Tele vagyok aprópénzzel, új pénztárcát kell vennem! – horvátokat kérdeztünk az euróról

Az euró bevezetése megosztotta a horvát közvéleményt. Sok cikk született a kiskereskedelmi áremelésekről, amit a horvát kormány igyekszik ellenőrizni és szankcionálni. Nagy vita bontakozott ki az Index.hr cikke körül is, amiben a szlovén, olasz, német és a horvát, immár euróban érkező fizetéseket hasonlították össze. A szerző szerint sokan kijózanodva döbbennek most rá, hogy mennyire alacsony a fizetésük, hogy hol tart az ország. Ezekhez és hasonló témákhoz kapcsolódva beszélgettünk eszéki járókelőkkel, akik nemcsak gyakorlati problémákról és előnyökről számoltak be, de az euró bevezetésének és a kunától való búcsúzásnak az érzelmi szempontjait is hangsúlyozták.

Vesna Vidović Bartowski, az egyik eszéki szálloda értékesítési vezetője szerint nekik csak előnyökkel jár az euró. „A vendégeink a világ minden tájáról érkeznek, túlnyomó többségük eddig is euróban fizetett, így most ez egyszerűbb mindenkinek. Az árak euróra váltása a hivatalos árfolyamon történt. Volt, aki úgy alakította az árait, hogy az átváltás miatt felfelé kerekítette, de mi egyáltalán nem emeltünk. És ez most tilos is, ami könnyen követhető, mert a számlákon kunában is fel kell még év végéig tüntetni az árakat.”

Vesna azt is hozzátette, hogy a hotelhez tartozó vendéglátóegységeikben, azaz a pizzériában, a pékségben és a kávézóban azért voltak kihívások. A forgalom nem változott, azaz nem költenek kevesebbet a vendégeik, de a pincéreknek azért komoly feladat volt a kunából euróban visszaadni.

Martina szerint a legnagyobb probléma, hogy az euró rengeteg aprópénzt jelent, és a kuna sokkal kezelhetőbb volt. „Persze nem egyszerű hozzászokni az új árakhoz, még mindig kunában gondolkodom. A fizetést azért megkönnyíti, hogy legtöbbször bankkártyát használok. És amit még nem könnyű megszokni, hogy a bérünk valóban kisebbnek tűnik” – mondja Martina.

Daniel és Elisabetta néhány hónapja költözött Frankfurtból Eszékre. A férfi itt született, és most a városban telepednek le, de egyelőre pihennek. Nekik természetesen jóval kényelmesebb és egyszerűbb az euró, hiszen Németországban is ehhez voltak szokva. „Viszont minden drágább lett, ez azért meglátszik, és ezt nem csak mi mondjuk, ez általános tapasztalat” – tette hozzá Daniel.

Ivana Dubrovnikban született, és most Eszéken tanul. Szerinte ugyan voltak fennakadások, sorok, de az átállás technikailag nem volt annyira problémás. „Évtizedekig a kuna volt a pénzünk, és én is nagyon nehéznek érzem, ahogy most a két valuta között egyensúlyozni kell. Tényleg rá kell majd érezni az euró értékére, ez pedig fejben dől majd el, és még pár hét-hónap biztos lesz. És biztos, hogy még nagyon sokaknak – nekem is – szoknunk kell. Egyértelmű az is, hogy emelkedtek az árak a piacon, a boltokban” – mondja Ivana.

Antun informatikusként dolgozik, saját vállalkozása van, és elsősorban egy német cégnek a beszállítója távmunkában, Eszékről. „Nekem és a partnereimnek hatalmas könnyítés az euró, nemcsak adminisztrációtól, de költségektől is megkímél. Persze a mindennapokban még pár hónapig szokni kell az árakat, de ennyi. Fejben én is még mindig mindent átszámolok” – hozzáteszi azt is, hogy valóban kényelmetlenebb a sok aprópénzt kezelni, de erre kézenfekvő megoldás a kártyás fizetés, ami szinte mindenhol elérhető.

A pszichológusként és coachként dolgozó Mirna három hónapot adott magának erre az átállásra fejben. „Én is emeltem az árakon, de nem az euró bevezetése miatt, hanem mert három éve nem emeltem már. Viszont a boltokban tapasztalható áremelkedés nagyobb része is az infláció miatt van. Ezzel nincs nagy bajom, megértem. Viszont vannak, akik elrugaszkodottan emeltek árat. Na, oda most egy ideig nem járok. Tényleg változtattam a vásárlási szokásaimon” – hozzáteszi, ugyan vásárolhatna, ahol korábban, de a pofátlan árképzés ellen így tud tiltakozni.

A trafikosként dolgozó Tatjana szerint január első két hete keservesen nehéz volt. „Volt számítógépes segítségünk, hogy kunából euróban egyszerűbben tudjunk visszaadni, de így is nagyon oda kellett figyelni. És ez a rengeteg apró! Ez most olyan, mint az iskolában, tologatni kell a fémpénzeket és számolgatni. Néha sírni tudnék” – hozzáteszi, hogy most bizony kell a szemüveg is. Az árak viszont náluk sem emelkedtek az euró miatt, sokkal inkább az infláció miatt.

Marijana és Tamara, anya és lánya egyetértően magyarázzák, hogy miért is rossz az euró. „Még sokszor felcsillan a szemem, hogy valaminek milyen alacsony az ára, és akkor rájövök, hogy, ó, ez euróban van. Na, így már nem olyan jó. De a legbosszantóbb, hogy tele vagyok aprópénzzel, biztos, hogy új pénztárcára lesz szükségem” – mondja Tamara. „Utazáskor jó lesz, de a hétköznapokban nem. Nekem már most kunanosztalgiám van! A kuna a miénk volt. Ráadásul a fizetés sem néz ki olyan jól, kisebbek a számok, na. És szerintem ez nem természetes infláció, hanem sokan kihasználják a helyzetet” – mondja Mirjana, majd búcsúzóul még utánam kiabált.

„Magyarok, ragaszkodjatok a forinthoz!”

Josip is rögtön az érzelmi szálat emlegeti fel.

„Veterán vagyok és szerettem a kunát. Én nem az euróért harcoltam”

– mondja, de aztán rögtön az emelkedő árak is szóba kerülnek. „Minden egyértelműen drágább lett, és persze könnyebb lesz az euróval, de akkor is. Ez egy európai valuta, mi pedig horvátok vagyunk…”

Boris nagyon pozitív véleménnyel van a változásról. „Egyszerűen nem lehet rossz. Ez az egyik legerősebb, legstabilabb valuta a világon. És ez hosszú távon befolyásolni fogja az inflációt is, méghozzá jó irányban” – és úgy látja, hogy ha valami baj lesz, akkor kifejezetten jó lesz, hogy euró van Horvátországban. Azonban a hétköznapokban most tényleg kicsit körülményes az új fizetőeszköz:

„Azzal viccelődtünk éppen, hogy a sok fémpénz miatt mindenki majd erszényekkel fog járkálni, mint a középkorban.

De csak poénkodunk, nyilván itt van a zsebünkben az érintés nélküli fizetés is.” Ő is látja, hogy emelkedtek az árak, sokan az indokoltnál is jobban felfelé kerekítettek. Sőt, volt, aki egyenesen felháborítóan. „Én fogyasztóként annyit tehetek, hogy egész egyszerűen elkerülöm, bojkottálom ezeket a kapzsi helyeket, amíg észhez nem térnek. Ennél jobb visszajelzés szerintem nem kell, nem hagyhatjuk magunkat. Az alapélelmiszereket nyilván meg kell venni, de azon kívül akár vissza is foghatjuk magunkat a vásárlással” – mondta Boris.

Heinbach Dáriusnak – akivel telefonon beszéltünk – Magyarországon és Horvátországban is van vállalkozása, itthon a felnőttképzés, míg Eszéken a pályázatírás és pályázatmenedzsment a cégek fő profilja. Egyetemistaként – és közben autók importálásával foglalkozva – Németországban végigkövette az euró bevezetését. „A márkában megadott árat nagyjából felezni kellett, de voltak, akik szerették volna ugyanazokat az árakat euróban érvényesíteni. Na, ilyen mértékű próbálkozás most Horvátországban nem volt” – mondja, hozzátéve, hogy azért így is érezhető volt az áremelkedés. Fennakadást okozott viszont, hogy Eszék-Baranya megyében a bankautomaták január első hetében nem igazán működtek. Ez persze azóta rendeződött. „Úgy látom, hogy a cégek nagyon pozitívan állnak hozzá, és sokan már régóta inkább euróban gondolkodtak, terveztek. Nekik zökkenőmentes volt az átállás. Esetleg a vállalatirányítási, könyvelési rendszereknél jelentkezhetett egyszeri többletköltségként a verziófrissítés” – mondta, de véleménye szerint a nemzetközi kereskedelem és a turizmus szempontjából óriási előny az euró.

A cikk szerzője a Pécsről szóló mecseki müzli hírlevél szerkesztője.