Életveszélyes állapotban vittek kórházba a héten egy négyéves tiszaderzsi kislányt, miután hosszú órákra benne felejtették egy gyerekeket szállító kisbuszban Tomajmonostorán. A konkrét eset körülményeiről egyelőre nem sokat tudni. (A Telex is küldött kérdéseket az érintett település polgármesterének és a mentőszolgálatnak, a válaszokról beszámolunk majd.)
Az Egyesült Államokban létezik azonban egy szervezet, amely évek óta gyűjti és rendszerezi a hasonló eseteket, és világos választ tud adni arra, mégis hogy fordulhat elő ilyen, potenciálisan tragikus következménnyel járó feledékenység. A Kids and Cars nevű, Kansasban alapított nonprofit civil szervezet adatai szerint
Amerikában évente átlagosan 39 gyerek hal meg azért, mert benne felejtették egy felforrósodó autóban. Másképp mondva: átlagosan 9 naponta bekövetkezik egy ilyen tragédia.
A jelenségről a Washington Postban megjelent 2009-es, megrázó cikkével Pulitzer-díjat nyert Gene Weingarten. Az újságíró tizenhárom olyan szülővel beszélt a cikkhez, aki akaratlanul a saját gyereke halálát okozta ezen a módon. Ahogy Weingarten nyomasztó felsorolásából kiderült, arra a kérdésre, hogy mégis ki képes megfeledkezni a gyerekéről, a válasz az, hogy mindenféle: a cikket megelőző tíz évben
járt így pizzasütő és atomfizikus, egyetemi tanár, építőmunkás és gyerekorvos, szinte írástudatlan és diplomás, fiatal, idősebb, szegény, gazdag és középosztálybeli.
Weingarten hangsúlyozza, hogy nem minden, felforrósodó járműben bekövetkező gyerekhalál olyan, mint amelyik típusról az ő cikke szól, nyilván léteznek tudatosan veszélyeztető, hanyag, nemtörődöm szülők, de ezzel együtt igaz: létezik a körülményeknek olyan szerencsétlen együtt állása is, amikor jó, gondoskodó szülőkkel történik meg ilyen tragédia.
Végzetes lyukak
A jelenséget Weingarten a pszichológus James Reason svájcisajt-modelljével próbálta érthetővé tenni. Ha lyukas sajtszeleteket egymásra helyezünk, a lyukakat lefedi a következő rétegek valamelyike, és a sajton nem lehet átnyúlni. De nagyon ritkán a véletlen úgy hozza, hogy a sok rétegnél a lyukak mind átfedésbe kerülnek – így kell elképzelni, hogy a számtalan faktorból, amelyek külön-külön mind lehetetlenné tennék, hogy valaki a kocsiban benne felejtse a gyerekét, olykor mindegyikkel gond van, és a védelmi rendszer végzetesen meggyengül.
A cikk központi alakja egy Lyn Balfour nevű asszony, aki 2007 márciusában 9 hónapos kisfiát, Bryce-t ölte meg véletlenül úgy, hogy a munkahelyének a parkolójában felejtette őt egy egész, forró napra. Azt hitte, leadta Bryce-t reggel rendben a bébiszitternek, ahogy tervezte, de valójában nem tette, a kisfiú az autós gyerekülésbe szíjazva maradt. Balfour esetében a svájci sajt átfedésbe kerülő lyukai a következők voltak:
- Kialvatlanság: Fenn volt a megelőző éjszaka nagy részében, részint azért, mert egy ismerősének segítve beugrott bébiszittelni, részint a saját fia miatt, Bryce ugyanis náthás és emiatt nyűgös volt.
- Bryce a nehéz éjszaka miatt maga is kimerült volt, és rá nem jellemző módon elszundikált a kocsiban, nem adott ki hangot.
- Balfour épp nem a megszokott gyerekülést használta, hanem egy másikat, amit nem az anyósülés, hanem a vezetőülés mögé kellett felszerelni, és nem látszott a visszapillantó tükörben.
- A család másik kocsiját pont kölcsönadták egy rokonnak, ezért a nő aznap maga fuvarozta munkába a férjét. Emiatt az anyósülés reggel foglalt volt, a pelenkázótáska tehát nem oda, hanem hátulra került, nem volt szem előtt.
- Autózás közben Balfour figyelmét két sürgős telefonhívás vonta el, egy fiatal rokona bajba került, a főnöke pedig egy munkahelyi vészhelyzet miatt hívta.
- A bébiszitternek, akihez vinnie kellett volna Bryce-ot, új telefonja volt, amiben nem volt benne még az anya irodai száma, és nem tudta a mobilján sem elérni azzal a kérdéssel, miért nem érkezett meg reggel a gyerekkel.
Lyn Balfour a tragédia után megfogadta, hogy a maga részéről megpróbál mindent megtenni az övéhez hasonló esetek elkerüléséért. Afféle aktivistává vált, együttműködik a Kids and Cars szervezettel, újra és újra elmondja nyilvánosan a történetét.
A téma szakértője egy David Diamond nevű agykutató, aki számos, Balfourhoz hasonló szülő meghallgatása és rengeteg rendőri jelentés áttanulmányozása után dolgozta ki a hipotézisét. Szerinte az történik ilyenkor, hogy stressz és – gyakran – kialvatlanság hatására az agy lényegében robotpilóta üzemmódra kapcsol, és átmenetileg nem üzemel az a terület, ami felelős lenne a gyerekkel kapcsolatos tennivalók, tipikusan az óvodába szállítás végrehajtásáért. Az agy aztán, ahogy Balfourral is történt, létrehoz egy hamis emléket arról, hogy a gyerek beadása az óvodába vagy a bébiszitterhez rendben megtörtént. Így eshet meg az, hogy a szülőben aztán hosszú órákon keresztül nem ébred aggodalom: egyszerűen meg vannak nyugodva a gyerekük jólléte felől.
Meg lehet valahogy előzni?
A Kids and Cars gyűjtése szerint az Egyesült Államokban legutóbb Houstonban történt egy ilyen tragédia május 20-án. Egy 10 hónapos kislány halt meg, miután az édesanyja későn kapott észbe, hogy órákra benne felejtette az autóban. A 2009-es, Pulitzer-díjnyertes cikk szerint az efféle esetek körülbelül 40 százalékában balesetnek tekintették végül a hatóságok a tragédiát, és nem volt büntetőjogi következmény, de a fennmaradó 60 százalékában vádat emeltek a szülők ellen.
A Kids and Cars legutóbb 2022 februárjában összesítette az 1990 és 2021 között ismertté vált eseteket: eszerint a forró kocsiban bekövetkezett gyerekhalálozások 56 százaléka volt olyan, amikor a felelős felnőtt a tudtán kívül felejtette a kicsit a járműben. További 26 százalékban a gyerek valahogy egyedül jutott be, mászott be az autóba, 15 százalékukat hagyták szándékosan a kocsiban, 3 százalékban pedig ismeretlenek maradtak a körülmények.
A forró kocsiban meghalt amerikai gyerekek 87 százaléka három év alatti, 54 százaléka 1 év alatti volt.
A Kids and Cars honlapján olvasható információk szerint egy kocsi belseje percek alatt képes 50 fokosra forrósodni, és a hőmérséklet-emelkedés 80 százaléka az első 10 percben következik be. Tévhit, hogy ha kint amúgy nincs kánikula, akkor nem lehet baj: halt meg gyerek autóban hőgutában úgy is, hogy odakint csak 15 fok volt. A testük 3-5-ször gyorsabban forrósodik fel, mint a felnőtteké.
Az agyi rövidzárlatra visszavezethető, ilyen típusú tragédiák száma kimutathatóan emelkedett azóta, hogy a légzsák okozta balesetek elkerülése végett a vezető mellől a kocsi hátuljába költöztették a gyereküléseket.
A Kids and Cars megelőzési tippjei közül az egyik legkönnyebben megvalósítható ezzel a hatással megy szembe: amikor gyereket szállítunk, az anyósülésre kell tenni egy olyan tárgyat, mondjuk egy pelenkázótáskát, ami vizuálisan emlékeztet arra, hogy ott a gyerek.
Ennél egy fokkal nehezebben megvalósítható, hogy szoktassuk rá magunkat a hátsó ajtó kiszállás utáni kinyitására minden esetben. Például úgy lehet kialakítani egy ilyen szokást, ha rutinszerűen beteszünk hátra egy olyan tárgyat, amire állandóan szükségünk van: kézitáskát, laptopot, telefont.
A téma aktivistáinak régi törekvése, hogy legyenek technikai eszközök, amik jeleznek, sípolnak, riasztanak, ha a gyereket a kocsiban felejtik. Míg a technológia régóta adott, nem tudott igazán elterjedni (bár Olaszországban például pár éve kötelezővé tették a riasztós gyereküléseket), mert – ahogy Weingarten írta a cikkében – az emberek nem akarnak ilyesmit venni, egyszerűen azért, mert mindenki azt gondolja, hogy ő sosem járhatna így.
A téma érzékenysége miatt ebben a cikkben nem jelenítünk meg reklámokat.
