Harmincnyolc év után szabadult az életfogytból a szerepjátékot hibáztató amerikai gyilkos

Legfontosabb

2022. november 30. – 20:07

Harmincnyolc év után szabadult az életfogytból a szerepjátékot hibáztató amerikai gyilkos
Egy társaság a Dungeons and Dragonsszal játszik 1985. június 10-én – Fotó: Bruce Milton Miller / Fairfax Media / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

A Telex előkészítés alatt álló, egy magyarországi esetet feldolgozó bűnügyi podcastja miatt szeretett volna nyilatkozatot kérni egy életfogytiglanra ítélt amerikai gyilkostól, mire kiderült, hogy a férfi már feltételes szabadlábon van. Darren Lee Molitor 17 éves kamaszként egy fiatal lány halálát okozta, majd a szerepjátékozás körül kialakult morális pánik hangadóihoz csatlakozva azt állította: a Dungeons and Dragons rontotta meg az elméjét.

Mégsem kellett élete végéig rács mögött maradnia, jelenleg feltételes szabadlábon van az a gyilkosságért életfogytiglanra ítélt amerikai férfi, Darren Lee Molitor, aki a nyolcvanas években azzal vált hírhedtté Amerikában, hogy a Dungeons and Dragons játékot hibáztatta a tettéért – értesült a Telex Missouri állambeli büntetés-végrehajtási forrásból. A férfit két hónapja, 2022. szeptember 16-án engedték ki.

Az 1966-os születésű Molitor 17 éves korában, 1984 áprilisában okozta egy vele nagyjából egyidős lány halálát. Péntek 13-ára készült egy fiatalokból álló társaság Missouri államban. Összegyűltek, iszogattak, marihuánát szívtak. Néhányan elmentek a társaság egyik tagja, a 18 éves Mary Towey otthonába. Elő akarták készíteni a péntek 13-i bulit, amit Towey rendezni tervezett.

Úgy alakult, hogy Darren Lee Molitor és egy Ronald G. Adcox nevű fiú ott maradt egész éjszakára a házban, zenét hallgattak, ittak, szívtak, harcművészeti fogásokkal hülyéskedtek. Mary éjjel 2 körül lefeküdt aludni, de másnap korán felébredt, lezuhanyozott, aztán rövidesen csatlakozott a fiúkhoz, akik őt is harcművészmozdulatokra tanítgatták, majd kergetni kezdték a házban. A lány leszaladt a pincébe, ahol utolérték, lebirkózták és megkötözték kezét-lábát.

„Szórakoztak”

Molitor utólag azt ismételgette: csak „szórakoztak” a lánnyal. Maryt hosszabb időre így hagyták, megkötözve a pincében, közben a fiúk felmentek, folytatták az iszogatást, miközben a lány odalentről kiabált, hogy oldozzák el. Egy ponton Molitor lement hozzá, és a nyakára tekert egy bandázsszalagot. Bár azt állította később, hogy ellenőrizte és kellően lazának találta, a szalag végzetesnek bizonyult. Miközben Molitor újra fent sörözött, füvezett és zenét hallgatott a társával, Mary meghalt odalent.

Mary Towey, az áldozat – Fotó: St. Louis Post
Mary Towey, az áldozat – Fotó: St. Louis Post

Mire Molitor legközelebb ránézett, holtan találta. A halálát az okozta, hogy az agya a szoros szalag miatt nem jutott elég oxigénhez. Molitor és a másik fiú, Adcox pánikba esett, összeszedtek pár értéktárgyat a lakásból, majd a testet a lány saját kocsijának a csomagtartójába téve elhajtottak a háztól. Maryt eltemették egy erdős területen.

A holttestet azonban megtalálták, az FBI keresni kezdte a fiúkat, ők pedig jelentkeztek a nyomozóknál. Molitor végül bevallotta, amit elkövetett, a felelősséget érte viszont hárította.

Saját maga helyett a Dungeons and Dragons nevű játékot állította a középpontba.

Az eredetileg 1974-ben bemutatott, milliók által játszott játékot abban az időben épp egyfajta főmumusnak kiáltották ki néhány, nagy figyelmet kiváltó eset után, sokat szereplő hangadóknak tulajdoníthatóan. A szerepjátékozás állítólagos hatásaival kapcsolatos aggodalmak morális pánikká terebélyesedtek a nyolcvanas évek Amerikájában.

A kezdetet a közmegegyezés egy James Dallas Egbert nevű, 16 éves fiú 1979-es eltűnéséhez köti. Egbert ritka tehetséges, de súlyos mentális problémákkal küszködő fiatalember volt. Utólag kiderült, hogy tévesen, de az a feltételezés kapott szárnyra, hogy az eltűnésének köze van az általa kedvelt szerepjátékhoz és a michigani egyetemi campus alatt húzódó alagútrendszerhez. Egbert az eltűnése után nagyjából egy hónappal épségben előkerült, és – mint tisztázódott – egyáltalán nem az alagutakban tévelygett addig.

A megkerülése azonban nem jelentette, hogy a sorsa rendeződött volna. 1980-ban végül öngyilkos lett. Az alagutas fantázia valahogy annyira megragadta sokak képzeletét, hogy a fiatalember valódi tragédiája helyett ez a kitalált történet rögzült az emberek emlékezetében és szivárgott be a popkultúrába is, főként az 1982-es Misztikus játék (Mazes and Monsters) című film révén, amely egyébként Tom Hanks egyik első filmje volt.

Tom Hanks a Misztikus játék című filmben – Fotó: McDermott Productions / Procter et Gamble Productions / AFP
Tom Hanks a Misztikus játék című filmben – Fotó: McDermott Productions / Procter et Gamble Productions / AFP

Démonok, boszorkányok, okkultizmus, erőszak, gyilkosság – a hangadók azzal vádolták a Dungeons and Dragons játékot, hogy effélékbe nyújt bevezetést a gyanútlan fiataloknak. Az Egbert-ügy mellett a morális pánik fő táplálója egy Irving Lee Pulling nevű, virginiai középiskolás 1982-es öngyilkossága volt. A fiú édesanyja, Patricia A. Pulling a szerepjátékozást hibáztatta a tragédiáért. Megalapította a Bothered About Dungeons and Dragons (BADD – magyarul nagyjából: Akiket aggaszt a Dungeons and Dragons) nevű szervezetet, és minden kínálkozó fórumon felszólalt a fia megrontójának tartott játék ellen.

A sátán eszköze

Darren Lee Molitor ügye abból a szempontból különleges volt, hogy ő saját maga állította: a Dungeons and Dragons eltorzította a gondolkodását, a személyiségét. Szerette volna elérni, hogy a bírósági perében meghallgassanak a témában két úgynevezett szakértőt.

Az egyik maga Patricia Pulling lett volna, a másik pedig egy – később bűncselekmények miatt elítélt és hivatása gyakorlásától eltiltott – pszichiáter orvos, dr. Thomas Radecki. Ha lehetőséget kapnak a szereplésre, Pulling a játékban megjelenő erőszakot ecsetelte volna, Radecki pedig arról vallott volna, hogy véleménye szerint a szerepjáték érzéketlenné teszi a játékosokat, és ezzel akadályozza, hogy felmérjék erőszakos cselekedeteik veszélyességét.

A bíróság azonban az ügyészséggel egyetértésben arra jutott, hogy ez a két, szakértőinek nevezett vallomás irreleváns lenne a gyilkossági ügyben. Molitor próbálkozott még fellebbezéssel is a tárgyban, de a fellebbviteli bíróság is úgy látta, hogy helyes volt az eredeti döntés, már csak azért is, mert Radecki hiába volt doktor, semmiféle konkrét tudása nem volt a vádlottról. Soha nem vizsgálta őt, nem beszélt vele, mint ahogy Patricia Pulling sem.

Dr. Thomas Radecki – Fotó: Bernard Gotfryd
Dr. Thomas Radecki – Fotó: Bernard Gotfryd

Darren Molitor az ítélete kihirdetése előtt is azt hangoztatta, hogy nem volt tisztességes a tárgyalása így, az általa indítványozott szakértői meghallgatások nélkül. 1985-ben pedig egy esszét is írt a témában. Ebben arról ír a játékkal szerzett több mint háromévnyi tapasztalatára hivatkozva, hogy szerinte a játékosok többségének a Dungeons and Dragons egyfajta meneküléssé válik a valóság elől, segít szabadulni a szorongástól, a feszültségtől, ami jó dolog, viszont – különösen fiataloknál – nagyon veszélyes kitenni az elmét a rengeteg erőszaknak, ami a játék része.

De az esszének erősebb részei is vannak: Molitor egyenesen a sátán eszközének nevezi benne a játékot, és a végén mindenkit óva int attól, hogy űzze.

Kerestük, de a börtönben nem találtuk Molitort

A Telex négy hónapja dolgozik egy bűnügyi podcast előkészítésén, amelyet várhatóan a jövő év első felében mutatunk be. A témája egy magyarországi eset, a médiában „szerepjátékos gyilkosság” néven elhíresült ügy. A podcastban – elsősorban az ügy ragadványneve és egy bírói indoklásban is felbukkanó érvelés miatt – részletesen foglalkozunk majd a szerepjátékkal magával, a vele kapcsolatos előítéletekkel is.

Arra gondoltunk, érdekes lehetne megpróbálni megszólaltatni az életfogytiglani fegyházbüntetését töltő Molitort, hogy közel negyven év elteltével hogy látja utólag az életét, a bűncselekményt, amit elkövetett – még ma is úgy gondolja-e, hogy a szerepjátékozás juttatta oda, ahova került.

Darren Molitor utolsó, 2016-os börtönfotója és a két gyanúsított rendőrségi képe a St. Louis Post egyik 1984. április 26-i cikkében – Fotó: Missouri Állam Büntetés-végrehajtási Intézete, St. Louis Post
Darren Molitor utolsó, 2016-os börtönfotója és a két gyanúsított rendőrségi képe a St. Louis Post egyik 1984. április 26-i cikkében – Fotó: Missouri Állam Büntetés-végrehajtási Intézete, St. Louis Post

Felvettük a kapcsolatot a Missouri állambeli intézettel, ahová a rabnyilvántartás szerint Molitor tartozik. Az intézettől kapott válaszból kiderült, ami eddig nem kapott nagyobb nyilvánosságot az Egyesült Államokban sem: Molitort pártfogó felügyelői ellenőrzés mellett visszaengedték időközben a társadalomba. Megpróbálunk a pártfogó felügyelőjén keresztül kapcsolatba lépni vele, ha sikerül, a podcastban beszámolunk róla.

Kedvenceink
Kövess minket Facebookon is!