Régen Putyin korsója került arra az asztalra, ma már az ukrán zászló

„Ott ült általában Putyin. A pult ezen részén rendelt, és oda, ahhoz az asztalhoz ült le”

– mondja a drezdai Am Thor pincérnője, miközben a bárpult oldalsó, kopott részére, illetve az étterem egyik eldugott asztalára mutat. Az asztalnál most két férfi ül, sört isznak és gigantikus sült húsokat esznek. Mellettük pedig egy üres polc figyel: a polc, amit korábban drezdaiak és turisták is csak „Putyin-sarokként” ismertek.

A pincérnő arról is beszél, hogy még mindig sok turista keresi Putyin sarkát a kocsmában. Az orosz elnök kedvenc kocsmájának nevezett Am Thor története 1985 és 1989 között fonódott össze a KGB-tisztként gyakran itt söröző Putyin nevével. Putyin látogatásai az akkori tulajdonosban mély nyomot hagytak, ezért törzsasztalához közel egy emléksarkot alakított ki tiszteletére: orosz zászlókkal, Putyinról készült drezdai fotókkal, amelyeken szerepelt például Gerhard Schröder korábbi német kancellár és a kereszténydemokrata politikus, Kurt Biedenkopf is.

Az étterem 2019-ben új tulajdonost kapott (erre még később visszatérünk), ekkor repült a Putyin-sarok is a helyről. „A főnök nem tudott ezzel a Putyin-dologgal mit kezdeni, inkább kidobta, afféle politikai okokból” – meséli lapunknak a pincérnő. A putyini összefonódás alig pár dologban maradt meg ezután: egyrészről a drezdaiak továbbra is Putin Schänkeként („Putyin kocsmapultja”) emlegették a helyet, másrészt pedig az orosz útikönyvek is előszeretettel emlegették a helyként, ahol „munka utáni sörét itta az orosz elnök, amikor Drezdában KGB-tisztként dolgozott”.

Putyin-sarok, ukrán zászló

Az egykori Putyin-sarok helyett most Ukrajna zászlaja díszíti a polcokat és a sörcsapot is. A Bild beszámolójában még egy piros x-szel áthúzott Putyin arckép is szerepelt a pulton, de később ezt is leszedték, az orosz elnök arca teljesen eltűnt a „Putyin-kocsmából”. Mint azt korábban mi is megírtuk, az Am Thor pénteken örök életre kitiltotta az orosz elnököt a drezdai étteremből. Joachim Müller, az étterem tulajdonosa korábban úgy fogalmazott:

„Kitiltottam egy életre. Ő egy háborús bűnös. Ha még egyszer betenné ide a lábát, meg is fordulhatna, és kintről nézhetné az ajtót.”

Müller azt is elmondta, hogy Putyin volt az első és eddig az egyetlen, akit kitiltottak az Am Thorból. A Thor emellett a borravaló 10 százalékát is felajánlja naponta az ukrán menekültek megsegítésére.

„Minden héten közösen gyűjtünk és adakozunk helyi, valamint nemzetközi projektekre. Az egyik törzsvendégünk három ukrán menekültet is befogadott, őket meghívtuk vacsorázni a hétvégén, és továbbra is ezt fogjuk tenni, hogy támogatni tudjuk őket” –mondta Müller a Bildnek.

A drezdai főutcán sétálva látszik, hogy nem az Am Thor az egyetlen, amely így vagy úgy kiáll Ukrajna mellett: az Albertplatztól induló Hauptstraßén az ember rengeteg ukrán zászlóval találkozik, néhány épület sárga-kékbe öltözött, az egyik helyi bolt pedig saját grafikáit árulja, amelyek árából az ukrán menekülteket támogatja. Az utca Albertplatz felőli sarkán lévő Am Thor egészen kitűnik az utca miliőjéből – kívülről egy, a kommunista időkből visszamaradt bérház fogadja az arra látogatót, belül pedig kockás abrosz és faasztalok. Az étlapon a szász és a német konyha jellemző, de felbukkan egy kis Oroszország is itt: árulnak szoljánkát, a pincérnő szerint azért, mert azt imádják a németek. És Sztolicsnaját, mert „az meg mindig is volt”. (Egyébként nemrég ez a vodkamárka nevezte át magát a háború miatt, hogy eltávolodjon Oroszországtól).

A Stasi és a Putyin-bögre

Putyin 1985-től a drezdai Radeberger utcában lakott feleségével, illetve két gyermekével (utóbbi itt is született). A hidegháború utolsó éveiben Putyin a KGB-tisztjeként dolgozott itt, bár arról sok pletyka – és kevés információ – van, hogy pontosan mit is csinált: egyes német források szerint ipari titkok kikémlelése volt a feladata, míg mások szerint a Stasi tisztségviselőinek devizaügyeit figyelte meg. Megint más források azt állítják, hogy tolmácsolt és a Stasival együttműködve egyetemisták beszervezésében segített.

A mai villanegyedben található KGB-főszálláson dolgozó Putyinról azért sem maradt fent sok dokumentum, mert a fal leomlása után a KGB szinte mindent elégetett, ami a villában volt. A feszült hangulatban a helyiek szerint a dühös tömeg 1989-ben megrohamozta a KGB-villát. A helyi emlékezetben az esemény úgy maradt meg, hogy az embereket végül maga Putyin kergette el, pisztollyal fenyegetve őket. Egy német képsorozat szerint később a KGB-villában már csak olyan dokumentumokat találtak, mint a szauna használati útmutatója: ez egyébként arról szólt, hogy a szaunába alkoholt bevinni tilos, csak a gyümölcslé és a tea megengedett.

Putyin 2001-ben arról beszélt újságírók előtt, hogy családjával „a legjobb éveiket Drezdában töltötték”. A kocsmázás mellett a Jägerparkba járt focizni, a Süddeutsche Zeitung szerint pedig már akkor is szeretett horgászni. Volt felesége, Ljudmila arról beszélt, hogy Putyin gyakran hazajárt ebédelni két és fél szobás lakásukba. „Reggel elvitte Mariját az óvodába, ami a lakásunk alatt volt, aztán bölcsődébe mentek Jekatyerinával” – emlékezett vissza. Putyin végül 1990-ben hagyta maga mögött Németországot. Emlékét sokáig őrizték a németek például drezdai Putyin-séták szervezésével.

Ennek fontos része volt az Am Thor is, amely egyébként ma már nem teljesen ugyanaz a Putyin-kocsma, mint ami korábban volt. A több évtizedes múlttal rendelkező étterem ugyanis 2018-ban kigyulladt, majd csődbe ment. Eredeti tulajdonosa nem sokkal később meghalt. Mint a mostani pincérnő mesélte, „ő volt egyébként az, aki Putyinnal is találkozott”. 2019-ben került új tulajdonosához a kocsma, ekkor volt róla szó, hogy teljesen átalakítják majd, de pár apró változtatást leszámítva megmaradt a kocsma belseje, illetve a neve is. Utóbbit a közelben lévő drezdai erődítmény kapujáról, a „fekete kapuról” (vagy Bautzner Tor/Lausitzer Tor) kapta, amely 1632-ben épült meg, a 19. században pedig lebontották. A német lapok szerint a kapu helye napjainkban is kedvelt találkozóhelye a CDU politikusainak, a híres fekete kaput pedig még ETA Hoffmann is megénekelte Az arany virágcserépben.

A Putyin-éra a tulajdonosváltással tehát eltűnt, az ott dolgozóknak és az új tulajdonosnak csak legendák maradtak meg az orosz elnökről. Ezek alapján Putyint „csendes és visszafogott embernek” tartották a drezdaiak, aki „felest nem ivott, inkább csak sörözött”. A pohár sört tiszteletére egy időben „Putyin-bögrének” is hívták a kocsmában, és azt is tudják, hogy az elnök kedvenc söre a ma is árult Radeberg volt. Putyin egyszer arról beszélt újságíróknak, hogy hetente bő három liter sört ivott, és mint fogalmazott:

„Rendszeresen autóztunk Radeberg kisvárosba, ahol Kelet-Németország egyik legjobb sörfőzdéje található.”

Szászország és az orosz elnök

A háború kitörésével aztán nemcsak Drezdában, de egész Szászországban megjelent a Putyin-kultusz eltörlésének vágya. Szászország a lakosok nyomására Putyin 2009-es, Szászországtól kapott elismeréseit is visszavonta. Németország meglehetősen komolyan vette a szimbolikus lépéseket, a Drezdai Operabál testületében például ultimátumot kapott a drezdai polgármester: vagy ő távozik a tagok közül, vagy Putyin veszíti el Szent György-rendjét.

Az orosz elnök több német városba utazott előszeretettel mulatni (a berlini Tagesspiegel archívuma egy olyan cikket is felidézett 2000-ből, amikor Putyint lovaggá ütötték egy testőrök által védett német kocsmában), de drezdai évei alatt egy másik kedvelt célpontja a szász Lipcse volt. Putyinnak itt is lett egy kedvenc kocsmája, a Gosenschenke, ahol éveken át újságcikkekből kivágott emléktábla díszelgett a fölött az asztal fölött, ahol Putyin korábban sörözött. Ma már az emléktábla eltűnt, az orosz elnökre egykor büszke kocsma pedig autókkal jár ki a lengyel–ukrán határra, hogy segítse a menekülőket.

Jens Gröger, a Gosenschenke tulajdonosa szerint az orosz elnök itt kifejezetten szeretett sertéspecsenyét enni, de a helyi sörspecialitást, a Gosét is megkóstolta. Gröger szerint mindig az ebédlő hátsó részének egyik emelvényén, egy sarokban ült. A Putyin-emléktábla sokáig turistalátványosságnak számított a lipcsei kocsmában, ahova az Orosz Föderáció főkonzulátusának közelsége miatt egyébként is sok orosz tért és tér be a mai napig. Mint a kocsma tulajdonosa fogalmazott:

„Őket a mai napig szívesen látjuk. Az egyetlen ember, akire a Gosenschenke már nem akar emlékezni [a háború miatt], az Oroszország elnöke.”