Négyszer annyi fiatal nem fogja megérni a 40 évet Amerikában, mint más fejlett országokban

Az Egyesült Államoktól nem áll távol a fejlett világ maradék részétől való különutasság és az európai értelemben vett józan ész meghazudtolása, ám az utóbbi három év egészségügyi folyamatai még a helyi valósághoz szokott amerikai kutatók számára is történelmi anomáliát jelentenek.

Egyrészt Amerika azon kevés fejlett ország közé tartozott, ahol még a koronavírus-járvány alatt is számottevően nőttek a bérek és (részben a szociális juttatások átmeneti kiterjesztése miatt) csökkentek a jövedelmi egyenlőtlenségek. Az amerikai gazdaság eleve hosszú ideje jóval dinamikusabb és gyorsabban növekszik a fejlett világ többi nagy országánál, és az „átlagos” amerikai sokkal jobban él, mint a nyugat-európai.

A nagyrészt a fejlett világ országaiból álló Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) adatai szerint az amerikai háztartások egy főre jutó nettó jövedelme vásárlóértéken a legmagasabb volt a vizsgált negyvenegy fejlett ország közül, az átlagjövedelem jó 25, a medián 5–15 százalékkal magasabb, mint a svájci és norvég érték, 50 százalékkal magasabb, mint az európai uniós átlag, és két és félszerese a magyarnak. A háztartások átlagos vagyonát illetően is csupán Svájc és Luxemburg előzte az Egyesült Államokat, míg a német és francia háztartások átlagos vagyona nagyságrendileg az amerikai fele volt.

A másik oldalról azonban hiába gazdagodnak töretlenül, az amerikaiak születéskor várható élettartama történelmi léptékkel mérve is példátlan csökkenésnek indult az utóbbi években, és messze elmarad a gazdag világ átlagától.

Ma egy „átlag” amerikai 76 év életre számíthat, amely alacsonyabb az EU 80 éves átlagánál, és alig haladja meg a magyar 74,3 évet. De a két ország közti retorikai, geopolitikai és világgazdasági kiszorítósdi szempontjából külön érdekes, hogy idén még a maga 77 évével Kína is megelőzte Amerikát, dacára annak, hogy a kínai átlagjövedelem az amerikai tizede. (Persze az már a Covid-járvány előtt is kérdéses volt, azóta meg még inkább, hogy a kínai egészségügyi statisztikák mennyiben tükrözik a valóságot.) Még rosszabb a helyzet, ha a születéskor várható egészséges életévek számát nézzük, ahol az amerikai adat (65 év) megegyezik a magyar, bolgár, szerb szinttel.

Míg ez a mutató nemzetközi összevetésben erős összefüggést mutat az államok jövedelmi szintjével (azaz a gazdagabbak tovább élnek), az Egyesült Államok erősen kilóg ebből a trendből.

Az amerikai különutasság természetesen jelentős részben ahhoz köthető, hogy az amerikaiak többet dolgoznak, sokkal gyengébb szociális hálóra számíthatnak, a magas jövedelem pedig jóval egyenlőtlenebbül oszlik el az országban. A várható élettartam alacsony értékében pedig különösen fontos szerepet játszik az általános egészségbiztosítás hiánya és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés ehhez köthető egyenlőtlensége. Az egyenlőtlenségek terén az Egyesült Államok az OECD-tagok sorának legvégén volt: Mexikónál valamivel magasabb, és csak Costa Ricánál és Dél-Afrikánál alacsonyabb.

Ugyanakkor az amerikaiak jövedelmi helyzete és egészségi állapota közti szakadék szélesedésében az utóbbi években számos, az egészségbiztosítási rendszertől független jelenség is növekvő szerepet játszott, mindenekelőtt a fiatalabb korosztályokat gyilkoló opioidválság és egyéb életmódbeli okok.

Opioidválság

A születéskor várható élettartam csökkenése részben a Covid–19-járványhoz köthető, amely Európában is rontotta ezt az értéket. Mindamellett az Egyesült Államokban a várható élettartam növekedése már 2015-ben, jóval a járvány előtt megállt, és egyes számítások szerint az utóbbi években sem közvetlenül a járvány volt a visszaesés legfőbb oka.

A meredek csökkenés, illetve a fejlett világ többi részétől való eltérés egyik legfőbb magyarázata, hogy az Egyesült Államokban sokkal magasabb a fiatalon elhalálozó emberek aránya, mint máshol: a ma ötéves amerikaiak négy százaléka nem fogja megérni a 40 éves kort, miközben ez az arány a fejlett országokban jellemzően egy százalék körül mozog.

A fiatalok többlethalálozásának jelentős része nem közvetlenül az egészségügyi rendszer hiányosságaihoz köthető, hanem egyéb társadalmi és életmódbeli problémákhoz. Az egy és 44 év közöttiek körében az amerikai betegségmegelőzési és járványvédelmi központ (CDC) adatai szerint a vezető halálozási ok a „nem szándékos sérülések”, e kategóriába a drogtúladagolás, az autóbaleset és egyéb balesetek tartoznak. Ebben a korosztályban 2020-ban az összes halálozás több mint negyedét tette ki a „mérgezés”, amely kategóriába a drogtúladagolás is tartozik. Ez számszerűleg 50 ezer ember halálát takarja, miközben a mérgezés 2010 és 2015 között kevesebb mint évi 20 ezer, az ezredforduló környékén pedig kevesebb mint évi 10 ezer halál okaként volt megállapítható.

A túladagolások magas száma szakértők szerint a legális fájdalomcsillapítók túlhasználatával kezdődött, ebben a gyógyszeripar is jelentős szerepet játszott. Az 1990-es években az Oxycontin nevű fájdalomcsillapító megjelenése és annak agresszív marketingje függőséghez és a túladagolások növekvő számához vezetett. Az Oxycontin gyártója, a Purdue Pharma nevű cég tavaly hatmilliárd dollár (akkori árfolyamon több mint kétezer milliárd forint) kártérítést volt kénytelen fizetni az ebben játszott szerepe miatt, bár az összeg sokak szerint minimális a cég által okozott közegészségügyi válság mértékéhez képest. Egyes becslések szerint az Oxycontinnal kezdődő opioidfüggőség nagyságrendileg félmillió ember halálát okozta az ezredforduló óta.

Az utóbbi évtized kiugró halálozási adatait ugyanakkor már nem az Oxycontin, hanem a mexikói drogkartellek által terített olcsó heroin, valamint különösen

a fentanil nevű szintetikus opioid elterjedésével szokás magyarázni, amely ötvenszer erősebb a heroinnál, és halálos dózisa alig pár mikrogramm.

A fentanilt heroin, metamfetamin és más drogok felütésére is használják, ami a gyakorlottabb függők körében is növelte a túladagolások számát.

Az amerikai politikában opioidválságnak nevezett jelenség a Covid-járvány alatt is súlyosbodott: a járvány alatt nehezebb volt egészségügyi ellátáshoz jutni, és a járvánnyal együtt járó bezártság és egyes mentális problémák is növelték a droghasználatot. Emiatt az opioidválság egyes számítások szerint nagyobb szerepet játszott a várható élettartam csökkenésében, mint a koronavírus.

Fegyverek és autók

Bár történelmi összevetésben csökken, de így is kiemelkedő halálok a 44 év alattiak körében a közúti baleset, az öngyilkosság és az emberölés, amelyek egyenként nagyságrendileg tíz-tíz százalékát adják a korosztály halálozásának. A fiatalok között az öngyilkosságok száma 2014 óta 25 százalékkal nőtt, különösen az etnikai és szexuális kisebbségek körében. A középkorúak esetében húsz év alatt 71 százalék volt a növekedés.

Az erőszakhoz és a közlekedéshez köthető halálokok a teljes népességben is markánsan magasabbak Amerikában, mint más fejlett országokban: az Egyesült Államokban százezer emberre 13 közúti haláleset jut, ami a magyar vagy kanadai érték duplája, a japán, német vagy holland érték háromszorosa. Hasonló a helyzet az emberölés terén, amely Amerikában évente százezer főre vetítve 6,5 halálesetet okoz, míg Európában jellemzően 0,5 és 1,5 között mozog a mutató.

Noha az opioidválsághoz képest ezeknek kisebb hatásuk van ugyan a halálozásra, hozzájárulnak a más fejlett országokhoz képesti különbséghez. Szakértők szerint a sok közúti halálozásban nagy szerepet játszik a tömegközlekedés hiánya és az autóközpontúság, az erőszakban a lőfegyverek könnyű hozzáférhetősége.

Egy korábbi kutatás szerint a fegyvertartás engedélyezése önmagában két évvel csökkenti az amerikaiak átlagos élettartamát.

A Financial Times szimplább módszerekkel azt hozta ki, hogy az angol adatokhoz viszonyítva a magasabb amerikai közúti halálozási arány 0,3, az emberölés és az öngyilkosságok nagyobb aránya 0,4 évet, a droghasználathoz köthető halálozás 0,7 évet magyaráz az amerikai alacsonyabb várható élettartamból.

A balesetek mellett az autóközpontúságból fakadó mozgáshiány és a nem egészséges fogásairól híres amerikai étrend, valamint az ebből fakadó túlsúlyosság, szívbetegségek és a cukorbetegség magas előfordulása is csökkenti az amerikaiak élettartamát, ami Magyarországon is ismert probléma. Ezzel együtt az amerikai egészségügy bizonyos területeken, például a rákszűrés vagy a stroke megakadályozása terén jobban teljesít, mint más gazdag országok rendszere.

Az említett jelenségek miatt még a gazdag amerikaiak is jóval rövidebb életre számíthatnak, mint a hasonlóan vagyonos európaiak, és ez a különbség csak a társadalom legfelsőbb egy százalékában egyenlítődik ki a Financial Times adatelemzése szerint.

Nem fehérek

A romló adatok kevésbé meglepő magyarázata az Egyesült Államok súlyos területi, etnikai és vagyoni egyenlőtlenségeiben rejlik. Bár a világ legtöbb országára jellemző, hogy a vagyonosabb városi lakók tovább élnek, és a kevésbé vagyonos vidéki területeken jóval alacsonyabb a várható élettartam, az Egyesült Államokban hatalmas, évtizedes különbségek vannak a gazdagabb és a szegényebb megyék értékei között.

A Colorado állambeli Summit megye lakói például 90 évet meghaladó, de a kevésbé extrém helynek számító, a fővárossal határos virginiai Arlington megye lakói is 85 év élettartamra számíthatnak, ezzel még egy norvég vagy japán lakos is elégedett lenne. Dél-Dakota őslakosok lakta Oglala Lakota megyéjében ezzel szemben 64, a Virginia állam ellentétes végén fekvő Martinsville vagy Petersburg városában 68 év a várható élettartam, ami Irakkal azonos szint. De Philadelphiában például egymástól néhány kilométerre lévő városrészekben is kimutatható hasonló mértékű különbség. (Magyarországon a legnagyobb megyei szintű különbség Nógrád és Budapest között csupán 3,5 év, bár a leggazdagabb és legszegényebb budapesti kerületek között is van tízévnyi különbség.)

A területi egyenlőtlenségeket jelentős részben magyarázzák az etnikai egyenlőtlenségek. Az amerikai és alaszkai őslakosok születéskor várható élettartama csupán 65, a feketéké 71 év, azaz messze átlag alatti. Ez részben annak a lenyomata, hogy a Covid-járvány óta mért csökkenés is e csoportok körében volt a legsúlyosabb: két év alatt hat és fél évvel csökkent a várható élettartamuk. A legalacsonyabb várható élettartamú megyék nagyrészt olyan helyek, ahol a lakosság jelentős része őslakos vagy fekete.

Egy másik magyarázat a politika: ahogy az élet sok más területén, úgy az egészségügyhöz való hozzáférésben is nagyon jelentős eltérések vannak az egyes államok között. Massachusettsben (a republikánus Mitt Romney kormányzósága alatti egészségügyi reform következtében) például a lakosság 2,5, Vermontban 3,3 százaléka él egészségbiztosítás nélkül, és a legtöbb „balosabb” államban is 5-6 százalék alatti az arány. Ezzel szemben a republikánus dél államaiban, mint Texas, Georgia vagy Oklahoma, a 20 százalékot közelíti a biztosítás nélküli emberek aránya.

Minden politika

Ebből fakadóan az életmódbeli változtatásokra összpontosító orvosokkal szemben a társadalomtudósok politikai és gazdasági jelenségekre fogják a romló adatokat. Egyes politológusok szerint a csökkenő élettartam végső soron az amerikai politikai rendszer betegségeiből fakad: a demokratikus elszámoltathatóság gyengüléséből és a törvényhozásbeli reformok ellehetetlenüléséből, valamint az e jelenségekre válaszul megerősödő jobboldali populizmus térnyeréséből fakad.

A 2016-os elnökválasztáson egy körzetben jellemzően annál többen szavaztak Donald Trumpra, minél nagyobb volt a cukorbetegség, az öngyilkosság, az alkoholizmus, a mozgáshiány és a túlsúlyosok aránya. Ez egyrészt azt mutatja, hogy a „hagyományos” politikai erőkből való kiábrándultság erősen összefügg az egészségi állapottal, másrészt azt is, hogy ironikus módon

ebből pont olyan politikai erők profitálnak, amelyek az egészségügyi rendszer további leépítését hirdetik.

Anne Case és a Nobel-emlékdíjas Angus Deaton közgazdászok a jelenséget a dezindusztrializáció hatásaival magyarázzák. Ahol leépült az ipar, ott csökkent a munkalehetőségek száma, esnek a jövedelmek, romlik az oktatási helyzet, gyengülnek a társadalmi és szociális kapcsolatok. A dezindusztralizálódó területeken szerintük különösen erős a nélkülözéshez köthető betegségek előfordulása.

Szakértőknek az egészségügy reformjától kezdve az oktatáson, a tömegközlekedésen és a fegyverkorlátozáson át kismillió javaslatuk van arra, hogy a fenti társadalmi jelenségek egészségi hatását hogyan lehetne kiküszöbölni, de politológusok szerint kétséges, hogy ezeket a jelenlegi politikai légkörben az ország egészében végig lehetne vinni.