A Sajó 15 kilométeres szakaszán már kipusztította a halakat a vörös szenny

Már több mint három hónapja ömlik a Sajó folyót vörösre festő szennyvíz a szlovákiai Alsósajó (Nižná Slaná) egykori vasércbányájából. A vízi életet több tíz kilométeren kipusztító szennyezés ellen eddig semmilyen kézzelfogható lépést nem tettek a hatóságok, miközben a minisztériumok egymásra mutogatnak. Magyarországon egyelőre nem okozott problémát a szennyezés, de csak idő kérdése, hogy mikor ér ide.

Az alsósajói bánya már 14 éve nem üzemel, de a gondatlan rekultiváció miatt most problémát okoz. A vas-oxiddal és más fémekkel telített szennyvíz a bánya egykori táróiban elhelyezett maradványkőzetből, illetve az otthagyott gépekből kioldódva szivárog bele a folyóba, majd heves reakció után megfesti a vizet. Gyakorlatilag rozsda lebeg a Sajóban a befolyástól lefelé, úgy 30 kilométeren át.

Bár a vas-oxid önmagában nem mérgező, az élőlényekre, például halak kopoltyúira tapadva azért tud halálos is lenni.

A magyar vízügy március 13-án értesült a szennyezésről, de az egész ügyet jól jellemző mozzanat, hogy nem valamilyen szlovákiai társszervezettől, hanem a közösségi médiából kaptak először információt. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság azonnal II. fokú vízminőségi készültséget rendelt el, és azóta is rendszeresen monitorozza a határt átlépő Sajó vízminőségét.

Eddig nem észleltek határértéket meghaladó terhelést a magyar szakaszon. Ennek leginkább az az oka, hogy a szennyezett bányavizet felhígítják a Sajó szlovákiai vízgyűjtőterületén a belé ömlő kisvízfolyások.

A magyar folyószakaszon a Sajó szerencsére nem vörös folyóként hömpölyög, csak kisebb árhullámok levonulása idején figyeltek meg barnás elszíneződést, a közvetlenül a határon fekvő Sajópüspökinél. Ezt egyébként a lebegő hordalék mennyiségének megnövekedése okozta a vízügy közleménye szerint. Szaghatást, halpusztulást, habzást sem tapasztalt a vízügy, ahogy a horgászok sem számoltak be ilyesmiről.

A hazai vízügynek nincs nagy mozgástere, de többször is kért tájékoztatást a szlovák féltől a szennyezés megakadályozásának érdekében tett lépésekről és az ottani mérési adatokról.

„A laboratóriumi vizsgálatok szerint az összes vas, oldott vas, összes alumínium, illetve oldott alumínium koncentrációja a határérték alatt ingadozott ugyan, de folyamatosan növekvő tendenciáról egyik paraméter tekintetében sem lehet beszélni”

– közölte a vízügy. A vízminőségi értékek tehát nem adnak okot aggodalomra, de az üledék az, ami a későbbiekben problémás lehet – jegyezte meg Simon Gergely, a Greenpeace Magyarország vegyianyag-szakértője.

„A vízben felhígult a vas-oxid, de az üledékben olyan toxikus fémek, mint a cink és a nikkel, illetve az arzén, felhalmozódnak. Csak idő kérdése, hogy ez az üledék mikor fog megjelenni nálunk”

– mondta Simon.

Hogy ez mekkora problémát jelenthet, azt egyelőre nem lehet megbecsülni, és azt sem, hogy szükség lehet-e mederkotrásra. Az olyan anyagok, mint a cink vagy az arzén, jól akkumulálódnak, és képesek hamar megjelenni a táplálékláncban, így az ember is érintett lehet.

Magyarország néhányszor már megtapasztalta, milyen az, amikor toxikus szennyezés érkezik a határon túlról. A 2000-es tiszai ciánszennyezés talán mindenkinek ismert, de 2017-ben a Maroson is érkezett szennyezés az országba, miután szivárgott a Romániában található Szászalvinc színesfémbányájának zagytározója.

A magyar Greenpeace egyelőre nem mért a hazai folyószakaszon, de felvette a kapcsolatot a szlovák partnerével. Az ottani környezetvédők is csak annyi tudnak tenni, hogy noszogatják a hatóságokat, amelyek elég lassan mozdulnak. Egyelőre csak a pingpongozás megy Szlovákiában a bányafelügyelet, a különböző minisztériumok és a környezetvédelmi hatóságok között, hiába jelentették ki két hónapja, hogy a bányának néhány napon belül elő kell állnia egy megoldási tervvel.

„Csak elbeszélnek egymás mellett. Most a politikusok kezében van a folyó sorsa. A gazdasági miniszter akkor adna pénzt a szennyezés kezelésére, ha a környezetvédelmi miniszter rendkívüli állapotot jelent be” – mondta Varga Tibor, a rozsnyói horgászszövetség tagja, aki a szennyezés megjelenése óta küzd civilként a folyóért.

Az egymás mellett elbeszélés nemcsak Szlovákiában jellemző – ott a vállalkozó csődje után az államra szállt vissza a bányaterület –, Magyarországon is sok olyan helyszínt találni, ahol nincs, aki felelősséget vállaljon a kárelhárításért. Simon Gergely az Óbudai Gázgyárat és az Illatos utat hozta fel példaként, ahol folyamatosan mérgek szivárognak a vízbe és a talajba. A vegyianyag-szakértő úgy véli, hogy a helyzeten a környezeti kárfelelősségről szóló jogszabály megalkotása tudna segíteni. Úgy látja, hogy Szlovákiában is ez hiányzik most.

Varga Tibor, aki rengeteg elpusztult, rozsdával belepett rákot is összegyűjtött, a múlt héten vett részt egy radaros haltani felmérésen:

„A befolyástól lefelé 10-15 kilométerre teljesen eltűntek a halak, nem élte túl semmi. Egy kicsit lejjebb fogtak egy fürge csellét, de az is egy betorkolló patakból érkezett a Sajóba. Öt héttel ezelőtt még néhány darab halat lehetett fogni, de azok testén is megváltozott a nyálkaréteg, fekélyeket is találtak rajtuk. Nagyjából 30 kilométerre Alsósajótól, Pelsőcön lehet már csak halat fogni.”

Varga azt tapasztalja, hogy az állami szervek nem sokat tesznek, a haltani felmérést is egy magánvállalkozó készítette el egy vízkivételi engedély miatt.

„Amikor a folyóba érkezik a sziderites [ez az egyik ásványa a vasércnek] szennyvíz, hevesen reagál, 35 fokosra melegszik a víz, nem tudják, milyen reakciók zajlanak le, mert igazából meg sem vizsgálták” – mondta. A rozsnyói férfi is úgy tudja, hogy a vas 24-szerese a megengedett határértéknek, míg a cink százszor nagyobb mennyiségben van jelen az üledékben.

A Sajóért nem mozdultak meg sokan, az egyik kivétel a szlovákiai parlamenti képviselő Orosz Örs, aki rendszeresen kérdezi a minisztériumokat, sőt egy látványos akció keretében ezer liternyit szét is locsolt a szennyezett vízből a környezetvédelmi minisztérium előtt, míg Varga Tibor az Európai Parlamentnek (EP) nyújt be hamarosan panaszt Michal Wiezik EP-képviselővel. De még ez sem garancia arra, hogy rövid időn belül megkezdődhetne a kárelhárítás, a környezetvédelmi minisztérium a Blikk szerint most azt fontolgatja, hogy elterel egy a bányát átmosó patakot, de ez sem pillanatokon belül fog megtörténni, és az okozott károkat ez sem tudja visszafordítani.