A barikádokról jelentjük: tankcsapdákkal és Molotov-koktélokkal készül Lviv egy esetleges orosz támadásra

Szombat kora este indultunk el Záhonyból, hogy a következő napokban a nyugat-ukrajnai Lvivből tudósítsunk. Rengeteg ember érkezik a városba Ukrajna különböző részeiről, elsősorban Kijevből és a súlyos harcok helyszínéül szolgáló Harkivból, innen próbálnak tovább utazni Lengyelország vagy éppen Magyarország felé.

Lviv felé alig találkoztunk autókkal, mármint olyannal, ami a városba tartott volna. Sokszor hosszú perceken keresztül egyedül autóztunk a sávunkban. A másik irányból viszont folyamatosan jöttek az autók, Lvivtől 140 kilométerre például 20-30 kilométeres kocsisor alakult ki, az utakon felállított ellenőrzőpontok miatt.

Helyi idő szerint hajnali egykor értük el a város külvárosát, amikor belefutottunk egy megerősített ellenőrzőpontba. Mindkét oldalon tankcsapdákkal zárták le a sávokat és a mellékutakat, betonakadályok, autógumikból és homokzsákokból emelt barikádok között gurultunk át. Néhány méterrel később pedig két homokzsákokból kialakított lőállással néztünk farkasszemet.

Úgy tűnik tehát, hogy a Kijevtől több mint 500 kilométerre lévő Lvivben is ostromra készülnek. A barikádon büszkén lengett a kissé barkácsmódszerrel kitűzött ukrán zászló.

Rendőrök és megkülönböztető mellényt viselő fegyveresek vizsgálták át a Lvivbe érkező autókat, így a miénket is. Hosszú percekig tanulmányozták az iratainkat, még a mobilomat is elkérték, hogy mutassuk meg, pontosan hova is megyünk. Minden csomagunkat átnézték, és még azt is megkérdezték, hogy van-e nálunk fegyver.

„No drone, no drone, just electricity”

– hajtogattuk a fotós kollégámmal, miután előkerült egy hosszabbító és a laptop tápkábele a táskámból. Sikerült meggyőzni őket, hogy nincs nálunk semmi olyasmi, ami repülni tud. Nem voltak különösebben idegesek a rendőrök, látszólag nyugodtan tették a dolgukat, de azért mi kicsit feszültebbek lettünk a helyzettől. (Csak később tudtuk meg, hogy a Lvivben is kijárási tilalom van érvényben, este 10 és reggel 6 között.)

Talán ekkor tudatosult bennünk igazán, hogy egy olyan országban járunk, ahol háború van. Elővigyázatosságból inkább nem kezdtük el a tankcsapdákat és harcállásokat fotózni, hiszen a Kijevbe tartó kollégáink esetéből láttuk, hogy be tudnak feszülni a hatóságok ezen.

Délután viszont visszamentünk, hogy kicsit körbejárjuk a 2x2 sávos úton kellős közepén emelt barikádot. A nyelvi nehézségek ellenére sikerült megbeszélnünk az ott posztoló rendőrökkel, hogy újságírók vagyunk és csak pár fotót szeretnénk csinálni. Ők sem tűntek különösebben feszültnek, kedélyesen uzsonnáztak a kocsijuk mellett. Délután sokkal nagyobb volt az autóforgalom, mint hajnalban, Lviv irányába több kilométeres volt a kocsisor. Nem is volt olyan alapos az ellenőrzés, mint akkor, csak gyorsan bekukkantottak a kocsikba, és már küldték őket is tovább, mindössze 1-2 autót intettek ki a rendőrök.

A harcállások megerősítésén önkéntesek dolgoztak: ponyvát és raklapokat erősítettek az oldalukra, miközben néhányan újabb zsákokat töltöttek meg homokkal. A felállított akadályok tövében gondosan előkészített Molotov-koktélokat is találtunk. Sikerült beszélgettünk az egyik önkéntessel. Rojtyslan csak 21 éves, de ha tizenhatnak mondja magát, azt is simán elhittem volna. Kiberbiztonsági szakértőnek tanul az egyetemen, önként jelentkezett a barátaival, hogy a barikádoknál segítsenek a rendőrségnek. „Borzalmas érzés volt nézni a híreket, tehetetlennek éreztük magunkat, mi is tenni akartunk valamit” – mondta. Szívesen jelentkezne akár civil járőrnek is, volt már fegyver a kezében, otthon van egy karabélya és egy puskája.

Nem lepte meg az orosz támadás, szerinte ez a 2014-es események óta benne volt a levegőben. Putyin elszámolta magát, kudarcot vallott a villámháború, mert kitartanak az ukrán csapatok, Kijev sem esett még el, mondta. Hisz abban, hogy Ukrajna meg fogja nyerni a háborút, nem is lehet másként, mert nem hajlandók orosz uralom alatt élni, jelentette ki.

„Az oroszok azt mondják, hogy mi olyanok vagyunk, mint ők. Ez nem igaz, teljesen más a két nép mentalitása. Mi szabadok vagyunk, szabadon akarunk élni, az oroszok viszont szolgaságban.”