Miközben az ortodox egyház legnagyobb presztízsű „ökumenikus” pátriárkája, I. Bartholomaiosz Isztambulban székel, Konstantinápoly 1453-as bevétele óta az egyház súlypontja átkerült Moszkvába. Azonban a New York Times riportja szerint a moszkvai pártiárka, Kirill Putyin háborús erőfeszítéseihez nyújtott feltétlen támogatása (az orosz konzervatív-birodalmi ideológia és az ortodox egyház szerves kapcsolatáról itt olvashat részletesen) után véglegesnek tűnik a két egyházi vezető 2019 óta érlelődő szakítása. Ráadásul annak ellenére, hogy az orosz állami vállalatok által bőséges apanázsban részesített ukrajnai egyházi vezetők egy része nem ítélte el a háború és a hívők elleni atrocitásokat, a 45 Ukrajna területére eső püspökségből 22-ben kivették az imádságok szövegéből Kirill pátriárka nevét, 400 ukrán pap pedig petícióban követelte, hogy Kirill háborúra uszító szavait minősítsék eretnekségnek. A háború a nemzetközi ortodox közösségekben is szkizmát okozott, Rotterdamban rendőröknek kellett szétválasztania a helyi gyülekezet egymást gyepáló tagjait.
