„Úgy jöttünk elő, mintha csak újjászülettünk volna” – több mint 300 embert tartottak fogva egy ukrán falu iskolájának pincéjében orosz katonák
2022. április 17. – 14:25
frissítve
Ahogy foglalják vissza az ukrán csapatok a Kijev környéki területeket, úgy válik egyre világosabbá, milyen árat fizetnek ártatlan emberek az orosz-ukrán háborúban. A helyiek szerint az orosz katonák követték el a nyilvánosságra került atrocitásokat, Ukrajna és több nyugati ország is háborús bűnökkel vádolja az orosz hadsereget. Oroszország mindent tagad, és nyugati titkosszolgálati akciónak tekinti a civil lakosság elleni támadásokat, köztük a szerintük megrendezett bucsai tömegmészárlást. A Reuters az ukrán fővárostól 120 kilométerre lévő Jahidnében készített fotóriportot, amit alig két hete hagytak el az orosz katonák.
Halottak neveit vésték fel egy ukrajnai iskola pincéjének a falára, ahol a helyiek szerint több mint 300 ember volt hetekig az orosz megszállók fogságában a Kijevtől északra fekvő Jahidnében. A mindössze öt utcából álló, mezőgazdaságból élő kis falu a közeli Csernyihivből érkező városiak kedvelt nyaralóhelye volt – most egy leégett házakkal teli, hátrahagyott katonai felszereléssel, harckocsikkal tűzdelt kietlen romhalmazzá vált.
A Reuters készített képriportot a településen, ahol újságíróiknak nyilatkozva Alina Tolocsina, a falu vezetésének tagja nehezen tudott uralkodni érzelmein, amikor végigment a listán lévő neveken a pincében, ahova elmondása szerint őt és több száz társát bezárták. Az ajtótól balra az orosz katonák által megölt hét ember nevét írták fel. A jobb oldalon tíz olyan ember neve állt, akik a pincében uralkodó körülmények miatt haltak meg.
„Ez az idős férfi halt meg először” – mondta Tolocsina, és a Muzyka D. névre mutatott. Dmitro Muzyka március 9-én halt meg az iskola alagsorának legnagyobb termében. A férfi holtteste néhány napig egy kazánházban feküdt, majd aztán amíg éppen nem ágyúzták a települést, néhány embernek megengedték, hogy elvigyék a halottakat, és a falu temetőjében temessék el őket.
A Reuters hét jahidnei lakossal beszélt, akik szerint legalább 20 ember halt meg az orosz megszállás alatt. Az ukrán hatóságok egyelőre nem közöltek hivatalos adatokat a halálos áldozatok számáról, és a Reuters sem tudta megerősíteni a helyiek beszámolóit, de a tudósítóik láttak egy frissen ásott sírt a falu melletti mezőn, és két műanyag lepedőbe burkolt holttestet.
A lakosok beszámolói beleillenek azok sorába, amelyekben a Kijev környéki városok civil lakossága emlékszik vissza a többhetes orosz megszállás alatt tapasztalt szenvedésekre.
A pince falain rögzített utolsó áldozat, Nadija Budcsenko március 28-án halt meg, két nappal azelőtt, hogy az orosz csapatok kivonultak a faluból. Tolocsina azokon a többnyire idős embereken kívül, akik a fogvatartás zord körülményei miatt haltak meg, megnevezett másokat is, akiket szerinte orosz katonák öltek meg. Köztük volt Viktor Sevcsenko és testvére, Anatolij, akit a faluban Toljaként ismertek.
Szerinte egyiküket az udvaron temették el, és a másikról is azt mondták, hogy valahol a faluban, de neki nem találták meg a holttestét.
A Reuters hat másik lakossal is beszélt, akik megerősítették Tolocsina beszámolóját. Voltak, akik alapból ott kerestek menedéket, de a helyiek szerint március 5-én az iskola pincéjébe vezényelték őket, ahol aztán a következő 25 napot töltötték. Ki csak rövid ideig engedték őket; azért, hogy könnyítsenek magukon, vagy hogy kinyújtóztassák a végtagjaikat.
Az orosz katonák azt mondták nekik, hogy a saját érdekükben tartják őket fogva. A pincében lévő szobákban volt közel 60 gyermek is. A helyiek azt mondták, fogságuk napjai alatt kevés volt az élelem és a víz, áram nem volt, ahogy vécé sem.
Osztoztak a vécének használt vödrökön, és felváltva aludtak a kis, zsúfolt helyiségekben, mivel nem volt elég hely ahhoz, hogy mindenki egyszerre lefeküdhessen.
„Alig lehetett levegőt kapni” – ezt Olha Menyajlo agronómus mondta, aki 32 éves fiával, annak feleségével és gyermekeivel – egy 4 hónapos kisfiúval és egy 11 éves kislánnyal – volt az alagsorban. Elmondta, hogy az orosz katonák egy átfogó listát kértek a pincében tartózkodókról, hogy megszervezzék az élelmiszer-ellátást. Ő 360 embert számolt össze, két másik helyi szerint is több mint 300-an voltak.
„Az időseknek nehéz volt ott lenni a sötétben, friss levegő nélkül, ezért főleg ők haltak meg”
– tette hozzá. Az első temetés március 12-én volt, akkor egy, az orosz katonák által férfit és négy, a pincében életét vesztő idős embert hantoltak el. Az oroszok kiengedtek néhány fiatalt, hogy sekély sírokat ássanak.
De közben is folyamatosak voltak a harcok. Amint elkezdték az ásást, újrakezdődött a tüzérségi támadás. „A földet lapátolóknak a sírokban lévő holttestekre kellett feküdniük, hogy megvédjék magukat a lövedékektől. A férjem is ott volt” – mondta Menyajlo.
Egy tehenet tartó asszonyt egyik reggel katonák kísértek el, amíg tejet hozott a gyerekeknek. Másokat az orosz katonák szeszélyei szerint engedtek ki időnként. Amikor visszatértek otthonaikba, a falusiak rögtön látták, hogy a tévéktől kezdve a női fehérneműkig mindent elvittek.
Két falubeli elmondta, hogy a március elején érkezett orosz katonák közül páran eleinte visszafogottak voltak, felajánlották, hogy megosztják velük ételeiket, és meglepődve konstatálták a falu takaros kinézetét. Mások azonban azonnal fosztogatni kezdtek.
„Mindent elvittek, ami a kezük ügyébe került” – mondta a 71 éves Petro Hljisztun, aki szemtanúja volt a jelenetnek. Elvitték egy elemlámpáját és a tabletjét is, amit a fia hozott neki Lengyelországból.
A Reuters azt is dokumentálta, ahogy ukrán katonák, rendőrök és tűzszerészek járkálnak a roncsok között, holttesteket exhumálnak, és fel nem robbant lőszereket szednek ki a sérült harcjárművekből.
Csak akkor merészkedtek ki végleg az iskolai pincében rekedtek, amikor az oroszok március 30-án megkezdték a kivonulást – mondta a 64 éves Tamara Klimcsuk.
„Kinyitottuk az ajtót. Úgy jöttünk elő, mintha csak újjászülettünk volna”.
„Nagyon jó életünk volt” – folytatta Klimcsuk, akinek a veje volt az 50 éves Viktor Sevcsenko volt, az egyik tagja annak az említett testvérpárnak, akiket a falubeliek szerint orosz katonák öltek meg. „Soha nem gondoltuk volna, hogy ilyen gyászban lesz részünk”. A férfi a feleségét és két gyermekét az iskola pincéjébe küldte, de ő maga otthon maradt, hogy őrizze a házát. Klimcsuk szerint március 3-án lőtték le.
Az orosz katonák azt mondták a helyieknek, hogy Viktor katonai egyenruhát viselt, és sörétes puskával volt felfegyverkezve. Klimcsuk maga nem volt szemtanúja a gyilkosságnak, de azt mondta, hogy látta a férfi holttestét, miután az ukrán erők visszafoglalták a várost, a kérésére ugyanis exhumálták azt egy tömegsírból. Kék farmert és fekete kabátot viselt. „Egyszerűen fejbe lőtték”.