Ukrajnából jelentjük: kútról kútra, 15-20 litert tankolva vergődni Harkivba

2022. május 28. – 17:00

Ukrajnából jelentjük: kútról kútra, 15-20 litert tankolva vergődni Harkivba
Katonatemetés a Lviv melletti Novij Jaricsivben – Fotó: Huszti István / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Nyugaton nyugodtabb lett Ukrajna, keleten azonban egyes pontokon nőtt az orosz katonai nyomás. Ezer kilométerre a fronttól leginkább az üzemanyag-ellátás akadozásából és a katonai temetésekből érezni a háborút, de a győzelembe vetett hit nem csökkent, bár az, hogy ez miként és mikor jöhet el, kérdés. Magyarként könnyű orbánozásba botlani, a magyar kormányfő kétértelműnek vélt szavait mindig meghallják Ukrajnában.

Miközben Ukrajna keleti részén az orosz invázió újabb lendületet vett, az ország nyugati felében az élet nyugodtabbá vált, mint az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború kezdetén: eltűntek a katonai ellenőrzőpontok, félrehúzták az utakról a tankcsapdákat, Lvivben még a gyorséttermek is életre keltek.

Orbánt mindig meghallják Ukrajnában

Ettől függetlenül már a belépéskor érezni, hogy háborús hátországban jár az ember, főleg, ha magyar: „Mondja csak, mi ez a háborús vészhelyzet maguknál?” – kérdezte a vámos a határ ukrán oldalán. Elmondom, hogy ez nagyobb teret ad a kormánynak, mindenféle rendkívüli gazdasági intézkedésre, de a választ kevesli. „Az mit jelent, hogy meg kell védeni a magyar családokat?” Nem nehéz kitalálni, mire gondol, elég sokszor szembesültünk már azzal, a legeldugottabb falvakban élő civilektől katonákon át rendőrökig, milyen reakciót vált ki Orbán Viktor egy-egy megnyilatkozása. „Ó, ez lehetőséget ad a kilakoltatási moratóriumra, így a családok, akiknek nehézségeik támadnak a hitelek törlesztésvel, nem veszítik el az otthonukat” – mondtam.

„Értem, szóval, ez a magyarországiakra vonatkozik, nem valahol külföldön kell megvédeni a magyar családokat. Jó utat” – azzal bólintott és visszaadta az útleveleket.

A magyar és az ukrán kormány kapcsolata a vitatható ukrán nyelvtörvény miatt régóta feszült, a magyar kormány a háború előtt bevallottan a nyelvtörvényre hivatkozva lassította bizonyos szinteken a NATO és Ukrajna közeledését. Orbán Viktor beszélt már a kárpátaljai autonómia fontosságáról – amire 2014 után, az orosz támogatással létrejött luganszki és donyecki szakadárállamok miatt különösen érzékenyek Kijevben –, arról, hogy Magyarországnak elég erősnek kell lennie ahhoz, hogy megállja a helyét egy lokális konfliktusban. Nem nevezte meg, hogy ez hol lehetséges a Szerbián és Ukrajnán kívül NATO tagországokkal körbevett országban, és emellett ott van még a kettős állampolgárság ügye is.

Ukrajna látott már kisebbségért aggódó szomszédot

Márpedig Oroszország az orosz anyanyelvűek, sőt az országon kívül élő orosz állampolgárok megvédésére hivatkozva kezdte meg a háborúját 2014-ben és folytatta 2022-ben – az más kérdés, hogy az orosz anyanyelvűek jellemzően egyáltalán nem kérnek ebből –, így az érzékenység érthető. Ha már a kormányfő magyar családok, nem pedig magyarországi családok – gazdasági – megvédéséről beszélt, pedig nyilván a Magyarországon élő, ott dolgozó, adózó nem magyar vagy vegyes nemzetiségű családok megvédésére is gondolt.

Ez a megnyilatkozás így, Ukrajna szemszögéből kissé kétértelmű, főleg, miután a magyar kormány látványosan távoltartja magát a NATO Ukrajnának szánt fegyverszállítmányaitól, és olyan kijelentéseket tesz az orosz olaj és gáz importját lezáró EU-s tervekről, amelyeket Kijevben Moszkvának tett burkolt szívességént értékelnek. Ez nem jelenti, hogy semmi ráció ne lenne a budapesti érvekben, vagy, hogy tényleg Ukrajnának szólt volna a magyar családok védelméről szóló nyilatkozat, csak ezek a szavak ebben a kontextusban értelmeződnek.

Talon, app, telefonszám, sms és már jöhet is a benzin

Amikor az ember átverekszi magát a határátlépéskor az ukrán-magyar kormányközi kapcsolatok rögös útján, jön a gyakorlati kihívás a háborús hátországban: hogyan lehet itt üzemanyagot venni?

A benzinkutak jelentős része egyszerűen nem működik. Vagy csak boltként, mert üzemanyag nincs benne. Vagy van, de csak speciális, mezőgazdasági vagy rendfenntartási feladatokra hitelsítetteknek, igazolás alapján.

Az üzemanyag-ellátás akadozik, de nincs teljes hiány. Egyelőre az árak sem szálltak el, mennyiségi korlátozások mellett a benzin 490-650 forintnak megfelelő összegért van, amikor van – Fotó: Huszti István / Telex Az üzemanyag-ellátás akadozik, de nincs teljes hiány. Egyelőre az árak sem szálltak el, mennyiségi korlátozások mellett a benzin 490-650 forintnak megfelelő összegért van, amikor van – Fotó: Huszti István / Telex
Az üzemanyag-ellátás akadozik, de nincs teljes hiány. Egyelőre az árak sem szálltak el, mennyiségi korlátozások mellett a benzin 490-650 forintnak megfelelő összegért van, amikor van – Fotó: Huszti István / Telex

A dolog nem teljesen reménytelen, vannak azért kutak, amelyekben időről időre van üzemanyag. Kell hozzá egy ukrajnai telefonszám, amit bediktálunk a vásárláskor: kapunk egy sms-t egy kóddal, azt bediktálva már fizethetünk is a limitált, általában 15-20 liternyi benzinért. Ungvártól Kijevig 490-650 forint közötti áron vehettünk benzint, a várakozás a körülmények ismeretében érthetetlen nulla perctől másfél óráig terjedt. Feszültség, dudálás tolakodás sehol sem volt az üzemanyagért.

Sem Lvivben – ahol azért a fronttól való távolság ellenére továbbra is vannak rakétatámadásokra figyelmeztető légiriadók –, sem Kijevben, ahol azért még jobban érezni a hátország háborús helyzetét: a kijárási tilalom van érvényben este 11-től hajnali ötig, sok áruház, étterem, kávézó még nem működik, de a város infrastruktúrája helyreállt, víz- áramellátás folyamatos, ahogyan a tömegközlekedés is.

A hősi halottak erősítik az ellenállást

Ahová a rakéták nem értek el, ott is jelen van a háború. Lviv közelében több falun át díszmenet kísért egy önkéntes katonát, aki egy hete halt meg Zolotében, Luhanszk megyének azon a részén, ahol most a legintenzívebb harcok folynak, ebben a régióban az utóbbi időben orosz fölénnyel. Jevhen Sznyihur Németországban dolgozott, onnan jött haza harcolni keleten, a szülőfalujától 1200 kilométerre.

A 33 éves Jevhen Sznyihur önkéntes katona holttestét fogadják tiszteletadással a szomszéd faluban, Sztarij Jaricsivben – Fotó: Huszti István / Telex
A 33 éves Jevhen Sznyihur önkéntes katona holttestét fogadják tiszteletadással a szomszéd faluban, Sztarij Jaricsivben – Fotó: Huszti István / Telex

Százak térdeltek a falvak főutcáin, ahol a menet haladt a zárt koporsóval – a pravoszláv szertartások ha lehet inkább a nyitott koporsót részesítenék előnyben, de Jevhen esetében ez nem volt megoldható. A pap a zsúfolásig megtelt templomban a függetlenségért való önfeláldozásról és az örökléthez képest mindenképp rövid életről szólt a zsoltárokkal díszített szertartáson, mielőtt a hosszú gyászmenet elkísérte a katonai koporsót a temetőig.

Szelfipont, kilőtt orosz tankkal

Kijevhez közeledve nyugat felől már bőven akad a háború nyomaiból. Február 24-től másfél hónapon át az orosz erők Kijev közelében álltak – Bucsánál, Borogyankánál és Irpinynél a romboláson túl tömegsírokkal teli, súlyos háborús bűncselekmények nyomaival –, ahová meg nem jutottak el a szárazföldi erők, azt rakétákkal fenyegették.

Rengeteg lerombolt csarnok, áruház, benzinkút és lakóház szegélyezi az utat nyugat felől is. A kiégett, kilőtt orosz páncélosokat, sérült civil járműveket javarészt már elszállították, de néhány az út szélén maradt.

Fotózkodnak körülötte, turistának nem nevezhetnénk őket: jött egy sokgyerekes család, amelyik 9 napon át ült a pincében áram nélkül február-március fordulóján, néhány kilométerrel arrébb. „Nem tudhattuk, mi a veszélyesebb kockáztatni helyben a rakétatalálatot vagy elindulni az autóval” – mondta a 4 gyermekes édesapa, miközben feleségét és gyerekeit fényképezte le a tankon.

Fotó: Huszti István / Telex
Fotó: Huszti István / Telex

„Maga ért ukránul, ugye? Mert oroszul mi már nem beszélünk” – kezdte visszaemlékezését egy 65 éves férfi, aki mérnökként még állományban is volt a szovjet hadseregben. Hetekig ültek a pincékben, amikor jöttek „ezek”. „Máshogy nem tudom őket nevezni” – szomszédja, egy egykori vadászpilóta egyetértően bólint. A háború mindent felülírt, ami esetleg Ukrajnában milliókat kötött össze Oroszországgal. Nincs közös múlt, se történelmi, se személyes, csak egy agresszor a szomszédban.

„A nagybátyám 1956-ban tankkal vonult be Budapestre. Aztán egy nő fejbe dobta egy szurkos vödörrel az erkélyről, amikor kiemelkedett a tankból. Egész életére megzakkant” – mesélte az akaratlanul is Egri csillagokat idéző családi legendáriumot. „De tudja, csak most értettem meg igazán azt a budapesti nőt, aki a szovjet tankkal szembement” – vont történelmi párhuzamot, ahonnan már nem volt váratlan a folytatás:

„Magyarország biztosan emlékszik 1956-ra, a maguk miniszterelnöke viszont nem?”

„Győzni fogunk, éljen Ukrajna” – mondta a nyugdíjas vadászpilóta legyintve a tankra, amelyiknek a tetején még egy széttört vécécsésze is hevert, jeleként annak, hogy az elmondások szerint miket vittek innen a főként Oroszország periférikus részeiről érkező katonák, a szibériai Burjátföldtől Dagesztánig.

Kijev és környéke lassan, de magához tér

A helyiek sokszor elmondták, milyen kulturális sokk érhette a katonákat, akik az orosz propagandát követve náciktól elnyomott orosz anyanyelvű ukrajnaiakat kerestek, aztán a sajátjaiknál sokkal élhetőbb falvakat, városokat találtak, ahol se nácik nincsenek, se az orosz anyanyelvűek nem fogadták őket tárt karokkal – „sóval és kenyérrel”, ahogyan a vendégszeretetet jelzik a keleti szláv hagyományok –, hanem fegyveres ellenállással és tömeges békés tüntetésekkel, ahogyan az a megszállt és jelenleg is ellenőrzés alatt lévő Herszonban történt.

Háborús roncstemető a Kijev melletti Irpinyben, ahol a hat héten át jelen lévő orosz hadsereg háborús bűncselekményekre utaló jeleket is hagyott – Fotó: Huszti István / Telex
Háborús roncstemető a Kijev melletti Irpinyben, ahol a hat héten át jelen lévő orosz hadsereg háborús bűncselekményekre utaló jeleket is hagyott – Fotó: Huszti István / Telex

Egy 62 éves férfi a tankon állva fotózkodott, majd elmesélte, hogy ő maga az oroszországi Nyizsnyij Tagilban született, mert az apja ott volt hadimérnök, abban az Uralvagonzavodban, ahonnan épp ezek a T-72-esek legördültek. Elégedetten konstatálta, hogy ezt az orosz tankot is sikerült megállítani, mert Oroszország már nem testvér.

A főútról Irpiny felé letérve a nyomasztó háborús nyomok, szétlőtt házak érintetlen erdei villákkal váltakoznak. A Kijevbe vezető híd továbbra is használhatatlan, ideiglenes úton lehet megkerülni. A harcokban kiégett civil autók sokaságát már egy halomba gyűjtötték – állítólag emlékmű is lehet belőle a vörösfenyőkkel szegélyezett park közelében. Majd, a háború után, talán.

Egyelőre azonban háború van, amely keleten orosz részről, ha nehezen is, de új lendületet vett. Luganszk megyét – amelynek nagyjából a felét ellenőrizték az orosz támogatást élvező szakadárok – most már 90 százalékban orosz ellenőrzés alatt áll, most az orosz erők Szeverodonyecket akarják elvágni az ukrán erők utánpótlásától.

Harkivot még rakéták fenyegetik, de sokan visszatérnek

Eközben a Szeverodonyecktől 240 kilométerre északnyugatra fekvő Harkiv sem nyugodhat meg teljesen. Az orosz erők jó három hónapig fenyegedték Ukrajna második legnagyobb, békeidőben 1,4 milliós városát, a lakóházak 30 százaléka súlyosan megrongálódott a tüzérségi és légitámadásokban. Mostanra ugyan sikerült jó 20-40 kilométerre visszaszorítani az orosz csapatokat, korai még a teljes biztonság helyreállításáról beszélni. Szerdán rakétatalálat érte a város központját kilenc ember meghalt, köztük a hírek szerint egy öthónapos csecsemő is. A négy rakéta egy második világháborús – most épp fegyverében ukrán zászlót tartó – szovjet katonát ábrázoló emlékmű körül csapódott be, egy kávét kínáló bódéba, egy lakóépület tetejébe, egy parkolóba és egy bevásárlóközpont közelébe.

Harkiv, az Augusztus 23. út és a Tudomány sugárút sarkán, ahol csütörtökön egy II. világháborús szovjet katonai emlékmű közelében négy orosz rakéta csapódott be, kilenc embert megölve – Fotó: Huszti István / Telex Harkiv, az Augusztus 23. út és a Tudomány sugárút sarkán, ahol csütörtökön egy II. világháborús szovjet katonai emlékmű közelében négy orosz rakéta csapódott be, kilenc embert megölve – Fotó: Huszti István / Telex
Harkiv, az Augusztus 23. út és a Tudomány sugárút sarkán, ahol csütörtökön egy II. világháborús szovjet katonai emlékmű közelében négy orosz rakéta csapódott be, kilenc embert megölve – Fotó: Huszti István / Telex

Így is egyre többen térnek vissza a városba – ahová egyébként Kijevtől 450 kilométeren át csaknem kifogástalan autópálya vezet, amit Harkiv felé közeledve csak a katonai ellenőrzőpontok lassítanak.

„Persze, hogy korai még, de nem lehetünk örökké úton” – mondta egy nő, aki a nagylányával és egy rendkívül apró kutyával tartott visszafelé, eljövetele után 10 héttel. „Víz, villany már van, ígérik, hogy gáz is lesz hamarosan.” A helyi kórház gazdasági osztályán dolgozik, most visszatér a munkájához. „Nem várhatjuk meg a háború végét, az utolsó rakétákat. Így vagy úgy, de el kell kezdenünk élni.”

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom