A vegasi maffia évtizedes titkairól ránthatja le a leplet az apadó tó

Jó állapotban vészelte át az elmúlt évtizedeket a cipő annak a halott férfinak a lábán, akire május 1-jén egy, a vészesen apadó Mead víztározóból kiemelkedő rozsdás hordóban találtak rá. A cipőt – a tulajdonosával ellentétben – a hatóságok gyorsan be tudták azonosítani: ezt a modellt a Kmart üzletekben árulták a hetvenes évek közepén és második felében. Ebből lehetett meghatározni, nagyjából mikor történhetett a gyilkosság – mert hogy gyilkosságról volt szó, az nem kérdés.

Ha a hordó mint koporsó nem lenne elég árulkodó önmagában: a férfival a fejére leadott pisztolylövés végzett.

A hordó és kivégzésszerű főbelövés tipikus maffiamódszer, Las Vegas közelsége pedig egyértelmű magyarázatot ad arra, mit keresett a maffia a Mead környékén.

Az óriási tavat, amely 1937 óta gyűjti a híres Hoover-gát mögött a Colorado folyó vizét, és 25 millió ember vízellátásáért felel, alig félórányi autóút választja el a kaszinók városától. Soha nem volt még ennyire alacsony a vízszintje, mint most. Az 1983-as állapothoz képest 52 métert apadt, és 1999 óta folyamatosan csökken. Mostanság már kevesebb mint 30 százalékos a tározó telítettsége, így ezzel párhuzamosan május eleje óta már két újabb holttest is előbukkant a korábbi mélységből.

A nyitott város

A maffia a negyvenes években érkezett Las Vegasba. Ahogy a vegasi maffiamúzeum honlapján felvezetik a történetet: miközben a hatóságok Egyesült Államok-szerte rászálltak az illegális szerencsejátékra, az ilyesmiben is utazó maffiózók úgy voltak vele, hogy minek aggódjanak a soron következő razzia miatt, ha egyszer Las Vegasban legálisan is foglalkozhatnak ugyanezzel?

A negyvenes-ötvenes években maffiakötődésű emberek kezében voltak a nagy vegasi hotelek, kaszinók. És nem is csak egyetlen szervezet volt jelen. Las Vegast a bűnözői körök „nyitott városként” kezelték, ahol annyi a pénz, mint a pelyva, jut is, marad is mindenkinek, így aztán voltak itt maffiózók Los Angelesből, Chicagóból, New Yorkból, Miamiból, és a sort még lehetne folytatni.

A nyitott város egy ideig viszonylag békés helynek számított abból a szempontból, hogy a maffia kerülte a gyilkolászást errefelé, mert nem akarták, hogy ártson az üzletnek, elriassza a pénzt hozó embereket.

A hetvenes években viszont már más idők jártak. A hatóságok bekeményítettek, a maffia részéről véres leszámolásokat vontak maguk után az árulások, és nem érezhették magukat biztonságban a saját szakállukra dolgozó magányos bűnözők sem. Az 1971 és 1974 közötti időszakban több erőszakos bűncselekmény történt, mint a megelőző 25 évben összesen. A gyilkosságok egy jelentős hányadának hátterében Anthony Spilotro, ismertebb nevén Tony, a Hangya alakja rajzolódott ki, aki 1971-ben jelent meg Vegasban, és a Chicago Outfit nevű csoporthoz tartozott.

A hetvenes évek Las Vegasának egyik legmeghatározóbb vállalkozása az úgynevezett Argent Corporation volt. A Hacienda, a Stardust, a Fremont és a Marina szálló, illetve kaszinó mind alá tartozott, és mindegyik tényleges irányítása szervezett bűnözői csoportok kezében volt. A Martin Scorsese Kaszinójából (ahol Joe Pesci játszotta a Spilotróról mintázott karaktert) ismerős rendszerben a szerencsejáték-bevételeket lényegében lefölözte a maffia, a pénzek egy jelentős, elsikkasztott hányada náluk landolt.

Aki át akarta rázni a maffiát

A Chicago Outfittel húzott ujjat az a bizonyos George Jay Vandermark, aki az egyike azoknak a rejtélyes sorsú férfiaknak, akiknek a neve a rozsdás hordóban talált holttesttel kapcsolatban – a vegasi maffiamúzeum vezető munkatársai által írt cikkben – felvetődött. Őt 1974-ben bízták meg azzal, hogy felügyelje a nyerőgépeket az Argent Corporation kaszinóiban, a tényleges munkája pedig a sikkasztásos művelet szervezése volt. Amikor a nevadai hatóság 1976-ban fellépett az ügyben, Vandermarkot tanúként idézték, ő pedig megszökött, hogy ne kelljen tanúskodnia a maffia ellen. De ellenségei így is bőven voltak már, ugyanis a Chicago Outfitnél azt gyanították, hogy az elsikkasztott pénzből egy jókora, több millió dolláros adagot Vandermark magának tartott meg.

A férfit 1976 szeptemberében egy phoenixi hotelben látták élve utoljára. Később egy chicagói bérgyilkos, Nick Cabrese azt vallotta róla, hogy ráküldtek két embert, akik kivégezték és elásták az arizonai sivatagban. Hogy a sivatag valójában esetleg a Mead-tó is lehetett, nem tűnik elképzelhetetlennek.

A nem védett tanú

Egy másik név, ami fel szokott vetődni, William Crispóé. Nála az idővel van némi probléma, mert ő csak 1983 júniusában tűnt el, igaz, ezzel még pont beleférne nagyjából a gyilkosság az időkeretbe, amit a holttest cipője alapján adtak meg. A hatóságok ugyanis úgy becsülték a cipő beszerzésének valószínűsíthető ideje alapján, hogy a hetvenes évek második felében, de akár a nyolcvanas évek elején is történhetett a gyilkosság.

A Puerto Ricó-i Willam Crispót 1982-ben letartóztatták Vegasban a szövetségi nyomozók, miután brutális mennyiségű kokainnal érkezett meg repülőn Miamiból. Mivel sejtették, hogy tudhat egystmást akár a nagyszabású sikkasztásokról is, kapott egy ajánlatot, Crispo pedig – a feje felett lebegő súlyos drogváddal – ráállt, hogy informátorrá váljék. Elvileg védett tanú volt, de a védelem nem igazán sikerült betonbiztosra; Crispónak ‘83 nyarán nyoma veszett, a bíróságon már nem tudott megjelenni, hogy tanúskodjon.

Csak a hajóját akarta eladni

Aztán van még egy ember, aki esélyes, hogy azonos a hordóból előkerült holttesttel: őt Johnny Pappasnak hívták, és a hetvenes évek közepén ő igazgatta a Mead-tó partján lévő szállót, az Echo Bay Resortot. A görög származású Pappas 1976 augusztus 8-án otthonról elmenőben azt mondta a feleségének, hogy a Las Vegas Boulevardon, Jo-Jo éttermében találkozik két emberrel, akik meg akarja venni a hajóját. Soha többé nem ment haza. A kocsiját, a gyújtáskapcsolóban kulccsal, a Circus Circus kaszinó parkolójában megtalálták három nappal később.

A válaszra, hogy Pappas, Crispo, Vandermark vagy valaki más volt az, akit a most megtalált hordóba zárva a vízbe hajítottak annak idején, lehet, hogy még sokáig várni kell.

A hatóságok nem ígértek gyors eredményt, lehet, hogy egy évbe is beletelik az azonosítás.

A probléma, hogy úgy tudni, egyik szóba jöhető áldozattól sem maradt fenn DNS-minta semmilyen adatbázisban. Ettől persze még nem kizárt, hogy végül a genetika szolgáltatja majd a megoldást. Előfordulhat például, hogy a családfakutatási divatnak köszönhetően egy távolabbi rokonuk, leszármazottjuk DNS-e bekerült már valamilyen publikus adatbázisba, és egy részleges egyezés elvezet az azonosításukhoz. De az sem kizárt, hogy végül mondjuk a fogai alapján, régi fogászati leletek segítségével tudják azonosítani majd a holttestet.

Közben viszont gyűlik a feladat. A hordóba zárt holttest csak az első volt azoknak az emberi maradványoknak sorában, amelyek az utóbbi időben előkerültek a Mead-tóból. Igaz, egyelőre ez az egyetlen, amelynél elég egyértelműen megállapítható az idegenkezűség. A második holttestet, pontosabban csontváztöredéket hat nappal a hordós eset után fedezte fel két nővér, akik a tavon eveztek. Először, távolabbról azt hitték, hogy valamilyen állat maradványai bukkantak elő, de közelről már egyértelmű volt, hogy emberi állkapocs az, amit látnak. Még az ezüst fogtömést is ki lehetett venni.

A harmadik ember maradványait július végén találták meg a Boulder Beach környékén, iszappal borítottan. Egyelőre nem sokat tudni se a halál okáról, se az illető kilétéről. Könnyen meglehet, hogy az utóbbi két esetben egyszerűen hétköznapi vízi balesetek, fulladásos tragédiák áldozatairól van szó.

Valószínűleg még nincs vége

A tó napvilágra kerülő titkaival kapcsolatos izgalom persze magával hozott egy sor téves riasztást is. A helyi sajtó júniusban már arról cikkezett, hogy sok a vaklárma, előbukkanó állati csontokat néznek emberi maradványnak, de arra is volt példa, hogy a helyi búvárképzéshez használt műanyag csontváz okozott némi félreértést.

De hogy a maffia nem csak egy embert temetett a Mead víztározó hullámai közé, az nagyon valószínű. Egy, Las Vegas történetét kutató nevadai történész, Michael Green úgy nyilatkozott: lefogadja, hogy lesz még néhány holttest. És ugyanerre tippelt a Las Vegas-i rendőrség részéről Ray Spencer is.

Las Vegas előző polgármestere, Oscar Goodman is már májusban arról beszélt az AP-nek, hogy ki tudja, mi minden fog még előkerülni a Mead-tóból, ami egyáltalán nem rossz hely egy holttest elrejtésére. Goodman feltehetőleg nem csak pusztán a szabadjára engedett fantáziájára hagyatkozott, amikor ezt mondta. Védőügyvédként dolgozott ugyanis, mielőtt polgármesterré választották, és maffiatagokat is képviselt, többek között éppenséggel Tony Spilotrót is. Megjegyzést is tett Goodman arról:

sok egykori ügyfele viselte a szívén a klímaügyet abban az értelemben, hogy a tó vízszintje maradjon csak lehetőleg magasan.