A környezeti károk még csak járulékos elemei a háborúnak, de fegyverként is használhatják az ukránok ellen

„Már most masszív, ökológiai szempontból katasztrofális támadást látunk Oroszország felől” – mondta Olekszij Angurec, a Zilenyi Szvit ukrán környezetvédelmi civil szervezet vezetője a Politicónak.

A harcok magas környezeti kockázattal járnak, Ukrajna erősen iparosodott régióiban atomerőművek, nukleáris hulladéklerakók, vegyi üzemek, bányák, acélművek, üzemanyagtárolók válhatnak és válnak is célponttá. A háború első két hetében több olajtároló és lőszerraktár is találatot kapott és gyulladt ki.

A holland PAX civil szervezet elemzései alapján már legalább kéttucat olyan helyszín van, ahol környezetkárosító szivárgások, robbanások vagy tűzesetek voltak. A Nemzetközi Atomenergia-ügynökség szerint két alacsony aktivitású nukleáris hulladéktároló létesítmény is találatot kapott, az egyiket Kijevben, a másikat Harkivban. Míg korábban arról olvashattunk, hogy a Csernobilt elfoglaló oroszok radioaktív port vertek föl. Környezeti szempontból is ez a legaggasztóbb kérdés, hogy nukleáris katasztrófába fordulhat-e a háború. Zaporizzsja támadásakor az atomerőmű operátorai hangosbeszélőn keresztül próbálták meggyőzni az oroszokat, hogy az egész világot nukleáris katasztrófába sodorhatják, de nem sok eredményt értek el.

Egyes kutatók szerint Csernobilhoz fogható hatásokkal nem kell számolni még akkor sem, ha szivárgás történne Zaporizzsjében egy robbanás után, míg mások nem tartottak kizártnak egy olyan reaktorleolvadást sem, mint amilyen Fukusimában játszódott le. Ennek következtében akkor rengeteg sugárzó anyag került ki a környezetbe. Bár a háború miatt Ukrajna levegőminőséget és radioktivitást monitorozó állomásai közül több leállt, az eddig nyilvánosságra kerülő adatok alapján nem történt radioaktív szivárgás, épen maradt a blokk Zaporizzsjében.

Nagy füsttel égő, lebombázott épületek látványos példái annak, hogy a háború környezetszennyezéssel jár, de a hadiipar és a katonaság harci cselekmények nélkül is globálisan kiemelkedő szennyező.

A fegyverekhez rengeteg, sokszor ritka nyersanyag kell, amelyek bányászata eleve megterheli a környezetet, és még ehhez jönnek a katonai bázisok, gyakorló terepek, amelyek ökológiailag értékes területeket, termőföldeket foglalnak el, vízbázisokat szennyeznek. Becslések szerint a katonai infrastruktúra a Föld szárazföldi részének 1-6 százalékát teszi ki. A fegyverek gyártása és ártalmatlanítása is jelentős mennyiségű veszélyes hulladékkal járhat, amelyek a talajt és a vizet egyaránt szennyezhetik.

A hadiipar az energiapazarlásban is az élen jár, már a készenléti állapot is rengeteg energiát zabál fel, az állomány elhelyezése, a kiképzések, az épületek fenntartása, a járművek üzemeltetése rengeteg pénzbe is kerül emellett. A hadseregek óriási szénhidrogén-felhasználók is, a harckocsik, repülőgépek és hadihajók nem feltétlenül az energiahatékonyság az elsődleges szempont a fejlesztésükkor. Egy F-16-os vadászrepülő például több mint 3 ezer liter üzemanyagot éget el egy átlagos gyakorlórepülésen. Az amerikai hadsereg önmagában több szénhidrogént fogyaszt el, mint a világ legtöbb országa, és ennek megfelelően a széndioxid-kibocsátása is óriási. Ha az Egyesült Államok hadseregét külön országként kezelnék, a világ több mint kétszáz országa közül a 47. lenne a kibocsátott üvegházhatású gázok mennyisége alapján. Egy 2017-es adat szerint az amerikai hadsereg naponta közel 270 ezer hordó olajat használt fel.

Azt még nehéz megbecsülni, hogy a két hete tartó orosz-ukrán háború mekkora környezeti pusztítással és terhelésekkel jár pontosan, de

jó néhány folyamatot azért előre lehet jelezni abból, hogy mi történt azokon az ukrán területeken, amelyeket az oroszok vagy szakadárok 2014 óta ellenőrzésük alá próbáltak venni.

A világ egyik legnagyobb szénbányászati régiójában, a Donbaszban közel ezer felhagyott vagy működő bányát találni, és ezek jó része ökológiai kockázatot is jelent. Az orosz-ukrán konfliktus kezdete előtt az Ökológiai és Természeti Erőforrások Minisztériuma 4240 helyszínt minősített potenciálisan veszélyesnek metánszivárgás, biológiai és hidrológiai problémák vagy sugárzás miatt. A bányák többségében rendszeresen szivattyúzni kell, különben elárasztaná azokat a rétegvíz, ami kockázattal jár. Amióta a szakadárok vették át az ellenőrzést a Donyec-medencében több mint 30 bányánál felhagytak a szivattyúzással. A bányákba kerülő víz nehézfémeket, például higanyt, ólmot és arzént oldhat ki, és mindez a talajvízbe is belemosódhat.

További kockázatot jelent, hogy több bányát nukleáris robbantással nyitottak meg úgy negyven évvel ezelőtt, így ezekből sugárzó törmeléket is magával sodorhat a víz. 2016-ban 66 vizsgált ivóvízlelőhely közül 55-nek nem volt iható a vize, háromnál jelentősen megemelkedett sugárzási szintet is mértek. Az, hogy iható vezetékes ivóvíz van, nem magától értetődő, Kijevben a Telex tudósítóinak például arról beszéltek, hogy békeidőben is palackozott vizet isznak, mert a csapvíz ihatatlan.

A régióban 2018-tól háztartási és ipari szennyvizek tisztítása is leállt, így jelentősen megugrott a befogadónak számító Donyec folyó szennyezettsége is, nagy mennyiségben mutattak ki kólibaktériumokat is.

A Donbaszban a gyakori ágyúzások, taposóaknák az erdőtüzekhez is hozzájárultak. Az Egyesületek Nemzetek Szervezete 2018-ban arról számolt be, hogy a donbaszi konfliktus 530 ezer hektárnyi területet, közte 18 természetvédelmi területet pusztított el. Nagyobb részük erdőtűz martaléka lett, ezekből 12 ezret regisztráltak a harci zónákban is közelükben. Csak 2014-ben 476 hektárnyi erdő szinte visszafordíthatatlan károkat szenvedett. Míg 2020-ban 20 ezer hektárnyi erdő égett le Luhanszkban.

A harcok a természetvédelem intézményrendszerét is szétverték, aminek következtében tömegessé vált az orvvadászat, az illegális fakitermelés és hulladéklerakás, és invazív állat- és növényfajok is gyorsabban terjedtek. Az ENSZ környezetvédelmi programjának elemzője, Leila Urekenova azt mondta, hogy a Donbasz egy ökológiai katasztrófához közelít.

Persze a háború csak súlyosbítja a meglévő konfliktusokat. Ukrajna eleve nem rendelkezik túl jól környezeti mutatókkal, a szovjet nehézipar örökségét is magukon viselő városokban nagyon szennyezett a levegő, hiszen elavult technológiájú acélművek, vaskohók, vegyi üzemek ontják a határértékeknél jóval magasabb szinten az emberi egészségre is káros anyagokat. A donbaszi régióban 2013-ban a körülbelül 5500 ipari létesítmény 4,3 millió tonnányi széndioxidot termelt, ez Ukrajna kibocsátásának 44 százaléka volt akkor.

A most is folyamatos támadások alatt álló Mariupol is iparának foglya környezeti szempontból. 2018-as talajminták vizsgálata során higanyt, kadmiumot, ólmot, cinket és krómot is találtak a nehézfémek közül, és egy tanulmány megállapításai szerint ezek az elemek a szennyezett levegőből kerültek oda. Ha ezek az anyagok a szervezetbe jutnak, rákot, idegrendszeri problémákat és vesebetegséget is okozhatnak.

Miután az orosz csapatok már nemcsak katonai létesítményeket támadnak, – kaptak már találatot üzemanyagtárolók eddig is – erős a félelem, hogy súlyos környezeti katasztrófához vezethet, ha vegyi és kohászati üzemeket találnak el a rakéták, az onnan kiszabaduló mérgező anyagok évtizedekre élhetetlenné tehetnek városrészeket. Ha Oroszország nem akarja elhúzni a háborút, egyre gyakrabban támadhat polgári létesítményeket, ezt az ukránok is tudják, és több helyen próbálják is csökkenteni az esetleges károkat. A Metinvest tulajdonában lévő mariupoli vas- és acélműveknél több munkafolyamatot leállították, és az ipari létesítmények érzékenyebb részei plusz védőburkolatot is kaptak, emellett vészhelyzeti protokollt is bevezettek. A háborús károkat megelőzve a Togliatti-Odessza ammóniavezeték üzemeltetését is felfüggesztették.

„A harcok nagy része most olyan városi területeken zajlik, mint Kijev, Harkiv és Mariupol, ahol ipari létesítmények, katonai létesítmények és radioaktív hulladéktárolók kerültek az orosz repülőgépek és tüzérség tüze alá. Ezek a fegyverek nemcsak azonnali pusztítást okoznak, hanem szennyezett levegőt és hosszabb távú vízszennyeződését is maguk után hagyhatnak, ezeket a környék lakói még jóval a konfliktus lecsengése után is érezni fognak” – mondta a Wirednek Doug Weir, a Conflict and Environment Observatory kutatási és politikai igazgatója.

Weir szerint amit most láttunk, az a Donbaszban látott folyamatok kiterjesztése. A szakértő úgy véli,

ahogy az orosz hadsereg egyre kétségbeesettebbé válik, a környezeti károk nem csupán járulékos elemek lesznek, hanem az ukránok elleni erőszak eszközei.

Egy-egy ipari létesítmény vagy akár egy lakóház felrobbanása során sokféle anyag kerül hirtelen a levegőbe, a szálló porban nehézfémek, azbesztmaradványok, csővezetékek és kábelek fémrészecskéi egyaránt megtalálhatóak, és mindehhez még hozzáadódnak a robbanóanyagok összetevői. A gyanú szerint bevetett vákuumbombák borzalmas pusztítást képesek végezni, de ha a második lépcsős robbanásuk nem következik be, akkor is mérgezők lehetnek, etilén-oxid és propilén-oxid szabadul fel az üzemanyag-levegő keverékben. A lőszerek jó részében higany, ólom és réz is található, sőt olykor szegényített uránmaradványok is.

Ezek a méreganyagok a talajba és talajvízbe is beszivároghatnak, így a táplálékláncba is bekerülhetnek, és élelmiszer formájában az emberi szervezetbe is bejuthatnak. Mindezek évekkel később, a helyreállítási munkák során is veszélyeztethetik az egészséget.

A háború után igazságtételi folyamatokban a környezeti kérdések is szerepet kaphatnak. Az ukrán törvények között van is olyan passzus, amelyre lehet majd hivatkozni. Ukrajnában a létezik a ökocídium fogalma (az ökológia és genocídium, népirtás szó egybeolvasztása), és ehhez kapcsolódó büntetési tételek. Az ukrán büntetőtörvénykönyv „a növény- és állatvilág tömeges elpusztítását, a levegő vagy a vízkészletek mérgezését, valamint minden olyan tevékenységet, amely környezeti katasztrófát okozhat” jelöli meg ökocídiumként. Az ukrán főügyészség ezt a minősítést már alkalmazta is, amikor az oroszok elfoglalták a zaporizzsjai atomerőművet, és akkor is, amikor a harkivi kutató atomerőművet lőtték.