Hazatért Ukrajnából a világhírű kanadai mesterlövész, aki csalódott a háborúban

Hazatért Kanadába a világ egyik legjobbjának tartott mesterlövész, Wali, aki még márciusban utazott Volodimir Zelenszkij ukrán elnök felhívására Ukrajnába, írja a Portfolio. A 40 éves mesterlövész Facebookon adott hírt erről, de a hétvégén megjelent vele egy interjú is a kanadai La Presse-ben, ahol azt mondta: csalódás volt számára a háború.

A Facebook-posztban hazatérését Wali családi okokkal magyarázta: „Amíg az elmúlt hónapokban Ukrajnában harcoltam, a fiam fokozatosan kezdett elfelejteni engem. Legalábbis ezt éreztem a videóhívások során.

Aztán láttam magam előtt, mi történne, ha meghalnék a harcban. A fiam többé nem ismerhetne meg. Csak egy történet lennék, amiről mesélnek neki. Én lennék az az »apa«, aki egyszer elment Ukrajnába, és soha nem tért vissza.”

Bár voltak híresztelések arról, hogy Walit az orosz különleges erők megölték, a mesterlövés sértetlenül tért vissza Kanadába, és a La Presse-nek adott interjújában arról beszélt, hogy mindössze két lövést adott le a kiküldetése során. Azonban többször is került olyan helyzetbe, ahol majdnem az életét vesztette: egy alkalommal társaival ukrán sorkatonákat fedeztek, akik kimentek cigizni a lőállásból. Egy orosz harckocsi észrevette őket, és azonnal tüzelt – kis híján az egész rajt likvidálták.

„A halál szaga járta be a környéket, nehéz körbeírni: elszenesedett hús, kén és vegyi anyagok hátborzongató szaga ez. Borzasztó embertelen”

– mondta. „A szívem azt mondja, vissza kéne menni a frontra. Még ég bennem a láng. Szeretem a hadszínteret. De megpróbáltam a szerencsémet. Nincsenek sérüléseim. Azon gondolkozom mindig: meddig lehet még kockáztatni? Nem akarom elveszíteni mindazt, ami itt van” – tette hozzá Wali, aki az ukrán harcok közben lemaradt fia első születésnapjáról is.

Sokan jönnek nagy mellénnyel, aztán behúzzák a fülüket-farkukat

Wali az interjúban arról beszélt, komoly csalódások érték a frontvonalon. A legtöbb önkéntes számára ugyanis nagy gondot jelentett csatlakozni egy katonai egységhez: „Zelenszkij mindannyiunkat odahívott, de a terepen a tisztek teljesen tehetetlenek voltak. Nem tudták, mit kezdjenek velünk.”

Ő maga végül egy „Norman dandár” nevű formációhoz csatlakozott, melyet egy kanadai veterán, becenevén Hrulf vezetett. A formáció vezetője szerint sokan igen rövid időn belül dezertáltak a csapatból: „Voltak olyanok, akik úgy siettek a frontra, hogy a legkisebb biztonsági ellenőrzésen sem estek át. Így az ukránok eleinte csak teszteltek minket, és most jutottunk el odáig, hogy egyre több küldetést kapunk. Van egy bizalmi elem ebben, aminek ki kell épülnie, és ez teljesen normális.”

Walinak is rengeteg nehézséggel kellett szembenéznie a fronton:

„Ismerned kellett valakit, aki ismert valakit, aki elmondta neked, hogy valamelyik borbélynál adnak neked egy AK-47-est. Gyakran még az élelmezést is a civilek biztosították nekünk. Sőt, a járművek üzemanyagát is. Folyamatosan magadat kell megszervezned, és tudnod kell valakit, aki ismer valakit.”

Néhány hét kiképzés után egyébként a legtapasztaltabb nyugati katonák az ukrán katonai hírszerzéshez kerültek, és egyesek az ellenséges vonalak mögötti különleges műveletekben vesznek részt. A kevésbé tapasztaltak viszont Wali szerint „egyik Airbnb-ből ugrálnak át a másikba”, amíg nem talál rájuk egy csapat, akikkel kimehet a frontra. A legtöbben a rossz tapasztalatok miatt inkább haza is mentek: „Sokan jönnek nagy mellénnyel Ukrajnába, aztán amikor távoznak, behúzzák a fülüket-farkukat.”

Bár most hazatért, Wali úgy tervezi, nemsokára visszatér majd az ukrán frontra: „Soha nem lehet tudni, mikor hoznak változást a külföldi harcosok. Olyanok, akár egy tűzoltó készülék: haszontalannak tűnnek, amíg valami fel nem gyullad.”