Orosz sztárközgazdász: Putyin Oroszország jelenét már tönkretette, de most száz évre elháborúzza a jövőjét is

Andrej Movcsan neves orosz pénzügyi szakember, jelenleg a Movchan's Group befektetési társaság alapító-vezetője, de korábban is már több milliárd dolláros alapok kezelője volt a Trojka Dialog és a Renaissance csoportnál). A közgazdász egy rendkívül hosszú Novaja Gazeta interjúban elemezte Vlagyimir Putyin háborújának gazdasági következményeit.

Mindezt a Forgókínpad elnevezésű blog vette észre és foglalta össze a rendkívül érdekes beszélgetést magyarul.

Amikor orosz ember kritizálja élesen a háborút, akkor jó eséllyel gondolhatjuk, hogy ezt külföldről teszi, teheti meg. Ilyen volt korábban Oleg Tinkov dollármilliárdos üzletember, aki Londonban él, és Movxan cége is nemzetközi, Londonban, Ciprusban, Kazahsztánban vannak irodái. Az interjú amúgy orosz nyelvű, de a Novaja Gazeta ellenzéki lapot most Lettországban adják ki a 2021-es Nobel-békedíjas Dmitrij Muratov vezetésével.

Az orosz állam működőképes marad

Movcsan elsősorban arról nyilatkozik, hogy miképpen néz majd ki az orosz gazdaság a jelenlegi (és esetlegesen jövőbeli) szankciók után, miből lesz az orosz államnak bevétele.

Egyetlen mondattal összefoglalva állításait,

a konkrét kereskedelmi szankciók egyáltalán nem rendítik meg az orosz államit, még a katonai költségvetést sem, de a technológiai kapcsolatok hiánya évtizedekkel visszaveti az orosz gazdaságot, amely az elmúlt évtizedekben elaludt, mert mindig egyszerűbb volt a szénhidrogén-bevételekből importálni, mint haladni a korral.

A szankciók érintik a kivitelt, a behozatalt, a pénzpiacokat, a kötvénypiacokat. Eközben az orosz propaganda természetesen azzal nyugtatja a belső közvéleményt, hogy a rubel és az orosz gazdaság független maradhat a világtól, miközben természetesen ez nem igaz, komoly gazdasági és társadalmi következmények is lehetnek, csak talán nem úgy, vagy nem olyan rövid távon, ahogyan azt a szankciók hívei gondolják.

A büdzsé rendben lesz

A szakember szerint az igazi probléma nem az orosz költségvetésnél jelentkezik. Számoljunk együtt! Ha Oroszország kevesebb olajat tud kitermelni és értékesíteni, az állam megemelheti az ásványkincsek kitermelésére kivetett adót, de abban is bízhat, hogy a geopolitikai zavarok miatt az olaj ára megemelkedik, ráadásul a rubelt le is lehet értékelni.

„Ha harminc százalékkal kevesebb olajat ad el Oroszország, de a rubel árfolyama harminc százalékkal alacsonyabb lesz, a végén ugyanannyi rubel marad, mint korábban.”

Ez már ma is segít az orosz büdzsének, ha február 24. előtt 77 rubel volt egy dollár, és mostanában 95-98, akkor minden egyes eladott hordó olaj 30 százalékkal több rubelbevételt hoz a költségvetésnek (Ez nem teljesen igaz persze, de most azzal ne bonyolítsuk a képet, hogy az Urál és a Brent olaj közötti spread valójában kitágult, vagyis a világpiaci árhoz képest jelentős diszkonttal tud csak Oroszország olajat értékesíteni).

A probléma mindenesetre nem annyira az orosz, rubelben számolt költségvetéssel van. A probléma a GDP-vel, az oroszok jövedelmével van. Ha Európa visszautasítja az orosz olajat, és minden más paramétert állandónak tekintünk, akkor Oroszország elveszíti olajexportjának mintegy 40 százalékát.

De akkor miért nem fáj ez a mínusz Moszkvának?

Sok olyan szempont van, ami miatt ez a dollárbevétel mégsem hiányzik majd annyira. Egyrészt az embargó biztosan szürke olajeladásokhoz is vezetne (más országok titokban megveszik és „összekeverik” a sajátjukkal az orosz nyersanyagot), illetve Oroszország transzparensen is tud majd értékesíteni olyan országokba, amelyek nem szankcionálnak.

De azért

• Ázsiába nem vezetnek vezetékek,
• a megfelelő tartályhajók hiánya is gondot okoz,
• hol tud egy orosz hajó kikötni, árut leadni,
• ha meghibásodik, nyugati alkatrészek hiányában hogyan javíthatók a hajók,
• hogy lehet a vízkészletet pótolni?

Ezek mind fontos technológiai nehézségek.

Összességében a szakember így is azt tippeli, hogy az orosz eladások 30 százaléka kieshet, az eladott olajra pedig további 30-50 százalékos kedvezményt kell majd Oroszországnak adnia, vagyis dollárban mérve a potenciális bevétel 50 százalékát kapja csak meg az ország, a lehetséges 200 milliárd dollár helyett mondjuk 100-110 milliárd dollárt, ami a magas világpiaci ár miatt azért így is elég nagy összeg.

Oroszországnak még ez sem okoz gondot, mert a lakosság csökkenő jövedelme és a kieső import, valamint az, hogy a gazdag oroszok nem utazhatnak és költhetnek külföldön nagyrészt kompenzálja a problémát, vagyis Moszkvának nincs is most szüksége annyi devizára.

„vagyis az orosz folyó fizetési mérleg egyenlegét tekintve minden rendben van. Oroszország 200-250 milliárd dollárt veszít összesen, az olaj mellett kiesnek fém-, szén- és egyéb eladások, de nagyjából ennyit spórol is.

Nincs is tehát értelme a szankcióknak?

A szakember szerint mégis van értelme a szankcióknak, a kereskedelmi és a technológiai kapcsolatok limitálásának. Hiszen az orosz gazdaságban hamarosan egy csomó probléma fog jelentkezni. A korábbi években évi 20 milliárd dollár értékben vett Oroszország az oroszországi beruházásokhoz nyugati eszközöket.

A jövőben az emberek elszegényednek, nem utazhatnak, de nem lesz innováció, fejlődés sem az országban.

Hogyan jelentkezik majd ez a probléma? Oroszország katonai költségvetése évente mintegy 60 milliárd dollár, a katonai költségvetés fenntartása nem jelent nagy problémát. Különösen azért nem, mert a gazdaságra, a tudományra és a nemzeti projektekre fordított kiadások csökkenni fognak.

Viszont nyugati technológia hiányában az Ukrajnában elveszített orosz fegyverek pótlására Oroszország nem tud modern fegyvereket előállítani. Az orosz hadiiparban van képesség az egyszerű katonai felszerelések, a Kalasnyikovok, vagy a régi tankok előállítására, de ennél fejlettebb eszközökre nincsen. Vagyis jönnek újra a T–72-es tankok.

Autóipar, bútoripar

Andrej Movcsan érthető példáival, az autóiparban nem lesz nyugati személyautó, de lesz autó, csak éppen egyszerűsített Nivák, ABS nélkül, légzsákok nélkül, régi fékekkel és kézi váltóval. Talán még szemléletesebb a bútoripari példája.

Oroszországban rengeteg nyírfa van, miért ne tudna maga bútorokat gyártani? Tud is valamilyet, de az ördög a részletekben van, Oroszország olyan zsanérokat és fogantyúkat tud csak gyártani, amilyeneket 50 évvel ezelőtt gyártottak. Megdöbbentő, de igaz, Oroszország még ilyen elemi alkatrészeket sem tanult meg gyártani az elmúlt évtizedekben

Az ország a szénhidrogénekért és fémekért kapott pénzből élt, és azt hitte, hogy ez örökké tart.

“Amikor nyitott vagy a világra, akkor élvezed a nemzetközi munkamegosztás örömeit, importálod az ajtópántokat, nem készülsz arra, hogy az ajtók bezáródnak.”

A közgazdász szerint tehát a szankciók miatt nem fognak az oroszok éhezni vagy meztelenül járni, de elvész Oroszország technológiai fejlesztési képessége. Tíz év szankciós világ után Oroszországnak már eszébe sem jutna megtámadni Ukrajnát, 15 év és a nyugati technológia olyan fejlett lesz, hogy az orosz nukleáris fenyegetés is megszűnik.

A szabad piac vége

Miből emelkedett fel Oroszország az 1990-es években?

– teszi fel a kérdést a közgazdász.

A régi korrupciót és bürokráciát felülírta a szabad piac, most ez fordult meg, de immár nem a pékségeket kellene piacosítani, hanem az ország vezetését

– válaszol önmagának

"Ukrajnát úgysem tudjuk “legyőzni”, ezt már látjuk. És nem csak azért nem, mert az orosz hadsereg harcképessége alacsony, az ukrán hadsereg morálja pedig magas. A fő probléma inkább az, hogy a katonák nem is értik, mi a győzelem. Az értelmetlen háború, a háború a háború kedvéért, a gyilkolásért, a Nyugat elrettentésére folytatott háború nem háború, hanem terrorista akció, és nem vezethet győzelemre.”

Ha maradt egy cseppnyi ész…

Andrej Movcsan szerint ha az ország vezetésében maradt egy cseppnyi ész, belátja, hogy semmi értelme Ukrajna legyőzésének.

Elfoglalni a területet, és továbbra is ellenőrizni 40 millió Oroszország-gyűlölő polgárt? nagy költséggel és sok áldozattal elnyomni a gerillamozgalmat? Milyen erőkkel? Hány százmilliárd dollár kell ehhez? Oroszország egyetlen feladata Ukrajnában az, hogy elérjen valamit, amit győzelemként adhat el saját választóinak.

És eközben mi lesz az orosz gazdasággal? Ha kivonulnak a nyugati cégek, papíron a Pepsi helyett az üzemekben kvaszt is lehet palackozni. De amikor kritikus helyzet adódik, importált alkatrészek nélkül nehéz lesz folytatni a termelést.

Lehet persze Kínával próbálkozni, de ők majd egész autót akarnak eladni sok pénzért, nem akarnak oroszországi összeszerelésbe fogni. Ilyen és hasonló gondolatok révén odajut a közgazdász, hogy

A gazdasági szempontokat figyelembe véve Oroszország ezt a háborút nem nyerheti meg, csak befejezheti valamilyen ürüggyel.

Putyin Oroszország jelenét már tönkretette de épp most háborúzza el az orosz nép jövőjét legalább száz évre., Be kell érnie azzal, hogy megteremtette a NATO egységét és részlegesen újraalkotta a Szovjetunió nyomorát. Azt azonban csak remélhetjük, hogy ezt felismerve, nem a nukleáris arzenálhoz nyúl, mert természetesen akkor is veszít, de akkor mindenki vele pusztulhat.