Élő bejelentkezés Harkivból: Oroszul beszélnek, de eszük ágában sincs orosz állampolgárrá válni

„Amikor mondtuk egy asszonynak Gyerhacsiban, hogy Magyarországról jöttünk, nem Orbánról kérdezett minket, hanem felidézte, amikor Koós János Harkiv környékében járt” – mondta a Telex kedd esti élő adásában újságírónk, Nyilas Gergely – „És elkezdte énekelni nekünk az énekestől a Késő bánat című dalt. Közben be is csapódott egy rakéta, de meg se zavartatta magát, folytatta az éneket.”

Nyilas Gergely a Telex fotóriporterével, Huszti Istvánnal járt kedden a Harkivtól északnyugatra fekvő Gyerhacsiban, utazásuk közben pedig tőlük mindössze másfél kilométerre csapódott be egy orosz rakéta egy lakóházba. Erről is beszéltek kedd este a Telex élőjében, ahol Munk Veronika kérdezte őket arról, mit tapasztaltak az 1,4 milliós Harkivban.

Az ország északkeleti részében fekvő Harkiv Ukrajna második legnagyobb városa, és hetekig a legintenzívebb támadássorozatot élte meg. Bár az ukrán ellentámadásoknak köszönhetően egy időre mentesültek az orosz tüzérség alól, az utóbbi napokban újra intenzív csapások érik a város környékét. Helyszíni riportjukat a városról itt olvashatja, a kedd esti élő bejelentkezést pedig itt nézheti vissza:

Ipari alpinisták és tűzoltók kutatnak a holttestek után

„Sok katonát lehet látni a városban, és ahogy hetekkel ezelőtt, úgy most is újra aktuálissá vált a város védelme” – mondta Nyilas Gergely – „Az egykor 1,4 milliós város viszonylag néptelen útjain most főleg katonai szállítókat, tankokat lehet látni, és az elmúlt két héthez képest újra koncentrálnia kell a városnak arra, hogy visszatartsák az orosz erőket.”

Huszti István szerint mivel újra látható távolságon belül robbannak az oroszok rakétái, sokan még nem tartják észszerűnek, hogy visszajöjjenek a városba. Ráadásul sokaknak valószínűleg nincs is hova hazatérni, hiszen a város épületeinek 30 százaléka súlyosan megrongálódott vagy el is pusztult.

„Felmentünk egy közeli lakótelep, Észak-Szaltivka egy házának tetejére. A környéknek békeidőben 450 ezer lakosa lehet, kocsival jártuk be, most ez teljesen üres. Talán házanként egy-két ember figyel arra, hogy ne fosszák ki a lakásokat”

– mondta Huszti – „A házak iszonyatos mennyisége lakhatatlanná vált, itt áram- és víz egyáltalán nincs. Sőt, most tárják fel a holttesteket – ipari alpinisták és tűzoltók kutatják fel a teljesen lakhatatlanná vált lakásokat.”

Nemcsak a lakótelepi rész, de a belváros is súlyos károkat szenvedett, és az 1,4 milliós Harkivban már csak 400 ezer ember maradt. „Ők tartják fenn a várost: nyírják a füvet, rendben tartják a parkokat, amik gyönyörűek, és fenntartanak egy szállodát is. Összességében viszont fagyott a hangulat – néhol feltűnik ugyan egy-egy kutya, macska, de csak a főbb útvonalakon látni közlekedést.”

A város egyes részei, például a kormányzati központ, vagy az egyetemi negyed szinte teljesen megsemmisült. A súlyosabban megtámadt területekre szigorúbb szabályok vonatkoznak az újságírókra is: „Nemcsak a védelmi minisztériumnál, de a helyi védelmi erőknél is be kellett jelentkezni, hogy tudják rólunk, hol vagyunk” – mondta Huszti. „Kicsit szigorúbbak a szabályok, mint Kijevben vagy Borogyankában, mert itt reális veszélye van annak, hogy visszajöhetnek az oroszok.” Esténként pedig az egész városban kijárási tilalmat rendeltek el.

„Fotósként furcsa egy élet nélküli várost látni – talán ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor a Covid elején kiürült Budapest. Itt viszont már február 24. óta tart ez az állapot.”

Rakétatámadás közben felidézte, hogy Koós János is járt Harkivban

Kedden a Telex munkatársai épp Harkiv északnyugati külvárosában, Gyerhacsiban jártak, amikor a közelükben rakétatámadás történt: „Ez egy békeidőben 8 ezres város, most 3 ezren laknak itt, és innen 12 kilométerre húzódik az a vonal, ami mögött az oroszok állomásoznak.

Hallottuk intenzíven a légvédelmi szirénákat, és tőlünk másfél kilométerre, egy lakóházba csapódott be egy rakéta. A ház tulajdonosa szerencsére a kertben volt a nővérével, az épület teljesen lakhatatlanná vált, de ők túlélték”

– mondta Nyilas Gergely. Szerinte kettős érzelmek dolgoznak a helyiekben: „Akik ott vannak Gyerhacsiban, azok optimisták azzal kapcsolatban, hogy Ukrajna győzni fog, és nem mennek innen el, mert azt mondják, ez az ő hazájuk, ők építettek fel itt mindent. De a támadások, a fenyegetések folyamatosak.”

Huszti elmondta, a sajtó munkatársaiként mindketten kevlár golyóálló mellényt és sisakot hordanak, mert „ez a minimum, amit meg kell tennie az embernek”, azonban az ott élő lakosság egyáltalán nem hord védőfelszerelést. Sőt, a robbanások egyre inkább a mindennapok részévé váltak a számukra, amelyekbe inkább belefásultak, és egyre kevesebben veszik észre azt, hogy „történt itt valami”: „Sokan inkább azt kérdezik, hogy ez a robbanás most jött vagy ment?”

Persze sokan menekülnek továbbra is óvóhelyekre a szirénázás idején, ide viszont már nem nagyon engedik be a sajtó munkatársait, mondta Huszti: „Amikor a sajtó bemutatta a helyeket, ahova elbújtak, azokat a helyeket mindig felszámolta az orosz hadsereg.”

„Gyerhacsiban a kultúrház volt a humanitárius központ, sokáig menekültek ide a helyiek, de május 13-án megjelent a sajtóban kívülről az épület, az orosz hadsereg pedig másnap rommá zúzta azt”

– mondta Nyilas. Szintén Gyerhacsiban érte egy nagy meglepetés is a Telex munkatársait: „Amikor mondtuk, hogy Magyarországról jöttünk, nem azt kérdezték, amit eddig szoktak, hogy például miért nem engedi Orbán az olajembargót. Hanem egy asszony felidézte, amikor Koós János Harkiv környékében járt – és elkezdte énekelni nekünk az énekestől a Késő bánat című dalt. Magyarul. Közben be is csapódott egy rakéta, de meg se zavartatta magát, folytatta az éneket magyarul.”

Nincs orosz, aki azt mondaná, őket védi ez a háború

Huszti beszélt arról is, szerinte mi a legnagyobb különbség a sajtó munkatársai és az ott élő ukránok között: „Mi haza tudunk menni, el tudjuk terelni a figyelmünket valamennyire a munkával. Akik viszont most itt élnek, azok már jórészt olyanok, akik el sem tudnak indulni nyugat felé: idősek, betegek, szegények. Egyre többeknek ráadásul vissza kell fordulniuk külföldről Ukrajna felé, mert nem tudják kifizetni a szállásukat. Nem tudják a végtelenségig egy másik helyen folytatni az életüket. Így valahogy a mindennapjaik részévé vált a háborús helyzet, ebbe szocializálódnak bele.”

Nyilas kiemelte, hogy a Kelet-Ukrajnában élők többsége orosz anyanyelvű, viszont 2014 óta az oroszul beszélők is folyamatosan távolodnak Oroszországtól: „Sokak beszélnek például még oroszul a szüleikkel, de ők maguk a környezetükben már ukránul. Ez a minimum kétnyelvű lakosság – hozzávéve a magyar, román, lengyel kisebbségeket – kezdi egyre inkább ukránként meghatározni magát, és ennek nagy lendületet adott Putyin háborúja.”

Utóbbival kapcsolatban hozzátette, hogy Harkivban is rengeteg orosz anyanyelvű ukránnal találkoztak, akik szerint bár korábban Oroszország kvázi testvéri országnak számított, most már ellenség a szemükben. „Nincs senki, aki oroszként azt mondaná, hogy ez a háború őket védi. (…) A háborút nem az oroszok vagy az orosz hadsereg, hanem egyszemélyben Vlagyimir Putyin indította el abból az indíttatásból, hogy ukrán nép nem létezik.”

Ennek az ellenkezőjét harsogja egyébként a fasiszta orosz propaganda, és a kormánypárti sajtógépezet jelentős része is, ami Nyilas szerint nagyon szomorú, hiszen ennek hatása megjelent a Telex élője alatti kommentelők között is.

„Remélem, hogy ez csak egy hangos kisebbség, de ajánlom nekik azon orosz anyanyelvű ukránok véleményét, akik az orosz csapatok elől kénytelenek elmenekülni, és napokig voltak az oroszok foglyai, mert nem akartak Oroszországba menni – mert Ukrajnát vallják a hazájuknak.

Százezrek menekültek el Harkivból és a környékéről. Ezek a fotelforradalmár megnyilatkozások pedig rendkívül embertelenek, szomorúak és ostobák, mert azt mutatják, hogy képtelenek tudomásul venni a háború borzalmait. Ráadásul itt, Ukrajnában kénytelenek vagyunk magyarázkodni, hogy mi nem így gondolkodunk, mint az orosz propaganda által átitatott kommenthuszárok.”

Az orosz lakosságnak esze ágában nem volt orosz állampolgárrá válni

Az élő bejelentkezés végén a Telex munkatársai beszéltek arról is, szerintük mikor térhet vissza Harkivba a normális élet. „Egyelőre csak a felszínt látjuk: a szükségleteinket ki tudjuk elégíteni, van kávé, van élelmiszer, és a választék már nem a békeidei állapotokat mutatja, de be lehet szerezni az alapvető élelmiszereket, és persze az édességeket is” – mondta Huszti István.

„Van hús is, kenyér is, szalámi is. A Szovjetunió végén jártam fiatalként Moszkvában, és megéltem ott a hiánygazdaságot – itt egyáltalán nincs ilyen. Egyelőre mindenki meg tud élni a tartalékaiból, és a város nagy részében működnek a közművek is, a nyugdíjasok is megkapják a nyugdíjukat, sok vállalkozó önkénteskedik a felújításokban – például egy-egy ablakos ablakot cserél a rakétával megtámadott megyeházán”

– mesélte Nyilas Gergely. „De persze, ha nem lesznek működő vállalkozások, amelyek nem tudnak fizetést adni az itt élőknek, addig pengeélen táncol ez az élet. Senki nem tudja viszont megmondani, mikortól tudja önfenntartóvá tenni magát a város. Persze azt sem, hogy így meddig tarthatnak ki – ezért kell minél távolabbra kitolni az orosz erőket.”

Nyilas hozzátette, gyakran kérdezgeti a helyieket, ők mire számítanak, de „ez nem rajtuk múlik”, főleg, mivel naponta változhat a helyzet. „A katonák nagyon várják a nyugati fegyverszállítmányokat: a vállról indítható páncéltörő Javelineket, és az újgenerációs vállról indítható rakétákat is, hogy az ellenállást meg tudják tartani.”

Szerinte nehéz előrejelezni, mire lehet számítani az ukrajnai háborúban, hiszen „minden korábbi előrejelzésre rácáfolt a valóság”: „Február 21. előtt, mielőtt Putyin elismerte a DNR és LNR függetlenségét, akkor senki nem számított ilyen háborúra.

Aztán ezután mindenki azt mondta, Ukrajna 3 napig fogja csak bírni, mert az orosz lakosság majd úgyis átáll Moszkva oldalára. De az orosz lakosságnak esze ágában nem volt orosz állampolgárrá válni.

Úgy tűnik, pusztán a nyers túlerővel Oroszország nem érhet el eredményt. Ráadásul látjuk, hogy már a kiöregedett T-62-es tankokat is próbálják bevetni, eltörölték a felső korhatárt a katonák beiratkozásában, hogy minél többen menjenek az orosz hadseregbe” – mondta Nyilas – „Folyamatos a nyomás Ukrajnán, de az orosz hadsereg erőforrásai sem végtelenek.”