Szorul a hurok az összes önéletrajzi adatát meghamisító amerikai képviselő körül

A 2022 novemberében rendezett amerikai félidős választást a republikánus párt alapvetően csalódást keltő eredménnyel zárta: annak ellenére, hogy a történelmi és gazdasági trendekkel szemben a szenátusban nem tudott többséget szerezni, 222 képviselőházi mandátumuk is csak szűk mozgásteret engedélyező, törékeny többséget jelent (hogy mennyire törékenyet, azt jól mutatja, milyen tortúra árán tudta csak házelnökké választatni magát Kevin McCarthy). A párt számára szinte az egyetlen pozitív meglepetést New York állam jelentette, ahol a republikánus jelöltek négy demokrata mandátumot is el tudtak hódítani, és lényegében ezzel biztosították be a képviselőház jobboldali többségét.

A csupa szív meleg latino mintajelölt

Érthető, hogy a republikánus meglepetésemberek azonnal politikai rivaldafénybe kerültek; köztük George Santos, akinek Long Island szigetén elterülő 3. számú választókerülete masszív demokrata fellegvárnak számít, ahonnan csak elvétve delegáltak republikánus képviselőt a képviselőházba (ezt annak ellenére lehet állítani, hogy természetesen ez a választókerület is sok területi módosítást élt meg). Santos egy bevált politikai archetípust testesített meg:

a második generációs, önerejéből felemelkedő bevándorlót.

Santos szülei Brazíliából vándoroltak ki, gyerekük már New Yorkban látta meg a napvilágot 1988-ban. Keményen dolgozó szüleinek hála középiskolába már a neves magánintézménybe, a Horace Mannba járhatott, de a 2008-as válság miatt megroggyanó családi pénzügyek miatt innen távoznia kellett. Ennek ellenére felsőfokú tanulmányait a szintén menő Baruch College-ben végezte el, méghozzá a négy helyett két év alatt. 23 évesen Floridába költözött, ahol gyorsan váltogatta munkahelyeit, de közben egyre feljebb lépett a ranglétrán; a 2010-es évek második felében már ismét New Yorkban élt, ahol a Wall Street nagyágyúinál, a Goldman Sachsnál és a Citi Groupnál dolgozott, csinos keresetét a családja birtokában lévő nem kevesebb mint 13 ingatlan kiadásából egészítette ki.

New York-i republikánusként Santos számára nem jelentett versenyhátrányt az, hogy melegházasságban él, vagy hogy érzelmes posztban emlékezett meg a Pulse orlandói melegbárban történt 2016-os iszlamista vérengzésben meghalt négy beosztottjáról. Az pedig egy leendő politikus számára mindenképpen erény, hogy már 25 évesen egy állatmentő központot alapított, ami 2013 és 2018 között 2500, a nagyvárosi utcákon kallódó kutyát és macskát fogadott be.

Santos egy modern értékeket csillogtató, együttérző, de az állami gondoskodás helyett az önerőből való felemelkedésben bízó, a törvényeket és a rendet tisztelő politikus képét mutatta a leggazdagabb New York-i választókerület választópolgárainak. Az pedig csak az extra ecsetsimításokat jelentette, hogy anyai nagyszülei Ukrajnából menekült zsidó holokauszttúlélők voltak, édesanyja 2016-os halálát pedig munkahelye, a World Trade Center 2001. szeptember 11-ben összeomló épületeiből felszálló mérgező por belélegzésére vezette vissza.

A politikus 2020-ban próbálkozott először szövetségi mandátum elhódításával, de akkor simán kikapott a választókerület demokrata képviselőjétől, Thomas Suozzitól. Utóbbi azonban 2022-ben már New York állam demokrata kormányzójelöltségéért indult, és a megüresedett mandátumért folyó versenyben Santos már magabiztosan, több mint 8 százalékponttal utasította maga mögé a demokrata Robert Zimmermannt. A politikus meggyőzően és kellő agresszivitással kombinált republikánus szlogeneket a népszerű rendpárti frázisokkal, de sikeréhez hozzájárultak a 13 millió választóval bíró New York állam sajátos belpolitikai viszonyai és helyi ügyei is (ezekről a félidős választási elemzésünkben részletesen is írtunk).

A választás előtt senki nem figyelt a gyanús jelekre

Helyi orgánumok már a választás előtt pedzegették, hogy George Santos életrajzában nem bontotta ki az igazság minden részletét, és a politikusról szerzett személyes benyomásaik, illetve egyes céges ügyeinek megkapargatása után arra figyelmeztettek, hogy „a fickó patologikus hazudozó”. Részben az ő nyomukban járva azután december közepén a New York Times leleplező cikket jelentett meg, amelyből kiderült, hogy Santos saját életéről közölt adatainak nagy része kitaláció. A leleplezésre azután rámozdult az egész amerikai sajtó, és a Floridára és Brazíliára is kiterjedő kollektív oknyomozások alapján ma már biztosan állítható: George Santos nyilvánosság elé tárt élettörténete óriási hazugság.

A politikus ugyanis:

• hazudott elvégzett iskoláiról: konkrétan egyik megjelölt intézménybe sem járt, sőt, felsőfokú végzettsége sincs;
• hazudott menő Wall Street-i munkahelyeiről: sem a Goldman Sachs, sem a Citi nem alkalmazta;
• hazudott családi ingatlanbefektetéseiről: az említett ingatlanok nem léteztek, sőt őt magát kétszer is kilakoltatták, egyik főbérlőjének a mai napig tartozik némi lakbérrel, amit azért nem fizetett ki, mert állítása szerint kirabolták;
• hazudott arról, hogy nagyszülei ukrajnai holokauszttúlélők voltak;
• hazudott zsidó származásáról is: ameddig családfáját vissza lehet követni, mindkét ágon katolikus felmenői vannak;
• hazudott állatmentő alapítványáról, amely egyetlen adománygyűjtő rendezvényt szervezett, de az ott befolyó összeget sem továbbította a kedvezményezett állatmenhelynek;
• hazudott, vagy legalábbis titkolózott, 2019-ig tartó heteroszexuális házasságáról;
• hazudott arról, hogy a 2016-os, a Pulse orlandói melegbárban történt vérengzés áldozatai közül négyen is az alkalmazottai voltak;
• és hazudott arról, hogy anyja 2001-ben a World Trade Centerben dolgozott, és szinte biztos, hogy halálának nem volt köze az összeomló épületekből felszálló por belélegzéséhez (mivel ugye ott sem volt).

Donald Trump politikai pályafutását sokan az igazság utáni korszak kiteljesedésének tartják, de még az exelnök hazugságain edződött amerikai nyilvánosságot is felkészületlenül érte a tény, hogy egy teljesen kitalált élettörténettel előálló politikus 2022-ben, az internet korszakában simán átcsusszant a politikai megméretés szűrőin. Az például teljességgel érthetetlen, hogy demokrata ellenlábasának kampánystábja hogyan lazsálhatta el a minden kampányban kötelező elemnek számító ellenfélkutatást.

A lebukás után a kamerák és mikrofonok kereszttüzébe került Santos számos kínos pillanatot élt át. Sajátos módon annak ellenére, hogy beismerte, nem mondott igazat tanulmányairól és munkahelyeiről, ragaszkodott ahhoz, hogy ő „nem egy csaló, egy bűnöző, aki az egész országot átvágta, aki egy fiktív karakterként indult a választáson”. Zsidó származásával kapcsolatos állításait pedig úgy magyarázta, hogy ő soha nem állította, hogy zsidó, csak zsidószerű (Santos a magyarra lefordíthatatlan „jewish–jew-ish” különbségtételt használta).

A kitalált életút nem kizáró tényező

George Santos kitalált önéletrajza iszonyú blamázs pártjának is, hiszen egy olyan ember mögé álltak be, akinek kilétéről valójában fogalmuk sincs, és aki a pártvezetést és a szavazókat is csúnyán megvezette (itt azért érdemes megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban az Európában megszokottnál sokkal kisebb a pártvezetés ellenőrző szerepe és a politikusokra gyakorolt befolyása).

Ennek ellenére a republikánus párt- és frakcióvezetés eleinte mélyen hallgatott az ügyben, és Santos képviselői esküjét is letehette – Kevin McCarthy a frakció ellene lázadó képviselői mellett nem akart egy újabb renegáttal bajlódni.

Santos zsidó őseire és kiterjedt pénzügyi tapasztalataira hivatkozva a külügyi és a pénzügyi bizottság tagságát pályázta meg, egyelőre nem tudni, hogy mekkora sikerrel. Kongresszusi karrierje nem indult valami rózsásan; a minden mozdulatát árgus szemekkel követő tudósítók beszámolói alapján az első, tumultuózus ülésnapokat a képviselőtársaitól elszigetelten töltötte, egyedül a Capitolium folyosóin akadt társasága, de akkor is csak az őt körülrajzó újságírók személyében.

A Time magazinnak nyilatkozó elemzők szerint Santosnak nem lesz egyszerű dolga képviselői pályafutásának beindításánál; egyfelől „stigmája” miatt kevesebb tehetséges tanácsadó és asszisztens kilincsel nála, másfelől pedig nehezebben fog partnert találni a jogszabálytervezetek benyújtásához – márpedig a törvényalkotási eredmények az újraválasztási kampányok sarkalatos részei szoktak lenni.

A szélhámos körül azonban folyamatosan szorul a jogi-politikai hurok is, így nem csak az újra nem választás réme fenyegeti. A mandátum felvételének eddig nem volt jogi akadálya, hiszen Santos nem követett el bűncselekményt, azonban a New York-i hatóságok több vizsgálatot is indítottak a politikus hirtelen meggazdagodása miatt – 2020-as vagyonnyilatkozatában havi 55 ezer dolláros (egyébként nem rossz) bérjövedelmet tüntetett fel, két évre rá viszont luxuscikk-beszerző vállalkozása után már 10 millió dollár körüli vagyonról számolt be. A hatóságok gyanúját felkeltette a saját vagyonából a kampányába átcsorgatott 700 ezer dollár is, az öntámogatás jogszerűségét a Szövetségi Választási Bizottság vizsgálja.

Közben előbukkant egy brazíliai szál is; Santos 19 évesen ugyanis Brazíliában is élt egy darabig, ahol elcsente egy, az anyja által gondozott idős férfi csekkfüzetét, és összesen félmillió forintnak megfelelő real értékben állított ki hamis csekkeket – a pénzből egyebek mellett egy pár cipőt vásárolt. Az amerikai leleplezések után a brazil rendőrség újranyitotta a hamisítási ügyet, és könnyen lehet, hogy a politikusnak Brazíliában is bíróság elé kell állnia.

A képviselőház etikai bizottsága demokrata kezdeményezésre vizsgálni kezdi a vagyonnyilatkozat adatainak valódiságát, de politikai szempontból a legfájóbb Santos számára az lehet, hogy

saját választókerületének republikánus pártszervezete és a New York-i pártvezetés is lemondásra szólította fel, mondván, megtévesztette a választókat, a párttársait, a kollégáit, a riválisát és a médiát.

A holokauszttúlélő ősökről és az anyja szeptember 11-hez kötött haláláról való hazugság ugyanis sokakat felháborított egy olyan városban, ahol valóban sokaknak vannak holokauszttúlélő rokonaik, és szeptember 11-hez köthető veszteségeik.

Santos mandátumát a következő választásig hátralévő két évre a politika tehetetlenségi ereje mentheti meg. A szűk – és rebellis képviselőkkel teli – republikánus többség miatt a frakciónak minden egyes szavazatra szüksége van. Márpedig, ha Santos lemond (ez nem áll szándékában) vagy lemondatják (egyelőre ez sem történt meg), akkor rendkívüli választást kell kiírni New York 3. számú választókerületében, és ilyen előzmények után nehéz elképzelni, hogy a demokraták ne tudnák el- vagy visszahódítani a mandátumot.