Elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin ellen a Nemzetközi Büntetőbíróság

Vlagyimir Putyin elleni elfogatóparancsot adott ki a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC). A szervezet szerint az orosz elnököt közvetlen és személyes felelősség terheli azokért a bűncselekményekért, amelyeket az orosz erők vagy ahhoz kötődő csoportok követtek el Ukrajnában, amelyet Oroszország tavaly február 24-én támadott meg.

A bűncselekményekhez kötődik civilek, közöttük gyerekek deportálása, Oroszországba kényszerítése. Az ICC szerint megalapozottan állítható, hogy mindez az orosz elnök tudtával történt, de felelősség terheli azért is, ha nem tudta biztosítani az ellenőrzést azok felett a csoportok felett, amelyek ezeket a bűncselekményeket elkövették, hiszen ezek a csoportok az orosz elnök által indított háború nyomán kerültek Ukrajnába. Az orosz elnökön kívül az orosz gyermekjogi ombudsmant, Marija Lvov-Belovát nevezi meg az ICC elfogatóparancsa.

Ennek a parancsnak az érvényesítésére nincsen eszköz, Oroszország nem tagja annak az egyezménynek, amely alapján bármilyen jogi fennhatósága volna az országra az ICC-nek. „Az ICC döntésének a mi országunkra nézve semmilyen jelentősége nincs, többek között jogi vonatkozású sem” – közölte az orosz külügy szóvivő. Az elfogatóparancs szimbolikus jelentőségéhez mérten meglepően visszafogottan nyilatkozott Marija Zaharova, akitől általában nem idegen az érzelmileg színesebb indulatosabb fogalmazásmód sem.

A Nemzetközi Büntetőbíróság háborús bűncselekmények, népirtás feltárásával foglalkozik. 2002-ben jött létre a római statútum aláírásával. Joghatósága nem terjed ki Oroszországon kívül többek között az Egyesült Államokra, Kínára, Iránra sem. Ukrajna szintén nem aláírója a római statútumnak, de elismeri az ICC joghatóságát az Ukrajna területén 2014 óta elkövetett bűncselekményekre vonatkozóan. Ukrajna közel 20 ezer ilyen bűncselekményt tart számon.

Akkor is kellemetlen, ha nem érvényesíthető

Hogy az elfogatóparancs nyilvános, az az általános gyakorlatban nem kézenfekvő, az ICC szerint ezúttal mégis indokolt, mert ez „visszatarthatja további bűncselekmények elkövetésétől” az érintett személyeket – írta a Guardian. Sokkal fontosabb azonban, hogy ezzel jogilag bizonytalanabbá válhatnának Putyin külföldi útjai, mert az elfogatóparancs érvényesíthető azokban az országokban, amelyek aláírták a római statútumot, így érvényesnek tekintik magukra nézve az ICC joghatóságát. A világon 123 ilyen ország van. (A gyakorlatban azonban ez azt is jelenti, hogy az Egyesült Államokba való beutazásnak ez az elfogatóparancs például nem lenne akadálya.)

Az ICC elfogatóparancsával szemben nem érvényes a diplomáciai mentesség.

Az ukrán vezetés üdvözölte az ICC Putyinra vonatkozó elfogatóparancsát. Az elnöki hivatal vezetője, Andrij Jermak közölte: „Ez csak a kezdet.”

Jermak kiemelte, hogy ezzel az orosz elnök külföldi útjai – függetlenül attól, hogy Oroszország nem ismeri el az ICC joghatóságát – nehezebben kivitelezhetők.

Az ICC elnöke, Piotr Hofmański közölte: az elfogatóparancs érvényesítése csak nemzetközi együttműködéssel lehetséges.

A szervezet adott már ki elfogatóparancsot államfőkre: Líbia néhai vezetőjére, Moammer Kadhafira, Szudán elnökére Omar el-Basírra. Utóbbi 2021-ben bíróság elé is került. Igaz, el-Basír akkor már nem volt elnök, kiadatásáról Szudán új vezetése döntött.

Nem véletlenül az elhurcolt civilekről van szó

Jogi magyarázata van annak, hogy az elfogatóparancs nem háborús agressziót, civil infrastruktúra, kórházak, lakóházak bombázásával kapcsolatos bűncselekményeket említ. Az agresszióval kapcsolatos vádpont akkor lenne vizsgálható, ha mindkét érintett fél tagja lenne az ICC-nek – ez Oroszország esetében nem áll fenn. Ezt ugyan felülbírálhatná az ENSZ Biztonsági Tanácsa, az öt állandó tag egyikeként azonban Oroszországnak itt vétójoga van. Az emberiesség elleni bűncselekményre azonban ez nem vonatkozik, és itt a felelősség könnyebben bizonyíthatónak tűnik – vélte már tavaly nyáron az ICC első főügyésze. Moreno Ocampo, 2012-ig töltötte be tisztségét.

A jelenlegi elfogatóparancs nagyon hasonló tartalmú, mint amilyet Ocampo jogilag megalapozhatónak talált.