Különös szagok, tömeges rosszullétek: több száz lányiskolából jelentettek mérgezésgyanús eseteket

Az iráni teokratikus rezsim képtelen megállítani az egymást érő tiltakozáshullámokat. Alig sikerült elfojtani tavaly nyáron az egyes régiókat érintő akut vízhiány miatt kitört „Szomjazók Felkelésé”-t, amikor jött a kurd diáklány, Mahsza Amini elleni halálos erkölcsrendészeti eljárás miatt kirobbant tüntetéssorozat. A kegyetlen fellépés ellenére sem lankadt a mozgalom, ami vezető és politikai program híján megrekedni látszott, de már több mint öt hónapja tart. Az elégedetlenség parazsát pedig bizarr incidensek szították fel újra:

hónapok óta a levegőben terjengő különös szagokról és ízekről számolnak be az ország különböző pontjain található lányiskolákból, a mérgezésre utaló rémisztő élményeket ráadásul tömeges rosszullétek kísérik.

Különös szagok, tömeges rosszullétek

Mivel az Iránban zajló eseményekről való tudásunkat meghatározza a mértékadó nemzetközi lapok kitiltása, a helyi média cenzúrázása, a rezsim paranoid titkolózása, illetve ezeknek köszönhetően a mai napig is csak részben korlátozott közösségi média elsődleges hírforrássá való előlépése, ezért a jelenségről csak igen hézagos beszámolót tudunk adni, és csak remélhetjük, hogy később tisztább képet kaphatunk arról, mi is történik.

Ezt a reményt rögtön bokán rúgja a tény, hogy egy 2022. november 30-a óta tartó jelenségről van szó; ekkor jelentették az első különös íz- és szagélményeket, illetve az ehhez valószínűleg köthető rosszulléteket az Iránban meghatározó síita felekezet egyik szent városában, Kumban található egyik lányiskolából.

A hatóságok március elején még azt állították, az ország 30 tartományából 21-ből kaptak hírt hasonló panaszokról, és 50 iskola érintett az ügyben. Azonban

kedden egy, az ügyben felállított parlamenti vizsgálóbizottság elnöke már arról beszélt, hogy 25 tartomány 230 iskolája érintett, és több mint 5000 lányt és fiút mérgeztek meg.

Halálos áldozatokról a nyilvánosságra került esetek alapján nem tudni, két lány került kritikus állapotba. Az incidensek egyetlen nyugat-iráni iskolát leszámítva kizárólag lányokat tanító intézményekben fordultak elő. Legutóbb hétfőn lett rosszul 40 diáklány a délkelet-iráni Zahedan városában.

A beszámolók alapján a lányiskolák tanulói eltérően írták le, mi is volt a különös a levegőben; egyesek rohadt gyümölcshöz, mások érett mandarinhoz, megint mások tisztítószerhez hasonlították az iskolájukban terjengő szagot. A „mérgezés”-ként leírt jelenség általában légzési nehézségeket, hányingert, fejfájást és/vagy eszméletvesztést okozott, egyesek azonban végtaggyengeséget is tapasztaltak; volt olyan lány, akinek egy hétre lebénult a lába. Az érintett iskolákban pánik tört ki, egyeseket be is zártak.

A Guardian tudósítójának egy, az áldozatokat kezelő orvos azt mondta, hogy a tünetek olyanok voltak, mintha gyenge szervesfoszfát-alapú gyomirtó került volna a szervezetbe – eddig hasonlót csak mezőgazdasági munkásoknál vagy vegyszerekkel dolgozó katonáknál tapasztalt.

A BBC-nek nyilatkozó vegyifegyver-szakértők szerint csak átfogó laboratóriumi vizsgálatok és gyors helyszíni mintavételek alapján lehet meghatározni, milyen anyag került az iskolák levegőjébe. Azonban a megszólaltatott szakértők biztató, a legmérgezőbb anyagokat kizáró jelnek tartják azt, hogy az esetek túlnyomó többségében az érintettek igen gyorsan felépültek.

A belügyminisztérium hétfői közleménye szerint a kórházba került tanulók kevesebb mint öt százalékánál lehetett kimutatni valamilyen irritációt okozó anyag jelenlétét, mérgező vagy veszélyes anyag szerintük nem jutott a szervezetükbe.

A közfelháborodásra előkerült néhány gyanúsított

Az alapos vizsgálattal azonban az iráni hatóságok egészen a hétig adósak maradtak saját polgáraiknak. A konkrét esetekről hiányoznak a hiteles, szakértői véleményekkel alátámasztott beszámolók; Jounes Panahi egészségügyi miniszterhelyettes az első, Kumban ismertté vált eset után azt a sejtelmes nyilatkozatot tette, hogy „kiderült, néhány ember minden iskolát, különösen a lányokat oktató intézményeket be akar zárattatni”. Azonban Panahi ennél többet nem árult el, és hónapokig egyetlen nyomozati fejleményről sem érkezett hír.

A teheráni propaganda inkább az amúgy agyoncenzúrázott média „túlzásait” ostorozta, és a rezsim ellenzékét vádolta a „terrorcselekményekkel”. Az oktatási miniszter pedig arról beszélt, hogy „az ellenségeik akarják bezáratni az iskolákat, és megakadályozni, hogy a diákok tanulhassanak.”

A Guardian szerint hétfőn három újságírót és három másik embert, köztük egy akadémikust is bevittek kihallgatásra Teheránban. Az újságírók között volt egy olyan lapnak a munkatársa, amelyik megszólaltatott pszichiátereket, akik nem értettek egyet azzal, hogy valamiféle tömegpszichózisról lenne szó. Az is kiderült, hogy őrizetbe vették egy kumi lap egyik munkatársát, aki rendszeresen beszámolt a feltételezett mérgezésekről.

Ebrahim Raíszi elnök csak március 1-én utasította a hatóságokat a jelenség alaposabb kivizsgálására, miután több városban is felháborodott szülők vonultak az utcákra, és nyíltan a rezsimet vádolták a „mérgezéssel”. Kedden azután hirtelen már azzal állt elő Mádzsid Mirahmádi belügyminiszter-helyettes, hogy

öt tartományban tartóztattak le olyan személyeket, akiket kapcsolatba lehet hozni a mérgezésekkel.

Azonban a letartóztatottak számáról és kilétéről, netán a konkrét feltételezett bűncselekményekről nem adott tájékoztatást.

Iskolák az ellenállás élén

A közvélemény kormányzattal szembeni gyanúja annyiban nem tűnik alaptalannak, hogy az oktatási intézmények számítottak az őszi rendszerellenes tüntetések egyik legfontosabb terepének; a lányiskolák tanulói elárasztották a netet demonstratív szándékkal kiengedett hajkoronáikról szóló posztjaikkal, és előszeretettel szaggatták le a tantermekre patriarkális szigorral letekintő Ali Hamenei legfelsőbb vezető portréit.

Az utcára vonulók ezért úgy tartják, hogy a rezsim fenyíti ilyen alattomos – és valljuk be, bizonytalanságot és szorongást kiváltó – eszközzel a tanulókat.

Azonban a gyanút árnyalja, hogy a karhatalmisták által meggyilkolt több tucatnyi kiskorú és az átnevelőtáborokba küldött ezrek ellenére magát a női közoktatást nem érte még csak politikai támadás sem. Iránban eddig – a szomszédos Afganisztánnal szemben – nem volt hagyománya a lányiskolák elleni támadásoknak, és a nők közoktatásban való részvételének sem voltak komoly ellenzői.

Sőt, az amúgy a nőket rendszerszinten elnyomó teokratikus rezsim komoly eredményeket ért el az oktatáson keresztüli emancipációban: az 1979-es forradalom előtti 26-ról 2021-re 85 százalékra emelkedett az írni-olvasni tudó nők aránya, és a 2012-es numerus clausus ellenére az elmúlt évtizedben már minden tanévben több nő iratkozik be felsőoktatási intézményekbe, mint férfi (pedig az általános nemi arány 50,5-49,5-ös férfifölényt mutat).

A rezsim a több hónapos téli álmot követően most – legalábbis a szavak szintjén – eltökéltnek próbálja mutatni magát a jelenség felgöngyölítésére. Ali Hamenei ajatollah, Irán legfelsőbb vezetője hétfőn először beszélt a jelenségről, és kijelentette, hogy ha a bebizonyosodik, hogy megmérgezték a tanulókat, a tettesekre „megbocsáthatatlan bűnük” megtorlásaként végrehajtandó halálbüntetést mérnek.

Szerdán újabb megmozdulások várhatók

A hatóságok sunnyogása és passzivitása (ami ráadásul a nők elleni erőszakos bűncselekményeknél hagyományosnak mondható) és a rezsim számlájára írható rengeteg atrocitás miatt azonban kevesen hisznek abban, hogy fény derülhet az igazságra, és a közösségi médiában terjedő újabb meg újabb felvételek kapásból a rezsim alattomosságának újabb mélypontjaként állítják be a történteket.

Szerdán, a nők napján ezért újabb megmozdulások várhatók, egyes szakértők szerint a gyerekek elleni „támadás” új életet lehelhet az 1979 óta fennálló, az országot szankciók pókhálójába és permanens gazdasági válságba navigáló rendszer megbuktatását célzó, de decentralizált tüntetéssorozatba.

A felháborodás jelszavai mindenesetre változatlanok maradtak: „Halál az Iszlám Köztársaságra!” és „Halál a gyerekgyilkos rezsimre!”

Többen viszont az egész bizarr incidenssorozatot összefüggésbe hozzák egy hasonló afganisztáni jelenséggel. Az Iránnal keletről szomszédos országban 2009 és 2012 között több száz lány és nő számolt be különös szagokról és mérgezéses tünetekről, de az esetet dokumentáló Egészségügyi Világszervezet nem talált semmilyen bizonyítékot a gyanúra; sőt, jelentésében felvetette, előfordulhat, hogy az iskolákon a permanens polgárháború miatt traumatizált lányok „tömegpszichózisa” söpört végig.

Egyelőre tettes, motiváció és eszköz híján tényleg nem tudni, hogy mi történhetett, de most, hogy az elmúlt hónapokhoz képest jobban előtérbe kerültek a nemzetközi sajtóban is az esetek, talán tisztulhat a kép arról, hogy került-e mérgező anyag a lányiskolák levegőjébe, és ha került, akkor szándékos akció vagy valamilyen baleset révén.