Zsák a fejre, verés bordatörésig, reggelente orosz himnusz – a kínzásokról mesélnek a volt hadifoglyok

„Láttam veréseket, és engem is vertek. Kínoznak, olyan szintűek a verések, hogy eltörik a végtag, vagy kilyukad a tüdő. Láttam egy fickót, aki szívrohamot kapott és elájult, miközben verték. Nem segítettek neki, arrébb húzták. Nem tudom, mi lett vele.”

A katonai hívójelén, Mangóként bemutatkozó ukrán katona hadifogoly volt, a Donyeck melletti Olenivka börtönében tartották fogva. A korábban üres épületet tavasszal indították be újra az oroszok, és vált a háború egyik leghírhedtebb börtönévé. Ez volt az a hely, ahol július végén több mint 50 ukrán katonafogoly halt meg egy rejtélyes robbanásban.

Mango több mint kétezer társával együtt május közepén került Olenivkába. Mariupolt védték, ők voltak azok, akik az Azovsztal acélműbe szorultak vissza, és ott adták meg magukat 82 nap után. Mango karját repeszek sebesítették meg a harcokban, azt még az acélműben amputálni kellett.

Azt ismételték nekik, hogy Zelenszkij elmenekült, Kijev el fog esni

Ő, és még sokan mások azért tudják most elmesélni, hogy mi történt velük a fogságban, hogyan kínozták őket, mert Oroszország és Ukrajna szeptember 21-én nagyszabású fogolycserét hajtott végre Törökország és Szaúd-Arábia – na meg Roman Abramovics – közvetítésével. Az átadásról készült felvételeket az ukrán állam tette közzé:

215, egykor Mariupolt védő ukrán hadifogolyért – köztük az Azov ezred 108 tagjáért – cserébe 55 orosz katona térhetett haza Oroszországba, és az ukránok elengedték Viktor Medvedcsukot, Putyin-párti és -közeli (a lánya keresztapja Putyin) ukrán exképviselőt is, akit hazaárulással vádolt Kijev.

Egy másik ukrán katona, Cyrus is Olenivkában volt fogoly. Ő arról számolt be, hogy pszichésen is megpróbálták megtörni őket.

„Neked semmi infód a külvilágról, ők meg azt mondják, hogy Harkiv elesett, Kijevet bekerítették, Zelenszkij elmenekült. És minden reggel hatkor lejátszották az orosz himnuszt, és követelték, hogy énekeld.”

A volt foglyok elmondása szerint az oroszok a verések közben bűnről és büntetésről szóló orosz dalokat játszanak le, hogy elnyomják az ordításokat. Szintén az elbeszélések alapján alvásmegvonással és éheztetéssel is kínozták őket.

Maguk a körülmények is borzasztók: az újraindított börtönben egy eredetileg 350 emberre tervezett területen voltak hatszázan összezsúfolva, kétfős cellákban voltak akár tízen is. A családdal „természetesen” nem tarthatták a kapcsolatot, hír se ki, se be nem juthatott.

A foglyokat rendszeresen kihallgatták, és igyekeztek belőlük olyan vallomást kicsikarni, hogy ők pusztították el Mariupolt, és ők öltek parancsra civileket.

Az ENSZ közlése szerint az Olenivkában fogva tartottak között sokan fertőző betegségben, tbc-ben, hepatitis A-ban szenvednek. Orvosi ellátást nem nagyon kaptak, amit a Mihajlo Gyanovról készült fotó is jól mutat: a 42 éves katona sérült karral került fogságba az Azovsztalból, a fogságban pedig gyógyulás vagy kezelés helyett csúnyán leromlott az állapota.

Csak a házamba szeretnék bejutni

A hadifogolycserében az Ukrajnának kiadott katonák között volt tíz külföldi is.

• Öt brit: Shaun Pinner, Aiden Aslin, John Harding, Dylan Healy és Andrew Hill, a legfiatalabb közülük 21, a legidősebb 48 éves.
• Két amerikai veterán, a 39 éves Alexander Drueke és a 27 éves Andy Tai Huynh, mindketten Alabamából,
• egy marokkói, Brahim Saadoun;
• egy svéd, Mathias Gustavsson;
• és egy horvát, Vjekoslav Prebeg.

A külföldiek közül többnek a sorsa összefonódott. Két brit és a marokkói fogoly ügyét együtt tárgyalta az önmagát Donyecki Népköztársaságnak nevező oroszbarát, szakadár terület hatósága, és mindhármukat – Pinnert, Aslint és Saadount – halálra ítélték Oroszország elleni fegyveres harc vádjával.

Közülük a 2021-ben az ukrán seregbe belépő marokkói repülőmérnök, Brahim Saadoun járt talán a legjobban. A szabadulása után készült képek alapján őt kevéssé viselte meg a fogság, nyilatkozni csak annyit nyilatkozott, hogy szenvedett a börtönben, de fel fog épülni.

Pinner és Aslin fogsága keményebb volt. Aslint megkéselték és megverték a börtönben, erről egy barátja beszélt a brit sajtónak, hozzátéve, hogy „ehhez képest jól van”. Aslin a saját nottinghamshire-i otthona ajtajában nyilatkozott, megköszönte mindenkinek, aki segített a fogolycserében.

„Traumatikus élményen vagyok túl, és csupán a házamba szeretnék most bejutni”

– mondta.

Pinner részéről a nevelőapja nyilatkozott. Azt mondta, Pinner „elég sok dolgon van túl”, és mindenki nagyon boldog, hogy hazajutott. „Biztos, hogy Shaunnak sok mondanivalója van. Amin átment, az nem a gyengéknek való.”

Öt-hat verés, just for fun

A másik három brit, illetve a svéd és a horvát férfi ellen is vádat emeltek a szeparatisták zsoldosként való harcolás gyanújával, ők akár halálbüntetést is kaphattak volna.

John Harding a Telegraphnak és a Skynak mondta el részletesen, mi történt vele. Ő 2018 óta él és harcol Ukrajna Donbasz régiójában, a Georgiai Légió nevű önkéntes csapatban. Mariupolban fogták el.

Először egy hadifogolytáborba került négy napra, majd egy fogva tartó intézménybe, ahol 5-6-szor verték meg szórakozásból, és kihallgatásra is körülbelül 5-6-szor vitték el, az odaúton és a visszaúton is megverve őt. Verték akkor is, amikor úgy látták, hogy elaludt. Mint mondta, nem volt tanácsos hosszú ideig mozdulatlannak lenni a cellában, mert ha ezt észrevették, rögtön jöttek verni az őrök.

Volt olyan, hogy zsákot tettek a fejére, a háta mögött összebilincselték a kezét. Aztán négyen a földre lökték, ütötték-rúgták fél órán át, az arcát is. Ugráltak a csípőcsontján is. A férfi a verés után véreset vizelt. A Sky szerint a férfinak eltört a szegycsontja, roncsolódott a farokcsontja, bordái törtek, és a kezében az idegek is roncsolódtak.

„Már úgy voltam vele, hogy bárcsak inkább kibaszottul megölnének most”

– mondta Harding, akinek többször is halálfélelme volt, és úgy próbált meg túlélni, hogy elhitette magával, hogy volt már rosszabb is. „A nővérem keményebben vert”, mondogatta magában. Szerinte idegesíthette az őröket az, hogy soha nem ordított, amikor verték. Szabad levegőre nem engedték, kevés ételt és vizet kapott. Kilenc pokoli nap után került át egy civil börtönbe, ahol aztán hónapokig tartották fogva, de a korábbinál enyhébb körülmények között.

Amikor végleg elengedték, zsákot húztak a fejére, összeszigszalagozták a kezét, és feltették egy teherautóra. Nyolc órán át utaztatták, miközben 30 további foglyot vettek fel, aztán másik teherautóra szállították át, amivel újabb 12 órát mentek vécészünet nélkül. Egy orosz reptérre érkeztek, ahol szaúdi hivatalnokokkal találkoztak. Az Oroszországot elhagyó repülőre szállva Harding elmondása szerint Abramovics üdvözölte őket.

Ettől csak jobban gyűlölöm az ellenséget

A horvát állampolgárságú – egyébként bolgár anyától született – fogolyról keveset tudni. Vjekoslav Prebeg nem számolt be a sajtónak kínzásról, „nagyon nehéznek” nevezte az elmúlt hónapokat, a legrosszabb pedig az volt, mondta, hogy elvesztette a mobilját, így nem tudta az anyja és a testvére fotóit nézegetni.

A 2014 óta az Azovban harcoló, Svédországban erőszakos bűncselekmények miatt többszörösen elítélt, nacionalista svéd exhadifogoly sorsáról is keveset tudni. A svéd sajtó szerint ő áll e mögött a Twitter-profil mögött, ami a tartalmat illetően bőven elképzelhető. A hosszú szünet után most friss bejegyzésekkel jelentkező profil alapján a szabadulása után Szaúd-Arábiában van, műtét és rehabilitáció vár rá. Állítása szerint nem törték meg a verések, a beijesztésnek szánt kamukivégzések és egyéb háborús bűncselekmények, ettől csak jobban gyűlöli az ellenséget, és még inkább szereti Ukrajnát. Svéd újságírókkal nem hajlandó szóba állni, és a családját is hiába keresték.

A 104 napig fogságban tartott amerikaiak egyelőre nem nagyon nyilatkoztak. A fogolycseréről a Washington Post írt hosszabb cikket, ebben az áll, hogy nem tisztázott, kínozták-e őket, de mindenképpen vannak fizikai sérülésre utaló jelek. A két férfi már hazaérkezett, Alexander Drueke nagynénje azt nyilatkozta, unokaöccse nem osztott meg részleteket a családjával, de vannak „apró, apró, apró egészségi dolgok”, Drueke lefogyott, emellett mindkét férfi dehidratált. Egy fotón az látszik, hogy Drueke szeme körül a bőr beteg, vagy roncsolódott.

A Washington Post a két amerikai fogollyal júliusban is foglalkozott, akkor a családjukkal folytatott telefonbeszélgetésekről írtak. Ezekben kínzásról nem volt szó, Drueke arról panaszkodott, hogy unatkozik, a cellája pedig olyan kicsi, ami már gondot okoz a mindennapi életben, de valamennyi edzésre azért alkalmas.

Azt, hogy hány hadifogoly maradt az oroszoknál, nem tudni. Zelenszkij júniusban azt mondta, csak Mariupolból több mint 2500 embert vittek el. Egy részüket valószínűleg kirakatperen ítélik majd el az oroszbarát szeparatisták.