Öt lehetséges forgatókönyvet vázolt fel a BBC külpolitikai szakírója, James Landale az orosz–ukrán háború lehetséges kimenetelére, a gyorsan véget érő háborútól az egész Európára kiterjedő harcokon át Vlagyimir Putyin orosz elnök bukásáig.
Természetesen egy háború közepén, főleg, amikor nem minden terv szerint alakul – mint például az orosz előrenyomulásnál láthatjuk most is –, nehéz pontosan látni előre a lehetséges kimeneteleket. Még azoknak is, akik nagyon benne vannak ebben, Rácz András Oroszország-szakértő és biztonságpolitikai szakértő a Válasz Online az ukrajnai háborúval foglalkozó podcastadásában például elmondta, hogy még úgy is, hogy az elmúlt időszakban meglehetősen behatóan tanulmányozta, mi történik a szomszédban, 48 óra alatt állt csak össze neki, mi lehetett az oroszok konkrét terve a háború korai szakaszában.
Landale egy fokkal hátrébb lépve, összességében vizsgálta, milyen forgatókönyvek jöhetnek szóba az orosz–ukrán háború folytatásában.
Rövid háború
E szerint a forgatókönyv szerint Oroszország fokozza a katonai műveleteit, és kevesebb megfontolással, nagyobb válogatás nélkül veti be tüzérségét és rakétáit az ukrán célpontok ellen. Az eddig visszafogott szerepet kapó orosz légierő is komoly, nagy mennyiségű légicsapásba kezd, fokozzák a kibertámadások számát és mértékét is, amelyekkel a kulcsfontosságú nemzeti infrastruktúrát veszik célba, hogy leálljon az energiaellátás és a kommunikáció. Ehhez kapcsolódik egyébként a péntek hajnali-reggeli fejlemény, hogy orosz irányítás alá került Európa legnagyobb atomerőműve is.
Lendale szerint ez a forgatókönyv több ezer civil halálához vezetne, miközben a fokozódó orosz katonai műveletek mellett Kijev a következő pár napban elesik, Volodimir Zelenszkij kormányát pedig egy Moszkva-barát kormány váltja. Zelenszkij, ha nem tudják megölni, külföldre menekül, hogy száműzetésben alapítson kormányt, miközben Putyin csak annyi haderőt von vissza Ukrajna területéről, hogy irányítás alatt tarthassa az elfoglalt országot. Az egész vége, hogy Ukrajna ugyanolyan bábállammá válik, mint a mostani Belarusz.
Ez a kimenetel egyáltalán nem lehetetlen, de több tényező változásától függ: az orosz erőktől jobb teljesítmény kell, nagyobb erőt kell bevetniük, miközben Ukrajna rendkívüli harci kedve elhalványul. Putyin elérheti a rendszerváltást Kijevben és Ukrajna nyugati integrációjának végét is, de bármilyen oroszbarát kormány illegitim lenne és sebezhető a lázadással szemben. Egy ilyen eredmény instabil maradna, és nagy lenne a konfliktus újbóli kitörésének esélye.
Hosszú háború
Az előbbi forgatókönyvnél valószínűbb, hogy egy hosszabb ideig elhúzódó háború alakul ki Oroszország és Ukrajna között, erre utal, hogy az első nyolc napban nem tudott nagy sebességgel haladni az orosz hadsereg. Ennek oka a meglepően erős ukrán ellenállás, a rossz orosz logisztikai és az alacsony morál, ilyen körülmények között a nagyobb városok, főleg a főváros Kijev bevétele hosszú ostrom árán sikerülhet csak. „A harcok emlékeztetnek Oroszország hosszú és brutális küzdelmére az 1990-es években, amelyet Csecsenföld fővárosának, Groznijnak az elfoglalásáért és nagyrészt elpusztításáért folytatott” – írja Lendale.
Ha sikerül is bevenniük a nagyobb ukrán városokat, kérdéses, hogy képesek lennének-e kontroll alatt tartani az 576 ezer négyzetkilométer területű országot, amiben folyamatos lázadásokkal kell majd küzdeniük – ezt a Nyugat a mostanihoz hasonló fegyverszállítmányokkal tovább is tudná támogatni. „És akkor, talán sok év múlva, talán új vezetéssel Moszkvában, az orosz erők végül meghajolva és véresen hagyják el Ukrajnát, ahogy elődeik 1989-ben Afganisztánból távoztak az iszlamista lázadók elleni harc után egy évtizeddel” – zárja a forgatókönyvet a BBC cikke.
Európára kiterjedő háború
Lendale szerint Európát akkor fenyegetheti komolyabban a mostani konfliktus, ha Putyin megpróbálja elfoglalni az egykori Szovjetunió korábbi részeit azzal, hogy fegyveres erőket küld Moldovába és Grúziába (Georgia), szigorúan nem NATO-tagországokba, vagy ha Putyin a NATO-országok fegyverszállítmányát túlzott közbeavatkozásnak minősíti.
Elég akár csak egyetlen NATO-ország ellen agresszívan fellépnie, a katonai szövetség alapszabályának 5. cikke szerint az egyik tag elleni támadás az összes tag elleni támadásnak minősül, így ez azonnali óriási konfliktushoz vezetne. Lendale azt írja, amennyiben Putyin úgy érezné, vesztésre áll Ukrajnában, vagy így tudná megmenteni a hatalmát, képes lehet a konfliktus eszkalálására. „Ugyanez a logika alkalmazható a nukleáris fegyverek használatára is” – erről a külügyminisztere, Szergej Lavrov is előszeretettel beszél a háború kirobbanása óta.
Diplomáciai megoldás
A harcok közben folyamatosan mennek a diplomáciai egyeztetések Putyin és a nyugati vezetők között, de az ukrán és az orosz felek is tárgyalnak a megoldásról, igaz, nem a legfelső vezetés, csak delegációk.
„A kulcskérdés az, hogy a Nyugat fel tudja-e ajánlani azt, amit a diplomaták »off rampként« emlegetnek, ami amerikai kifejezés egy főútról való lehajtásra. Diplomaták szerint fontos, hogy az orosz vezető tudja, mi kellene ahhoz, hogy a nyugati szankciókat feloldják, hogy legalább egy arculatmentő alku lehetséges legyen” – írja Landele, aki egyből meg is magyarázza ezt egy példával.
Moszkva egyre nehezebb helyzetbe kerül a háborúban, a nyugati szankciók egyre nagyobb gondot okoznak, a hazai közvélemény pedig a veszteségek láttán Putyin ellen fordul. Láthatja úgy, hogy a háború folytatása nagyobb kockázatot jelent a hatalmára nézve, mint a háborúból való kiszállás okozta megaláztatás. Egy ilyen helyzetben, egyéb külső nyomásra (Kína, ukrán ellenállás) létrejöhet egy diplomáciai megoldás különböző feltételekkel. Ezt persze nem tartja valószínűnek Lendale, de elképzelhetetlennek sem.
Putyin hatalmának vége
Ötödik, utolsó opcióként Vlagyimir Putyin hatalmának végét hozza fel a BBC cikke, amely szerint ez most elképzelhetetlennek tűnik, de arra sem sokan gondoltak, hogy a háború elindul, vagy hogy ha elindul, az orosz erők megtorpannak. Sir Lawrence Freedman professzor, a londoni Kings College hadtudományi professzor emeritusa a héten írta: „Most már ugyanolyan valószínű, hogy Moszkvában rendszerváltás lesz, mint Kijevben”, hozza fel Lendale, aki az orosz veszteségekre és a háború ellenes tüntetésekre mutat a gazdasági szankciók mellett. Amennyiben kellő mértékben esik Putyin népszerűsége, a Nyugat pedig egy új, mérsékeltebb kormányhoz köti a szankciók eltörlését, akár puccs is jöhet Moszkvában – ez viszont csak akkor jöhet, ha azok a háttéremberek, akik eddig elhitték, Putyin a hasznukra volt, belátják, hogy már mások szolgálják az érdekeiket.
Lendale konklúzióként felveti, hogy az öt felvázolt forgatókönyv nem zárja ki egymást, ezek vegyülhetnek is új, hibrid eredményt hozva.