Még a halak kopoltyúit is belepi a rozsda

2022. március 18. – 15:07

frissítve

Még a halak kopoltyúit is belepi a rozsda
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Már négy hete ömlik a Sajóba a vizet vagy negyven kilométeren át vörösre, iszapsárgára festő vas-oxidos szennyvíz a szlovákiai Alsósajónál (Nižná Slaná), de egyelőre Magyarországon nagyobb riadalmat kelt az ügy, mint a valódi károkat elszenvedő felvidéki régióban. Miközben néhány civil próbálja felhívni a figyelmet az ökológiai katasztrófára, az ott élő emberek és a hatóságok is mintha beletörődtek volna, hogy a vörös folyó természetes, ezzel együtt kell élni. Nincs katasztrófahangulat – van, aki szerint mindez tünete is a kollektív tudatba beivódó elhanyagoltságnak.

Kellemetlen szagú gáz áramlik ki egy ráccsal lezárt, embermagasságú betoncsőből. Az aljában folyó víz eltűnik egy kisebb vezetékben, majd pár méterrel lentebb fedlapot paskolva ömlik be a Sajóba. Balra még folyó színe van a folyónak, olyan, amilyet az élővíztől elvárunk, de a beömlésnél mintha egy festő mártogatná be az ecsetét. Furcsa viszont, hogy az oldott festék nemhogy halványulna, hanem egyre sötétebb lesz. Alsósajótól Tornaljáig vöröses, narancsrozsdás színt vesz fel a folyó, és nem azért, mert egy Instagram-filtert húztak a szemünkre. Egy 14 éve bezárt bánya és vasmű büntetett most. Mivel leálltak a lezárt tárók szivattyúzásával, a felgyülemlett víz köpte most felszínre a maradványkőzetből kioldott vas-oxidot. Bár korábban olyan találgatások is voltak, hogy a folyót zagytározókból elszabadult vörösiszap szennyezte el, hasonlóan a kolontári katasztrófához.

„Ez a tetves elhanyagoltság. Ez a felvidéki realitás, amit itt látunk. Hogy bezárt a gyár, és a magyar munkásoknak nincs munkájuk, az az első. A második, hogy erre egy környezeti katasztrófát is a nyakukba kaptak, a harmadik a leégett krasznahorkai vár, a negyedik a négy kormány által is megígért szoroskői alagút” – mondja a kifolyásnál Orosz Örs, a Szövetség pártkonglomerátum Nyitra kerületi képviselője, jogvédő aktivista.

Orosz volt az egyik első, aki közösségi médiás felületein bemutatta az elszíneződött Sajót, és felhívta a figyelmet egy lehetséges ökológiai katasztrófára. A folyó ekkor már vagy két hete vörösben úszott, de addig nem lépett közbe senki. A kármentesítés még mindig nem kezdődött meg, és az adatszolgáltatással is adósok a szlovákiai hatóságok, hivatalosan még Magyarországot sem tájékoztatták.

Orosz Örs a szennyezést okozó kifolyónál – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex Orosz Örs a szennyezést okozó kifolyónál – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Orosz Örs a szennyezést okozó kifolyónál – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

„Messziről kellett idejönni, hogy ne a mátrix része legyél” – mondja Orosz, aki szerint egymás kezeit mossák az állami hivatalok. Ezért nagy a csönd, és nem cselekedett senki. A bánya és a Siderit néven futó üzem egykor magánkézben volt, de miután az ukrán tulajdonos csődöt jelentett, a helyi bányászati törvény értelmében a leállított bánya tulajdonjoga visszaszállt az államra. Ezután neki kellett volna gondoskodnia a biztonságos rekultivációról.

„Azt egy itt élőnek nem kell magyarázni, hogy mitől ilyen színű a folyó, pontosan tudják, hogy ez minek a színe, bányavíz van a dologban”

– mondja Orosz.

A Sajó mentén fekvő települések lakosai már megszokhatták a mostani látványt, a hidakon a folyóra ügyet sem vetve sétáltak át, egy csoltói férfi pedig tőlünk hallott először arról, hogy valami beszennyezte a vizet. Igaz, a Sajó inkább a lakott területek mellett kanyarog, mintsem átszeli azokat, de mégis nehezen felfogható egykedvűséggel viszonyulnak hozzá sokan. Nem kezelik katasztrófaként a szennyezést, nem voltak látványos civil megmozdulások vagy más mentőakciók.

„Siralmasan néz ki a folyó. Nagy a csend körülötte, mintha semmi sem történt volna. Vártam volna, hogy mozgolódnak a zöldek, de sokáig ők sem léptek” – mondta érdeklődésünkre Pelsőcön egy buszra várakozó nő. Azt mondta, először a magyar nyelvű híradásokból hallott a szennyezésről, a szlovák tévék csak ezután kezdtek foglalkozni vele.

A helyiek tétlenségére az is magyarázat, hogy nem kapnak információkat. Ján Hubay, Csoltó polgármestere sem kapott hivatalos tájékoztatást senkitől. „Nem tudjuk, hogy kinek higgyünk, a magyar újság azt írta, nem veszélyes, a szlovák pedig azt, hogy nagyon mérgező, és kipusztul tőle az összes hal. A kistérségi társulás ülésén felmerült a téma, de hivatalos értesítést nem kaptunk, nem mondták, hogy riadóztassunk a hangosbeszélőn.”

A Sajó Csoltónál és Ján Hubay, a település polgármestere – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex A Sajó Csoltónál és Ján Hubay, a település polgármestere – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
A Sajó Csoltónál és Ján Hubay, a település polgármestere – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
A Sajó Csoltónál és Ján Hubay, a település polgármestere – Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Hubay beszélgetésünk közben aztán hirtelen felhívja a rozsnyói környezetvédelmi felügyelőséget, ahol annyit tud meg, hogy magasabb szintre került az ügy. Majd a kassai kerület szakemberei döntik el, mit kell tenni. Csoltón egyébként szinte minden portán van fúrt kút, és van, aki aggódik is, hogy átszivároghat a kútvízbe a vas-oxidos víz a talajban.

Hogy milyen állapotban van a folyó, arról is csak egy kiszivárgott vízminőség-vizsgálat eredményéből lehet tudni. A február 24-én elvégzett mintavételnek csak március 11-én lett publikus az eredménye, eközben több tonna vas-oxid folyt le a vízen, és kiderült, hogy az arzén mennyisége is a többszöröse a határértéknek.

Orosz szerint a nemtörődömség dél-szlovákiai tünet, Gömörben pedig még hatványozottabban jelen van. A régiót, amelyet 34 százalékos munkanélküliség is sújtott, főleg nagyobb arányú magyar és roma népessége miatt elhanyagolták, elkerülték a fejlesztések, a fiatalok elmentek, ezért váltak rezignálttá az emberek.

A rozsnyói horgászegyesületben tevékenykedő Varga Tibor viszont az egyik kivétel. Szerinte előre borítékolható volt, hogy ilyen szennyezés fog történni, hiszen hasonlót már tíz évvel ezelőtt is láttak, amikor a Máriabánya tárójából szabadult kioldott vas-oxid a folyóba. Az akkor jóval rövidebb, öt kilométeres szakaszt tett tönkre.

Varga úgy tudja, hogy az alsósajói bányánál azt tervezték, hogy a szivattyúzás felhagyása után is leghamarabb 2030-2035-ben telnek meg a járatok, de elszámították magukat. Az viszont szerinte még a bányaigazgatót is meglepte, hogy milyen nagy mennyiségben kerül vas-oxid a vízbe, naponta körülbelül két és fél tonna.

Drónfelvétel a szennyezésről – Fotó: Orosz Örs
Drónfelvétel a szennyezésről – Fotó: Orosz Örs

Varga arra is magyarázatot ad, hogy miért festődik meg a víz. A bányából kikerülő csurgalékvíz még nem vörös, mert a savas közegben másképpen viselkedik a vas-oxid, de amikor a lúgosabb folyóba kerül, akkor kicsapódva színt is kap, az oxid pedig afféle iszapként lebeg a vízben.

„A vas-oxidot nem tartják mérgezőnek, de enélkül is elnyomja az életet. A rozsda belepi a halak kopoltyúit, aztán lassan megfulladnak. Tömeges halpusztulást még nem tapasztaltunk, de találtunk már döglött pisztrángokat, vagy a víz szélére kihúzódó domolykót, ami szokásától eltérően nem menekült el reflexszerűen az ember elől. Ahogy melegszik a víz, még több oxigénre lesz szükségük a halaknak, kérdés, hogy bírni fogják-e így” – mondja Varga a rozsnyói Sajó-parton.

Hogy miért káros a vas-oxid, arról videót is készített. Míg a tiszta vízben a kövek alatt rengeteg kérészt, álkérészt, tegzest, bolharákot találni, addig a vas-oxidosban most alig lehet fellelni a táplálékláncban nagyon fontos szerepet betöltő ízeltlábúakat. Varga szerint ezzel az egész rendszer sérült, és táplálékhiány léphet fel a halaknál. Az is kérdés, hogy az iszaptól gomolygó vízben a pisztráng észre tudja-e venni zsákmányát.

Amikor a horgászszövetség jelezte a szennyezést a környezetvédelmi felügyelőségnek, Varga tudomása szerint az volt az első reakció, hogy mit akarnak, ha nincs halpusztulás, majd a járási hivatal egyik munkatársa is úgy kommentálta a sajtónak, hogy csak egy optikai dolog a víz elszíneződése, ami valószínűleg nem árt a halaknak.

A partokon is éles szegélyt húzó vas-oxid az évek alatt biztosan eltűnik, de az nagy kérdés, hogy az élővilág képes lesz-e regenerálódni. „Pisztrángot, domolykót biztosan fognak telepíteni majd a folyóba, amint lehet, de az apróhalakkal, a fürge csellével vagy az ingolával senki sem fog törődni” – állítja Varga.

Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex
Fotó: Melegh Noémi Napsugár / Telex

Míg itthon a vízügy szinte naponta ad ki jelentést a Sajóval kapcsolatban – a lényeg, hogy nem veszélyezteti a szennyeződés a hazai ivóvízbázist, hiszen a sok mellékfolyó jelentősen felhígítja a szennyezést –, addig Szlovákiában nem ütötte át a plafont az ügy. Orosz megemlíti, sajtóközleményüket, miszerint a szlovák környezetvédelmi miniszterhez fordult tájékoztatásért, egyetlen szlovák újság sem vette át, de ő nem csügged.

„Verni kell a tamtamot, ez maradt, egész életünkben ezt csináljuk, hol Malina Hedvig megverése ellen tüntetünk, hol a nyelvtörvény módosítása ellen, hol valami más szívatás miatt. Egyértelműen nyomásgyakorlásra van szükség, valahogy a hivatalok is beletespedtek abba, hogy a show-t elviszi a háború. Magyarország csinált egy red alertet, nekem meg szponzorált Facebook-posztot kell csinálnom, hogy elérjük az ingerküszöböt. Ha nem lett volna virális az első posztom a Sajóról, hanem megakad négyszáz lájknál, most valószínűleg ti sem lennétek itt.”

Már egy hónapja zubog a vas-oxidos víz a Sajóba, és pár tonna még biztosan belekerülhet: a Siderit-bánya üzemeltetői még egy hetet kaptak arra, hogy megoldják a szennyezett víz szűrését.

A Telex fontosnak tartja, hogy az egész ország területéről szállíthasson az olvasóinak sztorikat, ezért közlünk gyakran vidéki riportokat. Mivel minden térséget nem tudunk lefedni budapesti szerkesztőségünkkel, keressük az együttműködést vidéki újságírókkal, és fokozatosan országos tudósítói hálózatot szeretnénk kiépíteni. Ez a cikk is egy ilyen együttműködés keretein belül készült.

Támogasd a Telexet! Nekünk itt a Telexnél a szabad sajtó azt jelenti, hogy politikusok, oligarchák nem befolyásolhatják azt, miről írunk, miről nem, kivel dolgozunk, vagy kivel nem. A szabad sajtó nekünk kritikusságot, korrektséget, kíváncsiságot jelent. Hogy a közérdekű sztorikról beszámolunk, hogy mindig oda megyünk, ahol a dolgok történnek.

Nem egyszerű a munkánk, van, hogy falakba ütközünk: nem válaszolnak a megkereséseinkre, kordonokkal zárnak el, hogy ne tehessünk fel kérdéseket. Ha szeretnéd, hogy ennek ellenére is kitartóan kérdéseket tegyünk fel, hogy megmutathassuk a lehető legtöbbféle álláspontot, a legtöbb tényt és bizonyítékot, támogasd a munkánkat!
Támogatom