Ne tudják meg, hogy milyen érzés, amikor egy órája van az embernek, hogy megkapja a behívóját

„Ne tudják meg, hogy milyen érzés, amikor egy órája van az embernek, hogy megkapja a behívóját”

Ezt egy középkorú magyar férfi mondta a Telexnek, miután este 10 óra után leszállt az ukrajnai vonatról Záhonyban. Sándor Kisdobronyról, egy túlnyomórészt magyarok lakta faluból menekült el a családjával, az egyik utolsó pénteki járattal jöttek. A vasúti közlekedés is elég kiszámíthatatlanná vált a háború kitörése óta, egész nap rengeteget késtek a vonatok. Délután öt óra körül szóltak Sándornak, hogy hamarosan ő is megkapja a behívóját. Egy órájuk volt, hogy összepakoljanak, és már indultak is a vonathoz. Nem sok mindent hoztak magukkal, az irataikat és pár ruhadarabot gyömöszöltek be a táskájukba.

„Minden holminkat hátrahagytuk, a házat, a gépeket, a szüleinket, az életünket” – mondta könnybe lábadt szemmel Sándor. Ukrajnában biztos munkája, megélhetése volt, vízvezetékszerelőként dolgozott. Megtippelni sem tudják, meddig húzódhat el a háború, hozzájuk már az jutott el, hogy a rendkívüli állapot legalább 90 napra szól. Szeretnének visszatérni Kárpátaljára, ha egyszer vége lesz a harcoknak. Addig is a záhonyi rokonoknál húzzák meg magukat. „Győzelemmel, orosz győzelemmel. Oroszbarát vezetése lesz az országnak” – válaszolta arra a kérdésemre, szerinte hogyan végződhet a fegyveres konfliktus.

Néhány óra alatt szervezték meg az emberek elhelyezését

A záhonyi önkormányzat a vasútállomástól 300 méterre lévő művelődési házban alakított ideiglenes szállást azok számára, akik a háború miatt hagyták el otthonaikat. Néhány óra alatt kellett megszervezniük az emberek elhelyezését, mondta a Telexnek Helmeczi László, Záhony polgármestere. Csütörtök délelőtt még úgy látszott, hogy Záhonyt elkerüli a háború elől menekülők hulláma, délután aztán annyit késtek az ukrajnai vonatok, hogy akik azzal érkeztek, már pont lekésték az utolsó budapesti csatlakozást. Több tucatnyian rekedtek emiatt Záhonyban. Nem lett volna hova menniük éjszaka, a vasútállomáson sem fértek volna el, magyarázta a polgármester.

Csütörtökön közel 80 embert aludt a matracokon, többségüket a Magyar Református Szeretetszolgálat és a környező települések segítségével másnap tovább szállították Budapestre. Pénteken körülbelül 30-40-en éjszakáztak a művelődési házban. A reformátusok egyébként nagy létszámmal vannak jelen Záhonyban, a vasútállomáson étellel, itallal várják az Ukrajnából érkezőket. A közelben is van egy központjuk, ezért is tudtak gyorsan reagálni a válsághelyzetre.

Komoly lakossági összefogás szerveződött a városban a háborús helyzet hatására. A helyiektől kaptak ágyneműt a matracokhoz, tartós élelmiszereket, de volt, aki fánkot sütött az embereknek. Máshonnan is rengeteg adományt kaptak, az ország legkülönbözőbb pontjairól érkeztek felajánlások.

Konzervek, édesség, gyümölcs, ásványvíz, üdítő – az egyik terem csak ezekkel volt tele, és este kilenc órakor még három megpakolt autó futott be.

Akkora mennyiség gyűlt össze, hogy amit nem tudnak kiosztani a menekülők között, azt elviszik Kárpátaljára, mivel ellátási gondok lehetnek a harcok miatt, már most hallani olyan híreket, hogy nincs elég áru a boltokban, mondta Helmeczi László.

Akinek van kapcsolata a magyar oldalon, már megy is tovább

Nagyrészt kárpátaljai magyarok érkeznek Záhonyba, kevesen vannak, akik Ukrajna belső területeiről jöttek. Ez akkor változhat meg, ha még súlyosabbá válnak a harcok, vélekedett a polgármester. Találkoztunk azonban egy ukrán nővel is a művelődési központban. Lvivből jött el a kislányával, a férje viszont nem tarthatott velük, Csapnál el kellett válniuk. A férfit bármikor besorozhatják. Mása a szálláson tölti az éjszakát, másnap jönnek érte kocsival a Németországban élő rokonai. „Őrület az egész, fogalmam sincs, mikor lesz vége a háborúnak. Hogy történhet meg, hogy az oroszok lebombáznak egy másik országot?!” Nem tudja, mit hoz a jövő, de nem akar orosz uralom alatt élni, mondta.

Elsősorban azok gyűltek össze az ideiglenes szálláson, akiknek nincsenek kapcsolataik Magyarországon, esetleg a családnak csak egy része jutott át, és itt várják be azokat, akik még Ukrajnában vannak. Akinek van rokona, ismerőse a magyar oldalon, az gyakorlatilag azonnal megy tovább. Ugyanezt tapasztaltuk a beregsurányi határátkelőnél, az erről szóló riportunkat itt olvashatja.

Józsefék is azok közé tartoznak, akik az ismeretlenbe ugrottak azzal, hogy elhagyták Kárpátalját. Nem ismernek senkit Magyarországon, fogalmuk sincs, mi lesz velük ezután, mihez kezdenek, mondta tanácstalanul. A felesége és a két tizenéves kislánya jött vele. Testvérei még Ukrajnában vannak, abban reménykedik, hogy ők is át tudnak jutni a határon. Elmondása szerint egy taxis 500 euróért vitte volna el őket Budapestre, de nem volt ennyi pénzük. Vonatjegyet sem tudnak venni, csak a segélyszervezetek segítségében bízhatnak. Egy cetlit szorongatott, amire a reformátusok neve volt felírva. „Hogy meddig tart? Két hétig, két hónapig, ki tudja. Jobb nem lesz semmi, az biztos.”

Az MTI-nek azt nyilatkozta a záhonyi polgármester, hogy két nap alatt 1600-an érkeztek Záhonyba Ukrajnából. Kiszámíthatatlan, hogy hányan jönnek még a következő napokban, mondta nekünk. Az egyik vonattal 500-an jöttek, egy másikkal viszont csak 100-120-an. Érezhetően kevesebben érkeztek, miután bevezették, hogy a 18 és 60 év közötti férfiak nem hagyhatják el Ukrajnát, hiszen nem csak ők, hanem a családjaik sem indultak útnak.

„Azt gondoltam, hogy az oroszok elfoglalják azt a két szakadár területet, és itt vége van a háborúnak. Szerintem senki nem gondolta volna, hogy eljutnak Kijevig. Nem lenne ekkora válság, ha nem egész Ukrajnáról lenne szó.”