Sírva állt ki Putyin mellett, mégis közellenség lett a női rúdugrás orosz legendájából

Az egykor megbecsült, ám hirtelen pellengérre állított Jelena Iszinbajeva története tökéletes lenyomata az oroszországi háborús légkörnek. Megmutatja, hogyan kényszerül állást foglalni a Kreml által indított háborúban egy addig köztiszteletnek örvendő személy – legyen az művész, tudós, sportoló –, de tanulságos azért is, mert világossá teszi, hogy az elismerésekért cserébe a hatalom egyszer benyújtja a számlát. Elvégre kétségtelen, hogy Iszinbajeva sportolóként és utána is rendszeresen tett a hatalomnak kedves nyilatkozatokat az alkotmánymódosításról, a homoszexualitás elítéléséről, de ezen túl is aktív szerepet vállalt Vlagyimir Putyin mellett, és őrnagyi rangot is kapott a hadseregnél, amit személyesen Szergej Sojgu védelmi minisztertől vett át. Mindezt az állam magas jutalmakkal honorálta.

Rekord, rekord hátán

Hogy a női rúdugrás legendájáról van szó, az sosem volt kérdés, nem csak pályafutása alatt, de azóta sem. Doppingvádak sem érték soha, pedig az állami közreműködéssel biztosított szerhasználat rendszerszintű volt az orosz sportvilágban, vélhetően orosz doppingellenőrök félrenézése mellett. A most 41 éves Iszinbajevánál ez fel sem merült, nem is sportban elért eredményei kérdőjeleződtek meg.

A rúdugrásban mindent elért, amiről sportoló csak álmodhat. 2004-ben és 2008-ban is megnyerte az olimpiát, négyszer a szabadtéri világbajnokságot. Háromszoros világbajnok fedett pályán – először, 2004-ben, épp Budapesten nyert – 28-szor döntötte meg a világrekordot, értelemszerűen éveken át a sajátjait, 2009-ben felállított szabadtéri világrekordja 5,06 méterrel ma is él.

Most sporton kívüli megnyilatkozásai és szerepvállalása miatt kell magyarázkodnia hol a világnak, hol az addigi szerepvállalások mostani értelmezése miatt Oroszországnak.

Iszinbajeva az elmúlt évben messze volt a nyilvánosságtól. Neve azután került elő, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság megvizsgálta, maradhat-e a 2016-ban beválasztott sportoló a szervezet tagja, vagy szerepvállalása ütközik a tagsággal. Ezzel egy időben egy spanyol lap megszellőztette, hogy Iszinbajeva a Spanyolországhoz tartozó Kanári-szigeteken lévő Tenerifére költözött, ahol hárommillió euró értékben vannak ingatlanai.

Tétje lett a formális címnek

Ez önmagában még nem lett volna bűn, 2008 óta egyébként nem is annyira Oroszországban élt, hanem inkább a sikeres sportolók – adókedvezményekkel egyébként is vonzó – kedvenc lakhelyén, Monacóban. Akkoriban még az is belefért, hogy amikor épp Monacóban ugrotta meg ügyeletes világrekordját, azt mondja: nagy motivációt jelentett a sikerhez a „hazai stadionban” való szereplés. Abban az időben fel sem merült, hogy ezért hazáját elhagyó, hűtlen sportolónak nevezze őt bárki Oroszországban.

Ez a vád a Kreml-pártiak részéről – az orosz nyilvánosságban másmilyenek megszólalásra kevés is a lehetőség – azután merült fel, hogy Iszinbajeva egy Facebook-posztban reagált a vele kapcsolatos spanyol cikkre és a NOB vizsgálatára, amely egyébként tisztázta őt az összeférhetetlenség gyanúja alól. Így nincs akadálya annak, hogy szeptembertől visszatérjen a bizottságba, ahol 2024-ig Oroszországot képviseli, miközben Oroszország a háború elindítása miatt nem kap meghívót a 2024-es párizsi olimpiára, bár sportolói olimpiai zászló alatt szerepelhetnek.

„2018-ig a CSZKA színeiben [a hadsereghez köthető klubban] versenyeztem és számtalan címet, díjat kaptam kiváló sporteredményeimért. A címek, amelyekről beszélünk, formálisak, hiszen én sosem szolgáltam az orosz hadseregben. Ugyanígy nem voltam parlamenti képviselő vagy bármely párt tagja sem” – írta Iszinbajeva, kijelentve, hogy ő világpolgár.

Ezzel a hivatalos oroszt álláspont képviselői szerint megtagadta mindazt, amit Oroszország adott neki, és ezzel méltatlanná vált az elismerésre.

Iszinbajevátlanítják a stadiont

2017-ben még egy stadiont is elneveztek róla a dagesztáni Mahacskalában. Iszinbajeva személyesen nem kötődik a Kaszpi-tenger mentén húzódó, etnikailag rendkívül tagolt Dagesztán fővárosához, mivel Volgográdban született, csak tabaszaran nemzetiségű, vízvezeték-szerelő édesapja származik onnan.

Most ennek a stadionnak Dagesztán kormányzója inkább visszaadná a szovjet szókészletből vett eredeti nevét – Munka –, mert a sportoló nyugaton tett nyilatkozatai aggasztók. „Iszinbajeva neve talán jobban illik egy sportcsarnokhoz Spanyolországban, amelyet Oroszországgal szemben előnyben részesít” – mondta Szergej Melikov.

Hasonló szellemben írt róla a politikai bulvárban utazó „orosz Ripost”, a Life.ru, amelyik felfedezte, hogy Spanyolországban üzleti érdekeltsége is van Iszinbajevának, például egy svájci cég, a Luxury Legends Sagl, amely alkohollal és dohánnyal kereskedik. A Kreml irányvonalát követő lap azt sejtette, hogy Iszinbajeva oroszországi jótékonysági szervezetei is követhetetlenül kezelték az oda befolyó pénzt.

Elővették azt is, hogy csak „nyilvános szereplések erejéig fordult meg Oroszországban” és eddig – nagyjából 15 éve – Monacóban élt. Leginkább az csapta ki a biztosítékot, hogy a hadsereggel fenntartott kapcsolatát, katonai rangját Iszinbajeva formálisnak nevezte. A lap ezért emlékeztetett arra, hogy a sportoló volt az, akit a hadsereg számára 2020-ban felépített székesegyházhoz szükséges pénz összegyűjtésének felügyeletével is megbíztak, és egyébként is öt évre szerződést írt alá a hadsereggel a hozzá tartozó sportklub sportéletének fejlesztésére.

Aktívan kiállt Putyin mellett

Kétségtelen, hogy az orosz államtól kapott címektől távolságot tartó posztban Iszinbajeva némileg csúsztat: nem volt képviselő, sem párttag, de tagja volt a Vlagyimir Putyin újraválasztását támogató sportolói csoportnak, a Putin Teamnek 2018-ban. Szerepelt az alkotmánymódosításért felelős bizottságban, amely 2020-ban lehetővé tette, hogy Putyin még kétszer indulhasson az elnöki címért – azaz, hogy így jogilag ne legye akadálya annak, hogy akár 2036-ig elnök lehessen.

2016-ban elérzékenyülve beszélt az orosz elnöknek arról, mennyire felháborító, hogy az állami részvétellel szervezett, intézményesített doppingolás miatt számtalan orosz sportoló nem indulhatott el a riói olimpián. „Nagyon támogatjuk és szeretjük önt” – mondta Putyinnak, igaztalannak tartva „a külföldiek vádjait”. Néhány hónappal később a doppingellenőrzésért felelős orosz szerv a vezetőjének nevezte ki, a nemzetközi ernyőszervezet (WADA) azonban egy évvel később elérte, hogy leváltsák, mivel nem lehetett független szereplőnek tekinteni. Az az igény nem volt meglepő azután, hogy Iszinbajeva felelősségre vonandó bűnösöknek nevezte azokat a külföldieket, akik beosztásuknál fogva döntöttek az Oroszországot érintő korlátozásokról.

De korábban is aktívan a Kreml mellé állt a sportoló: 2013-ban a moszkvai világbajnokságon – amelyet mellesleg megnyert a maga sportágában – elítélte az oroszországi melegközösségekért szolidaritást vállaló svéd sportolónőket, akik szivárványt festettek a körmükre. Arról beszélt, hogy Oroszországban bizony nincsenek is melegek:

„Oroszok vagyunk, talán különbözünk az európaiaktól...De ez a mi hazánk, amelyet mindenkinek tisztelnie kell. Tisztelniük kell törvényeinket, ahelyett, hogy az utcán hirdessék a másságot. Ha utat engedünk ennek a kultúrának, és ezzel foglalkozunk az utcán is, akkor az ország veszélybe kerül.

Hiszen mi normális embereknek tartjuk magunkat. Nálunk a nők srácokkal élnek, a srácok meg nőkkel. Ez így van nálunk időtlen idők óta. Nálunk ilyen problémák sosem voltak, és ilyeneket a jövőben sem szeretnénk”

– adta a világ tudtára az orosz különlegességként bemutatott heteroszexualitást a sportoló, védelmébe véve az akkoriban életbe lépett, melegpropagandát tiltó – szellemiségében a magyar „gyermekvédelmi törvény” előképének tekinthető – törvényt.

A fentiek ismeretében nem véletlen, hogy Ukrajna sok más orosz közéleti személlyel együtt tiltólistára tette, állami szerepvállalása miatt. A megtámadott ország 50 éven át nemzetbiztonsági kockázatnak tekinti Iszinbajevát, bár nyilvánvaló, hogy a sportoló nem jelenlegi tevékenységével, spanyolországi életével jelent kockázatot.

Semmi személyes

A jelek szerint a kétgyermekes Iszinbajeva és férje már nem tervezik, hogy visszatérnének Oroszországba. Tanulságos, milyen gyorsan kegyvesztetté válhat egy megbecsült sportoló, aki hirtelen felesleges lett az államnak, amely addig hasznát vette a sportsikereknek. A történet úgy is felfogható, hogy véget ért egy kapcsolat, amelyben Iszinbajeva és a Kreml kölcsönösen kihasználták egymást. Hogy mennyi ideológiai meggyőződés lehetett a sportolóban amikor kiállt a hatalom mellett és mennyi most, amikor ettől inkább távolságot tartana, kérdés.

„Ő híresen alkalmazkodó. Azt teszi, ami az adott pillanatban kifizetődő. Amikor jól jött, sírva beszélt az elnöknek (…), amikor kényelmes volt arról beszélnie, hogy nálunk nincsenek melegek, (…) akkor megtette, ha megérte Monacóba költözni, odaköltözött, ha megérte kiállni az alkotmánymódosítás mellett, hát kiállt (…), most pedig megéri felszámolni a kapcsolatot Oroszországgal, és világpolgárnak nevezni magát” – mondta Alekszej Andronov sportkommentátor, elismerve, hogy a hadsereg sportklubjában való részvétel valóban nem jelent valódi katonai kapcsolatot. Az kommentátor minderről annak a Dozsgy televíziós csatornának beszélt, amelyet külföldi ügynöknek minősített az állam, így legalább annyira nem fordulhat meg Oroszországban, amennyire ez most távolinak tűnik Iszinbajeva esetében is.