Lehet, hogy picit büdös lesz az új kuka, de azért menő

2018-ban született meg az a döntés az Európai Unióban, ami a tagországokat, így Magyarországot is arra kötelezi, hogy 2023. december 31-től kötelezően el kell kezdeni a háztartási biohulladék szelektív gyűjtését. Az unió azt a célt tűzte ki, hogy a hulladék 65 százalékát újra kell hasznosítani, márpedig ma Magyarországon a háztartási hulladék 30 százaléka konyhai hulladék – írtuk cikksorozatunk első részében.

A magyar háztartások és a lakóházak kapnak egy-egy új kukát

Öt hónappal a kötelező bevezetése előtt azonban egyelőre nem igazán lehet látni, Magyarország pontosan hogyan fogja végrehajtani ezt az uniós irányelvet, mivel még az erről szóló jogszabály sem készült el, az Energiaügyi Minisztérium pedig nem válaszolt az ezzel kapcsolatos, július közepén írt megkeresésünkre. A MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. sajtóosztálya ugyanakkor kérdésünkre megerősítette, hogy a koncessziós társaság feladata lesz a háztartási biohulladékok gyűjtésének megszervezése és a hasznosítónak való átadása – jogszabály híján azonban sok kérdés egyelőre számukra is tisztázatlan.

Az azonban biztos, hogy január 1-jén valami történni fog: iparági információk szerint az új rendszert nem az egész országban egyszerre vezetik majd be, hanem folyamatosan bővülő rendszerrel és lefedettséggel fog indulni. Tehát ahol először elindul a rendszer, ott a háztartások kapnak egy úgynevezett „hulladékgyűjtő edényzetet”, vagyis egy kisebb, zárható fedelű kukát, amibe beledobhatják a biohulladékukat (például a répa- és krumplihéj mellett a pizza széle és a megromlott pörkölt, valamint a teafilter, a kávézacc).

A háztartásnak járó kis „edényzet” mellett a lakóházak, társasházak is kapnak egy nagyobb kukát a biohulladék gyűjtésére, tehát a kommunális, a papír-, a műanyag- és fémhulladék gyűjtésére való kuka mellé érkezik egy negyedik szemetes is a házba. Erről csak azt lehet tudni, hogy a jelenlegiekkel azonos méretű, szabványos szemetes lesz, de hogy a teteje barna vagy zöld lesz-e, azt nem.

A MOHU tájékoztatása szerint itthon a begyűjtött élelmiszer- és konyhai hulladékokat jellemzően biogázüzemekben dolgozzák fel majd más piaci szereplők. Az üzemekben az energia-előállítás mellett a végtermékből pelletált trágyát is elő tudnak állítani, amit a mezőgazdaságban lehet majd újrahasznosítani.

Sok kérdés tehát nyitott még Magyarországon, viszont saját tapasztalataink és külföldön élő olvasóink beszámolója alapján itthon sem lehetetlen a biohulladék elkülönített gyűjtésének bevezetése – bár nem csak a jogszabállyal vagyunk elmaradva, hanem a hozzá kapcsolódó felvilágosító kampánnyal is.

A Humusz Szövetség szerint ebben a kérdésben az 1,4 milliós Milánó a világ egyik vezető példája: lakosonként 95 kilogramm élelmiszer-hulladékot gyűjtenek össze, a város szelektív hulladékgyűjtési aránya pedig 62,6 százalék, ami évente mintegy 9000 tonna szén-dioxid-megtakarítást jelent.

A brüsszeliek ingyen kapták az otthoni bioszemetest

Brüsszel az egyik olyan uniós ország fővárosa, amelyik nem várta ki az év végi határidőt, hanem idén május 15-től kötelezővé tette a háztartásoknak is a biohulladék külön gyűjtését. Ott például a háztartások ingyen kaptak egy csinos, zárható fedelű kukát, bele való narancssárga zacskókkal együtt. A kuka tetején rajta van, hogy mit lehet a zacskókban gyűjteni: megromlott ételmaradékot (húst és halat is), lejárt élelmiszert (kivéve nyers húst és halat), zöldség- és gyümölcshéjat, kávézaccot, teafiltert (de csak a papírból készültet, a műanyag borításút nem), papírtörlőt, papír zsebkendőt és papírszalvétát.

A szabályozás szerint a háztartásoknak járó biokukákat ingyen adja a város, és ezeket kerületenként különböző napokon, hetente egyszer kell kihelyezni az utcákra, hogy ne tépjék szét az állatok a zacskókat. Egyébként Brüsszelben nincsenek lakossági kommunális és szelektív kukák, a többi szemetet zacskókban teszik ki az utcákra az emberek.

Bár még csak két és fél hónapja működik a rendszer, a Brüsszelben élő Csillának mindez már nem volt ismeretlen, mivel ebben nőtt fel. A Szeged környékén élő családjának mindig is volt komposztálója, bár a háztartási zöld hulladék nagyját megeszik a csirkéik. Aztán, amikor kiköltöztek Olaszországba, Firenze környékén már 2013-ban működött a háztartási biohulladék külön gyűjtése. „Ott szellőző, kicsi zöld dobozokat osztogattak, az jóval büdösebb volt, mint ez a brüsszeli, menőbb, zárható kuka. Bár azért ennek is tud kellemetlen szaga lenni és nyáron jönnek rá a muslincák, szóval annak kényelmesebb, akinek van erkélye vagy kertje, és ki tudja tenni oda. Vannak érdekes kérdések, amikre nem tudom a választ, például, hogy a tojáshéjat miért nem lehet beletenni a kukába, viszont

amióta bevezették, látványosan csökkent az otthoni szemetünk, mert már négyfelé szelektálunk. A kommunálishulladék-zsák a feléig sem telik meg egy hét alatt, pedig négyfős család vagyunk, és legalább hetente háromszor főzünk.”

Brüsszelben egyébként 200 közösségi komposztáló van kirakva a városban, és természetesen otthon is komposztálhatnak azok, akiknek van kertjük vagy beltéri gilisztakomposztálójuk.

A berliniek csak egy szelektív kukát kaptak a házba

Berlinben már 10 éve biztosan külön gyűjtik a biohulladékot, ugyanis amikor Sáráék kiköltöztek, már működött a rendszer. Elmondása szerint a társasházak kaptak egy új szelektív kukát a gyűjtéshez, de a háztartások nem, „abba gyűjtöd a konyhádban, amibe akarod, például lehet kapni kis komposztálódobozokat vagy biológiailag lebomló műanyag zacskókat a drogériákban. Aztán ha megtelt, lesétálsz vele a barna tetejű kukához, és beledobod.”

A szabályok hasonlók a brüsszelihez, illetve a jelenleg tudott magyarországi szabályokhoz, azzal a különbséggel, hogy kerülhet bele házi zöld hulladék (például elszáradt cserepes virág), tojáshéj és citrusos gyümölcsök héja is – a szemét feldolgozása itt is biogázüzemekben történik. Amire külön felhívják a figyelmet, az az, hogy fa, hamu, föld, homok és macskaalom nem kerülhet a kukákba.

„A szabályozás szerint a biohulladék külön gyűjtése állampolgári kötelesség, tehát kötelező. Ugyanakkor a mi kukánk sosincs tele, pedig csak kéthetente ürítik.”

Ez viszont másnak is betudható, nem csak annak, hogy a németek esetleg pont ebben az esetben ne lennének szabálykövetőek. Sára például azért nem dobja be a biohulladékát a ház szelektív szemetesébe, mert általában otthon komposztál egy Bokashi-módszerrel. Egy héten körülbelül 3-4 kiló zöld hulladéka termelődik, amit a készülék segítségével 4-6 hét alatt komposztál, aztán a belőle készült komposztlével meglocsolja a teraszán és a lakásában lévő növényeit.

De ha egy kicsit türelmesebb, akkor a félkész komposztot elviszi, és beássa abba a parcellába, amin több egyesületi társával együtt kertészkedik egy berlini közösségi kertben (rengeteg van a városban). A kertnek szüksége is van rá, ugyanis mint Sára mondja, „itt nagyon homokos a föld, mivel Berlin-Brandenburg egykor mocsár volt, ezért fel kell javítani kell a földet, mielőtt bármit beleültetünk. De ez teljesen normális lenne más körülmények között is, ugyanis alapelv, hogy mivel a megtermesztett növények kiszívják az energiát, azt vissza kell adni a földnek. Én ezért mulcsolni is szoktam, a kertben és otthon is.”

Egy másik olvasónk, Barabás azt írta, hogy ő egy nyugat-német kisvárosban él, és nekik egy szomszédjukkal együtt van egy zöld kukájuk, amit kéthetente visznek el. „Azt hiszem, ez szabadon igényelhető, mert például a másik szomszédnak egyáltalán nincsen. Szóval ebbe minden mehet, ami szerves: a maradék és a kerti is. Emellett időszakosan a kerti hulladékot ettől függetlenül is gyűjtik, illetve az is leadható ingyen.

A kukánk kinn van az utcán, és egyáltalán nem büdös. A lakásban használatban van egy kis méretű gyűjtőedény, amit kb. 3 naponta viszek ki, mert akár papír-, akár lebomló műanyag zacskót teszek bele, átizzadja, és utána ki kell takarítani az edényt. De így kényelmes, egyszerű és nálunk az állatok sem piszkálják a 100 literes kukát.”

Izlandon műanyag tálcát és hozzá való papírtasakokat osztogattak

Bár 2018 óta már öt év telt el, és lett volna elég ideje a magyar kormánynak felkészülnie rá, elég vicces, hogy a nem uniós tagország Izland (csak EGK-tag) idén nyár elején teljesen magától vezette be a biohulladék szelektív gyűjtését, és 2 évet szánt annak előkészítésére, miközben a lakosainak száma nem éri el a 400 ezret.

Mint a Reykjavíkban élő Brigi elmondta, komplett felvilágosító kampány mellett zajlik a biohulladék kötelező külön gyűjtésének bevezetése. „Minden létező felületen azt kommunikálják, hogy mostantól mit nem szabad beledobni a kommunális szemétbe. Hangsúlyozzák, hogy ennek a betartása kötelező, de nem fenyegetőznek – ahogy azt mi Magyarországon megszoktuk.” Reykjavík egyes kerületeiben már működik a rendszer, így náluk is, míg Izland más részeire csak szeptember végén helyezik ki az új kukákat.

Ugyanis Izlandon is kapott minden lakóház egy új, barna fedelű kukát, de Brüsszellel és Berlinnel ellentétben itt más megoldást választottak a háztartási gyűjtésre.

„Otthonra egy műanyag tárolótálcát kaptunk, ami olyan, mint egy felfordított hokedli, ebbe kell beleállítani egy papír tasakot, amibe mehet többek között a megromlott vagy megmaradt főtt, nem folyékony étel, a zöldségmaradék, vagy a kávézacc és a kukorica csutkája, utóbbiakat érdemes előtte papírtörlőbe csomagolni, különben átázik a papírtáska. A tasakot vissza lehet hajtani és bezárni, így tapasztalataink szerint nem lesz büdös. Viszont az is igaz, hogy ha húst vagy halat dobok bele, akkor máris kiviszem a lakásból, akár tele van, akár nem”

– mesélte Brigi.

Amikor elkezdődött a kampány, minden háztartás kapott legalább 50 papírtáskát, de ingyen is el lehet vinni minden közértből. Ők négyen hetente 1-2 papírzacskót töltenek meg a bioszemetükkel, amit aztán levisznek a ház pincéjében tárolt kukába, amit 2 hetente visznek el a kukások.

„Soha nem csináltunk ilyet korábban, az útmutatók alapján tanultuk meg, hogy mi kerülhet bele, és mi nem. Határozottan csökkent a kommunális szemetünk, és nem olyan büdös, mint volt.” Izlandon eddig háromféle szelektív kuka volt: a kommunális, a papír és a műanyag, azonban Magyarországgal ellentétben az utóbbiakba valóban csak műanyag kerülhet bele, a fémet ugyanis a bevásárlóközpontoknál lévő nagyobb konténerekbe kell beledobni, ahogy az üveget és a használt ruhákat is. „A fém üdítősdobozokat és a műanyag flakonokat viszont nem dobáljuk a szemetesbe, mert betétdíjasok, és a lányoknak ez a zsebpénz-kiegészítésük.”

Mielőtt azonban azt gondolnánk, hogy az északi sziget jóval előttünk jár a szelektív szemétgyűjtésben és -felhasználásban, jöjjön egy kiábrándító tény: saját feldolgozó üzemek híján a szigetország hajókkal viteti el a szelektív szemetét például Svédországba, ennek azért elég nagy az ökológiai lábnyoma.

Stockholmban is a papírtáskára szavaztak

„Pár hónapja Stockholmban vagyok kukásautó-sofőr, itt az élelmiszer-hulladék gyűjtése nagyon régóta megy – írta felhívásunkra Zoltán. – A lakosságit mi gyűjtjük be a háztartási hulladékkal együtt, a kukásautónak emiatt két rekesze van: a nagyobba a háztartási, a kisebbe az élelmiszer-hulladék kerül. Itt sincs mindenhol élelmiszer-hulladéknak kihelyezve barna kuka, de hamarosan minden ház kap majd sajátot.

Csak szeptemberben 1300 edényt fogunk kihelyezni a házakhoz, amihez a lakosság kb. 5 literes papírzsákokat kap házi használatra. Nagy munka, 3 külön autóval végezzük majd.

Persze itt se megy mindenkinek a szelektív gyűjtés, van pár hely, ahol következetesen vagy mindent is beledobnak az élelmiszer-hulladékosba vagy a komposztálható papír helyett műanyag zacsiban teszik bele. Az ilyen hulladék értéktelen, megy a háztartási hulladékok közé, és elvész.”

Zoltán szerint a nagyobb mennyiséget termelő konyhák és éttermek maradékait külön gyűjtik be egy speciális járművel. A nem lakossági hulladékot termelő ügyfeleik több kukát kapnak, van, ahol 8-12 is van egy épület előtt. „Pár hete a spéci autó balesete miatt gyűjtöttem a konyhákról is élelmiszer-hulladékot, tényleg rengeteget szedtünk össze.

Viszont az első cikkben szereplő berlini kuka képe elborzasztott, az ilyen hulladék belerohad a kukába, és télen bele is fagy, nem lehet normálisan üríteni. Büdös, legyek és nyüvek telepszenek meg benne. Itt, ritka kivételtől eltekintve, mindenki rendesen használja a papírzacskókat, és általában a kukák tiszták, vagy legalább nincs beléjük rohadva az élelmiszer-hulladék.”

Hogy Magyarországon mennyire sikerül majd betartani az ilyen szabályokat, az főként rajtunk múlik. Ösztönzőként viszont nem árt majd ismételgetnünk magunknak, hogy ez a „szemét” ingyenenergia a biogázüzemeknek, és ingyentápanyag az amúgy is tápanyaghiányos termőföldjeinknek, miközben jelentősen csökkenthetjük a karbonlábnyomunkat is.