Három nyugtalanító kérdéscsoport a New Yorkban meggyilkolt magyar nő ügyében

A New York-i rendőrség hivatalosan alig ad ki információt annak a magyar nőnek az ügyében, akinek a holttestét szombat reggel találták meg egy görgős hokitáskában Queensben, a nyílt utcán, de a gyilkosság eddig ismertté vált körülményei sok szempontból egyáltalán nem szokványosak. Összeszedtük a legfontosabb kérdéseket, amelyeket ezek a furcsaságok felvetnek.

Nem hallotta? És a gyilkos tudta, hogy nem fogják hallani?

A rendőrség egyik első dolga volt, hogy bevitték kikérdezni az áldozat 13 éves kisfiát, aki otthon tartózkodott, amikor az édesanyját megölték a saját otthonukban péntekről szombatra virradó éjszaka, 12 óra 40 perc körül. Hogy a fiú mit mondott a rendőröknek, az egyelőre nem került nyilvánosságra. A hírek szerint a rendőrség reggel, a holttest megtalálása után szerzett tudomást a gyilkosságról – ezek szerint a fiú nem hívta ki őket az éjszaka, feltételezhetően azért, mert nem vette észre, mi történt a házukban.

De hogy lehet ez? Az áldozatot közel 60 késszúrás érte, és számos sebesülése arra utal, hogy védekezni próbált, tehát a gyilkosság nem egyetlen szempillantás zajlott le, és járhatott zajjal, kiabálással. Ha a fiú meghallotta volna a hangokat, akkor – még ha lemenni, közbeavatkozni félt is – a hangok elcsendesedése után, esetleg később a vérnyomokat látva a rendőrséget előbb-utóbb értesítenie kellett volna. Elképzelhető, hogy a 2 millió dolláros (közel 700 millió forint), tágas házban viszonylag messze volt a szobája onnan, ahol az édesanyját megtámadták, esetleg – tinédzser lévén – nagyon mélyen aludt, vagy akár fülhallgatóval videójátékot játszott, zenét hallgatott. Ha viszont igaz az a feltételezés, hogy a gyilkos ismerte az áldozatát, és bejáratos volt a házba is, akkor jó eséllyel arról is tudnia kellett, hogy számolnia kell a fiú jelenlétével, esetleges felbukkanásával. Szokatlan merészségre utal, ha tudott erről, kalkulált ezzel, és ennek ellenére vállalta a kockázatot.

Miért kockáztatott feleslegesen a holttest szállításával?

A gyilkos a holttestet egy görgős táskába rejtette, majd kivitte a házból, végigvonszolta a csendes éjszakai utcán, végül pár sarokkal arrébb, nem egészen egy kilométerre csak úgy otthagyta a járda mellett. A jelenetet, ahogy vonszolja a táskát, egy térfigyelő kamera fel is vette. A táskából szivárgó vér nyomait követve jutottak el reggel a rendőrök az áldozat házáig.

De mi értelme volt a gyilkos szempontjából egyáltalán elvinni a holttestet a házból, ha a nyomok úgyis könnyedén odavezetik aztán a nyomozókat, és az áldozat azonosítását sem nehezíti semmi?

Miért tette ki magát annak a veszélynek, hogy a nyílt utcán bárki megláthatja, vagy – ahogy ez meg is történt – egy térfigyelő kamera felveheti, ha ezzel látszólag nem nyert semmit, a holttestet nem rejtette el, a gyilkosság tényének felfedezését nem odázta el?

A fenyegető sms, ami felérhet egy beismeréssel

Amerikai sajtóértesülések szerint a gyilkosság utáni órákban az áldozat férje, Howard Klein fenyegető üzenetet kapott a felesége telefonjáról. „A feleséged börtönbe juttatott néhány évvel ezelőtt. Visszatértem” – a PIX11 rendőrségi forrásai szerint ez állt benne, és még az is, hogy a család többi tagja is sorra kerül. Egyelőre semmit nem lehet tudni arról, hogy milyen múltbeli eseményre utalhat ez a szöveg. (Mi is megkerestük a New York-i rendőrséget az üggyel kapcsolatos kérdéseinkkel, és a férjjel is megpróbáltuk felvenni a kapcsolatot, de egyelőre nem kaptunk választ.)

Ha például régebben egy másik bűncselekmény, mondjuk egy rablás sértettje volt a meggyilkolt édesanya, és az ő feljelentése nyomán elfogtak és szabadságvesztésre ítéltek valakit, akkor az sms küldőjének a kiléte elég könnyen beazonosítható. Egy ilyen esetben a gyilkos lényegében arccal-névvel beismerte a gyilkosságot, amikor megírta és elküldte ezt az üzenetet. Ha így van, akkor viszont miért nincs még hivatalosan gyanúsított az ügyben? És miért ismerte volna be a gyilkos önként a tettét, ha egyébként odáig azért nem ment el, hogy fel is adja magát? Ha pedig azért nem adta fel magát, mert tényleg végezni akar a család többi tagjával is, miért nehezítette meg saját maga számára a terve végrehajtását azzal, hogy magára irányította a hatóságok figyelmét?

Elképzelhető egy olyan forgatókönyv is, hogy az sms küldője arra számított: nem tudják beazonosítani, mert a férjnek fogalma sincs róla, milyen régi ügyre utalt, kit és hogyan juttatott a felesége valamikor régen börtönbe. De hogy lehet valaki felelős egy másik ember börtönbe kerüléséért úgy, hogy nincs ennek tudatában a legközelebbi hozzátartozója? Annyi a nehezen megválaszolható kérdés az sms körül, hogy azt sem lehet kizárni: nem érdemes hitelt adni neki, mert nem más csupán, mint a gyilkos terelési kísérlete.