Thatcher szelleme vetült a Boris Johnson székéért folyó sárdobálásra

• Végéhez ér a brit Konzervatív Párt vezetőválasztási folyamata, amelyet a botrányok után az ellene szervezett példátlan lázadásba belebukott Boris Johnson lemondása miatt kellett kiírni.
• A szavazás utolsó fordulójában a párttagság választott a lázadás egyik fő arca, Rishi Sunak volt pénzügyminiszter, és a Thatchert imitáló külügyminiszter, Liz Truss között.
• A szavazás pénteken véget ért, az eredményt hétfőn jelentik be. A nyertes nemcsak a toryk új vezetője, hanem Nagy-Britannia következő miniszterelnöke is lesz egyben.
• Bár a koronavírus-járvány alatt Sunak rendkívül népszerűvé vált, azóta ő is több botrányba keveredett, és a közvélemény-kutatások és a fogadóirodák is egyértelműen Truss győzelmét vetítették előre.
• A majd egy hónapja tartó kampány sokak szerint történelmi léptékkel mérve is nagyon mocskos volt, a két jelölt főleg gazdasági kérdésekben ment keményen egymásnak.
• A konzervatív sárdobálás mellett a megélhetési költségek drasztikus növekedése és a brexit kedvezőtlen gazdasági hatásai is az ellenzéki Munkáspárt malmára hajthatják a vizet.

„Vér, mennydörgés és szemkivájás”: így jellemezte az egy hónapja tartó pártelnöki kampányt Ruth Davidson, a skót konzervatívok volt vezetője. Az eredetileg 11 fős mezőnyből Rishi Sunak volt pénzügyminiszter és Liz Truss külügyminiszter maradt talpon a vezetőválasztás első szakaszának számító alsóházi szavazási fordulók után.

Ők ketten küzdöttek meg a Konzervatív Párt nagyjából 160 ezer regisztrált tagjának a kegyeiért, akik postai vagy online szavazással döntik el, ki legyen a párt új vezetője, egyben Nagy-Britannia új miniszterelnöke. Szavazni péntek délutánig lehetett, de az eredményt majd hétfőn jelentik be.

Bukott Boris

A vezetőválasztásra azért volt szükség, mert a sorozatos botrányokba belebukott Boris Johnson brit miniszterelnök július elején bejelentette lemondását. A választás folyamatáról és a jelöltekről itt, Johnson távozásának körülményeiről pedig itt írtunk bővebben.

A győztest tehát szeptember 5-én jelentik be, Johnson pedig addig is maradt az ország élén. Sőt, utolsó parlamenti beszédében

egy Terminátor-filmekből vett idézettel („Hasta la vista, baby”) figyelmeztette politikustársait, még vissza akar térni.

Olyan szempontból nem meglepőek az ambíciói, hogy noha a népszerűsége mélypontra jutott, a tory szavazók többsége szerint hiba volt az elmozdítása, ő maga pedig nemes egyszerűséggel összeesküvésnek nevezte a kabinetje többségének lázadását.

Miniszterelnöki megbízásának vége felé Johnson már nem volt túl aktív politikailag. Bár folytatta látványos kiállását Ukrajna mellett azzal, hogy az ukrán függetlenség napján elutazott Kijevbe, otthon nem sokat foglalkozott sem az egyre erősödő inflációval, sem a fenyegető őszi-téli rezsiárakkal.

Leginkább azzal került be a hírekbe, hogy augusztus elején pótolta azt az esküvői lagziját, amit tavaly a koronavírus-járvány miatt jóval kisebbre kellett szabni. Itt sem hazudtolta meg magát, a Sun információi szerint az ifjú pár a „Sweet Caroline” című klasszikusra ropta az első táncát közel 150 meghívott vendég előtt.

Sárdobálás

Amíg Johnson zombikormányzott, párttársai a pozíciójáért civakodtak. Már a pártelnöki választás elején jelentősen eldurvult a kampány: ahogy a Politico júliusi gyűjtéséből kiderül (aminek „A történelem legmocskosabb tory küzdelme?” címet adták), a jelöltek annyira egymásnak mentek, hogy a tanácsadóik próbálták meg hűteni a kedélyeket.

Az egyik első kieső, Jeremy Hunt volt egészségügyi miniszter Twitteren kérte a bennmaradt riválisait, hagyjanak fel egymás ütlegelésével: „A rágalmak rövid távon taktikai előnyt hozhatnak, de hosszú távon mindig visszafele sülnek el”. Robert Hayward konzervatív felsőházi képviselő pedig úgy látta, sok embert el fog taszítani a konzervatívok nyilvános veszekedése.

Akkor sem javult a helyet, amikor a mezőny kétfősre szűkült. Az alsóházi szavazásokon még rendre az élen végző Rishi Sunakot – akinek távozása Johnson kabinetjéből indította be a történelmi lemondáshullámot – folyamatosan támadások érték Liz Truss szövetségeseitől. Van, aki szocialistának nevezte, amiért nem volt hajlandó adócsökkentéseket ígérni, míg Nadine Dorries kulturális miniszter a 450 fontos Prada-cipőjét vetette a szemére, illetve a 170 centi magas Sunakot alacsony termetével is támadta.

Természetesen Sunak sem maradt adós a válaszcsapásokkal. Tündérmesének nevezte Truss adócsökkentési ígéreteit, amik csak erősítenék az amúgy is évtizedes rekordokat döntögető inflációt. Dominic Raab prominens konzervatív politikus, Sunak egyik legfőbb szövetségese szerint Truss gazdasági terve egyenesen egy „választási búcsúlevéllel” ér fel, amin át fognak látni a szavazópolgárok is.

A vehemens adok-kapok többek szerint komoly veszélyt jelenthet a konzervatívok esélyeire a következő, 2024 végén esedékes választáson. A két jelölt tábora ezt egyaránt visszautasította. „A politika kontaktsport”, reagálta Sunak egyik támogatója, szerinte nem lehet elvárni, hogy dicsérjék a másikat, csak annyit hozzátéve, hogy ők amúgy egy fokkal jobbak lennének. Truss egyik szövetségese pedig azt mondta, hogy néha forrósodik a helyzet, amikor eltérő elképzeléseket ütköztetnek.

Thatcher szelleme

Közben pedig Sunak és Truss küzdelmét áthatotta egy korábbi tory miniszterelnök, Margaret Thatcher szelleme. Amikor augusztus végén megkérdezték a jelöltektől, ki a kedvenc konzervatív vezetőjük, mindketten azonnal rávágták, hogy természetesen Thatcher az.

Ez viszonylag újdonság a Konzervatív Párt közelmúltját tekintve, amikor sem a 2019-es, sem a 2017-es pártelnöki választáson nem volt túlságosan hangsúlyos szerepe Thatchernek. 2005-ben pedig David Cameron egyenesen a toryk megújulásával kampányolva lett a párt vezetője, a thatcheri iránytól elfelé vezetve a konzervatívokat.

A Thatcher-imitátor különszámban bőven Lizz Truss vezetett.

Truss, aki az utolsó parlamenti fordulóban körözte le Penny Mordaunt kereskedelempolitikáért felelős államtitkárt, és került be a végső két jelölt közé Sunak mellett, már évek óta építi ezt az imidzsét, például a nagy elődöt megidéző fotókkal. De kampányának központi elemei, mint az adók csökkentése, illetve bakijai, mint a brit munkások ekézése is Thatcherre hajaznak.

Sunak Trussszal ellentétben nem ígér adócsökkentést a közvetlen jövőben, amit az infláció kordában tartásával indokol. Ő inkább a megfontolt, tudatos pénzügyminiszter képét próbálta sugározni, ám a legfrissebb kutatások szerint messze le volt maradva Truss mögött a párttagság körében.

Egyelőre nem látszik pontosan, ez minek tudható be: korábbi, feleségéhez és karanténbulikhoz köthető botrányainak, Johnson hátbadöfésének – vele szemben Truss nem fordult szembe Johnsonnal –, elitista megjelenésének vagy egyszerűen annak, hogy a Konzervatív Párt tagjai ódzkodnak egy indiai származású vezetőt választani.

Mindent összevetve a kutatásoknak megfelelően a fogadóirodáknál is Truss az egyértelmű esélyes a Konzervatív Párt következő elnöki tisztségére, így az Egyesült Királyság miniszterelnöki székére is.

Hátradől a Munkáspárt?

Észszerű lenne azt gondolni, hogy a konzervatív csatározások (és az ezekből származó, kampányidőszakban egyszerűen felhasználható felvételek), a magas infláció és a sokszorosára emelkedő energiaárak mind az ellenzéki Munkáspárt malmára hajtják a vizet. A rezsikérdés egyenesen olyan fenyegető, hogy a privatizált energiacégek „ideiglenes államosítása” is szóba került annak érdekében, hogy alacsonyabb árat tudjanak kínálni a fogyasztóknak.

A legfrissebb kutatások nem mondanak ellent ennek a gondolatmenetnek, a legtöbb a Munkáspárt meggyőző, ha nem is feltétlen emelkedő fölényét mutatja. Ám az elmúlt fél év időközi választási győzelmeitől nehezen lehet elválasztani Boris Johnson népszerűtlenségét, ami lemondása után már nem lesz a brit ellenzéki pártok ütőkártyája.