Rishi Sunak és Ursula von der Leyen újra nekifut a megoldhatatlan északír kérdésnek

Az Európai Unió és az Egyesült Királyság úgynevezett északír kérdése nagyjából olyan fából vaskarikát jelent, mint amikor a katolikusok azon filozofálnak, hogy a Jóisten mennyire mindenható. Furcsa és persze pongyola filozófiai kérdések merülnek fel,

tud-e a Jóisten akkora gödröt teremteni, amit ő sem tud átugrani?

Tud? Akkor nem mindenható, mert nem tudja átugrani. Nem tud? Akkor nem mindenható, mert ez a teremtési képessége hiányzik.

Az északír kérdés ennél azért gyakorlatiasabb. Valaha elég egyszerűnek tűnt, a brexit révén az Egyesült Királyság elhagyja azt az uniót, ahol az áruk szabadon mozognak. Vagyis az unió és a britek áruforgalma között határellenőrzésre, vámra lehet szükség. Igen ám, de az Ír-sziget békétlenségeit lezáró nagypénteki egyezmény kimondta, hogy Írország és Észak-Írország között nem lesz szárazföldi határ és vám.

Marad a tengeri ellenőrzés, amiben az a vicces, hogy ez egy országon belüli vámellenőrzés (Észak-Írország is az Egyesült Királyság része).

Az EU inkább csak mosolygott

A felek végül megállapodtak egy északír protokoll ban, ami mindig is egy béna kacsa félmegoldás volt. Röviden a lényeg: a brexittel és a kereskedelmi unió megszűnésével az áruk szabad mozgásának befellegzett. Így Észak-Írország és az Egyesült Királyság többi része közé kellett tenni egy „belső” tengeri vámhatárt, ami praktikusan az északír kikötőkre terhelte az áruk ellenőrzését és az ezzel járó logisztikai problémákat. A tengeri határ viszont a Londonpárti északír unionisták érdekeit sértette, akiknek az a célja, hogy Észak-Írország és Nagy-Britannia viszonya szoros maradjon.

Az EU egy kicsit azért hátra is dől mosolyogva: azt mondta, ti akartátok, oldjátok meg valahol, valahogy az ellenőrzést, Nagy-Britannia pedig valójában teljesen tanácstalan.

Ezen az áldatlan állapoton változtathat, ha február 27-től megkezdődnek az intenzív, részben négyszemközti tárgyalások Rishi Sunak brit kormányfő és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke között.

Mint a BBC friss cikke írja, az optimista hangok arról szólnak, hogy a felek véglegesíthetik a brexit-megállapodás legneuralgikusabb pontját, Észak-Írország kérdését. Sunak maga is úgy fogalmazott, hogy a felek hétfőn találkoznak Nagy-Britanniában, hogy megvitassák az Észak-Írországi Protokoll „összetett kihívásait”. Dominic Raab miniszterelnök-helyettes korábban azt mondta, hogy Nagy-Britannia és az EU a megegyezés küszöbén áll.

A britek új protokollt szeretnének

Nagyjából az történt, mint a brexitpártiak minden ígéretével, ők ugyanis azt mondták, hogy jobb lesz, nem lesz hátulütő, könnyen megoldjuk, és minden még a vártnál is döcögősebb lett. Az Egyesült Királyság most például módosítani szeretné azt a protokollt, amely szerint bizonyos árukat ellenőriznek, amikor az Egyesült Királyság többi részéből azok beérkeznek.

Az EU szigorú élelmiszerszabályokkal rendelkezik, és határellenőrzést ír elő, amikor bizonyos áruk – például tej és tojás – nem uniós országokból érkeznek. A szárazföldi határ viszont, mint láttuk, érzékeny kérdés Észak-Írország zaklatott politikai történelme miatt.

az Egyesült Királyság és az EU egyetért abban, hogy az északír békemegállapodás – a nagypénteki egyezmény – védelme abszolút prioritás.

Az ellenőrzések így most elsősorban az Angliából, Skóciából és Walesből érkező árukra vonatkoznak ma, amikor megérkeznek az északír kikötőkbe.

Csakhogy a kereskedelem nagyon lelassult, és a konfliktusos Észak-Írországban vannak az írekhez húzó katolikusok, de vannak Londonhoz húzó anglikánok is, így az északír Demokratikus Unionista Párt (DUP) hívei, akik úgy érzik, hogy ezek az ellenőrzések aláássák az ő kapcsolatukat az Egyesült Királyság többi részével.

Legyen zöld és piros vonal!

A brit megközelítések eléggé felemásak. Az egyik ötlet, hogy mint a reptereken legyenek zöld útvonalak (ha Angliából, Skóciából, Walesből csak országon belül, azaz Észak-Írországba, ottani végállomással menne az áru), és legyen egy piros vonal, ha Írország a végcél.

Illetve valami olyasmit is szeretnének a britek, hogy ne legyen áruellenőrzés, csak szúrópróbaszerűen. Vagyis valamilyen intelligens megoldással esetileg vizsgálják az árukat, és így szűrjék ki, hogy azok nem a tágabb egységes piacra irányulnak. Ez begyorsítaná az ellenőrzés miatt lefagyó országon belüli árumozgást. Azt az EU részéről senki nem szeretné, hogy megvalósuljon a „kimazsolázás”, a cherry-picking, vagyis Nagy-Britannia ugyanúgy élvezze az egységes piac előnyeit, miközben annak terheitől megszabadult.

Most minden ír, északír, brit politikus nagyon optimista, a közeledő álláspontokról, a nyitottságról adnak nyilatkozatot, de azért valójában azt senki nem látja, hogy miként nyomná le valaki a másiknak jelentős arcvesztést okozó álláspontját. Ilyenkor maradna elvileg az arany középszer, de ebben a helyzetben mi lehet középutas megoldás?

Ha pedig véletlenül a felek meg is állapodnának, utána biztosan jönnének még a „hazai” jóváhagyások, amelyek szintén eléggé kudarcra vannak ítélve. Hiszen hiába lenne valójában mindenkinek jobb egy valamilyen alku és megállapodás, a kritikusok majd úgyis azt mondják, hogy demokratikus felhatalmazás nélkül a csúcsfejek erről nem állapodhatnak meg.