthoz viszonylag közel lévő falvakat is nehezen érték el, a mentőcsapatok inkább Amizmiz városa felé gyűltek össze – írja a Guardian.
A katonák Amizmiz bejáratánál, egy kempingben állították fel bázisukat, ahol a rabati egészségügyi személyzet „mobil egységei” is szerveződnek. Amizmiz kórházának egy része szintén összeomlott. Vasárnap a város romjai között asszonyok levest és kuszkuszt készítettek néhány tűzhelyen, és a törmelékből kiásott tálakban. „Holnap talán már lesznek sátraink, matracaink és takaróink” – reméli Abdellatif Bejjar.
Ezt ígérte a tartományi kormányzó, aki vasárnap érkezett, de a hatóságokat bírálatok is bőven érték.
A király egy ideig hallgatott, a hatóságokat érték kritikák
Amíg VI. Mohamed király vissza nem ért Marokkóba franciaországi útjáról, és nem adott ki hivatalos közleményt, a kormány egyetlen tagja, még a miniszterelnök sem mert nyilvánosan beszélni a földrengésről, írja a Le Monde.
„Őfelsége, a király nagyon magas szintű utasítást adott, hogy a segélyezési munkálatokat a helyszínen teljes gyorsasággal folytassák” – adták ki szombat délután a közleményt. Addig egy szót sem szólt senki, még az sem derült ki, hogy hány katonát küldtek a több tucatnyi elpusztult falu megmentésére. Marrákes polgármestere és a helyi tanácsosai nem mutatkoztak nyilvánosan, pedig a város sok lakója péntek este óta parkokban alszik a földrengés utórengéseitől való félelmében.
„Egy íratlan, de kivétel nélkül betartott előírás szerint egyetlen hivatalnok sem szólhat, vagy mozdulhat meg az uralkodó előtt” – jegyzi meg Omar Brouksy politológus és újságíró. Vasárnap ugyan a marokkói nemzetbiztonsági főigazgató elment Marrákes leginkább károsult negyedeibe, de csak egy órát töltött el ott. Az emberek reménykedtek, hogy a magas rangú tisztviselő majd beszél a királlyal, és közvetíti neki a panaszaikat.
Az UNICEF szerint „teljes a káosz”, és versenyt futnak az idővel a mentés során.
Az UNICEF elnöke szerint több mint 300 ezer ember veszíthette el az otthonát, közülük 10 ezren gyerekek, akik most az utcán alszanak. Ők most az időjárás viszontagságainak is ki vannak téve abban az évszakban, amikor a hőmérséklet egyik napról a másikra csökken. Szerdától péntekig az ország egyes régióit viharok és esőzések sújthatják.
Az egész katasztrófát diplomáciai ügyek is tovább súlyosbítják: Marokkó állítólag elutasította a franciák segítségét, mivel a két országnak nagyon rossz a kapcsolata. Később kiderült, hogy nem pontosan erről van szó. A marokkói király „csak” nem válaszolt Emmanuel Macron francia elnök felajánlására, ami miatt a franciák egy része felháborodott.
Egyes marokkói tisztségviselők azzal indokolták a döntést, hogy ők „megvannak a francia segítség nélkül is”, hiszen működik az állampolgárok közti szolidaritás. A francia külügyminiszter megpróbálta elsimítani a diplomáciai vitát, és azt mondta, hogy Marokkónak szuverén államként joga van ahhoz, hogy meghatározza, mik a szükségletei.
Algéria szintén felajánlott egy 80 fős mentőosztagot Marokkónak, annak ellenére, hogy a két ország között nem éppen a legjobb a diplomáciai viszony. Marokkó erre a megkeresésre sem reagált.
Az elkövetkező napokban a marokkói mentők várhatóan négy országtól – Spanyolországtól, az Egyesült Királyságtól, Katartól és az Egyesült Arab Emírségektől – kapnak támogatást. A jövőben további javaslatokat is elfogadhatnak, „ha a szükségletek változnak” – közölte a belügyminisztérium. Spanyolország már küldött egy nyolcvanhat fős mentőcsapatot, ők hétfőn érkeztek meg. Madrid hétfő este azt is bejelentette, hogy további mentőket küld erősítésként. A Nemzetközi Vöröskereszt arra figyelmeztetett, hogy Marokkónak „hónapok, ha nem évek” múlva is sok segítségre lesz szüksége.